Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-23 / 4. szám
XLVIII. évfolyam Oynla, 1916 január 33 4L. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: IvÓIIN DÁVII>. Megjelenik minden vasárnap Tavaszszal -be kell vetni minden földet. Sohse volt még olyan fontos jelentősége a tavaszi mezei munkának mint az idén. A bevetetlen földek óriási tömege megdöbbentően hat mindenkire. Óriási munkára van szükség, hogy azt a rendkívüli mezei munkát — amit elmulasztottak, minden tekintetben pótolják. Most már kétségtelen, hogy folyó évi kenyerünk függ attól, hogy hogyan fogják végezni a tavaszi vetéseket. A tavaszi mező- gazdasági munkálatok jelentőségének a kormány tudatában van, ezért mindent elkövet, hogy a mulasztások minden tekintetben pótolva legyenek. A héten Békésvármegye alispánjához megérkezett a kormány rendelete arra nézve, hogy a törvényhatóságoknak már most mi a teendőjük, hogy 'a tavaszi munkálatokat megfelelő eredmények kisérjék. A kormány különösen meleg és a hazafiasságtól teljesen áthatott hangon szól a törvényhatósághoz. Elsősorban kiemeli azt a nagy fontosságot, amit a reánk következő tavaszi vetések jelentenek. Hogy pedig a siker T)1 ne maradjon, számit a vármegyék támogatására. Felsorolja azokat a teendőket, amelyek ma a legnehezebb időkben a vármegyék törvényhatóságára várnak. Kétségtelen, hogy a sikert a vármegyék tartják kezükben. A vármegyék vezető férfiai pedig ép oly hazafias érzületű emberek mint a kormány tagjai. — A kormány felhívása tehát méltó emberekhez érkezett. A kormány részletesen felsorolja azokat a teendőket, amelyeket már most a téli hónapok alatt el kell végezni, hogy a tavasz elérkeztekor egy teljesen kész hadsereg álljon a nagy feladatok megoldására készen és ne kelljen még akkor kapkodni az előkészítési munkálatokkal. Elsősorban tehát a vidéki járási és községi bizottságokat kell igénybe venni. — A bizottságoknak feladatukká kell tenni, hogy már most Írjanak össze minden munkaképes otthon levő férfit, asszonyt és gyermeket, akik a tavaszi vetéseket elvégezhetik. — A munkaerő összeírása alkalmával meg kell állapítani azt a földterületet, mely még bevetetlen és amelynek bevetését föltétien végre kell hajtani. Össze kell Írni az igás állatokat is és ha volnának olyan gazdák, akiknek nincs igájuk, azoknak segíteni kell. Azok a gazdák, akiknek katonai célokra vásárolták meg igáikat, a lovaikért kapott pénzen uj lovakat vegyenek. Ily formán minden földet fel kell szántani. Ha nem volna elegendő iga, az esetben a kormány kijelenti, hogy szükség esetén a közmunkát is kirendeli a szántás elvégzésére, ha ez iránt hozzá felterjesztést tesz az alispán. A munkaerők összeszámlálása és a bevetendő földek összeírása után meg kell állapítani, hogy a bevetendő földekhez van-e elég vetőmag. Ha nem volna, akkor gondoskodni kell vetőmagról. — A kormány hajlandó vetőmagot engedélyezni még a rendelési határidőn túl is. A kormány elvárja, hogy senki sem fogja kivonni magát a tavaszi nagy munkálatokból. Ha a vármegyén úgy fogják kezelni az ügyet — mint ahogy a miniszter akarja, akkor fávaszszal nem marad bevetetlenül egy talpalatnyi föld sem. A Békésmegyei Pártfogó Egyesület közgyűlése. A Békésmegyei Pártfogó Egyesület f hó 16-án délután fél 5 órakor rendes közgyűlést tartott a királyi törvényszék III. sz. tanácstermében dr. Lindenberger János apátplébános elnöklete alatt, akit utóbb Nizsalovszky Endre kir. törvényszéki elnök váltott fel az elnöklésben. — A közgyűlés nagy sajnálattal vette tudomásul, hogy gróf Wenckhetm László egyesületi elnököt betegsége távol tartotta, s kifejezte kívánságát, TÁRCA. Mikor mindenfelé.... Mikor mindenfelé zokogás, jaj. bánat: Sötét éjsinkában fényes csillag támadt, Nép millióinak az utat jelezve, Hol várhat jobb jövö a gyászos jelenre. Fekete hegyek közt kél a