Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-01 / 40. szám
2 Békés 1916. október 1. rendkívüli emelkedést mutat és így ez, az eddigi átlaghoz képest 25 százalékos emelés csak a legnagyobb takarékosság mellett fedezheti a tényleges kiadásokat. A vármegyei épületek tatarozása a háború ideje alatt — a folyó évi személyváltozások alkalmával alaposabban rendbehozott fő- ispáni ésalispáni lakások kivételével — mindenütt csak a legszükségesebb méretekre szorítkozott, úgy, hogy jövőre a legtöbb épületnél gondosabb és nagyobb tatarozás válik szükségessé. Ez, valamint az építési anyagok és munkabér drágasága teszi megokolttá az e címen folyó évre felvett összegeknek 4002 K-val való emelkedését, a mi az előző három év átlagos kiadásánál 50 százalékkal magasabb. A fűtési és világítási anyagokra felvett 1912 K többlet az anyagok árának és a favágás munkabérének emelkedése, a Hivatalos Lap költségeire felvett 900 K és a különféle kisebb kiadások címén felvett 792 K többlet ugyancsak az anyagoknál mutatkozó árdrágulás és a három évi átlag kiadás alapján vétetett fel. Az egyes rovatoknál ezekben mutatkozó kevesebb, illetve többszükségletek egybevetésével előálló és végeredményében 8991 koronát kitevő többkiadás fedezetéül a bevételi oldalon az állami javadalmazás terhére vesz fel megfelelő összeget a költségvetés és ezen összeggel az állami javadalom felemelését kéri, miből folyólag a tételek engedélyezése és végleges megállapisása 1 a belügyminiszter hatásköre és feladata lesz. A közigazgatási, pótacló kivetésére vonatkozó javaslat a pótadó kulcsát az eddigi 1 % helyett 1V2% ban javasolja megállapítani. Az eddigi 1%*0S pótadó már a folyó évre megállapított előirányzatban is szűkösen és csak az előző évi maradványok felhasználásával fedezte a szükségletet. A közigazgatási szükségletek lényegesen a jövő évre sem változnak és a törvényhatóság miniszterileg jóváhagyott határozataiban megállapított összegekkel vétettek fel, lényegesen emelkedik azonban a tiszti nyugdíjalapnál mutatkozó hiány fedezésére szükséges összeg, amelyről gondoskodni a vármegyének törvényes kötelessége Ez a nagyobb emelkedés egyrészt a folyó évben bekövetkezett nyugdíjazásokból, másrészt onnan állott elő, hogy a személyváltozások következtében — mint a háztartási pénztár költségvetése is mutatja, — a tisztviselők fizetése kevesebb lett, amiből folyólag leszállóit a nyugdíjalap javára általuk százalék arányában fizetett hozzájárulás is-. Az igy előállott hiányról pedig gondoskodni kell, nehogy a nyugdíjintézetnek amúgy is szűkösen megszabott alaptőkéje megcsonkuljon. A hadi jótékongsági pótadó kivetését a vármegye által a tavaszi közgyűlésből kiküldött bizottság hozza javaslatba. A harmadik esztendeje folyó nagy pusztítás sebének gyógyítására államnak, közhatósági testületeknek, társadalomnak erősen összefogó munkájára van és lesz szükség. Tudatában van ennek törvényhatóságunk is, a mely már a f. évre 2%-os hadi jótékonysági pótadót szavazott meg, tavaszi közgyűléséből pedig egy bizottságot küldött ki, hogy a háború rokkant- jai, özvegyei és árvái gondozásának és segélyezésének valamint egyéb felmerülő szükségletek tekintetében a törvényhatóság segítő intézkedését- előkészitse és irányítsa. Ez a bizottság mégis kezdte munkáját, gondoskodik az adatok összegyűjtéséről, a szükségletek megállapításáról és a segítés módjának megállapításáról, de kell, hogy a célok elérésére megfelelő anyagi eszközök, a szükséges tőke rendelkezésre álljanak. Ezért javasolja és kéri ez évben is 2%-os pótadó kivetését, amelynek miként történő felhasználására nézve a bizottság részletes javaslatai alapján a törvényhatóság később határozna. A közgyűlés többi általános érdekű tárgyát jövő számunkban ismertetjük. Még tart az erdélyi népvándorlás. Öt hét telt már el az oláh csordáknak Erdély földjére való betörése óta és az otthonukból kiüldözött lakosság vándorlása még mindig nem ért véget. A múlt héten többnyire ökör- és tehenes szekerek érkeztek hozzánk, illetőleg vonultak keresztül a városon, de számosán jöttek vasúton is és tartották megszállva a városháza környékét és udvarát Mindenkinek van valami kérni valója. Szállást, élelmet, pénzsegélyt, a jószágnak takarmányt stb. A takarmány osztás kérdése képezte mind mostanáig a legnagyobb nehézséget, miután széna beszerzésre nem állott pénz rendelkezésre A hét folyamán aztán ez is megoldást nyert, amennyiben a kormány 20 000 koronát folyósított Háromszékmegye alispánjának takarmány beszerzésére. Ebből az összegből az alispán dr. Lovich Ödön polgármesternek 8000 koronát adott át, a járási főszolgabirák kezeihez pedig 1500—2000 koronás összeget utalt ki, amely összegek felhasználásával beszerzett takarmányból, a menekültek jószágait élélemmel most már el lehet látni s az állattulajdonosok nem lesznek