Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-07 / 6. szám

1915 február 7. Békés 3 vei kivivőit békében veheti el a híven végig-küz- dött harc erőfeszítéseinek, szenvedéseinek és ve­szélyeinek méltó jutalmát. Megbízom önt, hogy ezt legmelegebb elismerésem és köszönetem tol­mácsolása mellett hozza a nemzet tudomására. Kelt Bécsben, 1915. február hó 4-én. Ferenc József s. k. Tisza István s. k. A pápa imája a békéért. A pápa elrendelte, hogy az egész katholikus világon mindenütt őszinte s alázatos szívvel imádkozzanak, ily lé­lekkel forduljanak Isten irgalmához, hogy nekünk a békesség áldásait megadja. E végből meghagyta a Szent atya, hogy Európában minden érseki és püspöki székesegyházban, a plébániai és szer­zetesi templomokban február 7-én, tehát a mai napon hatvanadvasárnapon, a többi világrészben pedig március 21-én, fekete vasárnapon ünnepé­lyes isteni tiszteletet tartsanak. Délelőtt a szokott nagymise után ünnepélyes szentségkitétel, töm- jénezés. A szentség egész napon át az oltáron marad, hogy a hívek imádhassák. Estefelé a szentség visszatétele előtt a következő imádságot mondják a hívek, melyet a fczentatya maga szerzett: A háború Ínségei és borzalmai között, mely népeket és nemzeteket létalapjukban meg­rendít. Hozzád, a Te Szivedhez folyamodunk, ó Jézus, egyedül nálad keresünk biztos oltalmat Irgalomnak Istene, Hozzád könyörgünk lelkünk mélyéből: távoztasd el tölünk ezt a szörnyű megpróbáltatást! Békesség királya, buzgó imád­sággal Hozzád fohászkodunk : add meg nekünk mielőbb azt a békét, mely után mindnyájan áhí­tozunk ! A Te szentséges Szivedből azért árasz­tottad ki az egész világra az isteni szeretetet, hogy az emberek között megszűnjék minden visszavonás és közöttük a szeretet uralkodjék. Amig itt jártál-keltél a földön, a Te érző Szived könyörülő jósággal volt az emberek minden nyo­morúsága iránt. Könyörüljön meg hát mirajtunk ez a szent Szív ezekben a nehéz napokban, mi­kor az emberek egymást annyira gyűlölik, min­denfelé annyi vér folyik! Könyörülj a fia sorsá­ért aggódó oly sok édesanyán ; annyi családban remegnek az apáért, a hitvesért: könyörüljön meg a Te szent Szived mindannyiunkon ! Kö­nyörülj a szerencsétlen Európán, melyet ily ret­tenetes csapás sújt! öntsd a fejedelmeknek és a szivébe a békesség szellemét; add, hagy szere- tetben újból egymásra leljenek az emberek, kik a Te drága véred ontásával egymásnak testvérei lettek ! »Uram! szabadíts meg minket elve­szünk« ; így kiáltott Hozzád segedelemért Péter apostol, szerető Szived meghallgatta őt, paran­Utasom lehajitja még a másik kettőt s elégedett érzéssel indulunk haza. De borzasz­tóan fázunk, lábamat már nem is érzem. Gyor­san széliünk alá s mieiőtt a hegyek mögött Cettinje eltűnik, még egy szerelmes pillantást vetünk feléje, mintha mondani akarnók : — Szervusz Nikita, a viszontlátásig! Délután félháromkor szerencsésen leértünk“ Dobos Istvánt ő felsége az első osztályú vitézségi éremmel tüntette ki- Aviatikusaink bá­torságának méltó elismerése ez, amely őszinte örömmel tölti el mindazok szivét, akik az avi­atika, de főként a magyar légjárók iránt szere­tettel viseltetnek. ■* * * Bizonyára az is érdekelni fogja közönsé günket, hogy a Przemysl körüli harcokban a rendes postaszolgálat ellátásán kivül mily fontos szerepet töltenek be a pilóták. Még az első ostrom idején az azóta oly híressé vált Magiéra magaslatokért folytatott tüzérségi párbajban az oroszok heves gránát és srapnell-tüzet zúdítot­tak a mieinkre. Egyik-másik löveg Lipót-Salvator főherceg tüzérségi főfelügyelő mellett csapott le- aki a léghajósosztály parancsnokának, Uzelac Emil ezredesnek kíséretében figyelte az ütközet menetét. Egyidejűleg Wagner Miklós főhadnagy pilóta, fivérével, aki szintén főhadnagy, egy óra­hosszat