Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-14 / 20. szám
XLVIII. évfolyam. Gyula, ÍBICI. május 14. 90. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiitterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: K Óll\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Megyei közgyűlés előtt. i. Békésvármegye tavaszi közgyűlésének kiváló jelentőséget kölcsönöz ama körülmény, hogy ezen a közgyűlésen a vármegye legelőkelőbb és legfontosabb tisztviselő állásai fognak betöltetni. Az alispáni szék Ambrus Sándor főispánná történt kinevezése következtében üresedett meg. Nemcsak régebbi időben, hanem a közelmúltban is a vármegye első tisztviselőjének választása’ nagy hullámokat keltett és élénk mozgalmakkal állott kapcsolatban. Politikai pártállások, társadalmi osztályok mérkőzésének alkalma volt rendszerint az alispán választás. Ezúttal ez el fog maradni. És hogy elmarad, eme körülményt nem a háborúnak s az ezzel járó izgalmaknak, hanem ama körülménynek tulajdoníthatjuk, hogy ritkán, vagy talán még egyetlen egy Ízben sem volt a közhangulat és pedig politikai pártállásra, társadalmi osztályokra való különbség nélkül annyira osztatlan és egyértelmű, mint ezalkalommal, amidőn a törvényhatósági bizottság összes tagjainak, a tisztikarnak, sőt joggal és határozottan mondhatjuk a vármegye közönségének és pedig a járásokban épúgy, mint a székhelyen, első pillanattól kezdve a közgyűlés napjáig egyeT A R C A. Valahol a Szeret partján... Vadas László zenéjére irta: Somogyi Imre. Valahol a Szeret partján leborult az este, Egy fiatal katonának elszállott a lelke . . . Búcsút mondott mindörökre Szép Magyarországnak, — S tiszamenti kis faluba Egy gy önyörű, csillagszemű, Csalfaszivü lánynak. Valahol a Szeret partján keresztet faragnak, Tiszamenti kis faluba lakodalmat laknak . . . A menyasszony csőkos ajkán Fölkacag az ének, — A virágos Szeret partján Most temetnek egy honvédet, Egy magyar honvédet . . . A-kácvirágt . . . Fi/:ó Sándor zenéjére irta • Somogyi Imre. Hazunk előtt virágzik az akácfa, Álmot szőni oda járok alája; Illatával borítja a lelkem, Hogy a szívem fáj, azt el is felejtem Álmot szövök, édes álmot alatta, Virágait mind-mind én rám hullatja: Álmaimban a keblemen altatom Az én édes, gyönyörű szép angyalom. Hullasd-hullasd akácfa a virágot, Borulj rám, hogy ne lássam a világot, Altass, ringass boldogító szép álom, Hogy a szívem, szegény szívem ne fájjon... dűli jelöltje: dr. JDaimel Sándor a vármegye főjegyzője. — Eme ténynek egyszerű konstatálásával felesleges dr. Daimel Sándor főjegyzőnek egyéniségét a legkisebb epitheton ornanssal felruházni s ékesíteni, amennyiben egyedüli jelöltségének ténye s lehetősége ékesebben szól és többet bizonyít egyéniségét méltatni akaró hasábos dicshimnusznál. A dr. Daimel Sándor közfelkiáltással való megválasztásával üresedésbe jövő második főtisztviselő, vagyis főjegyzői tisztre szintén egyedüli pályázó és jelölt dr. Berthóty István az.orosházi járás iőszolgabirája, mig orosházi főszolgabírónak kétségtelenül szintén az egyedüli jelölt dr. Konkoly Tihamér gyomai főszolgabíró, a Popovics Szilveszter halála következtében üresedésbe jött békési főszolgabírói állásra pedig, miután tudomásunk szerint az ansziennitás igényei szerint arra jogosult Baross Dezső szolgabiró eme állásra ezúttal nem pályázik, Moldoványi János másodfőjegyző fognak valamennyien közfelkiáltással megválasztatni. Mindhárman előkelő, munkás és kiváló tagjai a vármegye derék tisztikarának és mindegyik megfelelő helyen fogja elismert tehetségét érvényesíteni. A választásokon kivid, habár a normális viszonyokhoz képest jelentékenyen keveIntelem. Ha majd az élet viharos árja Szülőhazádból elsodor, Akkor tudod meg, hogy