Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-06 / 32. szám
XLVIII. évfolyam 33. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. ftyula, 1911». augusztus 6. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egy es szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓH1V UÁVID. Megjelenik minden vasárnap Két év. Nevezetes napok évfordulói tűnnek el mostanában. Két évvel ezelőtt kezdődött .a nagy vihar. Mélységes néma csendben figyelte a világ: mi fog következni. A vásott és rakoncátlan szerb gyerkőcnemzet vakmerő eszeveszettséggel bivta ki maga elleti a sorsot, a midőn bűnös kezét a trónörökös és hitvese életéért nyújtotta ki. Ezért bűnhődnie kellett. A nagy fenyítés azzal kezdődött, hogy elment hozzá a porig alázó diplomáciai jegyzék, a melyhez hasonlót még nem Írtak egy nemzethez sem. A magyar miniszterelnök öklének hatalmas csapását látta benne mindenki. Ütésére a szerb egyszerre kijózanodott. Ijedten látta: mit tett. Kész volt magát alávetni annak, hogy nemzeti önérzetét ronggyá tépjük, souvereni- tásán lábbal tapodjunk végig és földig aláz- kodjék. Már hire járt, hogy nem lesz háború. De az utolsó pillanatban megérkezett Belgrádba a nagy bünszerző: Szaszonov távirata és július 26-án délután 6 órakor követünk elhagyta a szerbek fővárosát. Mi mozgósitottuuk Szerbia ellen. De még nem tudtuk, hogy valóságban mi következik. Csak a diplomácia lázas munkája lepett meg heiinüuket azzal a lehetőséggel, hogy nemcsak Szerbiával, hanem minden ellenségünkkel le kell számolni egyszerre. T ARCA. Dalok. Hervadt virágok szerte szét. . . U hozta, ja// de rég volt, A szava zengő muzsika . . . A szeme jajj de szép volt! Azt a reménykedésünket, hogy elkerüljük a világháborút, eltüntette a julius 31-én elrendelt általános mozgósítás. A nagy vihar ez első szele mindenkit az utcára csalt. Riadtan keresték egymást az emberek. Mindenkinek az az érzás látszott az arcán, a mit a saját értékét ismerő magyar ember csak ilyenkor árul el : saját véreinek féltését és önkénytelen tiltakozását az ellen, hogy csak egy is elpusztuljon közülünk. Hiszen olyan kevesen vagyunk a nagy, népes családu nemzetek között. Azután jött a nagy háború. Ki hitte volna, hogy két évig, vagy talán három évig is, tart. A magyar katona vitézsége, álhatatos- sága, világhírű lett azóta. A kik itthon maradtak, azok is helyt álltak nehéz, verejtókes munkájokkal. Kiállottunk mindeu rohamot a harctéren és gazdasági téren egyaránt. Elvettük az orosztól Lengyelországot, legázoltuk Szerbiát, Montenegrót, Belgiumot. Francia földön Verdunnél ennek a szerencsétlen nemzetnek utolsó vonaglását látjuk. Az angol százezrek véres tetemei is mutatják csapásaink erejét. Két uj szövetségest is szereztünk azóta. Nem a dicsőségek két éve ez ? És most jövel harmadik év, mi jöhet még a mitől.félnünk kellene? Lépése olgan zajtalan . . . 0 maga ismerős . . . Homloka kedves drngtalan Karja áldott, erős . . . Köszöntik öt a néma fák . . . Illat suhan felém. Szivem — hangjától — megremeg: „Mért nem sietsz elém?“ A szava, zengő muzsika, Oly rég zenélt szívemnek . . . A szeme két mély, szürke tó . . . Oly rég üzent szememnek . . . Lépte nyomán a fii zizeg ... Már kőzetembe ér . . . A boldogság szivemre fut. . . Úgy lüktet minden ér . .. A szívem vár . . . Mindegyre vár . . . Elhozza öt a holnap. Mikor az alkony lopva jön S az árnyak elhajolnak. „Lásd itt vagyok . . . Tied vagyok .. . Milyen forró a szád . . . Visszahozott, int elhozott Hűséged és imád. . . “ Megnyitja kertem ajtaját. .. Lépése meg se haitik .. . Köszöntik öt a néma fák . . . Útjára szegfű