Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-19 / 38. szám
1915. szeptember 19. Békés 7 zésbe a m. kir. földmivelésügyi minisztérium nagyváradi kirendeltségével egy szántógép kölcsönkérése végett A kirendeltség vezetője Ipolyi Keller Gyula szülővárosának kérelmét a legnagyobb előzékenységgel intézte el kedvezően. Bár mindössze csak két szántógép állott rendelkezésére, az egyik 60 lóerős benzin motoros ekét átengedte Gyula városának egy évi használatra teljesen díjtalanul. Városunk szülöttének ez az előzékenysége bizonyára a gazdaközönség igaz Mlájával fog találkozni. A polgármester nyomban meg is kötötte a kirendeltséggel a szerződést, amely szerint a napi 20 katasztrális lioldnyi üzem- képességü motoreke ide és visszaszállítási költségei, a gépész fizetése és baleset biztosítása, a gép karbatartása, benzin és kenőolajjal ellátása a város terhét képezi. Nemkülönben az ellenőrzésre megj.lenő fögépész útiköltségét is a városnak kell viselnie. Mind két részről egy havi kölcsönös felmondás köttetett ki Jóllehet a motoreke díjtalanul engedtetett át, mégis annak üzembetartási költsége főként a benzin és olaj magas ára miatt elég drága de a mai viszonyok mellett elviselhető lesz. A kölcsöndijak kiszámítása végett elsősorban a város tulajdonát képező földeken fog próbaszántást végeztetni és a dijak ez alapon fognak kiszámíttatni. Az ekét igénybe venni óhajtó gazdák Szikes György tanácsnoknál jelentkezzenek, aki a jelentkezőket előjegyzésbe veszi és a szántás határrészek szerinti sorrendben rövidesen kezdetét veszi, A gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatósáya f. hó 12-én rendkívüli ülést tartott, amelyen az augusztus 29-ikére kitűzött, de határozatképtelenség miatt elhalasztott igazgatósági ülés napirendje került jogérvényes elintézésre. Az ülésen Abaházy András alelnök einökölt. Megjelentek: Weisz Mór, Fekete Sándor munkaadók, ifj. Steigenwald István, Csiszka Antal és Kovács László biztosított igazgatósági tagok, Diósy Béla h. igazgató és Gáspár János jegyzőkönyvvezető. Az 1914. évi zárszámadások jóváhagyására vonatkozó Országos Pénztári leirat tudomásulvétele után, tárgyalás alá került a m. kir. állami Mun- kásbiztositási Hivatal rendelete, amely mellett leküldött a Pénztárnak egy úgynevezett háborús költségvetést, ennek az a része, mely a hadba- vonult pénztári tisztviselők illetményeit összegezi, nagyobb vitára adott alkalmat, mert ezeknek az illetményeit beszüntetni rendeli és segélykép az illetmény fele és a lakbér fizetését engedélyezi. A nőtlen hadbavonult tisztviselők fizetése pedig teljesen be lett szüntetve, úgy hogy ezek segélyt sem kapnak. Diósy Béla határozati javaslata megnyugtatóig hatott, mert ő kimutatta, hogy a Hivatal téves állásponton van, amennyiben a pénztári tisztviselőknek biztosítva van az illetményük arra az esetre is, ha mozgósítás folytán katonai szolgálat teljesítése végett el is távoznak a pénztártól. Az állami Hivatal azonban nem ismeri el az illetményszabályokat jogforrásnak azért, mert ő azokat az 1907. évi XIX. t-c. 130. §-a értelmében szolgálati szabályzat formájában nem hagyta jóvá. Szerinte a tisztviselőknek csak olyan igazgatósági határozattal megállapított illetményei vannak, amely határozat ugyancsak ezen § értelmében az Országos Pénztár által jóváhagyatott, de ezen határozat nem szabályzat, amely szolgálati viszony rendezését képezné s igy a háborús viszonyok a pénztári tisztviselők illetmény és szolgálati viszony kérdését csak részben és nem egészen rendezett állapotban találta. Minthogy azonban az Országos Pénzár álláspontja a tisztviselők szempontjából kedvezőbb mint a hivatalé, a