Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-24 / 4. szám
1915 január 24. Békés 3 lás és kérelem után sem volt hajlandó többé betölteni. A hitközség választmánya kényteleu kelletlen belényugodott a megmásithatlan elhatározásba és f. hó 17-én délelőtt elnökválasztó ülést tartott, amidőn is Cziuczár Adolf oldala mellett öt éven át alelnöki minőségben ügybuz- góan működött Reisner Edét egyhangúlag elnöknek választotta. A választási aktus megejtése után dr. Adler Ignác főrabbi emelkedett szellemű beszédben méltatta ama már a lemondása alkalmával jegyzőkönyvbe iktatott érdemeket, amelyeket Czinczár Adolf öt esztendei nagysikerű és áldásos elnöksége alatt a hitközség erkölcsi és anyagi felvirágzása s megizmosodása körül szerzett. Az ő működéséhez fűződik a hitközség bel békéjén kívül a templomátalakitás és a papiak építés ténye, mindegyik korszakalkotó jelentőségű a gyulai egyház történetében. A Reisner Ede elnökké előlépése folytán üresedésbe jött alel nöki tisztre ugyancsak egyhangúlag Stern László választatott meg. Kitüntetett gyulai honvédek. A hivatalos lap vasárnapi közlése szerint a hadseregfőparancsnokság az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Enyedi Gábor gyulai 2-ik honvéd gyalogezredbeli tizedesnek az I. osztályú ezüst vitézségi érmet, Varga Gábor őrvezetőnek, Novák György, Bilk János, Vanka Mihály, Král Ferenc, Mich András, Szűcs András és Plesu János honvédeknek pedig a II. osztályú ezüst vitézségi érmet adományozta. — A nemrég Gyulán állomásozott ismerős tisztjeink közül a király az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeréséül a hadidiszitményes 3. oszt. katonai érdemkeresztet adományozta az ez idő szerint orosz hadifogságban levő Bedi Gyula jelenleg veszprémi 31. honvéd gyalogezredbeli századosnak, valamint az ellenség előtt elesett Zakariás Oszkár soproni 18. honvéd gyalogezredbeli századosnak. Pál fordulása. Ha az időjárásra vonatkozó hagyományzkban bízni lehetne, akkor holnaptól kezdve gyökeres változás állana be az időben. Pál napjához ugyanis az a tradíció fűződik, hogy az „fordít“ a télen. Nevezetesen, ha bekövetkeztéig hideg fagyos idők voltak, akkor Pál fordulójára meglágyul ; ellenkező esetben pedig hidegre, fagyra fordul az idő. Most az atóbbi eset bekövetkezésének volna helye, ami sok tekintetben kívánatos volna, különösen mezögazdassági s köz- egészségi szempontokból. Már a hadviselés szempontjából kevésbbé kívánatos a keméuy hideg idő, mert a hidegből úgy a Kárpátokban, Galíciában, Orosz-LengyelországbaD, nemkülönben a délvidéken is, ahol hős véreink küzdenek, anélkül is bőségesen kijut nekik. De a többször említett Pálnapi hagyományon sokszor rést ütött az idő. Nem is kell a legöregebb emberek közé tartoznunk, hogy Pál nap előtt és Pál nap után egyformán enyhe időre emlékezzünk vissza. A jéggyár keletkezése is alig néhány év előtt ilyen fagy nélküli enyhe télnek a következménye. Isok körülmény azt engedi sejtetni, hogy Pálnap az idén sem fog „fordítani.“ Halálozás. A gyulai iparos gárdának egyik legintelligensebb tagja: Frailer Gyula sütőmester f. hó 20-án hajnalban 49 éves korában meghalt. A boldogult már évek hosszú sora óta hordozta magában a pusztító betegség kiirthatlan csiráit és csak a leggondosabb hitvesi s anyai szeretet tartotta benne az életet, sajnos, a meggyógyulás reménye nélkül. Halálát édesanyján kívül, kinek egyetlen gyermeke volt, neje Tőkés Ilona, akivel egy negyedszázadon keresztül élt boldog házasságban és rajtuk kívül a barátok nagy tábora szívből és őszintén fájlalja. Temetése csütörtök délután 3 órakor volt a róm. kath. egyház gyász- szertartása szerint nagy részvéttel, a Szent József temetőben. Béke hamvaira! Ebzárlat. A múlt hét végén egy veszettségre gyanús kóbor eb megmarta Kárnyáczki Lajos szeretetházi munkavezető kutyáját. E miatt Tan- czik Lajos