hajlik . . . Az ajkam vár .. . Csak egyre vár ... Csókos találkozóra I Áldott, — amelyben vissza tér — Áldott a perc, az óra! A szivem vár ... és fölfigyel. . . Léptek neszére vár . . . Valaki jön a kerten át Majd tétován megáll... Alkony mesél a fák fölött. . . Illat suhan felénk. Elindulunk... s a boldogság Jön messziről. . . elénk . . . Ftácz Etus. Gyászruha. Egy csomó asszony, mint csokor virág, Ügy élt szelíd kis körben boldogan. (Én láttam e bokréta szálait, Mindegyiket láttam külön-külön.) Volt közöttük szép pompázó rózsa És apró, langyszürke rezeda sok. Laptanls: mai száma, © old.a-1. Tanügy. Értesítők, Az évzáró vizsgálatokon már rég túlestek a tanulók, az értesítők azonban tekintettel a háborúra, még csak most kezdenek megjelenni. Beszámolnak az intézetek vezetői, az igazgatók. Mi történt a múlt iskolai év folyamán ? Hogy folytak a tanítások ? A nevelések? Voltak-e zökkenők ? Voltak. Néhol kisebbek, néhol nagyobbak. — -Az értesítők köntöse szerényebb. A tartalom összepréselt. Háborús mindkettő. Legtöbbjében a bevezető sorok fájdalmasok. Tanárokat tanítványokat búcsúztatnak benne, kik hősi halált haltak a hazáért. Meg panaszok. A hajléknélküliségeken. Egyik másik tanintézet lehetet- lennél-lehetetlenebb helyen kénytelen tengődni, vergődni. Zugokban. Egy osztály két szobában. A tanár, a tanító az összekötő ajtóban tart előadást. Vagy egy bálteremben, amelyben két osztály is csak úgy kotyog. Az »Otthon« most a katonáké, betegeké, lábadozóké. Kórház, meg^ pótkaszárnya. Könyvtárak, szertárak, zárva. Órarendátalakulások, kihagyások, osztályösszevonások, váltakozó tanítások. Egy-egy helyiség »tanterem« (?) kora reggeltől késő estig tele fiatal, fejletlen gyerek sereggel. Aggódó tekintetek, vágyakozó óhajok, a szülők és tanárok arcát). De ezeken a rendkívüli helyzeteken majd csak az idő változtat. Csak az idő, meg a magyar kar, a magyar erő és vitézség, a tanárok, a tanitók által elvetett magok, melyek előbb utóbb megtermik a béke áldásos gyümölcsét. A gyulai róni. kath. főgimnázium értesítőjén — melyet az intézet erdemes igazgatója Németi József pápai t. kamarás állított össze nagy körültekintéssel, — nincs rajta a háborús bélyeg. Terjedelme nem oly nagy mint a békés idők belieké, de azért mindenre részletesen kiterjedő. A bevezető cikk, melyet az igazgató irt, ,,Iskolánk és a háború'4 címmel, az olvasó előtt föltárja a főgimnázium egész beléletét a háború óta. Az intézet rendes helyiségének lefoglalását katonai célokra, az osztályok ideiglenes elhelyezését, a taJbkszeres, gazdag asszonyok is voltak, Es olyanok, kik a boldogságban Szegények közt gazdagok valának. ... Es élt közöttük sok-sok nagy-szegény, Ki könnyel sózta meg a kenyerét, S agg lógott a görcsös napok között, Mint vízbe futó vad habok fölött ... . . . Nem sajnáltam én meg egyiket se. Mert éltek s jártak drága, hófehér, S virágszinü más könnyű ruhákban. A nevetésük gondtalan szakadt Es bu nélkül ki az ajk tavára. — Nem szántam meg őket egyiket se. — De egy asszonyra bus-fájva néztem S a lelkem mélyén sajnáltam nagyon. Pedig sokkal szebb volt, mint a többi S leggazdagabb az asszonyok között. Pedig bájáról rajongva irtuk, S tenger ékszert mondhatott övének. Pedig úgy élt ragyogó világban Mint korláltalan, nagy, hatalmas ur Ha rá néztem, arcom csupa néma, Szelíd .szállásnak lángtenyere volt, Mert sok fehér ruhás asszony között, Tarka selyemnek s csipkék özönén: 0 egymaga bus feketébe járt. Ezért a fájó, szenvedő ruháért Sajnáltam öt nagyon-nagyon. . . . E. gyászos könnyes bus ruha : Maga a szentelt fájdalom . . . Nagy Ilonka.
