Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-22 / 43. szám
XLVIII. évfolyam ttjula, 1910. október 22. 43. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓHA DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Mi munka nemzeti munka. Jóideje már annak, hogy a nőknek a családban végzett munkájáról annyi szó és tinta folyt. Az elmúlt béke áldott napjaiban a nők házi munkája értékcsökkenést állott ki, hogy komoly cikkekben vitatkoztak arról, hogy ezt a munkát is fizetni kellene és fiatal 10—T2 esztendős leányok már a polgári iskolában kenyérkereső pályáról vitatkoztak. Annyiban helyes volt ez a törekvés, hogy vagyon nélkül minden szülőnek lelki- ismeretbeli kötelessége a nevelés és taníttatás által annak lehetőségét megadni, hogy gyermeke annak idején a maga emberségéből is megélhessen. Hála Istennek, mintha már kiveszőben volna a szegény rokon típusa, akinek az eltartása, létének biztosítása a rokonok kelletlenül viselt terhe volt. A leánynevelés mai helyzete azonban még mindig nagy hiányokat mutat és a háború előidézte helyzet még jobban alá húzza ezeket. A középosztálybeli leányok neveléséből hiányzik az a tudás amelynek folytán már annyi helyen és oly hamar beállt a család és háztartás csődje, mert éppenséggel nem ritka az a felfogás, hogy a diploma vagy más kenyérkereset fölment minden házi gond és tevékenység alól. Ez csak akkor következhet be, mikor már biztos a megél- hetes, hogy előbb milyen pusztítást vihet végbe arról úgyszólván minden család és háztartás önmagánaWszámolhat he, ha készületlenül találták a háborús évek megpróbáltatásai. A drágaság, a cselédhiány, az ipari cikkek árának óriási emelkedése éppen TÁRCA. Imádsácr a magyar földhöz. (Őszi vetés után.) Neved imádság. Oltárkép az arcod, A glóriában tündöklő, sselid. Hitvallomás as én örök szer elmem. Mellgel a ssivem hozzád köselit ! Mikor rád nések, telkemről lefosslik A ggáva önzés, múló vágy, salak — És minden álmom egg imába olvad: Hogy még dicsőbbnek, ssebbnek lássalak! Pedig heh ssép vagy! igg is oh, mi ssép vagy! A legssebb és a legdicsőbb nekem! Hossád hasonlót többé nem találnék, Bármerre járnék, messze földeken ! A kép, mit rólad gyermekálmom rajsolt, Még most is üt a telkemen ragyog — S kigyúl as arcomon a nagy gondolatra, Hogy én is a te gyermeked vagyok! Te volnál úgyis én örök szerelmem, Ha nem is volnál ilyen csodassép ! Ha volnál koldus sivatag, amelyről Viharok dühe minden dísst letép, Ha szemem többé meg■ nem ittasaim Dús kincseidnek bűvös halmasán, a magyar középosztályt sulytotta legkíméletlenebbül, azt a középosztályt amely egyformán a nemzet gerince az egész világon, Magyarországban és Angliában, Németországban és Franciaországban, mert lehet egy országból szocialista államot csinálni, vagy függővé tenni a nagytőke uralmától, de ép nemzet nincs erős középosztály nélkül. Nagy részben a nőktől függ az, hogy fiaink és apáink amikor életük és vérük árán oltalmazzák az országot, hazatérve ne házuk romjait találják. Nem azoknak szólanák e sorok, akik nő létükre férfimódon küzdenek belső ellenségeinkkel, az élelmiszeruzsorától kezdve egészen a gyermekeinkre leselkedő ragályos kórig, amely a tej és orvos nélkül maradt kis gyermek életére tör, hanem azoknak, akik még nem merítették ki teljesen szeretetüket és érdeklődésüket e nagy napok nagy kérdései iránt. A háború a megoldatlan kérdések tömegét tárja szemünk elé, de a kibontakozást magunknak kell megkeresni. Nem nagyhangú, a való élet ismeretétől távolálló jóslásokra hallgatva, ami csak növelné a zavart és a lelkek mélyén felgyülemlő keserűséget, hanem józan megfontolás szerint elfogadva és követve a szükség parancsoló ujmutatását. És a legelső, amit tehetünk, lényegében