Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-03 / 40. szám
XX.VII. éviolyam ♦ Gyula, 1915 október 3. 40. szám. OMtectéri tok: Egész évre ... 10 K — f Fél évre ............... 5 K — f Év negyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nviltterel; intézendők Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap.- -----------■ ■=. ■ -X. -;t Vár megyei közgyűlés előtt. i. Bókésvármegye törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését f. hó 14-én fogja tartani, minthogy a vonatkozó szabályrendelet értelmében ez a közgyűlés a bó első felében ülésezik. A tárgysorozat összeállítása most van folyamatban és annak szétküldése a megyebizottsági tagok részére e bó 6-án fog történni. A vármegyének őszi rendes közgyűlése rendszerint a legfontosabb a négy rendes közgyűlés között és egyúttal a legtöbb tárgyat is szokott felölelni. Az idei tárgysorozat bár számra nézve — a háborús viszonyok miatt — kisebb lesz mint a rendes viszonyok között, fontosságra nézve azonban nem igen fog hátrább állani a normális időkben tartatni szokott közgyűléseknél. A tárgysorozat első tárgya az alispánt jelentés a vármegye közállapotáról és a legutóbbi rendes közgyűlés óta történt nevezetesebb intézkedésekről. Az alispáni jelentés szerint a közegészségügyi viszonyok nem voltak kielégítők, mert a heveny ragadós bajokban történt megbetegedések száma a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 505-tel volt több. A heveny ragadós bajokban megbetegedett 1241 egyén, akik közül meghalt 155, vagyis 12 százalék. Uralkodó volt a kanyaró, amely az összes megbetegedések felét tette ki. Feltűnő emelkedést tüntet fel a hasihagymáza- sok száma, ami a háborús állapotokkal van összefüggésben. Részletesen megemlékezik az alispán jelentésében az ázsiai koleráról, a hólyagos himlőről, valamint a pusztaföldvári tífuszról is. Az idevonatkozó adatokat annak idején a közigazgatási bizottság üléséről szóló ismertetésünk kapcsán már közöltük. .. Úgy a kolera, mint a hólyagos himlő, valamint a pusztaföldvári tífuszjárvány ez- időszerint megszűntnek tekinthetők. A közkórházban a f. év augusztus bó végéig 5580 ujbeteg vétetett fel s igv a múlt évről visszamaradottakkal együtt 6816 beteg ápoltatott az említett időpontig 279667 ápolási nappal. A felvételek, valamint az ápolási napok száma jelentékenyen több volt, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez a többlet ezekben a nehéz időkben a kórházi személyzet számának csökkenése folytán igen sok munkát okoz, a rendkívüli drágaság pedig ijesztő módon (3—400000 koronáról van szó) emeli a kórház pénztári hiányait. Ez a hiány az év végén igazán tetemes lesz, annál inkább, mert a belügyminiszter semmiképpen nem akar hozzájárulni ahhoz, hogy ez a hiány az ápolási dijaknak nagyonis megokolt felemelésével csökkentessék. Megemlékezik a jelentés a kórház gépházának és mosókcnyhá- jának elavult rozoga voltáról, ami igen sok bajt okoz s már-már elodázhatatlanná teszi, hogy egy uj gépház és mosókouyha építtessék, mert különben • a kórház üzeme lesz veszélyeztetve. A kórházi zárszámadás még nem készíttetvén el, az nem tárgyalható. Nem kívánja a miniszter a kórház jövő évi költségvetésének elkészítését, hanem elrendelte, hogy a folyó évre megállapított költségvetés alapján gazdálkodjék a kórház. Megemlítjük, hogy az idei költségvetés a tavalyi tavaszi árak alapján készült, midőn drágaság még alig volt ; elképzelhetni tehát, hogy a jelenlegi beszerzési árak tekintetbevételével, a régi ápolási dijak mellett minő hiánnyal fog zárulni a kórházi pénztár ezidei számadása. Munkaerő hiánya miatt a tulkiadásókról még nem voltak számadások készíthetők. Ha a számadások készen lesznek, az alispán mindent megtesz, hogy a hiányokat az állam fedezze. A decemberi közgyűlésen már módjában lesz az alispánnak tájékoztatni a törvényhatóságot az előállott veszteségekről, valamint a hiányok mikénti fedezéséről, az eredményhez mérten azután a T A B C A. A. lengyel rónán. A rajvonal mögött és előtt