Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-10 / 37. szám

4 Békés 1916. szeptember 10. Eljegyzés, özv. Kovalik Jánosné Erzsébet leányát eljegyezte Nagy Károly belényessonko- lyosi református lelkész, Nagy Károly makói ref. esperes fia. Üzletnyitás. Multheti lapunkban hirt adtunk róla, hogy ebédidő alatt álkulccsal behatolt valaki Braun Vilmos bőrkereskedésébe, honnan a napi árulást elvitte. A rendőrségnek nem volt semmi támpontja, amelynek alapján a nyomozást meg­indíthatta volna. Szombaton délután az álkulcsos üzletnyitogató újból munkába lépett és ez az eset, ha nem is adta kézbe a vakmerő tettest, mégis pozitív nyomot szolgáltatott arra nézve, hogy a betörőt hol kell keresni. Az újabb üzletfosztoga­tás Somogyi Lajos dohánytőzsdéjében történt a múlt szombaton. Itt is ebéd idejére csupán az üvegajtót szokták bezárni. Egy óra után Somogyi Lajos üzlettulajdonos ment a tőzsdét nyitni. Az ajtó előtt két katona ácsorgott, ami fel se tűnt, mert máskor is szoktak vevők várakozni az üzlet nyitásra. A kulcs sehogysem akart a zárban meg­fordulni, mire a kilincset megnyomta s legnagyobb meglepetésére az ajtó kinyílt. Még nagyobb volt a megütközése, amikor bent egy harmadik katonát látott a fotellben ülni. Rákiáltott, hogy hogyan került ide, mire a meglepett betörő érthetetlen nyelven hebegett valamit. A tulajdonos lélekjelen­létét veszítve — előbb a pénzesfiókba pillantott, amelyből az ott hagyott 7—8 kozona aprópénz már hiányzott, majd az áru hiányt akarta meg­állapítani. A katona hamarabb magához tért és az üzletből kirohant s kint őrködő két társával futva elmenekült, anélkül, bogy személyazonosságu­kat megállapítani lehetett volna. A rendőrség annyit kiderített, hogy egy negyedik társuk a rendőrőr­szemet valami ürüggyel elcsalta a távolabbi Soltész­féle kenyérüzlet elé, hogy a többiek addig zavar­talanul dolgozhassanak. — A rendőrség átirt a zászlóaljparancsnoksághoz a betörők kinyomozása végett. Halálozás. Mersa Ignác szijgyártó-mester polgártársunkat fájdalmas csapás sújtja. Szeretett neje Verner Anna 61 éves korában rövid súlyos betegség után meghalt. A boldogult derék nő elhunytét hét gyermeke, unokái s kiterjedt ro­konság fájlalják. Temetése tegnap délután volt a róm. kath. egyház gyászszertartása szerint a Szentháromság temetőben. Béke hamvaira! Rácz Tóni meghalt. Mindörökre kiesett ke­zéből a hegedű : véget ért egy könnyed, má­sok szórakoztatására berendezett élet. Minden halandók közös sorsára jutott ő is, aki a ban­da élén mindig csak a jókedv derűjét tudta az emberekből kiváltani. Ezt a szomorú ak­kordot senki sem várta tőle. Hozzászoktunk, hogy az örök vigság szimbólumát lássuk ben­ne, aki vonójával kellemes, az élet ezer bajá­val kibékítő szórakozást és gyönyörködést nyújt nekünk. Isten adta tehetség volt, ami­vel jókedvében rakta meg a Teremtő, amikor elindította földi utján. Es most ezen az utón hirtelen megállt, a Halál kioltotta ebből a bus képű cigányból a derűt fakasztó életet örökre Hogy ennek hire eljutott hozzánk, a szivünk­be vágott és mélyen elszomorított. Es szom­baton délután már el is temették. Akik három évtizeden át gyönyörködtek játékában mind eljöttek vagy legalább gondolatban ott szár­nyaltak ravatala körül és könnyet hullattak koporsójára. Ez volt az egyetlen nótája, amely nagyon elszomorította a gyulai közönséget. Nehány évtized előtt három cigánybanda is megtudott élni városunkban, de a gazdasági viszonyok anyira megromlottak, hogy hosszú évek óta csak Tóniék bírják