rendőrfőkapitány a város egész területére 40 napi ebzárlatot rendelt el, mely január 17-ével vette kezdetét. Felakasztotta magát. Ráfi János gyulai 41 éves földmives f. hó 17-én virradóra Csatornautcai házának padlásán felakasztotta magát. Csak holttestét találták meg reggelre. Hogy mi vitte végzetes cselekedetére az öt gyermekes özvegy embert, biztosan nem lehet tudni. Elcsípett libatolvaj. Még január 9-én történt, hogy Ylrág Józsefné szabadkai tanyájáról ismeretlen tettes elhajtott 22 libát 130 korona értékben. A rendőrség megkereste a szomszédos rendőrhatóságokat, hogy nyomozzanak a libakedvelő után. Szerdán a meggyesegyházai csendőrőrs értesítette rendőrségünket, hogy a tolvajt Angyal József többször büntetett egyén személyében elfogta. Mivel a jeles firmát a szegedi ügyészség már régen körözi, Szegedre kisérték át. • A netán bekövetkezhető árvizek elleni védekezés szempontjából szükséges hatósági előzetes óvintézkedések megtétele céljából a vármegye alispánja hosszabb rendeletet adott ki, amelvben pontonkint felsorolja azon rendszabályokat, amelyek a hatóságok által mielőbb foganatba veendők és egyben kijelöli azon tisztviselőket, akik esetleges árvíz alkalmával az egyes töltésszakokon a közerő feletti rendelkezéssel és általában a védekezési teendőkkel meg lesznek bizva. Mivel azonban a fennálló hadi állapotnál nem lehet arra számítani, hogy szükség esetén katonai erő legyen az árvíz elleni védekezéshez igénybevehető, ennélfogva a földmivelésügyi miniszter már előre felhívta az ármentesitő társulatokat a megfelelő erőről való gondoskodásra, a vármegye alispánja is utasította azon vidékek főszolgabiráit, ahol árvízveszélyre lehet számítani, hogy intézkedéseket tegyenek az iránt, mikép a polgári lakosság az árvíz elleni védekezésre idejekorán felkészitessék. Halál az iparos szállóban. Szerdán délután egy 45 év körüli vézna, beteges ember tért be a Kossuth-téri iparos szállóba. Az ott levőknek elmondta, hogy az aradmegyei Apátiból jött be Gyulára, hogy a betegségét a vármegyei közkórházban kezeltesse. A közkórház túlzsúfoltsága miatt azonban nem vették fel. Néhány órai ott tartózkodás után rosszul lett és csütörtök reggelre meghalt. A rendőrség közölte a halott sze- mélyleirását Apáti községgel, hogy annak kiléte megállapítható legyen. Az elöljáróság aztán táviratilag jelentette, hogy a halott Wallers Henrik odavaló borbélymesterrel azonos, aki előrehaladott tüdőbajban szenvedett. Békésmegyei halottak, sebesültek és hadifoglyok. Biró János póttartalékos 37. gye. Kö- rösladány, 1891. hadifogoly, (Nis), Vékony János póttartalékos 37. gye. Szeghalom, 1887. hadifogoly, (Nis), Czirják Imre 24. honvéd gye. 2 század Vésztő, sebesült, Görtner József 27. honvéd gye. 11 század Füzesgyarmat, sebesült, Gáspár Mihály 24. honvéd gye. 12 század, Szeghalom, sebesült, Németi Mihály 24. honvéd gye. 2 század, Vésztő, sebesült. Elfogott betörők. Mér több ízben, legutóbb pedig lapunk multheti számában is irtunk a Békéscsabán gyors egymásután történt üzleti betörésekről, amelyek mód nélkül háborították és izgatták Békéscsaba közönségét és különösen a rendőrséget, amely sehogyse tudta a tettest kideríteni. A közbiztonság őreinek valamelyes sejtelme volt ugyan róla, hogy a betöréseket aligha civil ember követte el, de nem volt annyi gyanú- anyagja, hogy a tettest civil körön túl is nyomozhassa, lévén ez igen kényes dolog. A véletlen most felderítette, hogy a betöréseket katonamundérban levő egyén követte el és pedig Fü- löp István endrődi illetőségű közember személyében. A dolog úgy pattant ki, hogy egy 101-es őrmester Kardos Jakab kereskedőnél egy bőrka- másnit akart egy alkalmasabbal fölcserélni. Az üzlettulajdonos, akinél január 2-án szintén történt betörés, ráismert, hogy az áru az ő üzletéből tűnt el. Mikor ebbeli nézetét az őrmesternek megmondotta, ez