kicsinynek tűnik, de következményeiben annál hatalmasabban mutatkozna meg az eredmény : szerezzünk becsülóst, elismerést a női munkának. Az irányzatok nem egyes társadalmi osztályok egyedüli tulajdonai. Az végigvonul mint a szél, behatol mindenüvé, híveket szerez, — amig csak azt vesszük észre, hogy tömegek gondolkoznak, beszélnek, akarnak egyformán. A kereső nőtől pedig annyit kér e sorok Írója, hogy becsüljék, szeressék, legalább elvben a házimunkát, mint a nem- zetfentartás hatalmas eszközét. Menekültjeink. Lassanként mindjobban elcsendesül az a mozgolódás, amely a menekültek állandó tömeges érkezésével járt. Még az elmúlt héten is érkeztek kisebb csoportok, de ugylátszik a túlnyomó rész már megtalálta ideiglenes menedékhelyét és igy nagyobb csoportok jövetelére már nem lehet számítani. Hatóságaink és társadalmi szervezeteink az elhelyezés nagy munkája mellett most már az ellátás talán még nagyobb gondját igyekeznek a lehetőség szerint simán mindenütt megoldani. A természetes nehézségek és ezzel járó kívánságok dacára is megállapíthatjuk, hogy a buzgó tevékenység kellő eredménnyel jár és részben a lakosság támogatásával, részben a sok helyen felállított közös konyhával az ellátásról is mindenütt gondoskodva van. Háromszékvármegye főispánja báró Szentkereszthg Béla a héten a vármegye sok községét bejárta, személyesen győződvén meg a menekültek helyzetéről és a helyi hatóságokkal beható megbeszélést folytatott a még teendő intézkedésekről. Nem lehet kellőképp értékelni azt az előzékenységet és eredményes segítséget, amelylyel a helyben állomásozó cs. és kir. 11. pótzászlóalj siet a bizonyára még hetekig körünkben maradó erdélyi menekültek támogatására. Eltekintve a tegnapesti nagysikerű simphonikus hangversenytől, melyeit a tisztikar rendezett a menekült honfitársaink javára, ennél is jelentősebb a katonaságnak az a más irányú terve, amelyet a multBengö vetések arangfodrú selyme Ssép gondolatnak mily dicső keret! 4 rögből ssól itt a nagy kijelentés : As embernél a föld jobban sseret. Sserelme ssent, hűsége nem hasugság ! Csak életet ssül, csak teremt, csak áld, Alig gyűlölettől elvakult szétlőtte Véres barásdán hinti a halált! Oh, ssent magyar föld, hogyha kedves arcod Most elborult is ssörnyii gyáss miatt, A kincsesházad el ne zárd elölünk, Hiss értted vérsik a te hős fiad! Vigasztalást küldj árva tűzhelyére, Mit áldosatos szívvel elhagyott; A bús tanyának légy oltalmazója, Amig a béke napja fölragyog! Mert eljö egyszer .... eljö majd a béke, Em ber csatát nyer, vagy csatát vészit, De ha Te elhagysz, harcunk lesz az éggel, Mert lázad a nyomor, ha éhezik! Ám hozzon bármit emberek csatája, A nagy diadalt mégis te nyered: Csak ontsd az áldást, s adj az éhezőnek, Oh adj tovább is áldott kenyeret! SZABÓ JENŐ. Szent volna nekem a te szegénységed, Hiszen te volnál úgyis a hazám ! De a jó Isten gazdagon megáldott, Teremtő lelket átbiivölte rád ; Megacélozta duzzadó erővel Dús tel erényed barna ugarát ! Ez őserő a hulló verítékért Százszor tetézett bőséggel fizet — Te jó, te áldott, hűséges magyar föld. Te a jövő reményét őrized ! Vetettünk most is. Feltörött barázdán Zöld bársonyával zsendül a vetés : A földanyától biztató ígéret, Az éhezőnek uj reménykedés ! Csodás erők mozdulnak titkon itt meg — Az alkotás — lám — sohasem henyél! Ah, te lehetsz csupán a diadalmas ! Igaz diadal: az áldott kenyér ! Nincs más dicsőség mint az alkotásé! Örök igazság,' amit mond a föld: Mértföldre nyúló tenger pusztaságnál Nagyobb gazdagság egy tenyérnyi zöld! Hol elvetett mag izmos szárba szökken, Istent magasztal az élő csoda , A teremtés a legszebb gondolatjdt Pengő vetésbe álmodd oda ! I_ia,p\a.xilc mai száma © ol<a.a,l.
