Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-04 / 23. szám

1”916- június 4. Békés 3 annyi változást jelent, hogy nagy tudásának és lelkes munkásságának kifejtésére szélesebb kör jutott. Kit hírből nagy tehetségűnek és nagy tet­tekre hivatottnak tudunk, várjuk meleg szeretet­tel s kívánunk egy szép jövőt a mi körünkben, ahova rokoni kötelék is vonzza, segítse az Isten magasztos terveinek megvalósításához. Isten áldá­sát kívánjuk uj főbiránk működéséhez. Hősök kitüntetése. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásúkért Lörinczy Béla 2. honvédgyalogezredbeli ezredest egy népfölkelő gyalogezred parancsnokát, Popovics Mihály és Back Arthur 2. népfölkelő gyalogezredbeli főhadnagyokat és Beiter József 2. Dépfölkelő gyalogezredbeli hadnagyot a signum laudbsal tüntette ki. Takács László a IV—32. népfölkelő gyalogzászlóaljnál beosztott 2. honvédgyalogezredbeli főhadnagynak a hadidiszítményes 3. osztályú katonai érdem­keresztet adományozta. A hadsereg parancsnokság ' Priskin Gyula zászlósnak, Süli Gáspár tartalékos badapródnak, a 2. honvédgyalogezredben az első osztályú ezüst vitézségi érmet, — Szávu János, Miksán Demeter, Gácsi János II, Krecz Péter ör- vezetőknek, Wurm György és Biró Lajos hon­védeknek a 2.-ik honvédgyalogezrtdben a bronz vitézségi érmet adományozta. Hr Bárdos Arthnr kitüntetése. A hivatalos lap keddi számának közlése szerint a király el­rendelte, hogy a háború alatt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül dr. Bárdos Arthur, Gyula város ügyvezető orvosának, a 2. honvéd pót­zászlóaljnál beosztott szolgálatonkivüli viszony­beli ezredorvosnak, a legfelsőbb megelégedés ki­fejezése tudtul adassák. Nem kapnak állami tűzifát a tisztviselők- Annak idején megelégedéssel jelentettük a tiszt­viselőkre nézve örvendetes hirt, hogy a gyulai állami tisztviselők köre felterjesztésére a földmi- velésügyi miniszter . 100 waggon tűzifát engedé­lyezett részben állami részben más gyulai tiszt­viselőknek. A részletes eladási feltételek megér­kezésekor azonban kitűnt, hogy az ajánlat súlyos és elfogadhatatlan feltételeket tartalmaz. Neve­szerint, az emlitett működési területen előfordult 139914 bűntett és vétség, 164178 kihágási eset; ebből kiderittetett 135293 bűntett és vétség, 164114 kihágási eset; bűntett vagy vétségből kifo­lyólag elfogatott vagy elővezettetett 17503 egyén, a kihágásokból kifolyólag pedig 22047 egyén; bűntett és vétségből kifolyólag feljelentetett 153073 egyén, a kihágásokból kifolyólag pedig 245702 egyén. leikor a nagyközönség ezen horribilis szá­mok felett — egy pillanatra betekintést nyervén hazánk bűnözési viszonyaiba — elgondolkodik, nem is sejti, hogy a bűnesetek felderítése, ki­nyomozása mennyire fáradságos, mennyire ne­héz, az eljáró csendőr felelőssége minden egyes esetben milyen nagy s munkája mennyi értelmet, okosságot, jó érzéket, éleslátást, józanságot, gyors és helyes judiciumot igényel. „Csupa értékes tu- ajdonságok, amely hivatottá teszi rá, hogy ne csak üldözője és parforee vadásza legyen a menekülő bűntettesnek, hanem egyben vizsgáló­bíró is legyen, aki elsőnek jelenvén meg a bűn­tett színhelyén, pontosan megfigyeljen, észreve- gyen mindent, következtessen, jelekből megítél­jen, helyzeteket felismerjen és az iniciatiójából cselekedni tudjon. Még pedig nem ám úgy, hogy minden tettét, vagy Ítéletét előre megszabja, meg­állapítja a törvény írott betűje, hanem igenis úgy, a hogyan okossága parancsolja, a belátása ren­deli, közben azonban óvatosan ügyelve reá, hogy ez okossági parancs összeütközésbe ne kerüljön a törvénnyel. Érzékének kell lennie hozzá, hogy gyorsan, okosan cselekedjék, jó kritikával, anél­kül azonban, hogy a saját impulzusa, a pillanatnyi felismerése kollizioba sodorhatná a törvénnyel, írott intsrukció