Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-30 / 5. szám

VI,Vili. évfolyam Nyíllá, 1916. január 30 5. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza EgyeN szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓIIV Megjelenik minden vasárnap A gabona és a lisztforgalom uj szabályozása. A hivatalos l;ip szerdai száma a kor­mánynak két fontos rendeletét közli a ga­bona és lisztforgalom uj szabályozásáról. Az egyik rendelet a termelőknél levő és eltitkolt gabonakészletek utólagos bejelentésére vonat­kozik. A másik arra kötelezi a malomvállala- tokat, pékeket, kenyérgyárosokatr, hogy az összes készletüket a Haditermény Részvény- társaságnak jelentsék be. A rendelet egyúttal közszükségleti célokra igénybevettnek moudja ki — nemcsak a termelőknél már lefoglalt — hanem a különböző ipari és kereskedelmi vállalatok és magáncégek birtokában levő összes gabona és lisztkészleteket is. A ma­gánfogyasztók birtokában lövő, megengedett mennyiségű készletekre természetesen az uj rendelet nem vonatkozik. A következőkben ismertetjük eme min­denkire nézve igen fontos intézkedéseket : A 370—1916. M. E. számú rendelet hivatkozik azokra a korábbi rendeletekre, amelyek mindenkinek kötelességévé tették búza-, rozs-, kétszeres-, árpa-, zab-, liszt és tengeri készletének feleslegét a község elöl­járóságánál bejelenteni. A bejelentett mennyi­ségből megállapíthatónak látszik, hogy a be­jelentést sokan elmulasztották — .vagy nem a valóságnak megfele­lően tették meg. Épen ezért szük­ségesnek mutatkozik, hogy a meglevő kész­letek mennyisége a pénzügyőrség kö­ze g c i u t j á n hivatalosan k i n y o- moztassók és meg állapíttassák- — Nehogy a nyomozás eredményéhez képest mulasztások folytán olyanok is büntető el­járás alá kerüljenek és készletük elkobzásával sujtassanak, akik a bejelentést tájékozatlan­ságból, vagy más ily menthető okból elmu­lasztották, a minisztérium megengedi, hogy mindazok, akik a bejelentést az említett ren­deletéit ellenére a megszabott határidő alatt egyáltalán nem, vagy nem az említett rende­leteknek megfelelően tették meg, mulasz­tásukat mindaddig — amig be nem jelentett készleteiket a pénzügyőrség ki nem nyomozta -— vagy ezeket a készleteket még más fel nem jelentette — utólag oly módon pótolhassák, hogy a be nem jelentett búzát, rozsot, kétszerest, árpát, zabot és lisztet a helyi hatóság ál­tal megjelölt.raktárba, vagy a Hadi­termény Részvénytársaság által kijelölt bi­zományosoknak beszolgáltatják, a be nem je­lentett tengerit pedig a községi jegyző (kör­jegyző, városokban a polgármester) utján a Haditermény Részvénytársaságnak bejelentik. Amennyiben a készletek, elháríthatatlan aka­dály, különösen az utak járhatatlansága, vagy az igaerő teljes hiánya miatt a fentemlitett határnapig beszállíthatok nem lennének, úgy ezt a fél a községi elöljáróságnál (a város polgármesterénél) igazolni tartozik. A községi elöljáróság ilyen esetben a készlet beszállítására 14 napig terjedhető halasztást engedélyezhet, köteles azonban erről az átvételre hivatott raktárt értesíteni. A községi elöljáróság, ha ezt szükségesnek látja, az igy bejelentett készlet őrizetbevótele iránt intézkedhetik. Mindazok, akik mulasztásukat a fen­tebbi rendelkezések szerint utólag pótolják, ezzel az előzőleg elkövetett kihágás büntető­jogi és »vagyonjogi következményei alól, — amennyiben a kihágás miatt még jogerősen „elítélve nem lettek, mentesülnek. A 371 —1916. számú rendelet szerint minden m a 1 o m v á 11 a 1 a t és pedig a kereskedelmi őrléssel foglalkozó malomválla­latok épugy, mint a vámőrlő malomvállala- tok, továbbá a gabonát vagy lisztet élelmi- cikké feldolgozó ipari vállalatok (kenyérgyá­rak, sütők, pékek, cukrászok, száraz süte­mény, kétszersült- és hasonló gyárak, vala­T A B C András.