Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

fájnia, szeptember 3 3®. szám. XX.VIII. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő N'yilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Egyes szám ára 24 fillér. A román orvtámadás. Nemzetek egymásközti viszonyában és diplomáciában — úgy mondják — nincs be­csület. Háború idején — ngy mondják — nincs erkölcs, hanem csak . erőszak. A köny- nyelmüen odadobott e felszínes jelszavak erőt­lenségét és hamisságát legjobban a most dúló világvihar bizonyította be. Az erő, mellyel a több mint két éves háborút vivják, az er­kölcsi és phisikai erők összetételéből kerül ki. Es épen mi azzal a büszke öntudattal különböztetjük meg magunkat ellenségeink­től, hogy mig amott a túlnyomó phisikai, nyers erő durvaságában csak sivár hatalmi célok rejtőznek, amely célokat az ökölnek minden erkölcs nélküli csapásaival és jogta­lan eltiprásával minden gyöngébbnek, akar­nak elérni, nekünk még a politikai erőkifej­tésünk is erkölcsi alapon nyugszik: a haza­szereteten, mely a vérünkkel szerzett, kul­túrával benépesített földet és verejtékes munkával fentartott családunkat és szerzett tulajdonunkat és javainkat védi. E háborúban többféle erők mérkőzését vélték fölismerni az emberek: az angol és német versengését, a germán és szláv faj összecsapását. Lehet, hogy mindenik igaz. De az is igaz, hogy ez a háború a durva, nyers erő és a kulturális erkölcsiség mérkőzésének is próbája. Méltán adhat teljes megnyugvást FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓM DÁVID. lelkűnknek, hogy mi a kultúra, a becsület, az önérzet, a tiszta lelkiismeret, az emberi méltóság képviselői vagyunk a kegyetlen harcban, amelyek ellen ellenségeink nem tudtak hasonló erkölcsi erőket szembe állí­tani . Már az elkövetkezendő támadás élőké- szitésére is becstelen eszközöket használtak : pokolgépet küldtek egyik püspökünknek, fel­lázítani, elcsábítani akarták polgáraink egy részét, pénzzel fogdostak kémeket, bombával, revolverrel támadtak a királyi család tag­jai ellen. A kezdet stylusákoz s az orgyilkosok szokásához és sötét leikéhez méltó folytatást nyert a harcmodor abban a kitszegésben, árulásban és hátbatámadásban, amelyet Olasz­ország követett el ellenünk. Az adott szó szentségét, szövetségi hűséget ellenségein]^: ezek a pokolgépes, revolveres, vizben-fuldok- lókat gyilkoló nemzetek tehát egyszerűen felrúgták. Mindezeket megkoronázta a román had­üzenet. Románia velünk való szövetség ál­dásait egy harminc éves békekorszak folya­mán élvezte. Ez alatt nőtt, gyarapodott, fej­lődött, gazdagodott. De mikor arra került a sor, bogy a szövetség előnyeinek kihaszná­lása után becsületbeli tartozásának megfelel­jen, fegyverrel mellénk álljon, megtagadta a szövetséget, majd ellenségeink oldalára állott és a volt szövetséges ellen fordította fegyverét. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemén5'ek. hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Megjelenik minden vasárnap A gyávák árulásával végrehajtott e becs­telenségre a cinismus olyan mély fokán ve­temedett Románia, mely a szeméremnek és nobilitásnak még látszatát sem akarta már megőrizni, miniszterelnöke a semlegességet nyilvánította magára nézve kötelezőnek, mi­kor már eladta testét-lelkét ellenségeinknek, lapjaiban gunyoltatta a saját háborús törek­vését és elhatározását.' — Tehát hazudozott, alattomoskodott. Mindezt azért, hogy néhány határőrző csendőrt és polgárt meglepetés­szerűen lepuskázhasson. Egyik gyávaság a másik után. Igaz, bogy Románia oly mesterekre hi- vatkozhatik mint az orosz államférfiak : azok becsületszavukkal tagadták le az orosz moz­gósítást. Par nobile fratrum. Méltók a mi ellen­ségeink egymáshoz teljesen. — Hitszegők, gyávák, orvtámadók, orgyilkosok, becstelenek, gazemberek. Utolsónak lépett közéjük Ro­mánia. Utolsó is közöttük, mert ő a leghit­ványabb hiéna, vagy mint a németek el­nevezték : dögkeselyű. Ezt a hitvány országot méltóképen is fogjuk az őt megillető sorsban részesíteni. Utonállókra, lesből lövőkre, éhes-rongyos elvetemült gazember szegény legényekre a nemzetek társadalmában nincs szükség. TÁRCA. Nevelés. Irta: Mányiné Prigl Olga. Benne vagyunk a legpusztítóbb fergetegben . Nem elemi vész