nélkül, igy ösztönszerüen ráta­lálni a helyesre, a jóra: érdem és akinek az ér­dem kötelessége, arról igazán elmondható, hogy zetesen a mennyiség felét akarta adni a miniszter keményfában, míg a másik felét puha (nyár, nyír, fűz) fában kellett volna átvenni s a kétféle tűzifa ára között mindössze 5 korona különbség volt. A tisztviselők ilyen körülmények között húzódoz­tak a vételtől, mert a tüzelésre értéktelen puhafa kötelező átvétele esetén csupán azt érték volna el, hogy kemény tűzifájuk kétszer annyiba került volna. Azért tiszteletteljesen lemondtak az «olcsó> állami fáról, azt a kérelmet intézve a miniszterhez, hogy adjon 100 helyett csak 50 waggonnal, de tisztán keményfából. Most válaszolt a földművelés­ügyi miniszter a felterjesztésre. Ambrus Sándor főispán értesítette Zádor Mór krr. tan. pénzügyigaz­gatót, a tisztviselő kör elnökét, hogy a miniszter az 50 waggon kizárólag kemény tűzifa kiutalása iránti kérelmet nem találta teljesíthetőnek. — Az elutasító válasz mély lehangoltságot keltett a megélhetés gondjai alatt roskadozó tisztviselők között. .— Joggal remélhették, hogy a miniszter legalább ebben segít rajtuk s tisztességes áron fához juttatja őket, ha már fizetés emelésre nem jut pénz, de úgy látszik a miniszter is éppen a tisztviselőket szemelte ki arra, hogy rájuk erő­szakolja az értéktelen tűzifát drága pénzért, mint­ha nem éppen a tisztviselő osztályt használná ki amúgy is minden más termelő saját önző céljaira. Ezt a kalmárkodó felfogást a tisztviselőkkel szem­ben igazán nehéz megérteni. Áthelyezések. A pénzügyminiszter Zyzcla Zsigmond szeghalmi kir. adóhivatali pénztárnokot saját kérelmére a tapolcai adóhivatalhoz helyezte, helyére pedig Hídvégi István magyarláposi adó­tárnokot helyezte Szeghalomra. Elkésett pernyerés. A gyulai kerületi mun- kásbiztositó pénztár három év előtt 5200 korona erejéig pert indított Gyula város ellen, mert al­kalmazottait nála nem jelentette be. A város tud­niillik nem biztosította alkalmazottait, mert azok ugyanazon előnyöket, amelyeket a munkásbizto- sitási törvény biztosit, a vonatkozó városi sza­bályrendelet alapján úgyis élvezték. Nevezetesen a szabályrendelet a beteg alkalmazottaknak húsz súlyos és felelősségteljes kötelességet rótt rá a sors.“ Szövevényes bűncselekmények nyomozása napokra, hetekre, hónapokra, sőt évekre kiterjed, de a csendőr fáradhatlansága, példátlan köte­lességérzése legyűri az akadályokat. Hogy pe­dig csendőr kezekből a bűncselekményekről milyen tartalmas bűnügyi Írásos feljelentések ke­rülnek ki. száraz esetek milyen egyszerűséggel, de emellet csodálatos tárgyilagossággal, a leg­apróbb részletekig hatoló pontossággal és lelki­ismeretességgel vannak ieirva, arról — az arra hivatott hatóságok embereitől — sok-sok dicsé­retet, jól eső elismerést hallottam. Igazán csak azzal a fejlett, öntudatos, szívós, törhetetlen, ön­feláldozó kötelességérzettel és kötelességtudással képes ezen óriási dimenzióju feladatnak a csendőr­legénység eleget tenni, melyet már olyan sok­szor volt alkalma a hivatalos köröknek s a nagy közönségnek megcsodálni s amely csak abból a mély és tiszta forrásból buzog fel, amely erkölcsi forrás a magyar csendőrségnél nem más, mint az élethivatásuk iránti lelkesedés. Es ez a lelke­sedés őszinte, utógondolat nélküli, rajongó, ma­gyar szivekből felszakadó. Hit van ezekben az em­berekben, erős erkölcsi erő, fanatikus szeretet pályája, hazája s annak boldogulása iránt. Megelégedéssel észlelheti mindenki ennek az intézménynek jelentékeny fejlődését, mely az elért — szemmellátható — eredmények által bi­zonyította be a legjobban, hogy az az áldozat, melyet az ország népe a magyar csendőrségért hozott, valamint az a szeretet, melyet a magyar csendőrség a maga számára megszerzett, nem voltak hiába. Magyarország