* Mentek, egyre mentek, Ti a kiválasztottak, a bátrak, apostoli tűzzel a szemetekben, ma­gasztos érzésekkel a kebletekben, a múlt szent hagyományaival a szívetekben. Mentek, egyre ryentek . . . Vért, forró, me­leg férfi vért, életet, ifjú, értékes életet áldozni valamennyiünkért, egy jobb, eg>y biztosabb, egy szebb, egy boldogabb, egy dicsőbb Jö>'ő remé­nyében. Mentek; egyre mentek, délcegen, tettre- készen, férfiasán, emelt fővel, becsű etes akarat­tal, harcikedvvel, vissza se pillantva, csak előre. . mindig előre . . ., neki a nagy messzeségnek, neki a nagy bizonytalanságnak . Győzni! ez a gondolat, a szárnyas szó, ez az akarat mámorositja meg tűzben égő lelkete- ket, ez üli meg bátor szíveteket, ez ragyogtatja meg szemeiteket, ezt a szent szót suttogják piros ajkaitok. Mi pedig — a visszamaradok — büszke örömmel, de szorongó szívvel, tétova szemek­kel nézzük, hogy mentek-. Ti bátrak; összeszo- ritjuk ajkainkat, csendesítjük keblünk keserű fáj­dalmát, áldólag, védőn nyújtjuk ki remegő ke­zünket, agyunk lázasan lüktet, ajkunk utánatok kiáltja: Jsten legyen Veletek és győzzelekt de szí­vünk, agyonkínzott, szegény szívünk ha kan — hogy senki meg ne hallja — utánatok sóhajtja * Hadházy András honvéd-százados emlékezete. az élet nagy parancsai: — csak ?ie haljatok meg! Mig Ti ott a nagy messzeségben, vértől ázott harci tereken jártok, halált osztogattok és halait kaptok, mi itthon álommal, nehéz álom­mal küzdünk, mely nem akar, bennünket/ elen­gedni, mem ad pihenést, nem hagy dol­gozni bennünket, bénítja agyunkat, kifárasztja idegeinket, — nappal is sötétség szállja meg a lelkünket; ha pedig leszáll az est kínzó csöndje s rejtelmes sötétség borul a földre — Veletek vagyunk, Utánatok megyünk, ott járkálunk a mezőkön, az ingoványokban, a hóval borított hegyeken, a vér; áras helyeken, melyeken át­dübörög a harc, szeretőn simulunk Hozzátok, biztatunk: csak előre . . ., mert itt csak győzni szabad! Mikor veletek vagyunk akkor látjuk, hogy a borzalom sem örokkétartó, csak egy kevés időre dermeszti meg az ember szívét, azután elvonul, mint a zivataros felhő. De ha. magunkba maradunk, megüli lelkünket e hatal­mas zsarnok és megsíratunk mindent, embertársat, állatot, fát, és külön még minden egyes legázolt, agyontaposott fűszálat is Mikor hivott a királyi szó, András, Te is elmentél a bátrakkal, a kiválasztottakkal. Emlé­kezem víg voltál és derült; mosolyogva b ú- csuztunk, férfiasán, erőteljesen szorítottuk meg egymás kezeit minden frázis, minden sentimen- talizmus nélkül. Mindjárt az első nagy ütközetek után, mi­kor a hős gyulai ezred felett átviharzott az első k gyetlen vérzivatar a sok hős között a Te nevedet is suttogták, hogy nem fogunk látni többé. Napokon át aggódva, remegve vártunk Felőled bíztató hirt s a jóságos Isten akkor meg is engedte érnünk, hogy viszontláthassuk egy­mást. Kitüntetéssel melleden tértél ifjú hitvesed, aggódó jó szüleid, testvéreid, barátaid igaz örö­mére vissza. Majd újra elmentél, de ismét vissza­jöttél újabb, díszesebb kitüntetéssel melleden. Bátor, vitéz, önfeláldozó, becsületes voltál a mi nagy-nagy büszkeségünkre. A háború nagy iz­galmai kimerítettek, pihenésre, gyógyulásra, erő­gyűjtésre volt szükséged. De nem volt nyugtod itthon, vágytál, vissza-vágytál a küzdő térre, oda a bátrak, a kiválasztottak közé. Harmadszor es­tünk át a búcsúzás kinzó fájdalmain, harmad­szor bocsájtottunk remegő szívvel hősi utadra, — ezúttal utoljára. Keserű könny fojtogatja a szívemet, ha arra gondolok, hogy utoljára. Mióta ez a — mér végtelenségbe nyúló — világtörténelmi tragédia lángol körülöttünk, az egyesek élete vala­hogyan úgy elvesztette minden jelentőségét, de a Te fájó elvesztésed, a Te hősi halálod, András, felriaszt lethargiámból. El se akarom hinni, hogy Neked is meg kellett halni Te erő, Te szép, Te daliás, Te élni szerető, Te élni tudó, Te jóságos szívű, pompás fiú! Hős voltál, férfi voltál! Nem csalódtam Benned ! Elmúlásod szívből fakadó gyászt hozott reánk. Sokat, nagyon sokat veszítettünk benned; nagy hiányodat fogjuk érezni Neked, eszmények rajongója, derengő Jövőnk dicső hőse, kiben a magyar haza szeretete, a magyar föld imádata nem szólam, nemcsak ideát, de önfel­áldozásra hevitő szent erő is volt Nemzeti ide­.Lj&.p'u.xiJts: mai ezama 0 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents