Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-07 / 45. szám
XLVII. évfolyam Clynla, 1915 november 1 45. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. ElőffzetőaJ árak: Egész évre _ 10 K — f Fél évre................. 5K-I Évnegy edre ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID M Nis után. A középkori szerb birodalom bukását épen úgy szerb merénylet indította útnak, mind a mostani Szerbia bukását. Ez a nép már félezred évvel ezelőtt szerette az or- gyilkolást. A rigómezei csatát megelőző napon szerb küldöttség kereste fel sátrában I. Murád szultánt, alázatos megadást színlelve, férkőzött hozzá és akkor tőrt döfött a szivébe. — A török sereg véres bosszút állott, a szerb sereget megsemmisítette, Lázár szerb deszpotát és fiait a Murád sátora előtt fejezte le és a szerb birodalmat megdöntötte. A történelem ismétlődik. — A régi nép ismét tőrt és bombát vett a kezébe, — ismét orgyilkos merénylettel zúdította magára a sorsot és ismét megsemmisül. — Már suhognak felette a végzet szárnyai. — Német, osztrák, magyar és bolgár haderők pusztítják hátráló soraikat, veszik el ágyúikat, foglalják el városait. Elesett Kragujevác. Régebbi fejedelmi székhely, amellett fegyvergyár és lőszergyár székhelye. — Itt készültek azok a bombák a melyek trónörökösünknek és nejének élete ellen törni voltak hivatva. Ma már nem szerb birtok többé, ma már a mi zászlóink lengenek rajta, hirdetve ami igazságunk és sújtó karunk erejét. Elesett Nis ! A háború alatt királyi és kormány székhely, a keleti vasnt utolsó állomása, amely eddig nem volt kezünkben. Az igazságos Ítélet végrehajtásának megnyugtató érzése csillapítja le most is — háborgó lelkünket e nép példás biinhödé- sével. És e bünhödést már meg nem váltják a bűnös nép pártfogóinak : ellenségeinknek fogadkozásai. Hiába mondta Asquith angol miniszterelnök, hogy a négyesszövetség nem engedi meg az orgyilkos nép pusztulását — Tisza István, a magyar miniszterelnök megmondotta: Szerbia kicsi és gyenge lesz ! Hiszen nem csak nekünk van vele leszámolni valónk. Mi már elvégeztük vele azt, amit a mi igazságmik, ami önérzetünk, a mi erőnk megkövetelt. — Most már csak félredobjuk ezt az alkalmatlan útban álló államocskát, mert arra visz az utunk nagyobb célok felé. Nem hóditó célok ezek. Csupán mindaz az előny, amit a kelet felé vivő nyitott ut jelent. Ez ut megnyitása és biztosítása a következik most. Néma bóditó terrorjával, muszka kancsukával, fojtogató reakcióval, az ortodox vallás sötét lelkiismereti kényszerével. Fegyverrel nyitunk utat, de kultúrával minden vasárnap. biztosítjuk azt. A kelet németje : a bolgár ez a szorgalmas, önfegyelmezett, munkás, produktiv nép, meg az öntudatra, életre, keltett török kiváló társak lesznek a kulturális munkában. Pompásan fogják közvetíteni a nyugati műveltséget, tudást, előrehaladást, elhanyagolt néptelen nagy területeken, elmaradt népek között, hogy mindenütt fokozzák az emberi munka és produktivitás áldásait. Ebben a perspektívában a német mellett a magyarra is nagy szerep vár. Nekünk is lobogtatnunk kell energiánkból, tudásunkból táplálkozó fáklyáinkat Keleten. — Hiszen a kereskedelem, s gazdasági élet kelet felé vivő országútija itt halad keresztül. Készüljünk, erőt gyüjtsünk, hogy azt ott értékesítsük, ahol az ' emberi civilizáció töretlen földjét kell megművelni. — Erőfeszítést kivan ez, de dúsan jutalmazó munka. A keleti kivitel a legszebb munkatere lehet a magyar kereskedelemnek, a magyar iparnak, a magyar termelőnek. — Becsületes igyekezettel boldoguló részesei lehetünk a nyomában fakadó felvirágzásnak és akkor nem kell majd egymás ellen, egymás rovására küzdeni az anyagi boldogulásért. Ez a jövő képe, mely felé bizakodva tekinthetünk a mai háború füst felhői mögül. Azt mondta Asquith az angol alsó házTÁRCA. A rokkantügy.* (Folytatás.) Rokkantnyugdijat ám nemcsak azoknak köteles az állam adni, akik egészen tehetetlenek, munka- és keresetképtelenek, hanem azoknak is, akik csak részlegesen rokkantak, akik tehát munka- és • keresetképességüket részben visszanyerték. A rokkantnyugdij megállapításánál a helyes elv az, hogy a teljesen rokkant olyan nyugdijat kapjon, melyből magát és reászoruló családtagjait azelőtti társadalmi helyzetéhez mérten eltarthatja, a részlegesen rokkantak nyugdija pedig munka- és keresetképességük megfogyatkozásának arányában szabassék ki olyformán, hogy a nyugdij és a részben helyreállott kereső- képesség révén elért kereset együttesen a társadalmi helyzethez mért megélésre elégséges legyen. Magát a nyugdijat a részlegesen rokkant részére csak akkor kell megállapítani, amidőn a rokkant átment mindazokon a kezeléseken, melyek a munka és keresetképesség visszaállitása érdekéből alkalmazásba vehetők, tehát már meg lehet állapítani a visszanyert munka- és keresetképesség mérvét. Az igy megállapított rokkantnyugdij azonban többé ne legyen leszállítható, még akkor se, ha a rokkantnak később sikerül a munkaképesség még teljesebb fokát is elérni. Nem szabad ugyanis a rokkantat mintegy megfélemlíteni annak a lehetőségével, hogy nyugdija esetleg lejebb is szállítható, avagy tőle elvonható legyen, mert ez a lehetőség nagyban lefokozza a rokkantnak törekvését arra, hogy régi munkaerejét mennél teljesebb mérvben visszanyerje, •) A Szabad Lyceumban 1915. október 21-én tartót előadás. mert hiszen félti nyugdiját. Már pedig a közre az az üdvös, ha mindenki mennél teljesebben kifejti munkaerejét és keresőképességét, a munkaerőnek és a keresőképességnek minden csökkenése a közérdek nagy kárát jelenti. Ezidőszerint érvényben álló jogszabályaink a katonai rokkantsági nyugdíjnak a munkaképesség csökkenésének arányában való kiszabását csak részben követik alapelv gyanánt, a nyusdij- nak az előbbi polgári társadalmi álláshoz mérten való megállapítását pedig egészen mellőzik, mert a katonai rendfokozathoz mérik a nyugdijat. Magát a nyugdijat pedig bizony nagyon is szerényen szabják meg mostani jogszabályaink. Illetékes kijelentések szerint a háború végeztével ezek a jogszabályok reformon mennek keresztül. Remélhetőleg a reform helyes és modern elvek alapján fog nyugodni, a mérv pedig a való szükség szerint fog igazodni és nem csupán éhbér lesz. Annál inkább lehet ezt remélnünk, mert hiszen minden jel arra mutat, hogy óriási erőfeszítéseink jutalmaként a miénk lesz a végleges győzelem is és igy abban a helyzetben leszünk, hogy azokat, akik a hazáért szenvedtek keresetképességükben, a kötelességszerü kárpótlásban részesítsük. Az eddigi tapasztalatok — amint már szerencsém volt jelezni — arra mutatnak, hogy aránylag kis számban vannak az olyan rokkantak, akiknek munka- és keresetképessége visszaszerzésére hasztalan minden fáradozás. A rokkantak túlnyomó részén igenis tudunk segíteni ebben a tekintetben is és visszavezérelhetjük őket a munkálkodás egyedül boldogító révébe. És az erre irányuló tevékenység az, amely a rokkantgondozás áldásos működésére hálás teret biztosit. Itt van elsősorban is az úgynevezett orvosi utókezelés, amely elnevezés alatt értjük a sebé- bészeti avagy orthopädiai kezelést, gyógyfürdők használatát, gyógy- és üdülőhelyeken való elhelyezést stb. Az orvosi utókezelés célja az, hogy azoknak a hadi sérülteknek egészségét, akik rendes kórházi kezelés után bénák maradtak, javító műtétekkel, orthephádiávai, massage-zsal, mozgatással, villamozással, meleggel és fürdőkkel helyreállítsák és őket újból keresetképesekké tegyék. Ugyancsak az orvosi utókezelés körébe tartozik mesterséges testrészekkel való ellátása azoknak, akik sebesülés következtében vagy hadi szolgálatban más módon valamelyik testrészüket elvesztették. Ugyancsak orvosi utókezeléssel lehet és kell a belbetegség (tüdőbaj, szívbaj, vesebaj, idegbaj, csuz) miatt munkaképtelenekké lett harcosokat ismét munka és keresetképesekké tenni. A csonkák, bénák és belbetegek orvosi utókezelésének kérdésével kapcsolatban rá kell mutatnom arra a nagy szerepre, amellyel az orvosi utókezeléssel kombináltan vagy anélkül a rokkant iskolák bírnak. A rokkant iskolák kizárólag gyakorlati célokat szolgálnak. Rendeltetésök az, hogy a rokkantakat régi foglalkozásukra újból begyakorolják, avagy ha ez nem lenne lehetséges, uj foglalkozásra tanítsák őket. A munkára való visszavezetésnél mindig annak a törekvésnek kell a vezető gondolatnak lennie, hogy a rokkantat a maga régi munkájára, foglalkozására tegyük képessé A legtöbb rokkantat az fogja boldoggá, megelégedetté tenni, ha visszatérhet az ő előbbi életének szinterére, a maga családja, rokonsága, szomszédsága körébe, szülőföldjére, régi lakóhelyére és ott régi foglalkozásának fonalát felveheti. A rokkantak többségénél ezt keresztül is lehet vinni. A csonkákat be lehet tanítani arra, hogy mülábbal vagy mü- kézzel, mükarral végezzék ugyanazt a munkát, amelyet azelőtt mint ép emberek teljesítettek, a bénákat meg lehet tanítani olyan ügyességi fogásokra, avagy szerszámaikat fogyatkozásukhoz alkalmazkodó oly átalakításokkal lehet ellátni, hogy ők is képesek lesznek régi foglalkozásuk Jjapixuls: mai száma, © ol<3.a,l.