népe bizalommal tekint a ma­gyar csendőrség felé és a magas kormány is bizalommal kiséri ezen intézmény további sorsát. heti gyógykezelést biztosit. A munkáspénztár arra hivatkozott keresetében, hogy a szabályrendelet nem pótolja a törvényben előitt szolgálati rend­tartást, mert az alkalmazottak betegség esetére nincsenek intézményesen biztosítva. A gyulai tör­vényszék a munkáspénztáruak adott igazat s a várost a kereseti összeg megfizetésére kötelezte. Az első fórumon elvesztett pert a város a táb­lához megfelebbezte. Ugyanakkor azonban a mun­káspénztár egyezségi ajánlatot tett a városnak, melyben kinyilvánította, hogy bár tudatában van igazának, mégis egy per bizonytalan esélyeire való tekintettel hajlandó a követelése felének megfizetése esetén a pert beszüntetni. A képvi­selőtestület 1914. tavaszán, viharos közgyűlésen tárgyalta az ajánlatot és hiábavaló volt a polgár- mester és dr. Jantsovits Emil főügyész minden érvelése, hogy ennek a pernek elvesztése lehetet­len, a közgyűlés elfogadta az egyezséget. A nagy­váradi Ítélőtábla megváltoztatta az elsöbiróság marasztaló Ítéletét, a várost a fizetési kötelezett­ség alól felmentette. Akkor azonban az egyezség már meg volt kötve, csak a törvényhatósági jó­váhagyás hiányzott. Miután az egyezség igy jog­erőre nem emelkedett, a munkáspénztár kényte­len volt a tábla Ítéletét a Curiához felebbezni. Az egyezség sokáig nem került a megyegyülés elé — illetőleg egy ízben levették napirendről — s csak az idei februári közgyűlés adta meg annak a jóváhagyást. A munkáspónztár ekkor kiforszi- rozta az egyezségi összegnek, háromezer és né­hány száz koronának kifizetését, ami pár hét előtt meg is történt. A napokban aztán leérkezett a Curia Ítélete, amely végleg a város javára dön­tötte el a pert, ami most már a városra nézve eső után érkezett köpönyeg. tvegszem — szemüveg. Lapunk multheti számában a betekintett rendőri jelentés alapján megírtuk, hogy a Kossuth-téren posztoló rendőr egy fekete tokba zárt üvegszemet talált s azt kötelességéhez híven, jelentés kapcsán beszolgál­tatta a rendőrkapitányi hivatalba. Kissé furcsá­nak találtuk ugyan, hogy az emberek ilyen ritka tárgyat is elveszítenek, de hát az irás bizonyi­Ez a kettős bizalom a testület minden egyes tagjának erkölcsi kötelességévé teszi, hogy a megszerzett dicsőséget változatlanul megőrizze s mindenkor önmegtagadással szünet nélkül fárad­hatatlanul munkálkodjék azon, hogy a magyar csendőrség összerejére az ország minden körül­mények között — mint erős pajzsára — tá- maszkodhassék. A magyar csendőrségnek a harctéri s a há­borús helyzettel szorosan kapcsolatos egyéb te­vékenységeiről beszámolni nem lehet, annyi azon­ban nyilvánosságra hozható, hogy a hadsereg­főparancsnokság s az egyes hadseregparancs­nokságok eddigelé is kinyilatkoztatták, hogy minden téren, minden tekintetben hatalmas tá­mogatója, segítőtársa volt a harcban álló csa­patoknak, nagy elismeréssel és méltánylással adóztak ezen „elite katonacsapat“ értékes szol­gálataiért, melyekkel olyan nagy mértékben járult a harcok sikereihez, melyek elérésében je­lentékeny része van s a melyek örök dicsőséget szereztek és biztosítottak a számára. Boldog vagyok, hogy győzelmes hadaink glóriájából egy fényes sugár esik a magyar csendőrségre is és amint szilárd meggyőződésem az, hogy a magyar állami és magyar nemzeti reconstrukció nagy müvében a közbiztonság e hangyaszorgalmú munkásai számára biztosíttatni fog az a hely, amely ezt az intézményt nem­csak az eddigi, de főként a háború tanúságai szerint is joggal megilleti, épen úgy erős az a hitem, hogy ez az intézmény minden erejét és fölényes energia-gazdagságát beleviszi abba a nagy munkába, mely állami és nemzeti életünk renaissaneeját lesz hivatva megteremteni.

Next

/
Thumbnails
Contents