Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-08 / 41. szám
XI,Vili. évfolyam. Gyula, 1916. október 8. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. 41. szám. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KŐHÍV HAVID. Megjelenik minden rasárnap Megyei közgyűlés előtt. ii. A vármegye házi pénztári és pótadóköltségvetésének múlt számunkban történt ismertetése óta közzététetett az október 14-iki közgyűlés tárgysorozata, a mely 120 pontot foglal magában és még a póttárgysorozatba felveendő ügyekkel gyarapodni fog; valamint az alispánnak a vármegye közviszonyait tömör vonásokkal ismertető, de mégis szokatlanul terjedelmes jelentése is, a mely főleg a mezőgazdasági és közélelmezési viszonyokkal, valamint a menekültek ellátásának ügyével foglalkozik részletesebben. A hosszú tárgysorozatban a múlt számban ismertetett két költségelőirányzaton ki- vül szerepel még a közúti alap 1917. évi és a katonabeszállásolási alap 1916. és 1917. évi költségvetése. A közúti költségelőirányzat a múlt évihez viszonyítva lényeges változást nem mutat és 633089 K 70 fillér bevételt 615668 K 04 fillér kiadást vesz számításba, a mely szükséglet túlnyomó része az utfentartási költségekre és az útalapot terhelő kölcsönök kamataira és törlesztésére fordittatik. A kivetendő útadó százaléka ezúttal is az állandó 10 százalékos kulcsban állapíttatott meg. A katonabeszállásolási pótadó 1916. évi költségvetésének tárgyalása azért késett, mert a vármegye előbb a háborús viszonyok okozta nagymérvű állandó elszállásolás miként történő fedezésének kérdését óhajtotta tisztázni. De sem az elvi kérdés megoldása ez ideig nem sikerült, sem pedig a felmerülő rendkívüli beszállásolási költségek mérvére nézve a folyton változó viszonyok következtében nem lehet megközelítő számítást sem készíteni, azért — nehogy a kivetési év eltelte következtében kezelési nehézségek álljanak be, az alispán azt javasolja, bogy a függő kérdések később való rendezésének fentartásával a költségvetés és a pótadó százaléka a múlt évi adatok szerint állapíttassák meg. A tárgysorozatban szereplő kormányrendeletek között a kir. államépitészeti hivatal és az utbiztosok átalányának felemelése tárgyában hozott határozatokat feloldó rendeletek érdemelnek említést. A vármegye ugyanis a drága fuvar és ellátási költségekre tekintettel ezen átalányokat felemelte, a kereskedelemügyi miniszter azonban a kérdést költségkimélés szempontjából úgy kívánja rendezd, hogy az illető alkalmazottak kötelező utazásai kevesbittessenek és így a jelenlegi átalány tétessék megfelelővé a kevesebb utazás költségének fedezésére. Ez alapon a kötelező utazások számának megfelelő leszállítására tétetik javaslat. A törvényhatósági átiratok közül So- mogyvármegyének a hadi jótékonysági pótadó kivetésére vonatkozó felszólítása a múlt számunkban ismertetett javaslat folytán tárgytalanná vált, illetve azzal érdemi elintézést nyert. Miskolcz város a tényleges katonák bozátartozóinak rendes badisególyben való részesítését, Szepes vármegye pedig a községi jegyzők részére családi pótlék folyósítását sürgető feliratának támogatására hívják fel törvényhatóságunkat, mindkét megkeresés sociális jelentőségénél fogva kedvező elintézésre számíthat. Az ipari cikkeknek már is elviselhetetlen, de folyton rohamosan emelkedő drágaságát az ezekre is kiterjesztendő ármaximálással kívánja megoldani az »Orosházi Kisbirtokos Szövetség« és Mosonvármegye közönsége. A helyzet ma már tagadhatatlanul oda fajult, hogy ebben az igen nehéz kérdésben is módját kell keresni a túlzások hatékony korlátozásának. Arad városnak az ország gazdasági érdekeit igazságos elbánásban részesítő gazdasági szerződés megkötését tárgyaló körirata, valamint a Magyar-Lengyel Egyesületnek a lengyel nemzeti jogok érvényesítésének támogatása iránt előterjesztett kérelme méltán számíthatnak a vármegye segítő állásfoglalására. T A H C A. Megnyitó beszéd a székely menekültek által 1916 október hó 4-én rendezett estélyen. (Irta és felolvasta : Zayzon Lajos hároinszékvárniegyei, torjai menekült ref. lelkész.) Úgy egyesek, mint a népek életében fordulnak elő olyan tragikus események, midőn a lelkekre ráborul a tépelődő Hamletnek vigasztalan