Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-12 / 50. szám
2 B e k c s 1915. december 12 szántás és vetés nagy nehézségekkel folyamatban van, ellenben a laposabb földeken a nagy talajvíz miatt, a vetést lehetetlen lesz folytatni és befejezni. Ennek következtében az 1915 —1916. gazdasági évben, több lesz a tavaszi vetés mint az elmúlt években, erre való tekintettel a tavaszi búza, árpa, zab, tengeri, burgonya és lucerna vetőmagvak beszerzése iránt a vármegye gazdasági felügyelője felhívta a község elöljáróságai utján a vármegye gazdaközönségét arra, hogy sürgősen jelentsék be, hogy mennyi tavaszi vetőmagra lesz szükségük. A nagyváradi miniszteri kirendeltség ígéretet tett arra nézve, hogy a szükséges tavaszi vetőmagvakat idejében — jóval a vetés előtt beszerzi s a magy. kir. gazdasági felügyelőség közbenjöttével kiosztja. A már kikelt, de meg nem bokrosodott gyenge búzákban is nagy károsodást okozott a kemény hideg. Sok helyen történtek ennek következtében kiszántások. Igás erőben és férfi napszám kézben igen nagy volt a hiány, a gazdasági munkáskéz hiányt azonban némileg pótolták a fogolytáborokból átengedett orosz hadifoglyok. Közélelmezés céljaira szükséges búza a vármegye ellátatlan lakosai részére biztosítva van, a községek által bejelentett szükséglet teljes összegét a belügyminiszter a vármegye rendelkezésére bocsáj- totta, a szükségletnek mintegy telét a községek sajátmaguk közvetlenül beszerezték, a többinek a Haditermény Részvénytársaság utjáni beszerzése most van folyamatban. A földmivelésügyi miniszter az állami szükségletek fedezésére a vármegye területéről 292000 mm tengeri biztosítását kiAzok a finom forró szálak, amelyek az asz- szony és Magábanjáró között szövődtek, szomorúan összekuszálódtak, majd elszakadoztak. Az uj ember goromba pányva-pillantásokkal elfogta és magához hurkolta az asszony figyelmét. Az asszony egy ideig védekezett ellene, egyszer úgy is nézett Magábanjáróra, mintha segítséget várna tőle, de azután lassankint magába vonult, elzárkózott és nem nézett többé sem a mosolygó emberre, sem Magábanjáróra. Magábanjáró azonban érezte, hogy most már az asszony százezer parányi pórus-szemével az uj férfi képét szívja magába. Megint megállóit a kocsi. Hirtelen zökkenéssel a nyílt pályán. Magábanjáró förtelmes, meleg nyilamlást érzett a térdében, mintha valami törékeny dolog roppant volna össze alatta és mintha aztán valami puha anyagba gázolt volna bele. Mindenki leugrált a kocsiról és mindenk i tudta, hogy a kocsi elgázolt egy embert. Az elülső nagy lámpás előtt megjelent a kocsivezető fakó arca. Én nem tehetek róla ... Itt állott a sínek mellett, — láttam, hiszen rá is csöngettem, — állott és az utolsó pillanatban, mikor már nem lehetett fékezni, keresztül akart ugrani a töltésen . . . A kalauz a törvényben jártas magyar paraszt nyugalmával szólt hozzá az ügyhöz. — Én is láttam. Magától szaladt a kocsi alá. Öngyilkos volt. Akár megesküszöm reá . . . Itt állott az utolsó pillanatban, mikor már nem lehetett fékezni, a kocsi elé vágta magát. . . Akár megesküszöm reá . . . vánja, ezen mennyiség beszerzése céljából már két ízben is összeiratta az alispán a termelők nélkülözhető tengeri készletét, de eddig csak 166000 mm tengerit sikerült az állam részére biztosítani. Ezt a, körülményt a földmivelésügyi minisztériumnak bejelentette s utalva arra, hogy a termés eredménye sokkal silányabb volt mint a gazdasági tudósítók által jelzett termés- eredmény, ezért az alispán kérte, hogy a kivetett s eddig még biztosítatlan 126000 mm-át engedje el. A miniszter rendelkezésétől, illetve az állami szükséglet mérvétől fog függeni, vájjon kell-e újabb requirálást tartani vagy sem. A drágaság fokozódásának megakadályozása érdekében most már kiadattak a kormány rendeletek, melyeknek alapján most a hatóságoknak nemcsak ármaximálási hanem requirálási jog is biztosítható az elsőrendű élelmi cikkekre. Remélhető, hogy a kormányrendeletnek megjelenése már maga is akadályául fog szolgálni a mind általánosabban tapasztalható indokolatlan árfelhajtásoknak, de ha szükség lesz. a kormány- rendeletben biztosított jogokkal a közellátás érdekében az alispán élni is fog. Az állategészségügy a lefolyt időszak alatt általában jobb volt, mint az év első felében, fertőző betegségek a haszonállatok között csak sporadikusan merültek föl, s helyhez kötöttek maradtak, mi által nagyobb arányú állatforgalmi korlátozások nem voltak elrendelve, s a gazdasági érdekek nem szenvedtek. A kiépített törvényhatósági és vámos közutak valamint azok tartozékai jó állapotban