Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
1915. december 25. Békés 7 A nőegyletnek. Weisz Mór 4 tucatérmelegitőt ajándékozott a gyulai nőegyletnek vitéz katonáink számára. Előadás Gyomán. Szép estélyt rendezett Koncsek Gy. József iparos tanonciskolái igazgató december 19-én a községháza dísztermében, a helybeli sebesült katonák karácsonyára. Pálffy Béla plébános remek megnyitó beszéde után vetített háborús képek sorozatában gyönyörködött a közönség, mig a szünetek alatt Szerető Erzsiké, Farkasinczki Gergely sebesült katona és Mányi Olgica szavaltak érzéssel és ügyesen előadott alkalmi költeményeket. Drágasági segély. Szarvas községe legújabban a bizalmi állásokat betöltő előljárósági tagok részére is szavazott meg drágasági segélyt és pedig havonként 20 koronát. Ugyancsak Szarvas községe Pohl Ferenc volt főszámvevője részére évi 400 korona kegydijat engedélyezett. A békési betonjárdák munkálatainak felügyeletével megbízott községi mérnök részére a képviselőtestület 600 korona jutalmat szavazott meg ezen munkásságáért. Ezen határozatot a községi mérnök sérelmesnek találta azért, mert a vállalkozóval kötött szerződés szerint, az ellenőrzési dij 1950 koronában lett megszabva, tehát ő ehhez az összeghez ragaszkodik, miért is a község határozatát megfelebbezte. A község határozatát a községi főjegyző is megfelebbezte még pedig, mert a községi mérnöknek mint községi alkalmazottnak semmi sem jár, mivel az építési munkálatoknak ellenőrzése hivatalos kötelességét képezte, A törvényhatósági bizottság a felebbezé- sek folytán a község határozatát hagyta helyben. A községi mérnöknek azért nem adott igazat, mert a vállalati szerződésben kikötött felügyeleti dij a községet illeti, tehát ahhoz a községi mérnöknek nincs igénye, azonban a községi főjegyző felebbezésével szemben kimondotta a törvényhatóság, hogy bár a szóban levő munkálat a mérnöknek hivatalos kötelessége volt, tehát azért jogszerűen nem kívánhat külön díjazást, mégis joga van a képviselőtestületnek ahhoz, hogy alkalmazottjának rendkívüli munkásságát megjutalmazza. A törvényhatóság határozata érdekeltek által a , belügyminiszterhez felebbeztetvén, a miniszter a törvényhatóság álláspontját tette magáévá, azonban a községi határozatot feloldotta és az általa felsorolt szempontok figyelembevételével, úgy a most említett vitás kérdésben, valamint abban a tekintetben is uj határozathozatalt rendelt el, hogy a felülvizsgálatot teljesített János József kir. mérnök részére, ezen a címen mily összeg állapíttassák meg a község részéről, minthogy a községnek idevonatkozólag hozott határozatát nevezett kir. mérnök kifogásolta. Az első táncvigalom. Mióta az első ágyuszó eldördült, immár másfél esztendeje, bezárultak a tánctermek ajtai. A cigány letette a vonót és a feketeképü legények nagy része is a császár ruhájába öltözött. A fiatalság és a cigány adott találkát egymásnak a harcmezőn, ahol ágyuk és puskák zenéje szolgáltatja a talp alá valót az ellenség megtáncoltatásához. Mikor a halál tartja dús aratását, nincs is helye a vigadozásnak. Legfeljebb egy-egy jótékonycélu koncertig mehetünk el, amely nem a léha mulatságnak színhelye, hanem a gondokkal terhelt szellemnek nyújt valemelyes felüdülést. Az egész év folyamán nem is