kijelentette, hogy a kamásnit Fülöp István kínálta neki s ő azt tőle megvette. Kardos nyomban értesítette a rendőrséget, mely a katonaság közreműködésével nyomban letartóztatta Fülöp Istvánt, aki eleinte zavarba jött, de azután töredelmesen bevallotta, hogy az összes, számszerint 11 betörést aug. 27-ike óta, amidőn Csabára katonának bevonult, egymaga követte el. A betörések közötti két és fél hónapi szünetelés magyarázatául pedig kitűnt, hogy azalatt az idő alatt Fülöp a harctéren volt, onnan betegen került vissza november végen Csabára, s mihelyt úgy ahogy felépült, rögtön folytatta működését. A betörésekben, ha nem is mint aktiv közreműködő, saját felesége Molnár Mária a bűntársa. A lopott holmikat, az általuk elfogyasztott élelmiszer kivételével a házkutatás alkalmával csaknem mind megtalálták náluk. A nyomozás során egyébként az is kiderült, hogy a drágalátos házaspár lelkiismeretét a csabai betöréseket megelőzően sok egyéb bűntény is terheli, mely bűntények kiderítése folyamatban van. Lavél a körülzárt Przemysiből. Mint köztudomású, a hónapok óta ellenséges haderőtől, körülzárt Przemysl várának hős védőseregében — mint az első felmentés idején, úgy most is nagy számmal van képviselve a gyulai 2-ik honvéd gyalogezred is és bátor, hősies magatartásával sok dicséretet és kitüntetést szerzett magának. Onnan, a külvilágtól elzárt várból érkezett Gyulára Szlovencsák György 2-ik honvédgyalogezred- beli nyilvántartó őrmesternek deczember 22 én kelt és repülőgépen küldött levele, melyet feleségéhez irt. A béke időben folyton irodában működő derék katona jó egészséggel bírja a háború fáradalmait, mert immár hat hónapja, hogy kiveszi részét belőle. A levél tartalma a következő : Przemysl, 1914. évi december hó 22-én. Drága Feleségem ! Nem tudom meg kaptad-e a levelemet, én Írtam már egy párt mióta itt vagyunk, és mindég azt mondták, hogy repülőgépen elvitték, tehát megpróbálok most is egyet küldeni, hátha szerencsésebb leszel, mint én és megkapod. Én nem kaptam tőled már vagy 8 hete egy karcolást sem és képzelheted, hogy milyen rossz az embernek, hogy még csak hirt sem hall szeretteiről és mit csináljunk, erről mi nem tehetünk, csak reménykedünk és várjuk, hogy megint tudjunk egymással levelezni. Különben hogy vagy ? Ugye nehezen várod már hogy haza menjünk, talán majd elhozza a jó Isten azt is, hiszen nem tarthat semmi sem örökké, aminek kezdete van, annak végének is muszáj lenni! — Csak az egy fáj nagyon, hogy a szép karácsonyi ünnepeket itt kell tölteni, hej de sokszor eszembe jutnak a hajnali misék, már lassan azok is elmúlnak, most „Oh fényességes szép“ hajnal helyett halljuk, hogy bum bum, dehát mit tegyünk ez is a jó Isten rendelése, hiszen ez 0 akarata nélkül semmi sem történhetik. — Nagyon rosz- szak voltunk már, a jó Isten ezzel büntet benün- ket, bizonyosan megérdemeljük. Tegnap és tegnapelőtt nagy ütközetünk volt, kirohanás, az ez- redünk haza hozott egy kocsin két halottunkat^ és ma délután temették el őket itt az erdőben. Az utászok ástak nekik egy nagy sirt, egy pár baka oda ment, úgy koporsó nélkül sátorlappal letakarva leengedték őket a gödörbe. Erdős a bibliából elmondott egy szomorú halottas imát, mi mindnyájan elmondtunk egy Miatyánkot s ezzel behantolták a két hősi halált halt bajtársat. Az ott jelenlévő katonák is mindnyájan úgy meg voltak illetődve, lehorgasztották fejeiket és szótlanul ott hagyták a sirt, gondolván, hogy holnap esetleg hasonló temetési pompában részesülhetnek. Bizony mindnyájan kitöröltünk egy pár könnyet szemünkből. — Különben nincs semmi bajom, várom nap-nap után másikat, hátha hozna valami örvendetes hirt. Az ezredtörzsből még mindnyájan élünk. A legutóbbi kirohanásunk, mely a mi győzelmünkkel végződött, nagyban Szilassy főhadnagy ur érdeme és ezért ezredün- ket legmagasabb parancsnokságunk külön pa
