Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-28 / 13. szám

2 Békés 1915 március 28. pékeknek és általában azoknak, akik a liszt feldolgozásával vagy forga- lombahelyezósével foglalkoznak, azt a lisztkészletet, melyet már hatósági intézkedés következtében kaptak. Minden más, eddig még be nem jelentett készlet bejelentendő. Ismételjük, hogy mindez csak a búzára, rozsra és árpára, valamint az ezekből előállí­tott lisztre vonatkozik. Hadi érettségi bizonyítvány. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium intézkedett, hogy a középiskolák VIII. osztályának katonai szolgálatra behívott tanulói tényleges szolgálatuk megkezdése előtt megkapják érettségi bizonyítvá­nyukat. A helybeli főgimnáziumban f. hó 22-én tartották meg tankerületi kir. főigazgató elnöklete alatt az érettségi osztályozó értekezletet, a melyen a rendelet szerint Írásbeli és szóbeli vizsgálat nélkül kizárólag a középiskolai I—VIII. oszt. érdemjegyek alapján állapíttattak meg az egyes tárgyakból az érdemjegyek, illetve az érettség fokozata. Jelesen érettnek nyilvánította a bizott­ság : Hász Mártont ; jól érettnek ; Titz Józsefet és Uhrin Istvánt; érettnek: Rácz Sándort. Az ifjak április 15-én vonulnak be katonai szolgá­latra, érettségi bizonyítványukat pedig egy héttel hamarább kapják kézhez. Ugyanekkor kapják meg osztálybizonyitványukat azok a VII. és VI. osz­tálybeli tanulók is, a kik a népfelkelő szemlén ,alkalmasának minősíttetvén, a VIII. oszt ta­nulókkal egyidőben vonulnak be. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1915. év 2-ik évnegyedére. Tisztelettel kérjük mind­azokat, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czim alatt küldendő be. Az anyák, a családok onnan, a távolból e kép eszményében küldik haza fájón rezgő szi­vük érzelmeit. Bizonyítják, hogy nem boldogok- Hiányzik valamijük Hazafájásukban érzik. És itthon egy másik anyának szenvedő, busongó képe verődik vissza abban a képben ; a hazáé, ki szenved és remél, vár és hisz, hogy az ő kivándorolt fiai visszatérnek. Soha. sohasem feledem el ezt a megrázó össze ölelkezést ... ott a temetőben ... a sir- halmok közt. Ha mindig ily eleven, égőén lobogó volt a mi népünkben, magyarjainkban a hazafájás az élőkhöz és hantok alatt porladozókhoz való visszatérés vágya; milyen lehet most e vágy a magyarnak kálváriás nagy esztendejében, mikor vére hullásai és áldozatai közt várja nemzetünk bizalommal a feltámadást. Mikor tele vannak sírokkal a harcmezők, Kárpátainknak magasságai és mélységei. Városaink és falvainknak temet ői Mikor láthatatlanul ravatalok foglalják el tűzhe­lyeinket és harangoknak bugása sir annyi ezer és ezer családnak lelkében. Ó, most igazán haza fáj a lelke minden magyar kivándorlónak. Sóhajaik most a böm­bölő és háborús tengerek felett szállanak hozzánk Jöjjetek is! Mihelyt lehet, jöjjetek. Kidőlt soraink titeket várnak. Búval, vérrel harmatozó mezeink ölelő karokkal fogadnak. Jöjjetek, mig mások, idegenek nem jönnek és el nem foglalják a földet, melyet hőseink nektek is — megmentettek. Baumgartner Endre, rom. kath. segédlelkész. Hírek. Virágvasárnapjára virradtunk, mely kezdete a nagy hétnek ; a kereszténység gyászát a virá­gok ünnepe előzi meg. A természet most hozza első zsengéit és az egyház azokat Istennek szen­teli. Az ünnepi ének még egyszer felhaugzik, azután kezdetét veszi a mély gyász. A harangok elnémulnak, orgona nem szól ; tompán, fájdal­masan, megható egyszerűséggel remegnek végig a templom hajóján a nagyheti zsolozsmák. — A kereszténység magába száll és bűnbánó lé­lekkel üli meg a Megváltó kínszenvedéseinek két ezredéves emlékét. Minden esztendőben ismétlő­dik és mégis minden évben uj ; a vallás titok­teljes mistériumai minden évben ragadják meg a hívők kedélyét. A bibliai pálmák emlékezetére az egyház barkát szentel a mai napon ; a hivők összeszedik a természet első zsengéit és ezekkel kezökben hangoztatják a jeruzsálemi nép üdv­kiáltását: »Hozsánna! Áldott, ki az Ur nevé­ben jő 1« A nagyheti szertartások sorrendje a róm. kath. Anyatemplomban a következő : Virágva­sárnapon-. 