keringett a Magierától keletre levő hegy­háton működő orosz ütegek felett és onnan a csoltál a tengernek és a szeleknek és nagy csön­desség lön. Hallgass meg minket is, fogadd ke­gyesen a mi kérlelő imádságunkat és legyen új­ból békesség és csendesség ezen a viharverte háborús földön. Boldogságos Szűz Mária, minden szükségünkben jó Anyánk voltál, most is állj mellettünk! Oltalmazz és ments meg minket Amen. Vármegyei közgyűlés. A vármegyei szabály- rendelet értelmében az első rendes közgyűlés ez évben február hó második felében tartandó. Az idén ez a közgyűlés valószínűleg február 25-ik napjára lesz kitűzve. A februári közgyűlés rendes körülmények között is a legkisebbek kö­zé tartozik, mig a jelenlegi háborús viszonyok között, előreláthatólag még a szokottnál is ke­vesebb tárgya lesz a közgyűlésnek. A vármegyei községi orvosok fizetésére va­lamint kórpótlékának biztosítására a f. évi szük­séglet mennyiségét a belügyminiszter 84183 ko­ronában állapította meg és ezt az összeget a vármegyei orvosi alapnak egyidejűleg kiutalvá­nyozta. Népfölkelö főhadnagyok kinevezése. A ki­rály 1914. november 1-i ranggal népfölkelő fő­hadnagyokká kinevezte Szabó Emil, Szerb Jó­zsef, Yerő Miksa, Csilinger Kálmán, Demián Anasztáz, Meer Lipót, Dörner Emil, Altmann Ignác, Dőri Jenő, Babiák Nándor, Prokop Endre Szőllőssy Zsigmond, dr. Burghardt Jenő, Gross- mann Alfréd, dr. Holländer Emil, Raucher Emil, Lányi László, dr. Radó Izsó, Papp Tivadar, dr. Blau Lipót, Rajz Jenő, Rauch Samu, Schmidt Gyula, Antalúczy Nándor, dr. Vargha Gyula, Zif­fer Sándor, Eilperger András, Gál József, Kisía- lussy István, László Gyula, Rusz Péter, Szaba­dos Béla, Yertán Albert gyulai 2. népfelkelő gyalogezredbeli hadnagyokat. Ugyancsak a gyulai népfölkelő ezrednél népfölkelő főorvosokká ne­vezte ki a király Adler Imre dr., Sturza János dr., Mann Ábrahám dr, Luszt Ferenc dr. segéd- orvosokat. Népfelkelő élelmezésügyi tisztekké ne­vezték ki Martos József dr. és Walthier Ferenc segédélelmezésügyi tiszteket. Utósorozás. Minthogy a legközelebbi nép fölkelő szemlék e hó 18-án veszik kezdetüket ennélfogva a f. hó 20-ra kitűzött utósorozás — a vármegye alispánjának rendelkezéséhez képest — e hó 13-án fog Békéscsabán megtartatni. A gyulai főszolgabiróság hivatalos helyisé­gét február 1-ével a Munkácsy Mihály-uteából az Erkel-téri Reinhardt-féle ház emeletére helyezte magasból irányította a mi ágyúink tüzét mind­addig, mig mi az oroszokat tejesen elhallgattat­tuk Mondanunk sem kell, hogy a pilótát az ellenség valóságos golyózáporral bontotta el. A biplánt egy puskagolyó és tizennégy srapnell- szilánk érte s a repülőgép kis hadilobogója lángbaborult. Ennek ellenére a kitartó és bátor légiharcosok szerencsésen visszatértek. Amidőn még decemberben Kvasz András­nak gépe a levegőben felmondta a szolgálatot s az orosz tábor kellős közepén volt kénytelen leszállani, az ugyancsak kritikus pillanatokban sem hagyta el humora. A gép földet ér s Kvasz kacagva fordul utasához: — No most felakasztanak bennünket az első fára, még pedig pofánkkal Budapest felé Rögtön el is fogták őket, de az akasztás kellemetlen pillanata elmaradt. Egyébként Kvasz az orosz fogság unalmába nehezen törő­dik bele s ő is — mint előtte annyi sokan — eddig mélységesen szunnyadt zenei talentumának hódol. Valahol egy grammofont kerített. Meg­indítja az ördöngős masinát s nem akar füleinek hinni — magyar nóta hangjai áradnak elő a szócsőből . . . Eszébe jutván régi rákosi ma­gánya, a Magyar Aero Szövetségnek irt levelé­ben furulyát és — pénzt kért, mert Szibériában a furulyának is, a pénznek is nagy hasznát lehet venni . . . Dr. Massány Ernő. át. A mostani helyiségekben működött két év­tized előtt a gyulai kir járásbíróság. A hadi menetrend, amelyről az a hir