vannak, ellenben a ki nem épített földutak a sok esőzés folytán még állandó fenntartás mellett sem elégíthették ki a közlekedés igényeit. —■ Vájjon él e még ? — kérdezte az asszony sápadt arccal. Egészen olyan hangja volt, amilyennek Magábanjáró elképzelte: sötét, lágy és kissé fátyolos . . . Vájjon él-e még? Valamennyien elhallgattak és a kocsi alá figyeltek. De onnan nem hallatszott semmi és látni sem lehetett semmit, csak alaktalan sötétséget. A mosolygó ember a kezével legyintett, mintha azt akarná mondani: Annak már vége ! — Gyerek volt ? — kérdezte az asszony remegő hangon. — Kicsa, vézna figurának láttam, — mondta a kocsivezető. — Gyerek lehetett, valami koldusgyerek. — Koldusgyerek, — bólintotta a mosolygó ember. — Koldusgyerek, — mondta ellentmondást nem tűrő határozottsággal a kalauz. — Szegény, — sóhajtott az asszony. Ércsisak csillant meg a homályban és egy rendőr lépett a kocsi mellé, amely szomorúan ragyogtatta a lámpáit, mint a zátonyra került hajó. A három utas ebben a percben már nem gondolt a kocsi alatt fekvő koldusgyerekkel. A szerencsétlenségből csak a rendkívüli helyzettel járó izgalmat érezték és ez az izgalom nem is volt kellemetlen. — Szegény, — sóhajtott megint a vampir- száju asszony, anélkül, hogy tudta volna, mit mond. Ezen állapotok részbeni megszüntetése céljából a kereskedelemügyi miniszter a 47 kilométer hosszú gyula—vésztő—szeghalmi törvényhatósági közút részletes fel vételi, tervezési és költségvetési munkálatainak vállalati utón való elkészítését elrendelte, illetve engedélyezte. Fájdalommal emlékezik meg az alispáni jelentés arról is, hogy ifj. Haviár Dániel közigazgatási gyakornok tb. szolgabiró az északi harctéren a hazáért hősi halált halt. Végül tudomására hozza az alispán a törvényhatóságnak, hogy a harcban levő katonáink karácsonyi ajándékára a már megszavazott s jövőben befolyandó pótadó terhére 500 koronát utalványozott. Tanügy. Hős békésmegyei tanító. Mikler Sándor, Békésvármegye kir. tanfelügyelője, szép hivatalos írást kapott az olasz harctérről, egy békésmegyei tanító höeieségéről és kitüntetéséről. Gálffy Kálmán füzesgyarmati ref. tanító kitüntetéséről ad hirt a kir. tanfelügyelőséghez intézett irás, a melyet Roóz Péter kapitány, századparancsnok küldött közvetlenül a táborbál s amelyhez bővebb kommentárt fűzni felesleges. így szól í »Cs. és kir. 61. gyalogezred, 8. század. Tekintetes kir. Tanfelügyelőség ! Gyula (Békésmegye). A táborból, 1915. november 26. — Kedves kötelességemnek tartom tekintetességedet értesíteni, a századomhoz beosztott Gálffy Kálmán füzesgyarmati ref. egyh. kebelében működő tanitó zenetanárról, ki itt a Doberdón több mint négy hónapja derekasan és vitézül küzd. A nagy és nehéz harmadik és negyedik Isonzói harcok alatt mint szakaszparancsnok oly vitézül megállta helyét, hogy f. évi november hó elején soron kivül zászlóssá léptettetett elő. A századomhoz beosztott és kemény harcoknak kitett tanitó kősiességével megmutatta, hogy nemcsak a szorosan vett iskola négy fala között tud a Hazának szolgálatot tenni, a hosszú véres napok alatt magaviseletével volt alkalma bemutatni azt is, hogy jó katona, Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a vitézségi érem elnyerésére terjesztetett föl. Nagy örömömre szolgálna ha Tekintetességed megyéjében működő nevezett tanítóról az illető iskolaszéket értesítené, miszerint tanítójuk a reá bízott növendékeknek Azután hirteten a két férfi felé fordult. — Milyen messzi van ide a végállomás, kérem ? — Gyalog tiz perc, — mondták ketten egy szájból. Mind a hárman a fasor lombos alagutjába néztek . . . Benn a susogó homályban parányi fénypontok röpködtek, és egy fülemile énekelt... A fasor olyan illatos, olyan titkozatos és csábitó volt, mint a Kytherába vezető ut. — A végállomáson várnak reám, — mondta halkan az asszony, mindha egy ki nem mondott kérdésre válaszolna. — Talán a kedves férje ? — kérdezte az archaikus Apolló. Ez az ostoba kérdés megnevettette az asz- szonyt. Halk, gyöngyöző és forró kacagás volt, amely úgy beillett a buja nyári éjszakába, mint a fülemileének vagy a tücsökcsiripelés. — Nem a „kedves férjem“, hanem egy tengerész . . . Egy bátor kis tengerész, aki nem fél a sötétségtől . . . Megint az illatos alagútba nézett. A szeme, amely úgy világított a homályban, mint a szentjánosbogár, az egyik férfitól a másikhoz röpködött. — Nem tudom, tanácsos-e egyedül mennem ? . . . Magábanjáró urnák egyszerre kiszáradt a szája, a másik ember archaikus Apolló-mosolya azonban faun-vigyorgássá szélesedett, amint két kézzel kapott a szentjánosbogár után.
