Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-05 / 36. szám
XLVII. évfolyam €tyula, 1915 szeptember 5 36. szám. Előfizetési Arak: Egész évre __ __ 10 K — f Fé l évre_ ____ 5 K — f Év negyedre ...__ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az állattenyésztés védelme. A magyar földmű elő társadalom már régen rájött arra, hogy állattenyésztés nélkül nem lehet okszerűen gazdálkodni s egész gazdálkodásunknak gerince az állattenyésztés. Ha a gerinc megrokkan, pusztulás fenyegeti az egész szervezetet. Ha a magyar állattenyésztés visszaesik, veszedelembe sodródik egész mezőgazdaságunk. Állattenyésztésünket védelmeztük az évtizedes vámpolitikai harcokban, tenyészállatainkat ívtuk a keleti járványoktól a balkáni behozatallal szemben ; ennek köszönhetjük tagadhatlan haladásunkat a mező- gazdaság terén. Csak önmagunkhoz maradtunk következetesek, ha a háborús viszonyok között sem feledkezünk meg arról, bogy életképes állattenyésztés nélkül nincs virágzó mezőgazdaság. Önámitás volna nyugodtan szemlélni azt a pusztítást, amely most végbe megy a tenyészállatok körül. Vágóvásárra kerül a zsellér, meg a béres egyetlen tehene is, mert a marháért egész kis vagyont lehet kapni, tejet pedig helyenkint a kecske is ad annyit, amennyi a falusi családuak kell. Sok gazda meg úgy gondolkozik, hogy most igen nagy ára van a marhának, hát eladja a tenyész- anyag jó részét is, majd vesz helyette a háború után, amikor olcsóbb lesz. így kerül a tenyészállomány nagy része is vágóhídra, mert a rendkívüli árak elszéditik azokat a kisgazdákat, akik csak a mára gondolnak. A tenyészanyagpusztitás aggodalmakra ad okot. A hivatott tényezők tettek már ez ellen lépéseket, de a veszedelem sokkal nagyobb, semhogy a korlátok — minők a húshagyó napok s a borjuvágási tilalom — elégségesek lennének a veszedelem teljes elhárítására. Mutatja ennek a nagyságát a Nyitravármegyei Gazdasági Egyesület határozata, amely nyíltan állást foglal a'tenyészállatpusztitás ellen s további korlátokat kér a hivatalos tényezőktől az állat- tenyésztés védelmére. De maguknak a gazdáknak is át kell látniok, hogy a tenyészállatok oktalan áruba bocsátása saját vesztükre megy. Ha az egyes kisgazda nem bírja ezt átlátni, a községi gazdasági bizottságnak kell felvilágositaui az állattartó gazdákat, hogy ne adjanak túl a tenyészállatokon. Igaz ugyanis, hogy most igen nagy ára van a marhának, de téved az, aki a háború befejezésére számit s arra gondol, hogy a háború után olcsóbban vesz helyette. A ló ára leszáll a háborn után, mert a hadseregtől száz meg százezer ló szabadul fel, de a marha árának a csökkenésére nem lehet számítani. Kérdés, sőt valószínű, hogy még drágábban kell beszerezni a marhát, a most eladottak helyett. Ami pedig az egész országot illeti, most nem lehet arra számítani, hogy majd Svájcból hoznak be tenyészállatokat, mert Svájc sem tud adni a háború után. Magunkra vagyunk utalva és saját határainkon belől kell majd gondoskodni az állatállomány helyreállításáról. Ez pedig igen nagy feladat, melynek sikerét a mostani tenyészállatpusztitás nagyban veszélyezteti. Végül semmi sem helytelenebb, mint a a háború gyors befejezésében bizakodni. A háború még sokáig eltarthat, még talán esztendeig sem lesz békekötés, mig munícióval és pénzzel bírjuk, viszont a marhaállomány nem kifogyhatlan s nem szabad bekövetkezni annak, hogy majd állattal nem bírjuk a háborút. V eszteség-kimutatás. A hadügyminisztérium által kiadott 204. számú veszteséglista a következő 101. gye.-beli békésmegyei illetőségű halottak és sebesültek neveit hozza : Galli Miklós hadapród 13. sz. 1892. Békéscsaba^. Münich Béla zászlós 13. sz. 1888. Békés, s. Eiesler Károly hadnagy 1. sz. 1894. Békéscsaba, s. Ardeleán György 13. sz. 1881. Kétegyháza, s. Ardeleán Miklós c. szakaszv. (33. gy. ezr. 7. sz.) Kétegyháza, s. Aszódi György 11. sz. 1887. Bszentandrás, s. Avramucz Demeter 3. sz, 1894. Kétegyháza, s. Baji István szakaszv. 