ter­jedt el, hogy február elsején megszűnik, továbbra is érvényben marad, azonban az igazolványi kény­szer a szeged-makó-aradi, továbbá a szolnok- püspökJadány-békéscsaba-arad-tövisi vasútvonalon meg van szüntetve, ellenben a békéscsaba-nagy- váradi vonalon az továbbra is fennáll. Nem szabad vidékre telefonálni. A háború kitörése után pár nappal nemcsak az interurbán telefonbeszélgetéseket szüntették be, hanem rö­videsen a minimumra redukálták a megyei tele­fonbeszélgetéseket is. Ez a kényszerhelyzet több, mint egy hónapig tartott, aztán a megyei beszél­getéseket megint helyre állították. így csak az interurbán hiányát éreztük súlyosan. Szerdán azonban egyszerre megiut meglepő intézkedés érkezett a nagyváradi postaigazgatóságtól. A ren­delet értelmében szerdától kezdve a megyei tele­fonbeszélgetéseket ismét beszüntették. E korlátozás előreláthatólag pár hétig fog tartani. Farsang. Vizkereszt már bevezette Karnevál herceget. És amint megláttuk a bohóc herceget, visszahökkentünk: mit keres most a kacagó vig- ság, az önfeledt mulatozás, a tótágastálló bolon­dozás ? összeszorul a szivünk, ha rágondolunk, hogy a farsang az öröm, a vigság ideje s ilyen­kor érezzük igazán, mily szép az élet, édis és finom, érdemes serlegéhez érinteni ajkunkat. Farsang — olyan furcsán hangzik most ez a máskor annyi kellemességgel kecsegtető szó mint mikor idegennel kerülünk össze és alig tu-; dunk mit beszélni vele. Pedig milyen jó isme­rősünk vagy Karnevál herceg, hány nászt hoztál magaddal, mennyi nótát, trillát, kacajos estét!.. . De most csak menj, menj, nem sarkantyuzzuk föl a jókedv tüzes csikóját, mert most csak a naptár szerint van farsang, a szivekben nincs. Melankóliával gondolunk az elmúlt farsangokra, összeszorul a szivünk, de azért a levertség holló­serege ne lepjen meg. Hessegessük ezt a fekete sereget épp oly erővel, mint amilyennel ellen­állunk Karnevál csábitó mosolyának. Az idei farsang legyen olyan, mint a gyermekét tápláló anya mosolya : meleg, derűs, biztató. De ez a farsang, amely máskor kacér mosollyal csábított a vigasság közé, ez a farsang ne mutassa az idén arcát. Tomboló, viharos öröme törjön meg az emlékezés csöndjében. Lesz még idő, amikor el­némul az ágyuk bömbölő torka, elül a harci zaj, s akkor — akkor lesz az igazi farsang: a szivek farsangja. Kitüntetés halál után. Megírtuk, hogy Far- kasházy Sándor cs. és kir. vadászkapitány, Far- kasházy Yilmos, városunk köztiszteletben álló la­kosának fia november végén, csapataink orosz- országi győzelmes előnyomulása közben hősi ha­lált halt. A jeles katona vitézségének bizonyí­téka, hogy Őfelsége a király Farkasházyt a ka­tonai érdemrendek egyik legkiválóbbikával, amilyet magasabb rangú törzstisztek is csak kivételes alkalomból szoktak megkapni, — a hadiékitmé- nyes vaskoronarenddel tüntette ki. A legfelsőbb kitüntetés, melyre Farkasbázy természetesen hősi ténykedései közben lett felterjesztve, sajnos csak halála után érkezett meg, annál fényesebb és meghatóbb bizonyítéka nagy érdemeinek és ret- tenthetlen vitézségének. Az elesett kapitányt egyébként bajtársai a Sulosova mellett elterülő csatatéren temették el. Családja fölkutatta a sirt és a hadsereg parancsnokságának engedelmével hazahozta a hazájáért elesett halottját és vasár­nap helyezték örök nyugalomra nagy katonai pompával szülővárosában Kolozsvárt. Az ércko­porsót, a melyben az elesett hős hamvait orosz földről hazahozták, rengeteg koszorú borította. A temetésre kivonult a helyőrség egész tisztikara Nemess altábornagy és Karg vezérőrnagy veze­tésével. A gyászmenetet, a mely a vasúti állo­másról indult a temetőbe, diszszázad nyitotta meg. Mögötte katonazene gyászhangja mellett ezer meg ezer ember kisérte utolsó útjára a vi­téz kapitányt.

Next

/
Thumbnails
Contents