Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-25 / 26. szám
XXVIII. évfolyam 36. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési díj előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1916. Június 35. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓIIM DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Az orosz támadás. Bizonyos, hogy az orosz harcvonalon hónapok óta tartó mozdulatlanság alkalmas volt azt a hitet felkelteni, hogy az orosz támadó ereje megbénult s többé nem veszedelmes ellenség. Ámbár olvastunk róla, hogy uj támadásra készül, hogy nj, milliós hadsereget szerel fel, de e híreknek nem nagyon hittünk. Az ellenségeink szeretnek magas hangot használni, megsemmisítő támadásokat bejelenteni, fagadkozni, fenyegetőzni, a melyeket azonban vagy egyáltalán nem, vagy olyan szánalmas eredménnyel váltanak be, hogy már alig hederitettünk a róluk kapott hírekre. Sőt már a békére gondoltunk. Verdun elestót, a lombardiai síkság elfoglalását vártuk. Ez a kettő bizonyára he is fejezte volna ezt a véres háborút, mely annyi fel- heesülhetetleu értéket semmisített meg. Egyszerre közbejött az orosz támadás. Hirtelen lendülettel, de gyors meglassulás- sal. Célját nem érte el, mert a harcvonal áttörése nem sikerült és ha nekünk veszteséget okozott, azzal mit se nyert. Amennyivel minket gyengített, annak háromszorosával gyengítette önmagát. E támadás nekünk kétséget nem okoz. Az elvakult allenség homokba dughatja fejét és eltakarhatja szemei elől a rideg tényeket. Megteheti azt, hogy nem vesz tudomást két év szembeszökő tanulságairól, nem okul abból, hogy mi mindig túlerővel szemben vívtuk ki diadalainkat. Hamis következtetésekre is ragadtathatja magát. Előbb hitte, hogy emberanyagának túlsúlya biztosítja számára a győzelmet. Ebben csalódva, most a tüzérségi fölény mechanikai eszközével akar győzni. A tőlünk látott harcmodor utánzásával, a mi győzelmeink lemásolásával, ellenségének receptjével indult el köny- nyünek hitt hadi útjára. Mindannyiszor vereséget szenvedett, mert a kezében levő nyers erőt és annak pazarlását elegendőnek hiszi a felülmaradás elérésére. Ámde mi tudjuk belső értékünket, ellenálló képességünket, elszántságunkat. Éhez hasonlót elleneink velünk szembe nem állíthatnak ; tehát nem is győzhetnek. Az emberi derekasság a lövészárokban, a gyárakban, a munkában, a türelemben: ez — mint két év története bizonyítja — minden ágyutüzet, minden támadást legyőz, felülmúl. Szomorú csak az, hogy ezt ellenségeink vagy he nem látják, vagy pedig beismerni és consequentiáit levonni nem akarják. Szomorú nem azért, mintha tán aggódnánk e háború kimenetele miatt, hanem azért, mert a mi emberies gondolkozásunknak az sem közömbös : mikor és milyen áldozatok árán lesz vége az öldöklésnek. Angol és francia, olasz és orosz még minden oldalról bizonyosan meg fogja próbálni vitássá tenni katonai dicsőségünket. Midhiába. Itt-ott területi eltolódások következhetnek he, de minket legyőzni Amerika és Japán muníciójával sem fognak. Épen ezért ennek a háborúnak a folytatása barbárság. Emberéletben, kulturális értékben mik mennek veszendőbe! A rombolás elképzelhetetlen mértéke fog mutatkozni Európán e rab lóhadjárat nyomán. Ez ami fáj lelkűnknek és ami felett nem éreznek sajnálatot a »müveit« nyugatiak. A francia vadul vérzik, az olasz fejjel megy a falnak, az orosz mészárszéket csinál országából, még talán az angol is komolyan fegyvert vesz a kezébe. A maguk dolga, miként becsülik önmagukat. Mi azonban a németet és magyart első sorban, azután a harcos szövetség államainak egyéb népét sokkal értékesebbnek tudjuk és érezzük, úgy magúkban, mint világrészünk civilizációja tényezőjeképen, semhogy ne fájlalnánk minden csepp vérük elhullását. De talán azért dühöng úgy az ellenség vérszomja, mert ösztönszerüleg érzi, hogy e népfajok ereje egyszer az ő halála lesz. ügy is legyen ! Nekünk missziót kell teljesítenünk a here és rothadó kultúrák kiirtása munkájában. TÁRCA. A magyar nemzet történeti joga hazánk területéhez a Kárpátoktól le az Adriáig.