volt módunkban mulatságról hirt adni. Csak most, utolsó számunkban adódik az első alkalom erre. Nevezetesen a bevonulás előtt álló gyulaváríi fiatalság ujoncbálban vesz búcsút a falu leányaitól. A leendő regrutáktól igazán nem lehet rossz néven venni, ha katonáskodásuk előtt be akarnak pillantani a táncterem varázsos légkörébe, hiszen soron kívül szólítja el őket a hazafiui kötelesség s olyan fiatalok, hogy még nem lehetett ebben részük. A meghivó különben a következő: A Gyulavárii Fiatalság 1915. december hó 26-án karácsony másodnapján Dandé János vendéglője nagytermében táncvigalmat rendez, belépődíj személyenként 80 fillér, kezdete este 6 órakor. Áthelyezések. Az igazságügyminiszter Po- korny László szeghalmi kir. járásbirósági betét- szerkesztő bírót a szentesi, Böhm Dezső szeghalmi kir. járásbirósági betétszerkesztőt a mó- dosi járásbírósághoz mint telekkönyvi hatósághoz hivatalból kirendelte. Dobos István feljegyzéseiből. A . . . altiszt és 0 ... hadnagy betegek, egyedül nekem kell repülni. Van ugyan itt egy 19 éves német pilóta, de az még gyengén kezeli a gépet. Egy próbát csinált, de a landolásnál a szél levágta a gépét és alaposan összetörte. Okt. 4. . . . Kaptunk egy uj pilótát és uj megfigyelő tisztet. Első repülésüket a trebinjei ütközetnél s végezték. Ea is ott repültem az nap. Három géppel voltunk, mindent összerepültem és csak az egyik géppel találkoztam. Másnap beszélte utasom, P. főhadnagy, hogy az elfogott crnagocok vallomása szerint náluk az a parancs, ha repülő gépet látnak, akinek csak fegyvere van, annak lőni kell rá. Mikor mi tüzelünk rájuk a gépfegyverből, sok tüzérük meghalt, még többet megsebeztünk, sokan eldobták fegyverüket és úgy menekültek. Azt is beszélik a foglyok, ha az ellenséges repülőgép jön a rajvonaluk fölé, a legénység megtagadja az engedelmességet, mert a felülről jövő golyók elől nem lehet elbújni. November 16. . . . Délelőtt a Lovcsen fölött repültem egy óra hosszat. Utasom most is L. hadnagy volt, aki számos fényképveivételt készített. Délután D. kapitány tüntetett ki azzal, hogy felszállt velem. Újból a Lovcsen fölé mentünk, de felhőkbe kerültünk és vissza kellett térni, mert kapitányom nem látott semmit. November 19. . . . Első jelentékenyebb balesetem. Egy uj Lloyd-biplánt kellett berepülnöm 140 lóerős Hieróval. Startolásom után rettenetes vihar keletkezett, mely 60 lépés széles és 400 lépés hosszú Fiugfeldet oldalról érte. Nem tudtam landolni, mig végre hosszas, kínos próbák után a motor megállt és én egy szőlőben értem földet. De hogyan ? A légcsavar és a futószerkezet összetört, én az ütéstől eszméletemet vesztettem, az utasom nem, mert ő idejekorán erősen belekapaszkodott a gépbe. Nov. 28. . . Délután fél 3 órakor L. hadnagy kíséretében a 140-es Lohrenen, gépfegyverrel és bombával, 2000 méter magasan, a Lov- csenen keresztül, a Krn fölött Cetinjébe repültünk. Előre haladva egyre emelkedtünk és mire 2500 méterre jutottunk, dühös srapnell és fegyvergolyós áradat zudult reánk. Utasom megszólaltatta a'gépfegyvert, mire a srapnellezés eleinte alább hagyott, később teljesen elhallgatott. Ekkor utasom oldalt lemutatott oda, ahol hat barakkszerü épület állott és jelezte, hogy ezekre akar bombát dobni. — Föléje érkezve le is hajította, en