Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-09 / 28. szám
3§. szám. XLVIII. évfolyam. Gyula, 1916. Julius 9. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Egyes szám ára 24 fillér. A lakosság gabonával ás liszttel való ellátása. A gabonával való ellátás szabályozására vonatkozólag a hivatalos lap julius 1-iki számában jelent meg a kormány .legújabb rendeleté, amely elsősorban a házíszükség- letre szolgáló gabonabeszerzéshez szükséges vásárlási igazolványok kérdését rendezi. Az ez évi termés zár alá vételéről szóló rendelet értelmében mindenki, akár termelő, akár nem termelő, saját háziszükségletére mindenféle gabonát, gazdasági szükségletére pedig búzát kész áruvétel utján minden közvetítő kizárásával, termelőtől csakis a lakása helyének községi elöljárósága, illetve polgármestere által kiállított vásárlási igazolvánnyal vásárolhat és pedig csak annak a községnek területén, melynek elöljárósága, illetve polgármestere a vásárlási igazolványt kiállította, valamint azon községek területén, amelyekre a kereskedelemügyi miniszter a vásárlási igazolvány hatályát esetleg kiterjeszti. A fél a vásárlási igazolvány kiállítását kérheti, vagy az 1916. augusztus 16-tól 1917. augusztus 16-ig terjedő háziszükséglet egész mennyiségére, vagy pedig meghatározott, de 100 kilogrammnál nem kisebb részletekben való megvásárlására is. Ha részmennyiségek vásárlására kér FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓIIY IIÁVID. igazolványt, a kiállító közeg ellenőrizni köteles, hogy az ugyanazon fél részére kiállított összes vásárlási igazolványok alapján vásárolható mennyiségek az őt tényleg megillető háziszükséglet mértékét meg ne haladják. A termelő igazolni tartozik, hogy saját házi és — búzában, — gazdasági szükségletét a saját termése nem fedezi. A vásárlási igazolvány alapján csakis az vásárolhat, kinek hevére kiállíttatott. A vevő vásárlása alkalmával a vásárlási igazolványt az eladónak átszolgáltatni, ez utóbbi pedig azt átvenni és saját igazolására megőrizni köteles. Ha a vásárlási igazolvány birtokosa az igazolványon feltüntetett tennénymennyiségeket egy tételben megvásárolni nem tudja, a vételre az igazolványt nem használhatja, hanem uj igazolvány kiállítását köteles kérni. Ez tehát azt jelenti, hogy az igazolványon feltüntetett terménymennyisógnél többet vagy kevesebbet sem eladni, sem venni nem szabad. A vásárlásra fel nem használt igazolványokat legkésőbb 1916. évi október 15-ig a kiállító hatóságnak vissza kell szolgáltatni, miután a fél csak ez esetben lesz a hatósági ellátásban részesülő jegyzékébe felvehető. A gazdasági szükségletre rozsot, kétszerest, kölest, árpát és zabot (tehát kukoricát nem) kész áruvétel utján, minden közvetítő Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dohay János ^könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Megjelenik minden vasárnap kizárásával a termelőtől szintén csakis a vevő lakásának helye szerint illetékes főszolgabíró, illetve polgármester által kiállított vásárlási igazolvánnyal lehet vásárolni. Ami az őrlést illeti, házi- és gazdasági szükségletre búzát, rozsot, kétszerest, árpát vagy zabot őrlésre, darálásra, zúzásra, lián- tolásra, vagy bármely egyéb feldolgozásra a malmok csak akkor vállalhatnak, ha az erőltető fél egyidejűleg a lakása helyének községi elöljárósága, illetve polgármestere által kiállított és a fél által megnevezett malomra szóló tanúsítványt átszolgáltatja. Szóval nemcsak a vásárló, hanem a termelő is tartozik őrlési tanúsítványt szerezni, mert gabonáját a malom máskülönben nem őrli meg. Mindenki, aki háziszükségletének fedezésére gabonát nem vásárolt, a hatósági ellátásban részesitendők jegyzékébe felveendő. E célból mindenki legkésőbb szeptember hó 15-ig szükségletét bejelenteni tartozik a községi elöljáróságnál. Az elöljáróság a bejelentéseket jegyzékbe foglalni és a jegyzék másolatát a főszolgabiróhoz beterjeszteni köteles. A törvényhatóság első tisztviselője, tehát vármegyékben az alispán, a törvényhatóságról összesített és kellően felülbírált adatokat, a liszt, illetve gabonaszükséglet igazolására vonatkozó részletes adatokkal a belTÁRCA. A tótok (szlovákok).