9. sz. 1883. Békés, s. Balázs János 16. sz. i894. Szarvas, s. Baranyai György 2. sz. 1883. Orosháza, mb. Bardon János 13. sz. 1889. Szarvas, s. Belanka Pál 5. sz. Békéscsaba, hadifogoly. Belenta Ferenc tizedes 16. sz. 1890. Békés, hadifogoly. Beuke István 2. sz. 1889. Pföldvár, s. Bereczki Sándor 13. sz. 1890. Mezőberény, s. Bertha Mihály 16. sz. 1894. Orosháza, s. Bliznák Pál tizedes 3 sz. 1881. Szarvas, s. Botyánszki Mátyás 4. sz. Békéscsaba, hadifogoly. Brebovszki István 2. sz. 1888 Orosháza, s. Ciclian Pál 16. sz. Tótkomlós, hadifogoly. Csabai József egyéves ónk. tizedes 2. sz. 1883. Bszentandrás, mh. Csicsely János tizedes 4. sz. 1882. Szarvas, mh. Csonka János 2. sz. 1890. Gyula, s. Czinczár T Á B C ü. Az alezredes és a gyulai kadettok. Közel féléve, hogy a gyulai honvédek, városunk és vármegyénk fiai, felsőbb rendelet folytán Kolozsvárra vezényeltettek Fájó szivvel búcsúztunk tőlük, mert hisz a szivünkhöz nőtt 2-ik ezred a honvédség felállításának kezdetétől fogva városunkban állomásozott. Annál nagyobb örömünkre szolgál, hogy a kincses erdélyi főváros társadalma szeretetébe fogadta az alföldi magyar katonákat és elhalmozza őket rokonszen- vének számos jeleivel. A kolozsvári sajtó szinte nap-nap után közöl hosszabb-rövidebb cikkeket, amelyek a gyulai ezred dicséretét zengik. A Kolozsvárt megjelenő „Újság“ augusztus 29-iki száma a gyulai honvédekkel kapcsolatban a következő hangulatos sorokat Írja; megjegyezzük, hogy a közleményben említett derék alezredes, B. Béla, aki főhadnagy korában huzamosabb ideig szolgált Gyulán és a régi tiszteket és altiszteket Kolozsvárra helyezésekor, mint régi ismerősöket üdvözölte: Az előadás véget ért. A pianino elhallgatott a pódium mellett és elhallgattak a kis cbansonettek is, akik végig dalolták és végig táncolták az orfeum műsorát. Finita la comeodia! Azután hazament, aki csak azért jött, hogy az előadást, a brettli attrakcióit végignézze! Egy pár ember felvette a kabátját, nem köszönt senkinek, mert itt nem dukál és kiment. Egy pár ember ott maradt, mert bizony kevesen voltak az előadáson. Kolozsváron, nem jól megy az orfeum. A nők, a könnyű, a mutatásra termett ked vés nők közben átöltözködtek fenn a szobájukban, arcukra festett pirosságukat halványabbra csökkentették és lejöttek ismét a terembe, ahol egy összetákolt függöny eltakarta előlük működésűknek szűk színterét, a pódiumot. Fehér abrosszal terített asztalok állottak köröskörül a teremben és azok mellé ültek le a nők egyedül, szerényen, mintha nem tudnák, hogy a másik percben úgyis oda kell ülniök egy másik asztalhoz, ahol az ott maradt, mulatni vágyó emberek ülnek. De ők nem tolakodnak, ők illedelmesek és ők megvárják, amig hivják őket. A cigány egy angol nótát játszott és megkezdődött a parkettáne. Közben egy-egy pezsgős palackból durranva repült ki a dugó, itt is, ott is ültek jókedvű emberek és Összekoccantak a csillogó poharak. Középütt három asztalt is összetoltak a pincérek és ezek körül az asztalok körül katonák ültek. Üde, fiatal legények, arcukon a gyermekség harmatával, szemükben az eljövendő lumpolás örömével és oldalukon egy szigorú memen. tóval, a karddal. A kettős honvédek kadettjei voltak ezek a katonák. Összegyűltek vagy tizenöten csukaszürke komiszruhában s fogasra akasztott sapkájuknál nemzeti' szinü szalag és zöldgaly hirdette, hogy búcsúzni akarnak a fiuk, mielőtt egy nagy-nagy útra mennének. Az asztalfőn ült az alezredes ur. Szép, jóságos arcú, öregedő magyar ember. A mellén ott büszkélkedett a vaskoronarend, meg a német vaskereszt. Ezeket künn szerezte a harctéren, amikor rohamra vezette a békésmegyei oroszlánokat és úgy látszik ott tanulta meg nagyon szeretni az ő fiait. A kadettek rangjától az alezredeséig nagy az ut és a kadettek előtt nagy ur az alezredes. Eddig csak parancsokat adtak az alezredesek a kadettoknak s csak éppen hogy vissza szalutáltak nekik az utcán, vagy a kaszárnya udvarán és a háborúnak kellett eljönnie, az emberi vér háborgó óceánjának, hogy a kadettok összekoccintsák poharukat az alezredes ur poharával. Az alezredes ur együtt mulatott a kadét- tokkal. Ő rendelte meg a pezsgőt és ő töltetett a fiatal katonák poharába és biztatta őket melegítő szavakkal: — Igyatok fiuk ! IjaptcLXLls: mai száma © oldal.