8 órakor csendes mise, 10 órakor pál­maszentelés, körmenet, azután ünnepélyes mise, mely alatt a passiót éneklik. Délután 3 órakor Szent kereszt úti ájtatosság. Szerdán délután 3 órakor gyászvecsernye, mely alatt Jeremiás pró­féta siralmai énekeltetnek. Nagy csütörtökön reggel a szertartások 9 órakor kezdődnek, passió, az oltári Szentség a szent sírba helyeztetik. Délután 3 órakor gyászvecsernye, 6 órakor szentség, szent beszéd, betétei. Nagyszombaton reggel fél 7 órakor szent­ség kitétel a szent sirhoz, 7 órakor pedig tűz és a húsvéti gyertya szentelése. A próféciák után a keresztkut szentelése s a mindenszentek litániája, ezek végzetével ünnepélyes mise, mely alatt Gló­ria éneklésre az orgona, harangok és csengettyűk újra megszólalnak. Este 7 órakor feltámadási körmenet. Husvét vasárnapján reggel 8 órakor csendes mise, 10 órakor ünnepélyes mise, utána szentbeszéd, amelynek végével ismét csendes mise olvastatik. Délután 3 órakor vecsernye. Husvét hétfőn reggel 8 órakor csendes mise, 10 órakor ünnepélyes mise, utána szentbeszéd, dél­után 3 órakor vecsernye. A vármegyei központi választmány f. hó 26-án d. u. 3 órakor Ambrus Sándor alispán el nöklete alatt ülést tartott, amelynek tárgya az volt, hogy jogerősnek mondotta ki a békésszent- andrási, a szarvasi I. a., a gyulavárosi I. és II., a köröstarcsai, tótkomlósi, szeghalmi és végül a békéscsabai II. szavazókörök országgyűlési képvi­selőválasztóinak névjegyzékét. Ezek a névjegyzé­kek eddig azért nem voltak jogerősöknek kimond­hatok, mert ezen névjegyzékekből törlések tör­téntek amiatt, hogy a névjegyzékekbe felvett egyes választókra nézve időközben állottak elő olyan körülmények, amelyek folytán őket a név­jegyzékből törölni kellett. Említettük már, hogy ezen törlések miatt két békéscsabai lakos élt jog orvoslattal a közigazgatási bírósághoz, amely a törlést elkésés okából megsemmisítette, a többi­eknek törlése azonban, mivel az ellen 4nem éltek jogorvoslattal, jogerőssé vált és igy őket a köz­ponti választmány a fenti napon tartott ülésében kihagyta a most már jogerős névjegyzékekből. Mivel pedig ezek szerint az összes névjegyzékek jogerőssé váltak és illetőleg a törvényben előirt összes eljárások kimerittettek, annálfogva a név­jegyzékek egy-egy példánya a belügyminiszter­hez, az illető községhez, a közjegyzőhöz küldet­tek meg és két-két példány a vármegyei levél­tárban helyeztetett el. A most kiküldött név­jegyzékek egészen 1916. év végéig érvényesek, tehát az idén a központi választmánynak a név­jegyzékkel semmi dolga nem lesz, hanem csak jövő tavasszal kell intézkednie az uj törvény alapján most elsőizben összeállított névjegyzékek­nek az 1917. évre leendő kiigazítása tekinteté­ben. Az uj törvény által alakított központi vá­lasztmány működése szintén megszűnt a most említett ténykedésével és ha a központi választ­mánynak választás elrendelése miatt összekellene jönni, már a februárusi közgyűlésen újjá alakí­tott központi választmány lett az intézkedésre illetékes. A vármegyék szerepe a.világháborúban. Az országos monográfia szerkesztősége, amelynek