* (Folytatás.) Szent-László tehát az 1092—95. években elérkezettnek látta az időt, hogy az ország gyepűit killyebb tegye és az addig lakatlan részeket a benépesítés előtt megnyissa. Evégből a pozsonyi és nyitrai határőröket a Morva folyó mellé rendelte s nem csupán Szakolcza környékét, hanem ettől északra egész az Olsava folyócskáig, vagyis a Magyar-Hradistye és Magyar- Bród városokig terjedő vidéket Magyarországhoz csatolta.1 A Vág felső völgyében pedig két várat is épített: Bolondóczot és Trencsént és ott két vármegyét szervezett. A magyar nemzet azonban nem volt elég az uj területek benépesítésére, sőt foglalkozásánál fogva az ilyen erdős, nagy hegységek közt való letelepülésre nem is volt alkalmas. Szent- László és utódai tehát kénytelenek voltak megengedni, hogy más országokból idegen települők jöjjenek be és alakítsanak itt falvakat. Jöttek is azután a németek,2 de elsősorban mégis azok, akik legközelebb laktak. Ezek voltak a Felső- Morva mentén és a mai Osztrák-Sziléziában lakó szláv és nagyobbrészt juhtenyésztéssel foglalkozó pásztorok, a mai szlovák-tótok ősei. Az üres földekből rengeteg terjedelmű uradalmakat adtak a királyok egyes főúri családoknak is és ezek a királlyal versenyre kelve igyekeztek benépesíteni az ő uradalmaikat. Annyira mentek, hogy nemcsupán beengedték őket, hanem még szabadságokat is osztogattak egy-egy vállalko* Dr. Karácsonyi János: „Amagyar nemzet történeti joga“ cimil müvéből. 1 Monumenta eccl. Strig. I. 78—79. Sopronmegyei oklevéltár. 199. 2 V. ö. Hazai okmánytár VI. 40. / zónák (az úgynevezett soltész-nek, aki a települőket összegyűjtötte) s az uj faluba költözött lakosoknak. Ez, egy darabig szabadságolt falvakat hívták tót nyelven lehotáknak és tudjuk, hogy még ma is annyi Lehota helynév van Magyarország északnyugati részén ! Ezek mind az egykori telepítés jelei. Különösen Trencséni Csák Máté 1301—21 közt engedélyezett sok le- hotát, hogy igy hatalmát gyarapítsa a királlyal szemben 3 Hogy Kálmán király korában a beköltözött szlovák-tótok épen úgy idegenek voltak, mint akár a németek, vagy a francia'olaszok, világosan mondja Kálmán király törvényének 80-ik cikkelye e szavakkal: „liberi quique ac hospites, sicut Sclavi vei ceteri txtranei, qui in terris laborant aliorum, pro libertate tantum denarios dent . . .“ „Az összes mások földjén dolgozó szabadok és a vendégjövevények, mint a tótok vagy a többi idegenek a szabadok dénárjait fizessék 4 Itt tehát az idegenek közt elsősorban a tótokat említik, mint akik az akkori köztudamás szerint nemrégiben jöttek be hazánkba. ' A többi azután már jóformán magától jött. A XV. században a husziták rablásai a felvidéki német városokat, falvakat nagyon elnéptelenitet- ték. Ekkor a németek helyét, mint pl. Rózsahegyem Németlipcsén a szlovák-tótok foglalták el. Majd jött a török hódítás szomorú korszaka. A szlovák-tótok szerencséjére e szörnyű, népességfogyasztó idő őket nem bántotta, gyermekeiket a törökök nem rabolták el, vitézeiket nem öldösték meg, a földműveseket nem fűzték rabláncra. Mig a magyar fogyott, ők a hegyek között vígan szaporodtak s midőn Magyarország fölszabadítása 1686-ban megtörtént, ők készen voltak egyszerre óriási nagy terjeszkedésre. A XVI. század előtt a szlovák-tótok el« Fejér: Cod. Dip. VIII/2. 176—77. 4 Závodszky: Szent-István, Szent-László és Kálmán király törvényei. 194. 1. Lapunk mai száma, © old.a,l. enyésző csekélységben voltak a magyarokhoz képest. Hogy erről egy kis számbeli adattal is szolgáljunk, hasonlitsuk össze az 1495-iki adózás telkeit. Abban az öt vármegyében, ahol most a tótság lepsürübben lakik, nevezetesen Trencsén-, Turóc-, Árva-, Liptó- és Zólyommegyékben 12.823 □-ktn. területen, 1495-ben volt 7180 adózó lélek, ellenben ugyanakkor Somogy-, Tolna-, Esztergom- és Győrmegyékben 12 677 □ km. területen 24.189.5 Tehát 1495-ben ugyanolyan területen több mint háromszor annyi magyar lakos lakott, mint a tótoktól lakott öt vármegyében, ellenben az 1900-iki népszámlálás szerint az 5, most túlnyomó részben tót nemzetiségű vármegyében 628 905 lélek, a négy magyar anyanyelvű vármegyében 808 242 lélek lakott s igy a tót nemzetiségű vármegyék a magyar nyelvű megyéket csaknem utolérték. 1686 és főleg 1711 után az elpusztult üres falvakba munkások kellettek. Nem nézhették azt, magyar e, német-e, tót-e ? Hozattak a földesurak jobbágyakat, olyanokat, amilyeneket kaphattak. Hozattak tehát lefelé a hegyek közöl szlováktótokat s igy történt, hogy a XVIII. század folyamán a szlovák-tótság elözönlötte az egész országot, kivéve épen Erdélyt, ahol a népesség elég sűrű volt. Elsősorban Pozsony-, Nyitra-, Bars-, Hont-, Nógrádmegyék hajdan magyar részeit ülte meg,6 de a tiszáninneni megyékben is jóval lejjebb húzódott. Egyes földesurak és a kincstári uradalom pedig a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra áttelepítették őket. így lön az, hogy mig 1495-ben alig volt a szlovák-tótság lélekszámra több mint kétszázezer, ellenben 1800- ban már egymillióra, 1900-ban kétmillióra ment. Hazánk északnyugati részének betelepítéséből világosan kitűnik tehát, hogy a szlovák-tótok nem őslakosok itten, hanem csak a XII. század5 Acsádi: Régi magyar birtokviszonyok. 1894. 13—23. # Dr. Körösy József: A felvidék eltótosodása. Budapest. 1898. I
