Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-10 / 2. szám
2 Békés 1915 január 10. osztja velünk Európa nyugalmáért és szabadságáért vivott tusánk veszélyeit és fáradalmait. Törökország bajtársunk, s mi véle egyek, testvérek vagyunk a nagy háború miuden dicsőséges erőfeszítésében. Hisz egy célért és egy ellenség ellen harcolunk egy lélekkel; a mi győzelmünk az ő győzelmük, az ő dicsőségük és szenvedésük a mienk s kiontott vérük is testvérien a mienkkel egyesül a nagy küzdelem e hősi napjaiban. Becsület, tisztelet és szeretet az igaz ügyért helytálló vitéz tőrök nemzetnek! Am e rokon- szenv és bajtársi együttérzés részünkről ne csak szavakban nyilvánuljon, a velük való egység tettekkel domborodjék ki a háború minden vonatkozásaiban. A sebesült török bajtársaink gondozására alakult Vörös Félhold Egyesület testvéri szózattal fordult hozzánk, magyarokhoz. Nemes munkáját ban, melyet a Vöröskereszt mintájára folytat, a mi segítségünket is kéri. E felhívás meleg érzést, testvériséget kell, hogy ébresszen a magyar társadalomban. Gondoljunk az ügyünkért, érettünk harcoló és sebesülő távoli török bajtársakra s az irgalom jelképe, a Kereszt nevében adakozzunk a Félhold irgalmas céljaira. A rokonérzés hálás, szép bizonyítéka lesz ez a magyar társadalom részéről. Adakozzunk! A gyűjtött adományokat mi rendeltetési helyükre, a Vörös Félholdhoz juttatjuk. Budapest, 1914. Sylvester napján. A »Vörös Félhold« támogatására alakult Országos Bizottság, özv. gróf Károlyi Istvánná elnöknő. gróf Khuen-Héderváry Károly elnök. és a nagy bizottság. Tanügy. Az iskolák gyűjtése. A hadbavonult katonák karácsonyi szeretet adományaira eszközölt gyűjtésben a békésmegyei tanulóság is derekasan kivette részét. A nemes cél érdekében 16829 adakozást mozdított meg vármegyénk tanítósága. A gyűjtés összesen 6668 kor. 18 fillért eredményezett. Ez az összeg az egyes községek szerint a következőképen oszlik meg : Békés 347-47, Bé- késszentandrás 89-16, Békéscsaba 1937 16, Békés- sámson 4285, Csorvás 18246, Doboz 5998, Endrőd 163 73, Füzesgyarmat 303 35, Fáspuszta 59'72, Gerla 90*86, Gádoros 74*27, Gyoma 145*46, Gyula 711*51, Geist-csábó 69 06, Gyulavári 46 77, Ivöröstarcsa 68*09, Körösladány 61*47, Kétegy- háza 66*90, Kondoros 50*25, Lajosszénás 12*52, Mezőberény 417*19, Nagyszénás 53*41, Orosháza 613*52, Öcsöd 153 39, PusztaszőUős 17*76, Pó- halom 100 —, Póstelek 16 44, Pusztaföldvár 16 47 Szarvas 228 85, Szentetornya 116*08, Szeghalom 85 57, Tótkomlós 25 39, Újkígyós 81*72, Vésztő 116*85, Lichtenstein Lajos gyűjtése (Endrődön) 21 80, Jakab Ilona gyűjtése (Gyopárhalom) 21*70 korona. Mikler Sándor kir. tanfelügyelő a beérkezett összeget beküldötte a honvédelemügyi m. kir. minisztérium hadsegélyző hivatalához, amely meleg köszönetben nyugtatta az adomány gyűjtést. Hírek. A közigazgatási bizottság legközelebbi rendes ülését e hó 11-én tartja. Ezen az ülésen legfontosabb teendője lesz a bizottságnak az újból való megalakulás, valamint az albizottságok- ujból való megválasztása. Mivel azonban a legutóbbi választások alkalmával a törvényhatóság a kilépett tagokat ismét megválasztotta, ennélfogva az albizottságok valószínűleg ugyanúgy fognak megalakulni mint eddig. Gyulaváros polgármesterének mint igazgatósági tagnak kötőgyári jutalékát a városi képviselőtestület Simonka György indítványára tudvalevőleg olyannak minősítette, amely felhasználható leend a város