még a koplalást. Egyedüli zenekarunk közkedvelt népszerű prí­mását veszítette benne, akinek elmúlása nagy- veszteség társadalmi életünk szempontjából, a bandára nézve meg éppen pótolhatatlan. Evek- óta betegeskedett, de csak két hét előtt dőlt ágynak. Rácz Tóni 50 évet élt és feleségén kívül nevelt leánya és testvérei gyászolják. Elhunyt irgaluias nővér. A békésvármegyei közkórházban működő Szt-Yínce rendi irgalmas nővéreknek gyászuk van. Egyik társnőjük Anas­tasia nővér polgári nevén Kanzl Erzsébet másfél évre terjedő súlyos betegség után folyó hó 2-án délután visszaadta lelkét Teremtőjének. Az élte- tavaszáu elhunyt szelíd lelkületű szerzetesnő 8 éven át a közkórház konyháján végezte a betegek el­látása körüli nemes hivatását és halála fájó vesz­teség az emberbaráti intézményre. Végtisztesség- tétele hétfőn délután 4 órakor volt, impozáns részvét mellett. A gyászszertartást dr Lindenber- ger János apátplebános végezte, segédlettel s a fehér liliommal borított koporsót a katonazenekar gyászzenéjével kisérték ki a Szentháromság te­metőbe, örök nyugalma helyére. Az örök világos­ság fényeskedjék neki! Vásári zsebvágók működésben. A pénteki országos vásáron egy szervezett zsebtolvaj társa­ság folytatott eredményes működést. Négy eset károsultjai tettek panaszt a rendőrségen meg- koppasztásukról. Zsnss Ábrákéin dézsás oláh em­ber zsebéből, mig éjszaka kocsija alatt aludt, ki­lopták 380 koronát tartalmazó pénztárcáját. An­nak a gyanújának adott kifejezést, hogy a faluja- beli Terebenic Nika lehetett a tettes, mert a vá­sártérről bucsuzás nélkül eltűnt. — Az ismeretes tárcadobó módszerrel két embert károsítottak meg érzékenyen. Hosszú László nagyürögdi főld- mivest 1220 koronájától, Gergely István dobozi gazdát pedig 2110 koronájától fosztották meg a gazemberek. Hosszú László csikókat akart vásá­rolni. Amint, a csikókat mustrálgatta, egy fiatal­ember megszólította és felajánlotta, hogy segít a vásárlásban. A fiatalember cinkostársa elébük ke­rült és egy nagy börtárcát ejtett el. A tapasz­talatlan gazda felvette a tárcát, melyben néhány bankjegy volt. Kísérője a fiatalember biztatta, hogy osztozzanak, meg annak tartalmán. Eicsalta a gazdát a kőrgáton kívül, a kigyósi útra. Akkor azonban ott termett a tárca elvesztője is és köve­telte a pénzét. Hosszú László szabadkozott, hogy a tárca a fiatalembernél van. Ez azonban nem elégedett meg evvel, hanem lehúzta a gazda csiz­máját, azután a zsebeit kutatta ki. Kivette a nála levő vászonzacskóból az 1220 koronát és ügyesen újságpapírt tömött a helyére. Azután mig a gazda a csizma felhúzással bíbelődött, nagy duzzogás között elódalogtak a tolvajok. A károsult csak félóra múlva vette észre, hogy az egész pénzét elvitték. Ugyanígy bántak el Gergely Istvánnal is. A rendőrség megfigyelte a vásárban járkáló gyanús alakokat és délben sikerült a vasúti ál­lomás előtt Elek István detektivnek a banda fe­jét elfogni. Közelében volt cinkostársai, mikor ezt észrevették, széjjel futottak. Az illető Kovács János budapesti illetőségű zsebmetsző, akit az egyik károsult felismert s akit a nagyváradi rend­őrség is körözött. Mellesleg katonaszökevény is. Atkisérték Nagyváradra. Ugyancsak a pénteki vá­sáron kilopták Gartner Gyuláné zsebéből a zseb­kendőt, amelyben 38 korona volt bekötve. Mindent a hadseregnek! A m. kir. honvé­delmi mimsterium Hadsegélyzö Hivatala kéri az áldozatkész magyar társadalmat, hogy a számára használhatatlan vagy nélkülözhető harisnyát, vagy esetleg gyapjú és