Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-29 / 35. szám
XLiVII. évfolyam Gyula, IBI5 augusztus 39 35. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KOZGAZDASZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Határvédelem. Á háborús segítő mozgalmak között szinte eszményi magasságra emelkedik az, amelyiknek célja, az elmúlt kárpáti falvak felépítése. Az elmúlt események kézzel foghatólag tárják elénk, hogy a gyönge határvédelem az egész ország veszedelmét jelentheti. Azok tehát, akik a határvédő falvak újjáépítéséhez a téglákat és zsindelyeket összeadják, a maguk jobb jövőjükről gondoskodnak előre láthatólag. De nemcsak házakat kell ám építeni a Kárpátok sokat szenvedett népének, hanem fel kell állítani köztük a nemzeti és gazdasági kultúra eddiginél jóval erősebb és modernebb várait is. Erőtlen, a magyar nemzeti érzés és kultúra hivatott vezetőitől elhagyott határvédőktől mentsen meg bennünket a jó Isten is, bárha cserépzsindelyes- kőházakban fognak lakni. A kőház és cserépzsindely nagyon gyenge fedezék az országra zuduló gránát és srapnel tömegek ellen. De a hazafias érzésű, a modern haladáshoz hozzásimult kultúra áldásaiban részesülő emberek könnyűszerrel eltudnak bánni minden ellenséggel, s megtudják a vad csordák ellen is védeni Budapestet, Debrecent, Szegedet, Kecskemétet, a bankokat, a hitelszövetkezeti hálózatot, egyszóval mindazt, amit az állam és közjogi berendezésen kívül legbecsesebbnek tartunk itt Magyarországon. Az ellenségnek minden betörését a Kárpátok védőbegyein belül az újkor kezdete óta mindig csak annak köszönhetjük, bogy a határvidéket úgy kezeltük, mint a régi görögök a dóriakat. Nektek jutott a természet minden mostohasága — de ezért éljetek meg a saját emberségetekből, s a mellett védjetek meg bennünket is. »Mi attikaiak élvezzük a szellemi kincses kamránk mindazt a termékeit, amit — Molnár Ferenctől Sas Náciig mint szerző, Márkus Emíliától — Édenváry Nusikáig mint előadó, az Akadémiától — az elemi iskola 97 féle módszerét hajszoló bajnokaitól mint tanítómester kultúrában produkálni tud. Nincs és nem is lehet panaszuk a jó* • w maiknak sem. Ok eszik a legfehérebb búza kenyeret, a leghizottabb sertéseket. Az említett dolgokból azonban legkevesebb jut a felvidék bocskoros népségének. Sem szellemi — sem anyagi, különösen nemzeti kincseket nem juttattunk nekik elég mértékben. Ez az oka annak, hogy olykor-olykor — nem most hál Istennek! — a batérvédelém gyöngének bizonyult. Azok tehát, akik a kárpáti és más határvidék ujjáteremtését kezükbe veszik, nemcsak falvakat és temetőket csináltassanak, de építsék ki azokat a szellemi és erkölcsi telefonhálózatokat is, amelyek az ujraépült falvakat Budapesttel, Szegeddel, Debrecennel a gazdasági erőforrásokat feltárni tudó pénztelepekkel, a gazdasági szervezkedést irányitó nemzeti szellemben dolgozó testületekkel, a Megjelenik minden vasárnap. hivatott magyar népnevelőkkel állandóan s elszakithatatlanul összeköttetésben tartják. Ekkor lesz igazán biztos batárvédelem északon és délen is. Feldúlt tűzhelyeinkért! Magyarország vármegyéihez, városaihoz és tehetős társadalmához szólunk. Mindazokhoz, akiket megkímélt a világháború pusztító forgataga, akik bár megfeszült idegzettel, de mégis távol minden veszedelemtől, dolgozhattak önmaguknak, kedveseiknek A magyar Alföld, a Dunántúl már be volt vetve, a gyárakban folyt a hasznot hozó munka, az üzletember megkötötte az üzletét, mig a Kárpátokban élethalálharc dúlt, hogy minden élet, minden munka, minden üzlet, minden család otthona a mienk marad-e ? A magyar katona és nagy szövetségesünk világraszóló ereje visszavetették az ellenséget. Lengyelországot felszabadítottuk, bent Oroszország szivében kergetjük már az oroszt és a fenyők újra szabad napfényben fürödve állanak a vérlepett szabad Kárpátokon. De a győzelemnek ára is volt! Hőseink