Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-07 / 10. szám

Bebes 1915 március 7. 2 Előléptetés. A vall. és közokt. miniszter Kéry József nagyszénási és Jánosdeák László tótkomlósi áll. el. isk tanítókat a 'Il-ik fzetési osztály 3-ik fokozatába, Váczyné Mohar Erzsébet mezőberényi áll. el. isk. tanítónőt pedig a III-ik fizetési osztály 3-ik fokozatába léptette elő. A mezőberényi ovodák államosítása. Mező- berény község képviselőtestülete egyhangúlag ho­zott határozattal kimondotta, hogy ha a vallás- és közoktatásügyi minister a község három óvo­dáját állami kezelésbe átveszi és két újabb állami ovodát létesít, az esetben a község átadja a je­lenlegi három ovoda és óvónői lakásokat tartal­mazó épületeket a hozzájuk tartozó ingatlanok­kal együtt. Ezenfelül kötelezi magát, hogy az újabb ovodai épületeket óvónői lakással együtt saját költségén a ministerí tervek alapján fel - építteti és megengedi, hogy az összes ingatlanokra az állam örökhasználati joga telekkönyvileg be- kebeleztessék. Az ovoda épületeket állandóan jó­karban tartja, azok fűtéséről, takarításáról gon­doskodik, a helyiségeket a szükséges bútorzattal és foglalkoztató eszközökkel felszerelteti s tüz- biztositási dijait fizeti. Kijelentette végül a köz­ség azt is, hogy mindezen kötelezettségeket az esetben is vállalja, ha a fentebbieken kívül újabb óvodákat létesít az állam. Hírek. Tb. szolgabirói kinevezés. Kéry Gyula fő­ispán dr. Torkos Kálmán orosházi járási főszol­gabírói hivatalba beosztott fizetéstelen közigazga­tási gyakornokot tiszteletbeli szolgabiróvá ne­vezte ki. A 37—42 éves népfelkelők sorozása. Szer­dán reggel megjelent falragaszok szerint utasit- tatnak mindazon népfölkelésre kötelezettek, kik az 1873., 1874, 1875., 1876. és 1877. évben születtek és sorozó vagy vegyes felülvizsgáló bi­zottság által fegyverképtelennek osztályoztalak, illetőleg katonai vagy honvéd felülvizsgáló bi­zottság által a közös hadsereg, haditengerészet, a honvédség vagy a csendőrség kötelékéből az 1914. év julius 31-ig elbocsáttattak, vagy állítási kötelezettségüknek eddig eleget nem tettek, to­vábbá azok a fent felsorolt években született egyének, kik időközben a magyar vagy osztrák állampolgárságot, illetőleg bosznia-hereegovinai tartományi illetőséget megszerezték és állítási kötelezettség alá már nem estek, hogy összeírá­suk végett a tartózkodási hely községi elöljáró­ságánál (városi hatóságnál), kis-községekben a körjegyzőségek székhelyén jelentkezzenek és pe­dig 1915. évi március 20-ig. A jelentkezés al­kalmával a népfölkelésre kötelezettek netán bir­tokában levő munkakönyv vagy más a személyi adatokat feltüntető okmány illetőleg népfölkelési igazolványi könyv, igazolásul felmutatandó. Az összeírásuk végett fentiek szerint jelentkezésre utasított egyének összeírásuk után az elöljáró­ságnak később közzéteendő rendelkezéséhez ké­pest a folyó évi április hó 6-tól május hó 4-ig terjedő időközben és helyen népfölkelési szemlére fognak behivatni és elővezettetni és ott alkal­masságukhoz képest osztályoztatni. Az alkalma­sok bevonulásuk idejéről hirdetmény utján nyer­nek értesítést. Gyulai hősök kitüntetése. Hétről-hétre sza­porodik ezredünk kitüntetett hős katonáinak névsora, jeléül annak az örvendetes ténynek, hogy fiaink dicsőségteljesen kiveszik részüket a nemzeti létünkért folyó nagy küzdelemből. A hivatalos lap közlése szerint a király elrendelte, hogy az ellenség előtt tanúsított vitéz magatar­tása elismeréséül Zöld Mór 2. honvédgyalogez- redbeli őrnagynak, — aki miként azt már meg­írtuk időközbeu