kerületi Pénztár is ezen álláspontra helyezkedett akkor, mikor a hadbavonultak jogait fizetésükhöz elismerte és úgy határozott, hogy az állami hivatalhoz felterjesztést intéz egy újabban összeállított költségvetés alapján és kéri, hogy változtasson eddig elfoglalt álláspontjain és engedje meg, hogy a Pénztár tovább is fizethesse alkalmazottait. Annyival inkább teheti ezt a Pénztár, mert a háborús viszonyok dacára vagyoni helyzete kedvezően fejlődött. Az igazgatóság elé terjesztett határozati javaslat indokaiból a következő szemelvényt közöljük : »Az illetmény szabályok 16. §-a biztosítja a mozgósítás folytán hadbavonult tisztviselők jogait s minthogy mindannyian ilyenek, kellett, hogy a költségvetésben ezen rendelkezésnek megfelelő összeg biztosittassék a számukra. A Pénztár teherbíró képessége nem kényszerit a fizetések redukálására, de ehez való jogát a pénztár igazgatóságának meggyőződése szerint az illetmény szabályok jogi állapotában nem ismerjük fel. Ez alapon kellett tehát ismételten kérni az Állami Hivatalt, hogy változtasson azon, szerintünk téves elvi álláspontján, hogy a kerületi munkásbiztositó pénztár alkalmazottai illetmény szabályukra nem támaszkodhatnak. Mert a törvény 130. §-a értelmében az illetmény szabályokat az Országos Pénztár jóváhagyta, a Hivatal ezt a határozatot meg nem semmisítette, azt 4 évig tűrte, tehát a tisztviselőknek joguk van a fizetésükhöz s ha ez bírói útra kerül, melyet költségkímélés és az erkölcsi blamázs elkerülése szempontjából kerülni óhajtunk, valószínű a pénztár pervesztesége sőt erre a kilátás meg van. De mindettől eltekintve, a pénztár anyagi helyzete megengedi, hogya pénztár a háborúba önkénytelenül elment pénztári alkalmazottaknak, akik életüket áldozzák hazánk szabadságáért és kultúrájáért, család fentartó gondjaik ne sulyosittassanak s a pénztár vegye továbbra is oltalmába a családjukat azzal, hogy illetményeiket, amelyek a mostani drágaság mellett úgyis alig elegendők, nekik szolgáltassa ki.« A jelenlevő igazgatósági tagok helyesléssel fogadták a határozati javaslatot. Humánus és hazafias érzéstől áthatott beszédet mondott Weisz Mór> az ismert gyulai gyáros. Indítványozta, hogy az Állami Hivatalhoz küldendő határozatban erélyesebben hangsúlyozza az igazgatóság a nyomasztó drágaságot, amely legjobban épen a hadbavonult pénztári alkalmazottak családjait sújtja. Beszéde végén inditvánzozta, hogy az igazgatót hatalmazza fel az igazgatóság a hadbavonultak visszatartott szeptemberi fizetésének kiutalására. Egyben kijelentette, hogy garanciát vállal a költségvetésben a hadbavonultak fizetése gyanánt szereplő öszeg erejéig. A jelenlevők elfogadták Weisz Mór indítványát. Hozzászolottak még a kérdéshez Fekete Sándor, dr. Szóbél Dávid és Abaházy András is. Valamennyien a Weisz Mór felszólalása értelmében. El is fogadták a Diósy Béla határozati javaslatát a Weisz Mór bővítésével egyhangúlag. Az ülés további folytatásában jelentéktelen személyi ügyekkel, három pénztári tag feleb- bezéséval foglalkozott az igazgatóság. Azoknak a letárgyalása után az ülés befejezést nyert. Lakatosmesterek munkát kaphatnak. Az aradi Kereskedelmi és Iparkamara közli, hogy az összes lakatosmesterek munkát kaphatnak, ha a Temesváron működő »Magyar Löveggyártó Vállalathoz fordulnak. Ez a vállalat a külömböző badi-megrendelésekre tekintettel a legkisebb és a legnagyobb műhelyeket is el tudja látni munkával. A békósmegyei gazdasági egyesület folyó hó 10-én igazgatóválsaztmányi ülést tartott, amelyen résztvettek Beliczey Géza elnöklete mellett gróf Széchenyi Antal, Kiss László csabai főszolgabíró, Haraszti Sándor, Kállai Ödön, Rosentnal