jövedelmének pótlására. Ez a kérdés felebbezés folytán a törvényhatósághoz került, ahol élénk vitára adott alkalmat. A törvényhatósági bizottság azonban olyan határozatot hozott, amely ezt a nagy élére állított kérdést egyáltaljában nem oldotta meg. A törvény- hatóság határozatát többen megfelebbezvén, a belügyminiszter, a mint előre volt látható, megsemmisítette a két alsófoku határozatot. A felmerült vitának ugyanis egyik lényeges részét annak az alaki kérdésnek eldöntése képezte, vájjon a képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén tárgyalhatta-e és kimondhatta-e azt, hogy — bár előzetese« arról szó sem volt a kiküldött bizottság előterjesztésében — a polgármesternek mint kötőgyári igazgatónak jutaléka a város jövedelmeinek fokozására a polgármester által a város pénztárába beszolgáltatandó-e vagy sem. A belügyminiszter kimondotta, hogy a szóban levő kérdés nem lett volna tárgyalható rendkívüli közgyűlésen, mivel az a közgyűlés tárgysorozatába nem volt felvéve. A kérdés érdemi része tehát a miniszter határozatával még nem lett eldöntve. Újévi köszöntő megváltása Kéry Gyula főispán újévi köszöntő megváltás címén lapunk szerkesztőségéhez a gyulai Vöröskereszt egylet részére 20 koronát adományozott, mely összeg rendeltetési helyére elküldetett. Tanfolyamra mentek az önkéntesek. A gyulai 2. honvédezred október végén bevonult, egyévi önkénteseinek kiképzése befejeztetvén, az önkéntesek december 31-én elutaztak a lugosi tartalékos tiszti tanfolyamra. Ugvancsak önkéntes iskolába vonultak január 7-én a békéscsabai 101. gyalogezred önkéntesei és pedig Nagyváradra. A tanfolyam sikeres elvégzése után megkapják a hosszú kardot és hadapródjelölt őrmesteri sarzsit. Megkezdődött az adóösszeirás. Az adózó személyek és tárgyak összeírása rendszerint az őszi hónapokban szokott megkezdődni. Az idén a háború ezt is elodázni kényszeritette a várost, mivel az összeírást teljesítő városi tisztviselők hadbavonultak és máig is katonai szolgálatot teljesítenek. Az adókivetési előmunkálatok azonban most már halasztást nem törhetnek. Ez indította a pénzügyigazgatóságot arra, hogy bár maga is redukált személyzettel dolgozik, Gyula városában az idén állami tisztviselőkkel végeztesse el az adóösszeirást. A munkálatok január 7-én vették kezdetüket. Az egyes városrészekben a következők végzik az összeírást: I. és III. kér. Lorber Lajos pénzügyigazgatosági irodaigazgató, II. és IV. kér. Mattbiász Géza kir. adóhivatali főtiszt, V. és VI. kér. Vasady Tihamér pü. irodatiszt, VII. kér. Szabó Lajos pü. számtiszt. Újévi ajándék megváltása címén még a következő kereskedők adakoztak a Vöröskereszt egyesület gyulai városi választmánya javára. Weisz Salamon 10*—, Lindenfeld József 5 —, Vitrael Jónás 10*—, özv. Kóhn Hermanné 20*—, özv. Licska Jánosné 25*— korona. „Igazán. De igazán azt mondta. Azt mondtam : doktor ur adja szavát. És ő a szavát adta !“ . . . akkor, nos akkor a papa csak azt mondta, hogy „Végre“ ... ezt éppen olyan sóhajtással mondta, amilyent a vice szokott sóhajtani, amikor a nehéz szenes zsákot lelöki a válláról . . . Pis- tukában halványan derengeni kezd a sejtelem, hogy a Rákos-utcai gyógykezelésnek nemsokára vége fog szakadni . . . ezért a fösvény örömével örül a jóhirnek, hogy ma délutánra meg van véve a páholy a moziban. Ki tudja meddig tart ez a veszett kutya adta gyöngyélet, ki kell tehát élvezni az utolsó percig. Szülei