alezredesnek is neveztetett ki — a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul, adassák. Zöld Mórnak a »signum laudissal« történt de­korálása már másodízben történik, miután már néhány év előtt, százados korában is részesült a legfelsőbb elismerésben. A balkán haderők pa­rancsnoksága az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Fábián Géza II—2. népfelkelő hadtápzászlóaljbeli őrmesternek, Csen­des Bálint őrmesternek, Pántos Romulus, Bedő Mátyás tizedeseknek, Halangó Mihály tisztiszol­gának a II. oszt. ezüst vitézségi érmet adomá­nyozta ; továbbá dicsérő elismerésben részesítette Nagy János és Nyegrilla György szakaszvezető­ket, Sztán Demeter tizedest, Mojsza Pál őrveze­tőt, Dubeszk János népfelkelőt, mindannyiukat a II—2. népfelkelő hadtápzászlóaljnál, valamint az ugyanezen zászlóaljhoz beosztott Farkas csendőr­őrmestert és Zsukán Sándor csendőrőrvezetőt. Ugyancsak a legfelsőbb dicsérő elismerés ada­tott tudtul városunk derék szülöttének: Nagy András 6. honvédgyalogezredbeli századosnak, az ellenség előtt a déli harctéren tanúsított vitéz magatartása elismeréséül. Ugyanezen alkalomból érte szép kitüntetés dr. Fodor József békési gya- ' korló orvost, 4. honvédgyalogezredbeli tart, se­gédorvos helyettest, aki az arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján nyerte el. A „Polgári Kör“ február hó 28-án délután tartotta meg Dr. Lindenberger János elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. A kör tagjai szép számban jelentek meg, s mindvégig élénken ér­deklődtek a kör ügyei iránt. 7áby Andor a kör igazgatója szép szavakban emlékezik meg körnek 70 tagjáról, kiket igazságos ügyünk, hazánk ve­szedelme a harctérre szólított, s kik hősiesen és kitartással viselik a leírhatatlan szenvedést és a titáni küzdelmek iszonyú borzalmait. S ha majd a háborgó világ nyugalma visszatér, amikor „lesz még egyszer ünnep e világon“, akkor tom­bolni fog az ős magyar vér a dicső diadalmak- győzelmes ünnepén. Bevezető szavai után igaz­gató a kör beléletéről emlékezik meg. Ezen vi­lágfelfordulás a tagok számát nem csökkentette, mert most is 317. Zavarólag hatott a körre, hogy felsőbb rendeletre egy pár hétig a kisegítő kórház céljaira foglaltatott le, újabb elfoglalását eddig sikerült megakadályozni. A kör látogatott­ságán meglátszik a minden téren érezhető drá­gaság, az emberek elvonulása a szűk családi körbe, amikor nem költenek, csak újságot olvas­nak. A számvizsgáló-bizottság évi jelentése sze­rint múlt évi bevétel 8074 K 82 f. volt, ezzel szemben kiadás 3496 K 12 f. s igy tiszta ma­radvány 4578 K 70 f. volt. A körnek folyó évre elfogadott költségvetése a következő: Bevé­telek : Maradvány 4578 K 70 f. Évi tagdijakból 3768 K, hátralékból 1000 korona, kamatokból 150 K, játékmegváltásból 400 K, hírlapok ela­dásából 43 K, összesen 9939 K 70 f. Kiadások : Hírlapokra 450 K, adókra 110 K, tőketörlesztésre 2110 K, személyi kiadások 450 K, ösztöndíj és Göndöcs-alap kamataira 145 K, könyvtárgyara- pitásra 100 K, előre nem láthatókra 800 K, ösz- szesen 4165 K 70 f, s igy remélhető maradványa 5774 K 70 f. A közgyűlés ezen költségvetést egyhangúlag elfogadta. A tisztujitáson egyhangu­... És higyjék el, hogy az önzés a saját magáért való aggódás vitte bele az embereket e szörnyű öldöklésbe és semmi másért, mint saját magukért, betevő falatukért, gazdasági előnyökért, jólétért küzdenek oly erősen és vég­céljuk, hogy gazdaságilag teljesen megöljék az ellenséget és gazdasági előnyöket szerezzenek a maguk részére, Ez nem Napoleon hadjárata az oroszok