a hazátlan Lelki világa mily komor. Akkor tanulod szeretni a hont, Antikor keblén nem pihensz, S nem hull porára fájó könnyed Amit érette titkon ejtsz . . . Somogyi Imre. A háború mélységeiből Csodálatos, majdnem hihetetlen dolgokat Írnak az orosz lapok arról, hogy mennyire megelégelték a „gőzhenger“-országban a háborút. Kár, hogy mi csak a magyar lapokból, azaz a mi pártunkon levő lapokból olvashatjuk ezeket a furcsa hireket, amik némileg azt a gondolatot ébreszthetik föl bennünk, hogy talán az egész a mi megnyugtatásunkra találódik ki. De egy vonás, melyet mi, a harcterek emberei ismerünk csak, elárulja előttünk, hogy a hirben lehet valószínűség. Sőt egy cseppet sem valószínűden. Az oroszt mindenki szívós, borzasztó fenyegetés alatt vakon verekedő és engedelmeskedő katonának ismeri. Hanem mikor szabadjára eresztődik, akkor igen gyámoltalan, együgyü és végtelenül buta. Tisztelet azaz hogy pardon: elismerés — a csekély kivételnek, de ez csak az iparos osztálynak szól, mely a muzsikok sebb, de mégis számos fontos tárgya lesz a közgyűlésnek, amelynek* tárgysorozatával lapunk jövő számában fogunk foglalkozni. Ez alkalommal, mint rendszerint csupán az alispáni jelentést ismertetjük. Az alispáni jelentés szerint a februári közgyűlés óta lefolyt idő alatt a közegészségügyi viszonyok kedvezőtlenek voltak, mert a heveny és ragadós bajokban történt megbetegedések száma 354-el volt több, mint a múlt év hasonló időszakában. Megbetegedtek heveny és ragadós bajokban 1228-an, elhaltak 101-en. A megbetegedések 3/4 részét a vöröshimlő tette ki. Lefolyása azonban szelid volt, mert ahalálozás csupán 5% volt. Hólyagos himlő megbetegedés két hét óta nem fordult elő. A vármegyei közkórház forgalma a múlt év hasonló időszakához viszonyítva csökkenést tüntet tel, a katonai betegek létszáma is tetemesen kevesebb volt, mint a múlt évben. A kórház élelmezése és mindennemű szükségletének beszerzése, a rendkívüli nagy drágaság miatt igen nagy nehézségekkel járt. A kórház saját üzemében vág marhát, sertést, borjut, maga termel zsírt, szappant, minthogy megbízható szállítókat nem kap. Az elmegyógyintézet fűtése — amint már többször megírtuk — teljesen felmondta a szolgálatot, ennélfogva közé keveredett. Ez az elem azonban mindig ritkább lesz, mert kivonják a sorhadakból. Kellenek otthon a gyárakban. Mint minden harcoló fél országában az alsó, sőt a felsőbb osztályok bizonyos része megelégelte a vérontást. Nyiltan hallatszik, hogy a háború minden további napja csak a „nagyfejüek“ harca, de nem az ország népének érdeke. Hogy is lenne az, mikor már a nyugalomra szánt öregek és éretlen fiatalok veszik kezükbe az öldöklő mustélyokat. Oroszországban van, vagy lehet ember még bőven, de azokat nem lehet a ■töméntelen ágyúnak doronggal, vagy csőszkaróval neki hajtani. Az ágyú meg a gépfegyver mégis csak gondolkodásra kényszeríti a „bölcs“ orosz hadvezetők koponyáit. Még inkább gondolkozásra késztetheti az orosz felsőbb háborús köröket az a legutóbb tapasztalt jelenség, hogy az együgyü és jámbor muzsik-horda tömegesen igyekszik kivonni magát a háborúba menés gyönyörei alól. Olyan szervezetek alakultak, melyek jó pénzért ember- nyomoritásra vállalkoznak. Ki hinné el ezt Oroszországról ? . . . Külön tarifák vannak, hogy mi módon lehet a háborúban a biztos halál elől egy kis testi megnyomorodás árán megmenekülni. A jeles egyesületek, amelyek a még mindig hadakozni akaró felsőbb tízezrek, sőt a „békecár“ hátamögött működve, sorra nyomorítja az „emberanyagot“, — nemcsak nagyot nevet a markába a felsőbb körök dühöngésén, hogy honnan a pokol fenekéből kerül elő a mindig makk egészségesnek ismert muzsik csőcselékből ilyen elrémitő számú nyomorult. mai száma S old.a.1.