vászoniongyokat minél nagyobb mennyiségben küldjön be Átvételi különítményé­hez (IY. Váci-utca 38.) a harctéren való felhasz­nálása végett. A »Szeretetadomány» jelzésű cso­magok ingyen szállíttatnak. / | Somló Sándor. | Az a pótolhatlan nagy veszteség, az a tajdaimas csapás, amely Somló Sándor váratlanul történt meghalása folytán a magyar szinmüvészetet,-a magyar irodalmat érte, bennünket gyulaiakat a legnagyobb, a legmélyebb szomorúsággal tölt el, mert az országos hirü és köz- tiszteletnek örvendő kiváló, s jeles férfiút igen sok vonatkozásban a magunkénak ismertük, érté­keltük és szerettük. — Három évtizeddel eze­lőtt, mint az aradi színtársulat kötelékében levő drámai színművész egy szezont töltött el váro­sunkban. A rendkívül hóditó külsejű, izig-vérig művész és már akkor több akadémiai pályadijjal koszoruzott jeles költő, s színműíró egy csapásra meghódította közönségünket, úgy megszerettük, mint sem előtte, sem utána, egyetlen színművé­szünket sem, ő is a legnagyobb szimpátiával és rajongó szeretettel emlékezett vissza mindvégig a Gyulán eltöltött hangulatos szép napokra. Gyu­lához vonzották, Gyulához fűzték a baráti szere­tet legbensőbb kötelékei is. Mint Ksőbb a Nem­zeti .Színháznak előkelő tagja több ízben vendég­szerepeit városunkban és felléptei mint ünnepna­pok vannak megörökítve emlékeink kró­nikájában. Legjelentősebb szereplése azonban a millenáris esztendőre esik, amidőn városunk hal­hatatlan szülöttje: Erkel Ferenc gyulai szobor leleplezése alkalmából megjelent közöttünk és ál­tala irt és elszavalt ódájával elbűvölte ünneplő közönségünket. Somló Sándornak Csodaszép ódája a magyar irodalom egyik legértékesebb produk­tuma, amely méltó volt a legkiválóbb zenemű Íróhoz és ércnél maradandóbban örökíti meg an­nak halhatatlan emlékét. Amidőn Petőfi halálá­nak félszázados évfordulójakor a Mezőberényben levő Petrics-ház, azóta községháza falát annak em­lékére, hogy Petőfi 1849-ben ott lakott és onnan indult Erdélybe, hol pár hétre hősi halálban dicsőült meg, márványtáblával megjelölték, a már­ványtábla gyönyörű versét szintén Somló Sándor irta meg. Halála pótolhatatlan nagy veszteség, — Magyarország legintelligensebb színésze, leg- produktivabb és legtöbb akadémiai pályadijat nyert színműírója és a mai nemzedék legkiválóbb lyrikusa szállt vele korai sírjába. A fővárosi, s vidéki lapok az oláh betörés okozta óriási izgalom és elkeseredés közepette is mély meghatott­sággal vettek tudomást a hazát sújtó nagy vesz­teségről, Sebestyén Károly kiváló publicistánk pedig a Budapesti Hírlapban a lapunk mai szá­mában után közölt hangulatos tárcával adózik halhatatlan szép emlékének, amelyet fájó.kegye­lettel fogunk örökké ápolni, s megőrizni. Ks' A király ajándéka egy apának. A ^emzrt óriási megpróbáltatása közepette szomorú büszke­séggel látjuk, hogy katonáink milyen önfeláldo­zással hullatják vérüket, áldozzák fel életüket, egészségüket az emberiségért, a hazáért, érettünk. Kétszeresen kijut a büszkeségből, de egyben az aggodalomból is a szülőknek, akik sok gonddal felnevelt fiaikat küldik csatatüzbe a tönkretéte­lünkre törekvő ellenség feltartóztatására és leve­résére. Nincsen ház, nincs család, amely ne hozta volna meg a maga véráldozatát, de ritka azoknak a sok tagú családoknak száma ahol az összes fiú gyermekek a harctéren teljesitik hazafiui köteles­ségüket. Ezek közzé a kivételes családfők közé tartozik Csermák János gyulai kertész, aki jogos büszkeséggel mondhatja el, hogy hét fiát állította oda a haza