élén Dr. Csánki Dezső országos főlevéltárnok «Ma­gyar történelmi társulat» alelnöke áll, elhatá­rozta, hogy megiratja külön egy kötetben vala­mennyi vármegye szerepét és részvételét a világ­háborúban. Ez a monográfia fel fogja ölelni első­sorban mindazon mozgalmakat és eredményeket, amelyek a vármegyében megindultak és áldásos működésűkkel enyhítették a háború borzalmait és fokozták a nemzet ellenálló képességét. Közölni fogja a monográfia a vármegyéből bevonultak névsorát, szolgálati minőségük szerint, a csapa­tok működési területeit, a harczokat, amelyekben résztvettek, az elesettek, sebesültek, elfogottak jegyzékét a helyek megjelölésével, végül külön részben fogja méltatni a harcztéren kitüntetett hősöket annak leírásában, hogy a kitüntetést hol és mily tettel érdemelték ki. Ennek a munkának megírásához a szerkesztő a vármegyének csupán erkölcsi támogatását kéri és már most kijelenti, hogy az eladandó példányok árából a vármegye­beli rokkantak és elesettek özvegyei és árvái ja­vára bizonyos hányadot fog juttatni. Népfelkelő bemutató szemlék. Az 1873-tól 1878-ig, vagyis 36-tól 42 évig született népfel­kelő kötelezettek népfelkelő szemléjére vonatkozó tervezetet az alispán és a katonai hatósággal egyetértöleg egybe állitván, a tervezet szerint a bemutató szemlék két bizottság előtt a járási székhelyeken fognak az alább megjelölt időben megtartatni: Az első bizottságnál kezdődik a be­mutató szemle április 6-án és tart 28-ig, a má­sodik bizottságánál a bemutató szemlék április 6-tól 15-ig terjedő időben fognak végbe menni. Az első bizottságnál Békéscsabán elsőnek Békés­csaba népfelkelő kötelezettel jelennek meg és pedig április 7 és 8-n, Újkígyósról pedig április 8-án, Orosházán: április 10, 11, 12 és 13-n Oros­háza, 13-án Csorvás, Békéssámson, Gádoros, Nagy­szénás és Pusztaföldvár, április 14-én Szentetornya és Tótkomlós, Szarvason-, április 19-én Szarvas és Békésszentandrás, április 20-án Békésszent- andrás, Kondoros és Öcsöd, Gyomait.- április 22-én Gyoma és Endröd, Békéseit: áprils 24, 25, 26-án Békés, 26 án Köröstarcsa és Mezőberény népfelkelő kötelezettjei tartoznak megjelenni. — A második bizottságnál Gyulán április 7 és 8-án a város, április 8-án Doboz, Gyulavári és Kétegyháza népfelkelői kötelezettel kerülnek vizs­gálat alá. A szeghalmi járás más kiegészítő ke­rületi parancsnokság körletébe tartozván, a já­ráshoz tartozó községek említett népfelkelő köte­lezettel a szemle határidejének kitűzése iránt a nagyváradi honvédkiegészitő parancsnokság fog az alispánnak előterjesztést tenni, Eddig az elő­terjesztés még nem érkezett meg. Megemlítjük, hogy a fent említett két bizottság előtt még a Csanád és Csongrád megyebeli népfelkelő köte­lezettek is, az illetékes járási székhelyeken fog­nak szemle alá kerülni. Gyulai honvédek az elesett Przemyslben. Az osztrák-magyar monarchia legnagyobb vára orosz kézre került. Igaz nem nagy öröme telhe­tik az ellenségnek az ölébe hullott zsákmányban. Romhalmazzá és hamuvá változtatta a hős vár­őrség a hat hónapon át minden ostromnak, tá­madásnak sértetlenül és szilárdan helyt álló, cso­dás ellenállással megvédett büszke erődöt. Fáj­dalmas szívvel, hazafiui bánattal vettük hírét a váratlan veszteségnek, de vigaszunkra szolgál, hogy nem az ellenség fegyverei sújtották le, hanem elháríthatatlan természeti törvény, az alattomos éhség fosztotta meg a további védelem lehetőségétől. Hónapokon át az egész világ a le­gendás vár felé fordította figyelmét, bennünket pedig még szorosabb szálak fűztek a vár sorsához,

Next

/
Thumbnails
Contents