ellen, ez nem „küzdelem a piramisok­kal“, ez — kenyérharc, ez az én, a mindnyá­junk kenyeréért, a mindnyájunk gazdasági hasz­náért, a mi kultúránkért, azokért, akik dolgoz­nak, küzdenek, véreznek, verejtékeznek, — akiknek egyedül van joguk mindent a maguké­nak nevezni, de akik e mindenért oly őszintén tudnak verekedni. „Untauglichok“-nak második csoportja, kik a háború tartama alatti sorozáskor beváltak, már szintén bevonul­tak fegyverszolgálatra. A világháború forgószele Európaszerte megbolygatta a fegyverviseléstől megszabadult békés polgárok rendjét. Mindenütt, igy nálunk is elviszik, a haza védelmére a fegyverszolgá­latra alkalmas idősebb legényeket. Közöttük számos — mondhatjuk túlnyomó részben — házas ember, sok családos apa, ki vezényszót tán még sohasem hallott, ki fegy­vert még nem fogott. így természetes, hogy ez a behívás sok könyet csalt ki az anyák, hitve­sek, arák és testvérek szeméből, mert uj gon­dok, uj fájdalmak felhőjével borította el a lelkeket. De hát a könnyezők és a fájdalmas érzé­sek közt tépelődők is belátják majd, hogy ez nem lehetett másképpen. A monarchia élet-halálharca nem lehet tekintettel a gyöngéd érzelmek kötelékeire. Mikor a hazának minden fegyverfogható fiára szük­sége van, akkor a könnyeken kemény szivvel át kell siklani s meg kell hajolni a parancsoló szükség ércbálványa előtt. A nagy világfelfordulás szuggesztiv hatalma lassanként megacélozza majd a lelkeket. Az itthonmaradottakét is, meg a besorozott reg­rutákét is. És nem lesz különbség öreg és fiatal kö­zött, mert mind bátorrá edződik a hazaszeretet, a testvéri közösség nemes lángjában. És nem lesz sirás, szomorúság, könny- hullatás az anyák, hitvesek, testvérek és az apát nélkülöző gyermekek soraiban sem. Csak öröm, büszkeség, megnyugvás lesz. A haza szavát megérti mindenki és természetes­nek találja, hogy annak engedelmeskedni kell. Valaki elmegy a harctérre s szomorúak, busák lesznek azok, akik csak lelkűkkel kisérik őt a végtelen veszély rengetegein keresztül. Csak az tudja, hogy mi a háború, aki egyik lábával már erre az útra lépett, aki nem érzi mi az öröm, csak a bubánat és fájdalmas tehetetlenség kábitja el tompító nyomorúságával . . . Sok most a csendes félhomályu szoba, melynek máskor oly édes éjfélét most kinos zokogás tölti be és sokan vannak most fájdal­mas anyák, akiknek lelke tehetetlenül vergődik a ránk nehezülő bajok súlya alatt. Homály borult a kedves, fehér leányszo­bákra, elcsöndesültek a kis legénytanyák, szo­morú menyasszonyok patyolat párnáit éjszakán­kat könnyek öntözik. És még nagyobb miért lett az élet s célta­lanabb a feltett kérdés mint azelőtt, mert mire feleletet kapnánk, már alulról szagolhatjuk az ibolyát s mi a föld alatt nyugvó csendes hullák csendben vigasztalhatjuk egymást . . . De nem illők most e gondolatok s ki tö­rődhet most a fájdalommal ; gyengéket tör ketté a vad vihar esztelen haragja, porfelhőket kavar az élet utjain s mi fürdünk a máskor oly gyű­lölt porban, tőle várjuk lelkünk megtisztulását, mint máskor az országutak gondtalan verebei. így csendben elgondolva, napsugár töri át a rengeteg ködöt s eddig sohasem ismert gyö­nyörű képeken ragyog a nap előretolakodó fénysugára. Mennyi bája, szépsége lett egyes szavak­nak, mily magasra verekedtétek magatokat ti, szivemhez nőtt édes bajtársaim, mindnyájunk­nak kedves testvérei . . . S e vihar legyen a mi nagy megtisztulá­sunk, feledjük a sötét bajokat s csak remélve, csak bízva ne lássunk mást, mint az újra szü­letett : trikolort. Somagryi Imre,

Next

/
Thumbnails
Contents