ez, amit a természet zuditott reánk, hanem önmagunk verjük magunkat. Az emberiség saját húsát tépi, mint az őrült flagel- láns, a túlfokozott kultúra telhetetlen kéjétől per­verzé vált idegbeteg. Vájjon okulnak-e rajta valaha? Évek múlva, amikor majd lassan elcsitul az emlékek bor­zalma, kevesebb lesz a sirás, a jajszó, ráérünk-e boncolni az indító okokat, amelyek megérlelték és kipattantották a jelen szörnyű valóságait ? Őrült táncot jár a világ évek óta. Nagyzo- lás, flanc és igény minden társadalmi osztályban a legtulzottabb módon. Ezelőtt a mágnás-családok se öltözködtek és butorozkodtak úgy, mint ma az ispánjaik. A ma asszonya nem öregszik meg együtt a megszokott holmijaival, nincs érzéke hozzá, hogy fel tudná fogni a kontrasztot, mely egyénisége és az újonnan beszerzett divatos bú­torok között fennáll. Mint mikor a vénasszony öltözik rózsaszín, bokorugrós szoknyába. Szegény jó nagyasszonyok, akik úgy ra­gaszkodtak minden egyes, talán még az any­juktól örökölt darabhoz, — bizony megfordulná­nak sírjaikban. És így van ez minden téren Mindenki több­nek akar látszani, mint amennyi. S különös, hogy a nyegleség, a lelkiisrreretlenség, a szülői ház vagy a szülőfalu leszólása valósággal sikk. A tacskó diák mentői többől bukott, annál vigab- ban adja az elegánsát. Mentői több, sokszor er­kölcsbe vágó stiklit követett el, annál jobban henceg Tudja, hogy az ügyes mama mindenütt s mindenben elől jár a hazugságban, ahol szé­píteni kell valami dolgot. Micsoda jellem fejlődik ki aztán az ilyen gyerekből! Az ilyen „diák“ egész nap talpig kivasalva, cigarettázva, lányok után szaladgálva tanulja a lecke helyett az úgynevezett jó modort. A mama büszkén simítja végig tekintetével kitűnő neve­lését, hisz egész nap nincs a drága gyermek terhére, élhet a divatlapjának, a tortakészitésnek, a pletykának, esetleg gyöngéden titkolt érzelmei­nek. Azonban selyem-fia mellett nem mulasztja el alaposan leszólni a másik diákot, aki jeles tanuló ugyan, de a nyakkendőjét nem köti meg kifogástalanul. Uram boc^á’ még trikóba mer kimenni az utcára, s az édes kis bakfisokat nem hogy elkíséri, de elkerüli. Borzaszró neveletlen­ség ! Hogy a gyerek kitűnő úszó, az semmi, jeles tornász, az is semmi, ismeri a remekírókat, — az is semmi. Hogy józan életre, ■ testedzésre irányítva korrigál esetleg öröklött satnyaságot, az is semmi. Sőt egyenesen könnyelmű mamá­nak tisztelik meg a világrahozóját, aki nem tö­rődik vele, hogy a gyermek náthát kap úszás közben, vagy kificamitja kezét a tornán, vagy aki leengedi sütni a lányosán fehér bőrét. Égbe­kiáltó bűn ! A remekírókról a gondos anyuska nem is tudta, hogy miféle fán terem. Egyáltalán nevetségesnek tartja az irodalommal foglalkozni, pedig ha egy kicsit is törődne vele, holmi iro­dalmat találhatna a nagyreményű csemete kiva­salt zsebeiben, amivel az olyan „jónevelésü“ lányokat szokta mulattatni, akik látszatra rop­pant szemérmesek, a kis lábuk ujját a világért meg nem mernék mutatni, (bizonyára a szűk cipők diszkövetkezményei miatt!) nem hogy együtt sportolnának, pajtáskodnának a fiukkal, — hisz mindig a nemi különbséget traktalják elébük: „te lány vagy, neked nem szabad“, — gondos figyelmeztetéssel — és azért csak csó- kolódzni és szerelmes leveleket Írni tudnak. Gyönyörűen készülnek arra az útra, hogy maj­dan férjeiket romlásba taszítsák és hogy özvegy korukban még ráduplázhassanak dicső pályafu­tásuknak. Mert élni csak kell valamiből. Alapjában jelentéktelen dolgok idéznek elő nagy eseményeket. Lent, fent s a középosztály­ban egyáltalán. Adja az Eg, hogy uj női typusok szüles­senek a most vajúdó nagy világfordulásból, ér­telmes, eszes, de amellett egyszerű és. dolgos asszonyok, mert az anyától függ minden Az ő példája, türelme és tehetsége öröklődik át a nem-, zedékre. És mindenekfölött jöjjön el az egészséges test kultusza az álszemérem rovására. Viz, nap­sugár, mozgás, levegő, kényelmes ruházat, egy­szerűség a környezetben, étkezésben és visel­kedésben, az otthon és munka szeretete, okosan irányított könyvek olvasása, anyai önfeláldozás és nem majomszeretet, — ebből fog kialakulni a réginél jobb nemzedék. Segitse rá az Isten a jövő anyáit! XjSip’u.rLlc mai szama © oldaL

Next

/
Thumbnails
Contents