Az őszi szél dús kalászt lenget, Verébsereg itt még se tanyáz, Füstölög a csűr, a pajta s a há. Nincs erre, ki vágja a re7idet, Zokogva sir a lengyel róna, S nincs, aki meghallja bus sóhaját, Vérszagu a föld, patak s árok, Temető minden hely, hol járok S lelkeme?i sötét gyász suha7i át. Zokogva sir a lengyel róna, Ártatla7i vérek nagy tanúja, Bosszúért sóhajt a hősök vére , . Uram ! mikor lesz e gyász7iak vége / . . . S mikor lesz szent béke újra!. . . Viszt Konréd A vitéz 101-esek. Kiszabadított foglyok és ágyuk. Az orosz harctérről nap-nap után szenzá- ciósabbnál szenzációsabb események érkeznek. A tudósítások mind azt igazolják, hogy a cár hatalmas serege egyre fogy, egyre jobban roppan össze az óriási kolosszus, mely Európát lett volna hivatva elsöpörni a föld színéről. A májusi nagy offenziva óta eddig nem tudtak még csak megállani sem dicsőséges hadseregünk előtt. Sem lőszere, sem katonája nem volt a nagy birodalomnak. Legújabban azonban mintha lélegzethez jutottak volna, mert egyes helyeken minden erejüket megfeszítve igyekeznek elodázni a rettenthetetlen hadseregek kegyelem döfését. Vannak helyek,'ahol pillanatnyi sikereket érnek el az oroszok csak azért, hogy pár óra múlva tízszeres kudarccal meneküljenek tovább végzetük rettenetes meredekén. Ilyen pillanatnyi sikert értek el az oroszok szeptember 10-én éjjel is. Egy előretolt állásunkat, ahol 2000 emberünk és 12 ágyunk volt, bekerítették. Óriási kozákcsorda vette körül az aránylag kis sereget. Rettenetes küzdelem vette kezdetét. Bár hiábavalónak látszott minden erőfeszítés, a mi seregünk belement a harcba. Tüzérségünk halálesőt zuditott a támadó kozákokra. Hiábavaló volt minden Tiz kozák helyett, mintha a föld ontotta volna őket, özönlött a rengeteg lovas. Végre is meg kellett adnia magát a seregnek. Leirhatatlan győzelmi mámorban vitte a kozák had a foglyokat az orosz tábor felé. A megszorult magyar sereg helyzetéről tudósították a magyar vezérkart, ahol azonnal intézkedtek a segítségnyújtás iránt A segítséget a mi fiainknak, 101-eseknek kellett nyújtani. — Meg kell menteni az ágyukat 1 Adták ki a parancsot a tisztek. Mint a fergeteg, úgy indult ei a felszabadításra az ezred Még idejében érkeztek a sárga- parolisok. Utközken dalolva vitték a 12 ágyút, 40 tüzérrel és a 2000 katonát a kozákok. Egyszerre elhalt a kozák nóta, megállották a lovak, mintha Isten ostora csapott, volna közéjük, a 101-esek borzalmas erővel vetették magukat a kozák ármádiára. Erre megmozdultak a foglyok is és puszta kézzel egymásután rángatták le a lóról a cár leghősebb katonáit. Kiszabadultak az ágyuk, de ki a katonák is. Az volt a diadalmenet, ahogy a 101-esek visszatértek a 12 ágyúval meg a 2000 megszabadított magyar fogolylyal. A kozákhadból, aki nem tudott idejekorán menekülni, pedig kevés tudott, az lovastul élettelenül maradt a téren. Ezután szeptember 14-éig csend volt ezen a részen 15-én éjjel azonban ismét megmozdult a muszkahad. Rendes gyalogság jött a kozák helyett. Órási erőfeszítéssel akarták áttörni a mi frontunkat. Roham-rohamot követett. A drótakadályokon sok ember elpusztult, itt azonban a halál kereplője oly pompásan aratott, hogy hulladombok képződtek a támadó muszka had helyén. Mintha fenti tudósítást akarná igazolni Nagy Sándor szakaszvezető, aki szintén résztvett az elmondott ütközetben, a következő levelet küldte a pár nap előtt elhalt Lázár Mártoo, nagyvárad, nyugalmazott királyi ügyésznek: Nagyságos uram ! Tudósítom, hogy már egy éve a harctéren vagyok. 10-én éjjel az oroszok elég jól arattak. Több mint 2000—2500 emberünket elfogtak. Tizenkét ágyút, 40 tüzért is megszereztek, mikor azonban a kozákok kisérték a foglyokat, meg az ágyukat, a 101-esek épp odaérkeztek és szépen sikerült visszavenni, a kozákokat pedig mind lekaszabolták, 15-én megint akartak áttörni, de nem sikerült nekik. Nagy veszteséggel visszavertük őket. Méter magasan volt az orosz hulla, 1915. szept. 17-én. Nagy Sá7idor, szakaszvezető. Xjap"u.3als: mai száma © oldal.
