Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-12 / 37. szám
XI,Via, éTtolyam Oynla, 1915 szeptember 13 37. szám. Előfizetési árak: Egész évre ........ 10 K — f Fé l évre............. 5 K — f Év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám ára 20 fillér. Védjük a kisbirtokost! A mostani világháborúnak a magyar nemzetre nézve kétségtelenül egyik legfőbb tanulsága az lesz, bogy a győzelemhez szükséges anyagi és erkölcsi erőforrásokat nálunk elsősorban a termőföldben és annak művelőiben kell keresnünk. Vaunak ugyan, akik azt mondják, hogy ezt a háborút a német s nagyrészben az osztrák és magyar ipar és cbemia főlénye uyeri meg. Ez az állitás csak részben igazság. A hadi-ipar határozottan nagyérdemű, sokat dolgozó munkásai mégis nagy részben itthon vannak, itthon, a gyárak falain belül, munkásjóléti intézmények árnyékában végzik nagyon is meg becsülni való munkájukat. A földmivelők, a földműves munkások túlnyomó nagy része azonban kint a harctéren küzd, úgy hogy itthon az illetők szántóföldje, a nemzet és a .hadsereg táplálkozásának ez az egyedüli forrása tisztán a hátrahagyott család, az aszouy, a serdületlen gyermekek, az aggok, rokkantak, munkabírására, munkakészségére van rábízva. Ha mindezekhez hozzáteszszük azt, hogy a hadvezetőség eddig egyetlen kalapácsot, sem esztergapadot, sem más gépet nem foglalt le, hogy eredeti rendeltetésétől azt elvonja, mig a legtöbb földmivesnek lova, szarvasmarhája, szekere, szolgalegénye kényszer utján a hadsereg szolgálatába van állitva, FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID a legtárgyilagosabb igazságként állapithatjuk meg, hogy nem csak a mostani, hanem a régebbi háborúknak is legértékesebb, legtöbb áldozatot hozó tényezője a gazda, a földműves s különösen a kisbirtokos volt. Hangsúlyozzuk e szót: kisbirtokos, mert hiszen a nagybirtokosok közül azok, akik katonai kötelezettségüknek is becsülettel és vitézül tesznek eleget, mezőgazdasági üzemük zavartalanságát a nagy nehézségek dacára tudják biztosítani. Helyettük dolgozik és gondolkozik alkalmazottaiknak kétségtelenül nagyon megfogyatkozott serege. A nagybirtok tehát, ha jóval nehezebben és költségesebben is, de be tudja mindig tölteni hivatását. Mint az idei te rméseredmény mutatja, betöltötte a kisbirtok is, a fentebb vázolt nagy nehézségek dacára, aminek máskép nem tudjuk magyarázatát adni, mint azzal az elvi- tázhatatlan ténynyel, hogy a kisbirtokkal nem csak annak tulajdonosa, do annak egész háza- népe szorosan egybe van forradva. A földművelő nép alatt tehát nem csupán magát a gazdát, de hitvesét, gyermekeit és egész környezetét kell értenünk, mind, mind a földet szereti s igy jussa is van annak tulajdonához, habár talán a telekkönyv nem is tünteti föl. Már pusztán a jövő érdekében is arra kell törekednünk, hogy a földbirtok megmaradjon azok kezén, a kiknek vezetése alatt oly fényesen be töltötte nagy nemzeti és gazdasági hivatását, mint az idén is. íme Ausztriában hamarább rájöttek az igazságra, mint nálunk. Ott már legfelsőbb rendelettel mondották ki, hogy a háború tartama alatt mező vagy erdőgazdasági kisbirtok tulajdonjogának átruházását, valamint 10 évnél hosszabb időtartamra való haszonbérbe adását, csak járás- birósági körzetként megalakított ingatlan forgalmi bizottságok hozzájárulásával engedik meg. Az elidegenítés engedelme semmiesetre sem adható meg, ha a vevő azt nyilvánvalóan főlaprózás, vagy viszonteladás céljából kívánja magszerezni, vagy ha az eladás önálló kisgazdaságok megszűnését, a termeléstől való elvonását és magán vadászterületekbe, vagy fényűzés célját szolgáló ingatlanokba való beolvasztását vonja maga után. Ez a helyes. Ilyen rendelkezésekre volt szükség nálunk is már régen és van különösen most, a mikor azt látjuk, hogy a kisbirtok az óriási nehézségek dacára milyen fényesen be tudta tölteni nagy nemzeti és gazdasági hivatását, a mikor látjuk, hogy a kisbirtok s annak tulajdonosai, művelői voltak nagy részben azok a bástyák, a melyek megvédték az egész országot a tengerim ellenség pusztításától. T A H C A. Levél ázsiai hadifogságból. Mostanáig csupán egyes leleményes emberek tudtak orosz hadifogságból irt levelezőlapjaikba nehány cenzúrán átsiklott szóban hirt adni, hogy nem a legjobban megy sorsuk a fogságban, így közölték, hogy Kancsu Karcsi és Erős