azonban, mintha hosszú idő óta most vennék tudomásul először, hogy hol is vannak ? mit is látnak ? kivel is beszélnek ? És mindketten úgy is néznek ki, mintha messze- messze útról térnének éppen haza. Messze- messze útról, amelyen apának megfehéredett a haja, mamának pedig ráncok húzódtak a szája köré . . . Bizony kis Pistuka, te nem is tudod és sohasem fogod kellőleg átérteni, hogy mit szenvedtek szüleid a mai napig. Hogy a szenvedésnek, a kétségbeesésnek minő őrjítő rémét szabadította fel az a gondolat, hogy : ha az orvosi tudomány ebben az esetben csütörtököt talál mondani, akkor hiába minden gazdagságuk, te neked, egyetlen gyermeküknek, a legrémesebb kórságban kell, muszáj, muszáj! nyomorultul elpasztulnod ! . . . Tizennégy nap és tizennégy éjjel tartott a bizonytalanság, — mig végre ma — az orvos egész biztosan kimondhatta azt, amit már remélni se mertek, — azt, hogy meg vagy mentve ... Ha mindezt tudtad volna kis Pistuka, megértetted volna azt is, amit anyád apádnak mondott s aminek értelmét hiába fürkészted. Pedig magyarul beszéltek és te is egész értelmesen közbe is szóltál Hogy is mondták csak ? — Tudod, hogy érzem magam? — kérdezte anyád. — Tudom — felelt atyád. — Ugye úgy, mint az a kis házinyul, melyet tegnap az állatkertben láttunk. Mi ? . . . — Az, amelyet szabadon bocsátottak, mert az óriáskígyó nem kívánta megenni ? — szóltál bele te, Pistuka. Anyád pedig csak any- nyit felelt, hogy : — Igen. Épen úgy ! — és téged magához ölelt és csókolt és sirt örömében . . . És most, ott ültök minden gond nélkül, minden bajtól megszabadulva a moziban és nagy lelki gyönyörűséggel nézitek a legújabb filmcsodát, mely Napóleont eleveníti meg a vásznon és mindhármotok arca kipirul, lélekzete eláll, szive nagyokat dobban, amint az a sok csata, 'emberöldöklés egymást éri a képek sorozatában Napoleon a piramisok alatt, Napoleon Eylaunál, Jenánál, Marengonál . . . —- Tizenegy millió ember halt hősi halált csak azért, mert ö igy. akarta! — suttogja apád lelkesedve s hozzád hajlik, hogy tanítson lelkesedni téged is, hogy tanítson imádni hősök hősét, ki azért jött a világra, hogy tizenegy millió embert ölessen meg kinos halállal és hogy tizenegy milliónál még sokkal több anyát, feleséget és gyermeket taszítson gyászba, nyomorúságba, mérhetlen szenvedésbe. — Tizenegy millió ! . . . —- kapja fel a szót anyád is, aztán meggyőződéssel teszi hozzá : Nagy ember volt! A legnagyobb, aki eddig élt! . . . — Kár, hogy már vége az előadásnak, olyan szép volt! — szólt át a másik páholyból Erna néni; de apád, aki bölcs és előrelátó, visszafelel : — Épen ideje Pistukának ágybakerülni, hiszen holnap reggel újra megyünk vele a Pas- teur-intézetbe. — Pasteur ? ... Ki az a Pasteur ? . . . Mondd, mit jelent az, hogy Pasteur ? — okvetet- lenkedik Pistuka, akinek ma tűnt föl először az a név — Pasteur ? hm ! Józsi kérlek ? — fordul a mama a papához — mondd csak, miért is hívják azt az intézetet Pasteur-intézetnek ? Pistuka kérdi . . . Mindent megfigyel ez a gyerek ! (ezt már Erna néninek dicsekvésképen). A papa pedig bosszúsan dünnyögi (mert ki nem állhatja, ha asszonynép olyasmit kérdez tőle, amire nem tud határozottan felelni): — Pasteur ? Pasteur ? Mit tudom én, hogy hogy ki az a Pasteur ? . . . Hát fiam, valószínűleg az a patikus, akinek a szerével azokat az injekciókat csinálják. — Valószinüleg, — hagyja rá a mama s ebbe már Pistuka is belenyugszik.