meg körbe repültem, hogy jobban gyönyörködhessüuk a hatásban. — Körülbelül 5 perccel hatalmas füstfelhő gomo- lyodott az épületek helyén és mikor a füst el- szállott, — láttuk, — hogy a hat barakból kettő hiányzik, a harmadik meg ég. — Rémségesen hideg volt, a kormányt alig bírtam tartani, de az örömöm leírhatatlan volt. Az utasom gépfegyverrel lőtte az épületeket. Lent, ahol mindent hó borított, nagyszerűen lehetett látni a kavargó csoportot: a menekülő embereket, a sebesülteket és halottakat. Most a jobb vállamat érintette az utasom, tehát erre az oldalra fordultam, amig a hátam közepét nem ütögette. Ez azt jelentette, hogy grad aus! Láttam, a hadnagyon, fényképezni akar, de a kazettát nem tudja beletenni a gépbe, oly rettenetesen fázik. En is egészen meg voltam dermedve Nemsokára egy falu fölé értünk — ez Knistács volt —, itt kelepelve szólalt meg hátam mögött a gépfegyver. Egy gurtni patront nagy kínnal ellőtt az utasom, de a másodikat már nem volt képes beletenni. A fegyver agyára mutatva, jelezte, hogy nem bírja fogni, nekem is vacogott a fogam. Most balra fordulást jelzett és előkészítette a másik bombát. 3200 méter magasan voltunk, a motor gyönyörűen dolgozott, a hideggel már nem is törődtünk és mikor ismét egy falu fölött mentünk el, ledobta a második bombát. Cetiuje és Skutari között már kezdett sötétedni, a hadnagyom intett is, hogy jó lesz hazafordulni. Megfogadva a hasznos tanácsot, éles fordulót vettem és indultunk vissza. Háromezer ötszáz méter magasat mutatott a barográf. Lefojtottam a motort annyira, hogy éppen csak gyújtson, az utasom előrehajolt és elkezdtünk azon tanakodni, vajon hány srapnelt pazarolhattak ránk. Én elől hármat láttam, nem messze és oldalt ötöt. Most golyósüvitéseket hallottunk : piju, piju ... de ezt már fel se vettük, mintha nem is golyó lett volna. A hadnagy rágyújtott, nekem is a számba dugott egy cigarettát. Lenének, hát megtudom, hogy Babrák fölött vagyunk. Mindjárt a magasságmérőre esett a szemem: 2200 on voltunk. Yollgas-t adtam, hogy gyorsabban haladjunk. Mikor elhagytuk a Lovcsent, megint lezártam a motort és 4 óra 10 perckor simán landoltunk otthon, de alig tudtunk ki- szállani a gépből.‘Nagyon fájt a fejem, szédülés fogott el mindkettőnket, jelentkeztem a kapitányomnál és hazamentem lefeküdni. Közgazdaság. A gyulavári volt úrbéres erdőbirtokosság, elnökévé Vertán Emil gyulavári jegyzőt választotta meg. Az 1916. évi fedezési állomások kijelölése tárgyában a földmivelésügyi miniszter döntését meghozta. Eszerint a miniszter a vármegye területére a jövő évre 19 fedeztetési állomást engedélyezett 108 ménnel, amelyek február 15-én fognak az állomáshelyre kiadatni. Szaporodott a mének száma: Békésen,Békésszentandráson, Kondoroson, Mezőberényben, Orosházán és Szarvason, ellenben csökkent Köröstarcsán és Szeghalmon egy-egy ménnel a létszám. A békéscsabai sopron- pusztai fiók fedeztetési állomást, tekintettel a mind- gyakrabban előforduló takonykóros esetekre, beszüntette. A takarmányárakat a miniszter ugyanúgy állapította meg, mint a hogy azt a hármas bizottság javaslatba hozta. Pótdijakat 9 községben lehet szedni az idegenektől és pedig két, illetőleg három koronát, mig a helybeliektől két községben pótdij szedésének van helye.