Mü- ködke, valamint Komisz Bánásmód is ott van velük. De ottani éle!módjukról eddig senki sem tudott hosszabb levelet haza csempészni. Hétfőn délután azonban egy gyulai honvédzászlóstól — akit Przemysl elestekor a várból hurcoltak el az oroszok — ázsiai fogságából négyoldalos hosszú levél érkezett Gyulára atyja címére, aki itt előkelő pozícióban levő állami főtisztviselő. A szerencsésen megérkezett levél ázsiai Oroszországban augusztus 6-án kelt és egy harcképtelensége miatt kicserélt magyar katona hozta haza zsebében és Bródban tette postára, ahol az illető kórházi ápolás alá került. A levélből már inkább fogalmat alkothatunk azokról a szenvedésekről, amiknek derék honfitársaink osztályrészesei, de némi megnyugvással látjuk, hogy hadseregünk óriási sikereiről s az orosz sereg leveretéséről ők is teljesen tájékozódva vannak, Az érdekes levél — melynek küldőjét nem nevezzük meg, nehogy esetleg fogságában kellemetlenségei támadjanak a levél küldése miatt — a következő : „Kedves Szüleim! Nem tudom, melyik levelem fog a kettő közül eljutni hozzátok, melyeket harcképtelen, kicserélendő hadifoglyok utján próbálók hozzátok eljuttatni. Közlöm mindenekelőtt fogsági élményeinket. Március 22-én jöttek be az oroszok Przemyslbe s pár napig még ott maradtunk, kiki a régi lakásán, Azután behajózván bennünket a 40 emberhez cimzatt marha- szállitó szalónkocsikba, Zablotcéig, a határig utaztunk igy. Itt már előkelő IV., sőt voltak oly szerencsés halandók, kik III. osztályú kocsikat kaptak. 10—12 napi utazás után Kiev, Moszkván keresztül eljutottunk Kazánba 240-en, hol 25 szállodában helyeztek el bennünket meglehetős ké nyelmesen, 2—3-at egy szobában. A város nagyon szép s teljesen szabad közlekedésünk volt Kazánig, meg volt a kardunk is s csak ott vették el. Az orosz vezérkar ugyanis a przemysli tiszteknek megengedte annak idején a kard viselését, de aztán ezt az engedélyt visszavonta va-. lami állítólagos nyelv kivágás miatt, melyet a mieink az ő egyik elfogott telefonistájukon elkövettek, Kazánban teljesen fel kellett szerelnem magam fehérneművel, cipővel, ruhával stb., mert a przemysli áttörési kísérlet alkalmával mindent a városban kellett hagyni s mikor visszamentünk, a lakásaink teljesen ki voltak fosztva. Hogy fogalmatok legyen, milyen drágák itt az iparcikkek, hát megemlítem, hogy egy pár egész közönséges cipőért 12 rubelt, egy nadrágért 15 rubelt, egy valamire való ingért 3 és fél rubelt kellett fizetnem. A szállodákban, ahol laktunk, ott kellett mindenkinek kosztolni. Egy ebéd 1 és fél rubelbe került, vacsorát rendesen hideget ettünk, de igy is belekerült 50 kopekbe. Pénzt pedig egy kopeket sem kaptunk, hiába volt minden felszólalás. A pénzünk beváltásánál ugyancsak jó hasznot húztak belőlünk. 40 rubel helyett sok helyen csak 20-22-őt adtak 100 koronáért. A legjobb ár, amit kaptunk, 31 volt. Az első fizetést csak junius 20-án adták (itt ugyanis 20 án van a fizetési nap) s azóta rendesen kapjuk a havi 50 rubelt. De addig, március vége óta, tehát 3 hónapig a legsúlyosabb helyzetben voltunk, úgy, hogy mindenki rászorult a gazdászati tisztekre, kiknél több pénz volt, s igy 100 koronánként én is 600 koronát kellett, kogy kölcsönkérjek, 500-at R. századostól, 100 t pedig J.-től, ki mint népfelkelő huszárhadnagy szintén Przemyslben volt. Két hét múlva, Kazán után, nagyon szép hajóutazásunk volt a Volgán és a Kámán, egy elegáns személyszállító hajó 2. osztályában, Saragulig. Itt már csak 52 en voltunk. Csinos, kellemes hely volt, de 11. nap után újból hajóra szállítottak bennünket, ezúttal már csak a 3. osztályban s 2 napi ut után Permbe érkeztünk. Itt egy teljesen üres iskolateremben voltunk elszállásolva s 4 napi ott tartózkndásunk alatt ki sem volt szabad mozdulnunk. Innen bevaggoniroztatván III. oszt. vasúti kocsikba, 16 napi ut után idejutottunk. így a többek közt Radnai százados és dr. Hajdú Béla nyíregyházi pénzügyi titkár Irkutzkban szálltak ki, Sebestyén hadnagy is hallom hogy fogságba jutott. Itt elég jól megy a sorunk. 4C00 magyar, osztrák és német fogoly van itt A szlávok és románokat nem hozták ide, azok Európában maradtak (a tisztek is). Magyar tisztek vagyunk 15-en, osztrákok 18-an. Két házban vagyunk elszállásolva, külön a magyarok és az osztrákok egy négy udvarban. A 2 őrnagy külön lakik. ZE-apui teils: mai száma S ©ld.al.