világosság, Jobb irányba vinni egy nép sivár sorsát, Mások példájából okult Montenegró, Ho gy lidércfény után bolyongani nem jó. Bár csak minden szivet e fény átal járna, Hogy ne le yen meg több bús özvegy és árva, Ne hullana több köny, s hős vitézek vére, S eljönne a földre az áhított béke. Kicsiny magból lesz fa, cseppekböl a tenger; Iszapból a hullám gyöngyöt is vethet fel.... Mihelyt legyőzi az önzést a szeretet: Nem homályositják nap fényét fellegek! Dombi Lajos. Éji látogatás. — Harctéri levél — A cim Gyulai Pál érzelmes versét juttatja eszünkbe, az eset azonban egészen más. Nem is eset, csak egy kis élmény ebben a különös környezetben, a bukovinai puszta közepén, hová a nagy világfelfordulás hozott életet. A fedezék széles fenyőfaasztalán barátságos enyhe fénnyel ég a petróleumlámpa, körülötte ketten is lapozzuk újságainkat. Bent a fedezékben és kívül az éjszakában mélységes csend, a mit odakint olykor apró csattanásnak hangzó puskalövés zavar meg, idebenn pedig az asztalon heverő telefonkagyló örökös fecsegése, nyávogása. Ezt már annyira megszoktuk, hogy már nem is halljuk, mikor nem nekünk szól, s bár egész mondatokat értelmesen átkiabál a szoba túlsó sarkába is, zavartalanul mélyedünk el a legutolsó képviselőházi ülésről szóló tudósításokban. Egyszer aztán sajátságos ütemesen szaggatott rövid' és hosszú tutulást hallat, ez a táviró ábécé „kereszt“ jele, amivel minket szólítanak. — Halló ! Itt a segélyhely. Ki beszél ? — - Halló ! Itt a telefonista az első századtól. T . . . . hadnagy ur beteg, nem bir odamenni, kéreti az orvos urat, — -Igen. Mondja meg a hadnagy urnák, hogy azonnal megyek. Vége. — Vége. (Szabály szerint ugyanis ezzel a szóval kell jelezni, hogy „ezúttal nincs több mondanivalónk.“) Ilyen éjszakai úthoz némi fölszerelés kívántatik, először is egy bot, hogy az ember el ne csússzék a síkos talajon a sárban, azután egy kézi lámpás, ami nélkül a vaksötétben nem lehet mozogni. Igaz, hogy a kézi lámpás fénye messze látszik a sötétben s az ellenség elég közel van, de az is igaz, hogy a lámpafényt nem látja meg a futóárok fenekén. Mert hogy itt mink tulajdonkép a föld alatt élünk. Mikor az ajtón kilépek, már ölnyi magas árokfalak között találom magamat, melyek mindenüvé elvezetnek a zászlóalj területén, a tyová csak kell. Megindulok az árkon fölfelé az első századhoz, miközben eltűnődöm azon, hogy az örökké nyugtalan emberi ész hogyan talál minden méregnek ellenmérget. A messzelövő puska ellen, mely kilométerekre veszélyessé tenné a tartózkodást — kitalálta ellenszerül az—árkot, a mi ötletnek egyszerű, mint a legtöbb zseniális ötlet. A föld felszínén bizonytalan az életem? Jó, lebocsátkozom a felszín alá, ott nem férhet hozzám a nagy erővel harántul repülő golyó. Hanem a gondolat gyakorlati kivitele rengeteg munkát igényel: száz és százezer köbméter föld kiemelését a hosszú arcvonal mentén és mögött. A hosszú árkon kanyarogva botorkálok végig, az árok minden 8—10 lépés után irányt változtat s a hol mégis hosszasabban egy irányt kell követnie, ott 10—15 lépésenként egy-egy patkó alakú kanyarodás esik közbe, aminek következtében »harántgátak* képződnek, s ezek tagolják az árkot kurta, de egymással szakadatlanul összefüggő részekké, aminek az a célja, hogy a netalán mégis az árokba tévedő golyó ne seperje végig az egészet, hanem rögtön falba ütközzék. Mindezeknél fogva azután az ember úgy kanyarog az árkon végig, hol jobbra, hol balra, mint a részeg ember. Helyenként jobbról vagy balról újabb és újabb árkok torkollanak be, máskor maga a főút ágazik kétfelé s az ember bármelyiken indul tovább, nem lát egyebet, mint oldalt árokfalakat és eget maga fölött. Az egész azt a benyomást adja, mint egy útvesztő és végtelenül nyomasztó hatással van minden uj jövevényre : hogy is lehet itt eligaHia.p’u.rLlc mai száma S oldal.