Adolf, Mikler Sándor, Áchim László, id. Kociszky Mihály, Bakos Mátyás, Fehér Imre Pfeiffer Itván, Fekete Kálmán, Morvái Mihály, Szathmáry Elek, Reisz Simon, Ábrái Lajos, Fábry Károly, Zahorán Pál, Serli Kálmán stb igazgató-válaszmányi tagok és Sólyomy Lipót titkár. A választmány Bolla Mihály tagtársának aki miniszteri tanácsosi minőségben nyugalomba vonult s ez alkalomból a király a lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki, üdvözletét nyilvánítja. Az ülésnek egyébként csupán egy tárgy képezte tanácskozási tárgyát. A vármegye alispánja ugyanis a gazdasági egyesülettől is véleményt kért az élelmicikkek ármegállapítására nézve. Sólyomi Lipót titkár több vármegye és varosból beszerzett maximális árakból megállapította ugyan a középárakat, a választmányi tagok többsége azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy csupán az élelmicikkek maximális árának megállapítása egyoldalú s igazságtalan intézkedés volna s ennek következtében a maximális ellen foglalt állást. A jövő évi fedeztetósi állomások kijelölése s a mének számának megállapítása, a fedeztetésekért követelhető községi pótdijak engedélyezése s végül a zab és széna árának megállapítása céljából a földmivelésügyi miniszter javaslattételre illetékes hármas bizottság, folyó hó 15-én, Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott s a javaslatát az alábbiakban tefte meg : Békéscsabán a mének száma 9. A sopronpusztai fiókon levő 2 mén Békéscsabára beviendő, mert a múlt évben az említett pusztán 7 takonykor eset volt a lovak között. Újkígyósra 4 drb. mén engedélyezendő. Zab ára 20, széna ára 4 korona. Gyomára 6, Endrődre 2 mén adandó. Zab ára 20, szénáé Gyomán 5, Endrődön 6 korona. Szarvason a mének száma 17 legyen a tavalyi 16 helyett. Kondoroson és Békésszent- andráson pedig 3—3, a tavalyi 2—2 helyett. Végül Öcsödön 3. A zab ára 20, széna ára 6 kor. Orosházán a tayalyi 13 ménnel szemben 14, Csorváson 2 mén engedélyezendő. Zab ára 20, szénáé 6 kor. Szeghalomra a tavalyi 5 helyett 4, Körös ladányra 4 és Vésztőre 5 mén hozatott javaslatba. Szeghalmon a különbözet azzal van indokolva, hogy sok kanca eladatott. Zab ára Szeghalmou és Körösladányban 10, szénáé 4, Vésztőn a zab ára 20, a szénáé 3 kor. Békésen 11, Köröstarcsán a tavalyi 5 helyett 4 mén lesz. Zab ára 18, szénáé 6 kor. Mezó'berénybe 6 helyett 7 mén kéretik. Zab ára 20, szénáé 4 kor. Gyulán 7 ménből fog állani a fedeztetési állomás. Zab ára 20, szénáé 6 kor, Kétegyházán 3, Dobozon 2 lesz a mének száma. Előbbi helyen a zab ára 10, a szénáé 4, utóbbi helyen a zab ára 20, a szénáé 6 kor. Doboz község felhivatott, hogy az 1917. évre 3 mén befogadására alkalmas istálót építsen. A magános mének köztenyésztésre való alkalmatosságuk szempontjából való megvizsgálása nov., második felében lesz a határidő kitűzve. Végül javaslatba hozta a bizottság, hogy a községek idegenektől pótdijakat szedhessenek : Újkígyóson Szarvason, Kondoroson, Csorváson, Békésen, Kát- egyházán, Gyulavárosában, Orosházán, Köröstarcsán (a helybeliektől is). Nyílt-tér. E rovatban közöltökért uem vállal felelősséget a szerkesztő Köszönet-nyilvánítás. Mindazok, kik felejthetetlen jó fiam temetésén megjelentek és részvétüket nyilvánították, ezúton fogadják köszönetiinket. Gyula, 1915. szeptember hó. 304 í—i Sulyák Péter és csahídja. Zongoraíangolást ♦♦ és javítást helyben és vidé- ♦♦ ♦ ♦ ken olcsón és pontosan esz- ♦♦ ♦♦ közöl CSIK9 karmester és ♦♦ ♦♦ zongorahangoló Gyula, ♦♦ ♦♦ Szent István-utca 55. szám. ♦♦ ♦♦ Kezdőknek és haladóknak ♦♦ ♦♦ bármilyen hangszerre olcsó ♦♦ ♦♦ órákat ad. A nagyérdemű. ♦♦ ♦♦ közönség szives pártfogá- ♦♦ ♦♦ sát kéri. ♦♦