kétségbeesése és a gondolkozás előtt ijesztő ridegségében jelelenik mega »lenni vagy nem lenni* iszonyú problémája. A bérces Erdély lakosságának jelentékeny része, mely hosszú századokon át nemzetünknek fenntartó oszlopa vala s melynek megsemmisítésével — a köztudat igazolása szerint — Magyar- ország jobb kezét fogja elveszíteni — szintén a tragédiák sorsdöntő fordulata elé jutott, — ez is »lenni vagy nem lenni* nehéz kérdésére gyötrődő lélekkel keresi a megnyugtató feleletet. Midőn ezelőtt két évvel, ennek a világot megrendítő katastrofának első epochájában a villámsebes hirnek sáppadt ajkán tovaszárnyalt a megrendítő üzenet, hogy azon a szent bércen hol egykor a honalkotó Árpád diadalmas zászlóit lengeté a nagy Alföldnek enyhe szellője — ott most kozák-lovak patkóitól hervadt el az ősznek késői virága és elvadult hordák vérszomjas üvöltése dúlja fel az örök természet isteni csendjét: az ország legtávolibb szegletében, a délkeleti Kárpátok alján sem maradtak a szemek szárazon, — a székely kunyhók és kastélyok lakói — igaz részvéttel osztoztak a földönfutókká vált lakosság szenvedéseiben. Az én erőtlen ajkamon is szent buzgósággal szárnyalt a segélykereső fohász : Ne űzd sziveinket Uram örök gyászba, Kárpátok szent bérce ne légy meggyalázva! Öld meg az idegent, ki kebledre lépett! Könyörülő Isten! oltalmazd e népet!“ Ámde nemcsak szemeink lettek nedvesek a keserűségtől — Székelyföld népe a nagy meg- porbáltatás nehéz napjaiban igyekezett és tudott cselekedni is s bizonyára a jövendő idők krónikása fényes lapokra jegyzi fel azt a páratlan áldozatkészséget, mely boldogságot talált abban, ha egy könnyet letörölhetett, egy sebet begyógyíthatott, egy szenvedő, összetört szivet megvigasztalhatott, pedig a mi lelkeinkre még sejte- lemszerüleg sem rajzolódott akkor a jövendőnek ijesztő képe. Ez előtt két évvel ugyan ki gondolt volna közülünk arra, hogy ránk is elkövetkeznek a megpróbáltatás napjai, hogy a rettentő világ- itéletnek villámai a mi békés hajlékaink fölött is megdördülnek, hogy a pusztító orkán összetöri hitünknek sziklavárát, megdermeszti reményeinknek virágos kertjét s porba és hamuba dönti mindazt, mit évszázadok hangyaszorgalma a család, a haza, az egyház és a társadalom számára munkás kezekkel alkotott. Hogy ez a ránkzudult világitélet miképpen folyt le, én jelen alkalommal meg sem kisértem ecsetelni, hiszen -az átszenvedett borzalmasságok elősorolása még a legedzettebb idegeket is megrendítené, de ha akarnám sem volnék képes arra. A menekülés rémképeinek végeden sorozata annyira összefoly az emlékezet előtt, hogy a lezajlott eseményeknek részletei csak jókora idő múlva fognak a lélek műhelyében objektiv valósággá kristályosodni. Én ez idő szerint csak a szörnyű katasztrófát megelőző napnak élményeiről tudok számot adni, amidőn a nyugvóra szálló nap bucsusuga- ránál ott ültem kis kertem rózsafái között s hálatelt szivvel gyönyörködtem az áldások gazdagságában, mellyel a gondviselés kegyelme ez évben a mi szükebb hazánkat elhalmozá s lelkemben uira meg újra föllángolt a vágy : vajha mielőbb tovatűnnének egünkről az Örökkévaló haragjának sötét felhői s az epedve várt békének áldásos fuvalma újra keblünkre hozná életünk fájának rég letépett hajtásait, hogy a dúló csaták után zsibbadt testük és fáradt lelkűk a szeretetnek napsugarában és anyagi jóllétnek enyhe karjai között ismét megujhodót találjon. És azután — mily iszonyú még emlékezni is rá! — egy igéretteljes éjszaka rövid nyugalma után jött a rettenetes virradat, minél szörnyűbbet még Danténak a „Pokol“ költőjének lelke sem álmodott! A társak nélkül, árván maradt harangok most nem imára hivták a hivá kebelt, hanem komor zugásuk a végítélet harsonájaként hangzott mindenfelé, ezer meg ezer ajakról rémes kórusban szállt fel a jajnak, a panasznak zokogó sirama s útra kelt és még ma sem fogyott a lelket dermesztő, rémes karaván, „Melyre ha tekintünk — szemünkből köny csordul! . . . Csaba népe újra vándorútra indul!“ Midőn egykor Istennek választott népére, Izraelre rárakta Bábelnek vashatalma a szolgaság bilincseit : a Gileák balzsamos mezőiről elűzött nép soha nem tudta feledni az ősök kiömlő vére X-iaptixilz mai száma © oldal.