temetője lett a Kárpátok hegye völgye, a kegyelet örök földje, ahova elzarándokol majd az u:ód, hogy a névtelen sírokra letehesse a hála hervadhatatlan koszorúját. Az erő, mely „őseinket felhozá Kárpát szent bércére“ meg is tartotta halálmegvető hősiességgel a Kárpátokat és vele Magyarországot : az Alföldet, a kincses Erdélyt, a te- levóny Bánátot és a gyümölcsös Dunántúlt. Mienk a győzelem; — óh de milyen lehetett volna a pusztulás, ha a győzelem is ennyibe került. Községek, falvak mentek tönkre százszámra a Kárpátokban, a kis helyiségek TÄBCA. Katonasors. Csiky magyar honvéd halálára, Holdas éjjel a szőke Búg mellett Magyar fink, magyar posztot állnak; Hallgatag hold sápadt fénye mellett írok az én drága jó anyámnak. Puska ropog, kézigránát robban. . . . Magyar baka fel se veszi már azt. . . És én írom, anyám jó dolgom van ; Mit is írnék? . . . Megnyugtató választ. Holdas éjjel a szőke Bug mellett Magyar baka szót lan omol földre Hős fin volt, még fiafal gyerek, Orosz golyó a szivét átlőtte. Holdas éjjel, véres árnyas éjjel írok az én drága jó anyámnak : Ne gondoljon semmi bajjal, vésszel, Hisz a golyók erre nem találnak. , Szegény baka, a szive átlőve, Ó is így irt egy nappal előtte. VISZT KONPÁD A Pasaréti lövészárok. A Országos egyetlen hadilátványossága. A hó elején Budapesten a trónörököspár megnyitotta azt a lövészárok látványosságot, amelyet az Auguszta Alap Lónyay Sándorné ügyvezető igazgató indítványára létesített a Pasaréten. Ez a lövészárok teljesen hü mása a toma- sovi harctérnek. Az oroszokkal vivott nagy háborúnk alatt a tomasovi mezőn folyt a leghosszabb ideig tartó állóharc, hős katonáinknak idejük volt a modern teknika minden eszközét felhasználva, kiépíteni lövészárkukat. Ennélfogva a legérdekesebb és a legtökéletesebb lövészárkot mutatják be most Budapesten az ország közönségének. Ez az egyetlen hadilátványossság nemcsak a fővárosiaknak készült, hanem az ország lakosságának, hogy mindenki láthassa, hol harcolnak, hogyan élnek a harctéren testvéreink, fiaink, apáink, férjeink. Oly sokat olvasunk a lövészárok harcokról, a fedezékekről, a futóárkakról, a földalatti lakásokról, aknamezőkről, a lövészárkok birtokáért dúló ádáz harcokról és fogalmunk sem volt eddig az uj harcászati eszközökről és formákról. Most minden, az egész harctér a maga természetes alakjában látható Budapesten a Pasaréti Lövészárokban. Megpróbáljuk vázlatosan leirni, hogy mi mindenből áll ez a lövészárok. A Pasaréti Lövészárok a zugligeti és hűvösvölgyi villamos Julia-utcai megállója mellett épült. A Julia utcáról lép a közönség a területre és leszállva a lövészárokban, nyomban igen érdekes látványosság fogadja Az ezredtartalék tágas földalatti tanyája teljes berendezéssel, mellette az ezredparancsnok szobája, közvetlen szomszédságban pedig a telefonközpont, amellyel a lövészárok előretolt állásaiból lehet beszélni, sőt a messzebb fekvő lövészárkokkal is összeköttetést tud fentartani. Egymáshoz közel, külön-kü- lön földalatti tömegekben sorra következnek a legénységi tartalék őrségének, parancsnokának az üregei, hálófülkéi. Mindegyik berendezésében a valódi lövészárok puritánságára ismerünk. Néhány lépéssel tovább a járőr kimenetnyillásán észrevehető a fák lombja között a megfigyelő állás. Rövid futóárok vezet tovább a támaszponthoz, amelyért sokszor hetekig tartó elkeseredett küzdelem folyik a harctéren. Két ilyen támaszpont van: a jobb-és a bal szárnyon. A kettőt a fölvételi állás sora köti össze. A fölvételi állás centrumából indul ki a keskeny futóárok, amelyben öt-hat méternyi távolságban a földszintjéig emelkedő kerek föld- tömbök nyújtanak bázist a hátráló katonáknak az üldöző ellenség feltartóztatására. Itt helyezik el a segítő helyeket, amelyekben a lövészárok sebesültjeinek legelőször nyújtanak orvosi segítséget. I_ia,pia.rLlj: mai száma © oldal.