*) Dr. Karácsonyi János váradi kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, jeles történetírónk, városunk illustris szülötte, a fenti cim alatt 160 oldalra terjedő könyvet irt, amelyben a tőle megszokott páratlan objektivitással és megtámadhatatlan érvekkel cáfolja azt, a nemzetiségek körében elterjedt és különösen a nemzetiségi agitátorok által szívósan hirdetett legendát, hogy Magyarországon a faj foglaló magyarok előtt olyan tótok, ruthének, románok, szerbek, németek, horvátok, sziavonok vagy — egyéb kisebb nemzetiségek is laktak volna, akik eme nemzetiségek utódaiul- vallhatnák ma ma gukat. Városunk kiváló szülötte ezen munkájának megjelenése a mai történelmi napokban sokkal nagyobb jelentőségű, mint azelőtt bármikor lett volna és mint ilyennek a politikai jótékony hatása is alig értékelhető, de mint történelmi munka is évszázadokon át egyik legalaposabb kutforrása lesz a jövő történetíróinak, ha a magyar nemzet honfoglalása és a nemzetiségek előjogai körül akár jó, akár roszhiszemü feltevések vagy állítások merülnének fel. A munka megjelenésének okát a jeles történetíró következő előszava indokolja meg : *) Szent Lászltí-nyomda, ára 3 korona. ELŐSZÓ! Isten csodája, hogy még áll hazánk! Az 1914. julius hó 28 án kitört rettenetes háborúban egyszerre tudatára ébredtünk, hogy megint mily szörnyű veszedelemben forog hazánk ! Óriás nagy államok hidegvérrel, előre elhatározták Magyarország eltiprását és hazánk területének a szomszéd államok közt való szétosztását. E rablómüvek végrehajtásánál számítottak a hazánkban élő, nem magyarajku népek közreműködésére és azokat előre fizetett lázitókkal, ábrándos kecsegtetésekkel, történeti hazugságokkal félrevezetni igyekeztek. Ekkor ébredtünk tudatára annak is, menynyire szűkság van a magyar hazában élő ösezes népeknek az egyetértésére, a testvéries szeretetre . és kölcsönös támogatásra! Kis nemzeteket, egyes népeket most éppen úgy elseper a kényuraság- gal, erőszakkal és annak minden hazug fortélyával összeállított, rettenetes seregeket romboló fegyvereket összeszerző nagy állam, mint akár a népvándorlás korában. — A létfentartás és az emberbe oltott szeretet egyaránt parancsolja tehát, hogy elfeledve a régi félreértéseket, eldobva az egymás ellen törő önző célokat, ez egyetértés, testvéries szeretet állandósításán dolgozzunk. E magasztos célt óhajtja előmozdítani e művecske is. Nem fedd, nem követelődzik, hanem fölvilágosítani akar. Azt tapasztaljuk, hogy épen azok a nemzetiségek elégedetlenek leginkább, azok a legkövetelődzőbbek, azok legjobban hajlandók az elszakadásra, a magyar államnak megbontására, amelyek abban a teljesen igazságtalan és hazug vélekedésben vannak, hogy ők itt Magyarországon régibb lakosok; hogy tehát a magyarok őket erőszakkal hódították meg és századokon keresztül elnyomták. A ruthének (magyar-oroszok) például, mivel vezetőférfiaik nagyon jól tudják, hogy nagyobb számban csak a XIV. században vándoroltak be hazánkba, a muszkák nemrégiben lefolyt izgatásáig soha se léptek föl igazságtalan és helytelen követelésekkel a magyar nemzet ellen. — Vagy ki hallotta valaha, hogy az 1672-ben beköltözött örmények a magyar hazával, a magyar állammal szemben valami kiváltságokat követeltek volna a maguk számára, vagy itt külön államot akartak Volna alkotni ? Ellenben a fölvidéki tótság, az erdélyi románsá g (vagy oláhság), vagy á délvidéki szerbség sajnos nem csupán szóval dühöngött a magyar nemzet és a magyar állami nyelv ellen, hanem volt oly szomorú idő, hogy sokan közülük félrevezetve fegyverrel támadtak az őket befogadó, őket testvérként szerető magyar nemzetre. Pedig bizonyára nem lehetett volna őket a kényuralomnak ilyen, mindnyájunkra nézve any- nyira fájdalmas, oly vészthozó vállalkozásba beleugratni, napjainkban pedig Scotus Viator-féle kémeknek és bujtogatóknak őket félrevezetni, ha e nemzetiségek művelt osztályai, vezetőfér- fiai nem szívják magukba azt az igazságtalan és hazug vélekedést, hogy ő nekik itt történetileg több joguk van. Mintegy fényszóró szeretném eloszlatni e XjELpTJunis: mai száma, Q ©ld.a,l.