Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-28 / 9. szám
1915. február 28. Békés 3 Végre azután — egy órai vitatkozás után — elfogytak a szónokok és szavazásra került a sor, amelynek az lett a vége, hogy az indítványra — Berényin kívül — senki sem szavazott. Abanj-Torna megye körirata folytán, amelyben a nemzetnek a most folyamatban levő háborúban hozott áldozataira és katonáinak vitézségére figyelemmel, Magyarország önálló állami és nemzeti létének — a be- következő béke időszakában való tovább fejlesztését kéri, a törvényhatósági bizottság egyhangúlag az alábbi határozatot tette magáévá. »Bár a törvényhatósági bizottság többféle megnyilatkozását látta illetékes részről annak a törekvésnek, hogy nemzeti és állami létünkért most folyó küzdelemben, a magyar nemzet állami önállósága kifejezésre jusson és hadseregének páratlan hősiessége köztudomásúvá váljék, mégis a köriratban foglalt kérelemhez képest elhatározza, hogy felira- tilag felkéri a kormányt arra, hogy befolyását az említett irányban ezentúl is érvényesítse. Ugyancsak felír a törvényhatósági bizottság a kir. kormányhoz az iránt is, hogy figyelembe véve a magyar nemzetnek jelenlegi titáni küzdelmében hazafias lelkesedéssel kifejtett áldozatkészségét, o felette nehéz időkben tanúsított felemelő kötelességtudását, katonáinak az ogész világ csodálatát kiváltó halálmegvető hősies bátorságát, hasson oda, hogy ezen kimagasló erények legteljesebb megértő elismerésre találván, a békének majdan bekövetkező idejében, a fennálló közjogi törvények keretében való érvényesítése mellett, a királyával zavartalan bizalomban és egyetértésben egybeforrt magyar nemzetnek a monárchiábau való politikai súlya és féltve őrzött állami önállósága, az eddiginél is fokozottabb mértékben legyen biztosítva. Egyben megemlékezve a vármegyének a harctéren oly sok veszély között vitézül küzdő fiairól, a törvényhatósági bizottság szeretettel köszönti őket és hálás elismerésének jegyzőkönyvében ad kifejezést.« A sziklánál megállt. Tanakodott. Mert történetesen lehet úgy is, ahogy az. őrmester ur értelmezte. Hátha csakugyan cselfogás a nagy' hallgatás ? Amivel szemben csak rafinériával lehet élni. Furfangéros rafanériával. Mihály hirtelen kieresztett öt golyót a puskából s aztán éktelen ordításba fogott: — Hurrá ! Hurrá ! Század előre ! Rajta ! Sturm ! Sturm ! Előre rohant. Egész a szakadékig. Belenézett. Husz-huszonöt lépésnyi volt az egész mélyedés. A szerbek ott feküdtek szép sorjában. Hatan. Élettelenül. Az egyik sarokban ketten gug- soltak. — Hát ti ? S Mihály rájuk fogta a puskát. A két szerb összerezzent, majd meg integetni kezdtek avégből, hogy megadják magukat. Kezeiket előre nyújtották. Motyogtak. — A fene ért bennetöket ! Mondta Mihály. De azért annyit mégis megállapított, hogy nem akarnak ellentállni. Ezért hát invitálta őket: — Gyertök ide . . . A szerbek félve húzódoztak előre. — Tögyétök össze a kezeiteket. Úgy . . . S Mihály hurkot vetve, egymáshoz szijazta őket Kassa város törvényhatóságának, a hadba- vonultakkal szemben egyes adózási kérdéseknek kormányhatósági rendezése iránt a kormányhoz intézett feliratát a törvényhatóság szintén támogatja. A Vörös félhold javára 500, mig a hadifoglyok segélyezésére 200 koronát szavazott meg a törvényhatóság. A vármegye nevén álló munkásházak telkei után egyes községekben kivetett adókat visszamenőleg öt évre a vármegye méltányosságból kifizetni határozta azzal, hogy mivel az adók alapját képező telkeket a munkásházak bérlői használják, igazságosan csakis az illetőkre vethetők ki és jövőben az adók tőlük hajtandók be. Az öcsödi hidvámbérlő a jelenlegi háborús állapotokra tekintettel kérte a szerződés felbontását, vagy megfelelő bérleengedést. A törvény- hatósági bizottság megállapítván azt, hogy az öcsödi hidvámbérlő jövedelme a háborús viszonyok következtében megcsappant, 400 koronát a bérösszegből elengedett. A gazdasági bizottság előterjesztést tett aziránt, hogy azoknak a községeknek, amelyek a lakosság részére szükséges vetőmagot pénz hiányában nem képesek beszerezni, a vármegye engedélyezzen 5 és fél százalék mellett kölcsönt és annak folyósítására a vármegye alispánját hatalmazza fel. A törvényhatósági közgyűlés az előterjesztés értelmében az alispánt a szükséges kölcsön folyósítására felhatalmazta. Ennél a tárgynál egyébként felszólalt Grünfeld Jakab, aki annak felvételét kérte a határozatba, hogy mindazoknak, akik mezőgazdasági munkálatok teljesítésére, mint közerő ki fognak rendeltetni, a megfelelő napszámbérre legyen igényük. Dr. Török Gábor a gabonanemüek lefoglalásánál Békés községben tapasztalt hiányokat ismertette, többek között arra mutatott reá, hogy nem gondolt a kormány arra, hogy mivel most már azok, akik búzával rendelkeznek, de tengerijük nincsen s azt nem is lesznek képesek venni, a fennálló tilalom folytán, hogyan tudják buzájokat még- őröltetni és igy