védelmére, kik mindvégig hősiesen megállották helyüket és töbszörösen kitüntették magukat. Ennek a ténynek hire eljutott a leg­magasabb helyre, a legfelsőbb hadúrhoz is, ahon­nan a napokban a polgármesterhez pecsétes irás érkezett, mely tudatja, hogy a király őfelsége a derék apának magánpénztárából 500 korona pénz­jutalmat, valamint nevének kezdőbetűivel díszített ezüst zsebórát adományozott A hét vitéz fiú kö­zül Andor tanító a 33. gyezred tizedese, szem­sérüléssel rokkanttá nyilváníttatott, Ferenc gépész a 2. honvéd huszárezred tizedese, Jóssef kertész, a 33. gyezred katonája, Károly gépész a 33. gy.- ezred őrmestere, István gépész, a 33. gy ezredből szintén rokkantán tért vissza a harcmezőrö), Ressö gépész, haditengerész és György gépész, az ö-ik tüzérezredben szolgál. A derék apának, aki külön­ben Weisz Mór gyárigazgató alkalmazásában áll, dr. Lovich Ödön polgármester ünnepélyes formá­ban fogja átadni a király ajándékát. Vasníi szerencsétlenség. Súlyos és végzetes kimenetelű vasúti szerencsétlenség történt pénte­ken szeptember 1-én d. u. 4 órakor az Alföldi első gazdasági vasút Békéscsaba—közraktár—vésztő vo­nalán Békéscsaba-közraktár és Okigyós állomások között. A jelzett időben és pedig pontosan d. u. 3 óra 50 perckor a békéscsabai vasúti állomás forgalmi szolgálattevője: Muntyán János anyag­vonatot indított Okigyós felé. Ezt közvetlenül megelőzőleg Muntyán János távbeszélőn közölte úgy Okigyós állomás, mint Újkígyós állomás elöljáróival, hogy a 505-ös sz. vegyesvonattal Okigyóson fog találkozni, vagy a mint vasúti nyelven mondják : a két vonat Okigyóson fog keresztezni. Ezt a telefon intézkedést Okigyóson Takács István kezelő őr felesége vette le, de mert a következő pillanatban valami cigányaszonyt vett észre az udvaron a tyúkjai között s azzal kezdett veszekedni, elfeledte a keresztezést a férjével közölni, a kinek azután arról nem is volt tudomása és az 505-ös vonatot Okigyós állomás­ról Békéscsaba felé elindította, mielőtt az anyag­vonat beérkezett volna. Bellovai Antal ujkigvósi őr sem sokat törődött az egész keresz­tezéssel. így történt azután, hogy a két vonat egymásba szaladt. Az összeütközés egy éles ka- nyarulatoan történt, mely mindkét oldalon fákkal volt sűrűn szegélyezve, úgy hogy a két vonat C3ak 50 lépésről vette észre egymást. A motor­vezetők azonnal vészjelt és ellengőzt adtak, de ezzel már nem akadályozhatták meg az összeüt­közést a mely olyan heves volt, hogy a személy­szállító 505-ös vonatnak a motorja, az utánna következő Il-ad osztályú és a még ezután követ­kező III osztályú kocsi egymásra torlódva és egymásba furodva összeroncsolódtak. A harmad­osztályú utasok közül a kocsi peronján állt Schwarcz Sándorné Veiszberger Linka békéscsabai lakos, a kit az összeütközés ereja kidobott a pe­ronról a két kocsi közé, és a ki nyomban meg­halt, de sajátságosán nem a sérülései okozták a halálát hanem az ijedségtől és a súlyos rázkód- tatástól származott idegrázkodás. Lantos Antalné ujkigyósi lauós koponyatörést szenvedett, kórházba szállították. Súlyos állapota dacára életben mara­dása valószínű. Ezenkívül számtalan kisebb, na­gyobb sérülés történt. Szeptember 2-án reggel Szabó László vizsgálóbíró és Dr. Konrád Ernő kir. ügyész Békéscsabára mentek, a honnan kü­lön vonaton az összeütközés helyére kiszálltak és ott megtartották a helyszíni szemlét. A kir. ügyész intézkedett Schwarcz Sándorné holttesté­nek felboncolása és Lantos Antalné eskü alatti kihallgatása iránt.

Next

/
Thumbnails
Contents