kénytelenek jószágaikat eladni. A hét folyamán Betegh Miklós erdélyi kormánybiztos táviratilag elrendelte, hogy a hatóságok mindazokat az erdélyrészi menekülteket, akik nem háromszékvármegyeiek, azokba a megyékbe utasítsák, amely megyék részükre tartózkodási helyül kijelöltettek. Ennek a rendelkezésnek alapján dr. Daimel Sándor alispán felhívta a polgármestert és járási főszolgabirákat. hogy a más vármegyebeli és közellátásra szoruló erdélyrészi menekültek mielőbbi elszállításáról gondoskodjanak, mert egyébként a háromszéki menekültek nem nyerhetnének megfelelő elhelyezést. Az elszállítás díjtalan és amennyiben a vasúti vezetőség a szállítást díjtalanul nem teljesítené az a rendőrhatóság által kiállítandó nyílt parancscsal történjék, melynél a szállítási költségek a belügyi tárca terhére hitelezendők Ezen rendel kezés nem érinti az egyes kormányzati ágaknak azon intézkedését, melyszerint a kötelékbe tartozó intézeteket és hivatalokat ideiglenesen Békésvármegye valamelyik községébe helyezte át Ez az intézkedés azonban elfogadható módon igazolandó. — Ha ilyen igazolás nem történik, úgy hivatali és intézeti alkalmazottak a részükre kijelölt vármegyéba utalandók akkor is, ha közellátásra nem szorulnak. A Gyulán megtelepedett idegen illetőségűek mindegyike részére irányitó lapot kézbesítenek, a melyen a végleges tartózkodási hely meg van még haza is néz a szőlőből. Pedig a falu jó négy kilométer, De két óra, harmadfél kiadja egy kis pihenővel. Úgy a bika-akol táján. Legtöbbször ugyan utoléri egyik vagy más k kocsi. — Üljön föl, Makkos bácsi! S az öreg fölkövetkezik a kocsi derekába. Mondom, vasárnapokra rendszerint hazanéz a templom végett. Kiöltözik ünneplőbe, feketébe s meghallgatja a papot Hogy példálód- zik? Érdemes dolog az úgy hetenként egyszer. Templom után aztán elmegy a könyvtárba s kiveszi valamelyik Jókait. — Senki úgy nem tud a könyvön át beszélni, mint Jókai ! Ez a hitvallása. Talán tízszer is átolvasta már Jókai minden munkáját. De tudja is őket. Névszerint valamennyi hősét. De a mellókszemélyiségeket is. Kampós uram, Nagy Miska, Boksa Gergő stb. Hol jártak? Merre? Mit cselekedtek? Rengeteget tud róluk beszélni. A jó öreg szomszédok alig győzik hallgatni. Nem jól mondom. Alig várják, hogy esteledjék, vagy egy kis eső kerekedjen,, ami a munkát szünetelteli s odaveszik magukat a János bácsi kunyhójába s a pipái készségek pampogtatása közben csak úgy nyelik a rémisztő szép beszédeket Jókai csodálatos töréneteit az öreg előadása nyomán. Annyi bizonyos, hogy senkise tudja úgy megeleveníteni az egyes alakokat. Még maga Jókai se. Ami magyarázható, mert a betű, csak betű, ellenben az öreg valamennyit személyesíti, életre kelti s mozdulatokkal értelmezve világosítja ; állásokba vágja magát, botot fog s a hallgatóság egyes tagjait közre működteti. Valóságos szinelőadást1 tart az egyes jelenetekből. Ez azonban csak igy volt. Most már más időket élünk A nyugodalmas és békességes szép idők letünedeztek. Kézenfekvőbb dolgok kínálkoznak a megbeszélésekre A háború No, erről a rémisztő nagy világfölfordulásról se tud senki olyan élethü képeket, pingálni, mint az öreg : — Itt állnak a németek, itt a franciák! A homokba huzgált harci vonalak szinte beszélnek. Most a bot vége hirtelen fölemelkedik s két lépéssel oldalt már készül nagy Lengyel- ország. — Itt a muszkák, itt mög a magyarok ! Még az óbester-generális se tudhatja iob- ban, avagy a német „szállásmester“, aki pedig tulajdon maga kovártélyozza el a katonáit. Ide ez a cug, oda meg amaz ! Naponkint érkezik az újság. Abból az öreg estig kiveszi a magot. Föltöri, átgyurja s mire a szőlőszomszédok megérkeznek, már fölkészülve várja őket — Itt visszavertük az acsarkodókat . . . Itt mög egy izromban hat falu határán át nyo- makodtunk előre ! Mind jó föld, jó búzatermő vidék . . . — Azért mégse lehet az olyan 1 — Hát olyan nincs ! Beszéd során aztán megvitatják az eddig történt nagy eseményeket. Jó azokra vissza- téregetni. — A balga belgákkal csak igy a némötök 1 S az öreg János bácsi csizmája talpával végig simítja a homokot. — Volt, nincs. No, ez igen érthető. — A rusnya féreg fajtájú szerböket pediglen úgy tapostuk agyon, minr a mérges kígyó fejit szokás . . . Azt is mutatja Hát annyi bizonyos, hogy semmit olyan ékesen nem lehet megmagyarázni a csizmasarkával, mint az erős gerjedelmek szülte taposást — Ne kutya 1 — A fiáknak azokkal igy köllött végezni 1 — Rászolgáltak 1 Az egyik szomszéd fölveti : — Hát a beteg taljánnal mi lösz ? — Arra is rákerül a sor, — biztatja őket az öreg, — merthogy ü-kelmit is mögmuzsi- káltattyuk 1 Senye Mihály vet egyet a szemével : — ügy is ért a cintányérhó' 1 Erre a nációra nem érdemes több szót vesztegetni. Megkapja, ami dukál neki. Meg. Ez az egy biztosabb a halálnál. Nem is vesztegetnek. Minek ? •