kenyérhez mikápen juthatnak. Indítványozta tehát, Írjon fel a törvényhatóság a kormányhoz, hogy hatalmaztassék fel az alispán arra, hogy az egyes községekben lefoglalt gabona nemüekből a lakosság részére szükséges mennyiséget — abban az árban, amelyben a lefoglalás történt — a szükséghez képest közvetlenül engedélyezhesse. A vármegye alispánja válaszolva a felszólalásra részletes jelentést tett a gazdasági bizottság megalakulásáról, annak feladatáról, érdeke— Most a lábatokat! A két szerb bambán nézett egymásra, majd meg Mihályra. — A bájfuszt, te szamár ! Azt se értették, mire Mihály végképp kijött a béketürésből. — Hát ti még a komandót se tuggyátok? Tovább aztán nem is magyarázott, hanem a szij-hurkot egy-kettőre a lábukra vetette, miközben azt mondta : — Ti lösztök az én tanúim ! Mielőtt azonban elindultak volna, Mihály sorba deputálta a halottakat. Nincs-e bennük élet! Majd a ruháikat vette szemügyre. Biz azok igen avultak voltak. Viseltesek. A bakancsaik is csupa folt, lyuk. Ellenben a fegyvereket jóknak találta. Használhatósaknak. A töltényeket is, meg az übersvungokat is. Azokat tehát rakásra rakta. — Csak ezök beszélnek a legigazabban ! Ráintett a foglyaira : — Ezöket ti elhozzátok! Alig mondta ki, Mihály a szentenciát, már megállapította, hogy két ember nem bírja el a zsákmányt. Még három se. Itt lesz a hiba ! No- no ! Hát hiszen Mihály nem esett a feje lágyára. sen vázolta a vármegyében a mezőgazdasági téren jelenleg meglevő és a jövőben várható helyzetet, s annak a reményének adott kifejezést, hogy a vármegyében van megfelelő iga erő és ha a birtokosok és gazdák a megfelelő — nem is magas munkabéreket — megadják, munkáshiány sem áll elő és igy a közerő kirendelésére sem lesz szükség, úgyszintén a maximalis munka bérek megállapítása is tárgytalanná válik. Török Gábor által tett indítványra megjegyezte, hogy épen abban az értelemben 2 nappal ezelőtt sür- gönyi felterjesztéssel élt a kormányhoz és ha annak nem lesz eredménye, személyesen fog eljárni a ministeriumokban. Török Gábor erre indítványát visszavonta. Gyulaváros választott képviselőtestületi tagjainak megbízatása a f. évi junius hóban lejár, ennélfogva az uj választások vezetésére a törvényhatósági bizottság dr. Jantsovits Emil gyulai bizottsági tagot küldte ki. Ennél a tárgynál Hack Márton bizottsági tag azt kérte, hogy figyelemmel arra, hogy a választók közül igen sokan hadban vannak, a törvényhatósági bizottság egy évre halassza el a választást. Minthogy azonban a választás elhalasztására a törvényhatósági bizottság nem illetékes, illetőleg az elhalasztás csakis törvényhozási utón történhet, ennélfogva a törvényhatósági bizottság a kérelmet nem vette figyelembe. A vármegyei kórházi bizottságban megüresedett tagsági helyre dr. Berényi Armin választatott meg nagy többséggel Grünfeld Jakabbal szemben, akit Steigervald István bizottsági tag ajánlott Berényivel szemben. A hadsegélyezés céljaira a f. évben kivetendő hadi adó elsőfokú kivetése céljából alakítandó felszólamlási bizottságba a törvényhatóság megválasztotta: dr. 7örök Gábor békési, dr. Berthoty Károly orosházi és Kohn Dávid gyulai lakosokat rendes és Kovács Lajos gyomai, Haviár Gyula szarvasi és végül Omazta Gyula békéscsabai lakosokat póttagokká. A vármegyei központi választmányba, amely az 1918. év végéig terjedő megbízatással alakíttatott újjá, megválasztattak a volt bizottsági tagok, számszerint: 32-en. A választás alkalmával mindössze 18-an szavaztak. A megválasztottak közül azok, akik jelen voltak, az esküt mindjárt le is tették, a közgyűlés színe előtt. A most említett választások befejeztével — délelőtt ll órakor — a jelenvolt bizottsági tagok legnagyobb része felkerekedett és eltávozott, úgy, hogy a hátralevő mintegy 50 pontja a tárgysorozatnak — alig 20 perc alatt intéztetett Amit nem lehet erővel, hát majd ésszel. Aminthogy igaz is ! Közelibe volt egy nagy kőrisfa. Mihály elővette az ásóját és leigazitott róla két nagy lombos ágat, Összeszijazta. Akkurát egy jó borona. Erre ráakasztgatta, kötözgette a zsákmányt. Munkaközben öt-hatszáz lépésnyire embereket látott. Ellenséget. Mihály felé mutogattak. Öten-hatan lehettek. Szerbek. Mihály megfenyegette őket : — Csak azt próbáljátok meg ! ? Kis idő múlva, hogy a szerbek elfüstölögtek a láthatárról, Mihály a két foglyának, akiket a mesterség elé fogott, azt mondta, de igen fenyegetően . — Nem is ajánlottam volna nekik ! A transport megindult A foglyok elől a boronával, hátul meg Mihály feltüzött szuronnyal. Otthon, már mint a századnál, nagy örömmel fogadták a trancportot. Főként a hadnagy ur örvendezett, kinek az őrmester már bejelentette Mihály vitézi voltát, vagyis a süccbojtra való érdemességét. Ott is volt a kezében. Vadonatúj süccbojt Mellette meg négy fehér csillag. Kettő-kettő a Mihály gallérjára. Mely vitézi ékességek hamarosan föl is kerülköztek a tizedes ur mundérjára.
