Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-15 / 33. szám
3 Békés 1915. augusztus 15 Mindezen kategóriák : az őstermelés, az ipar és a kereskedelem mireánk vetették magukat. Egy belháboru folyt itt le, igaz, csak gazdasági értelemben, s mi legyőzettünk, már pediglen vae victis! Legyőzettünk a gazdasági harcban, szervezetlenek, fegyvertelenek valánk, s ellenfeleink egyszerűen kiéheztettek bennünket. Mi, a kiket az iskolában altruismusban neveltek, ezen nehéz időkben is megmaradtunk az altruismus szolgálatában, de a bennünket környező kereskedő, gazda és iparos társadalom rideg kapzsisága kezd bennünket gondolkodóba ejteni s kényszeríteni saját érdekeink felismerésére. Pusztán jogi doctrinák alapjára nem helyezkedünk. Igaz ugyan, hogy a köztünk és az állam között fennálló szolgálati szerződés magánjogi vonatkozásai mellett a mi abbeli álláspontunk helyessége elvitathatlan, hogy az állam mikor minket az elszenvedett drágaságért a lehetőségig kártalanít, s a jövőre nézve megélhetésünket biztosítja, csak az említett szerződés szellemében jár el, mert az az érték, amit mi szolgálatainkban az államnak nyújtunk, nem kevesbbedett, hanem még emelkedett, s az ellenérték, a hivatali járandóságok fejében kapott pénz, pedig értékében, vásárló erejében veszített, s igy az államra hárul azon teher, hogy saját ellenszolgáltatásának a megfelelő értékét állítsa helyre, illetve a hiányzó értéket pótolja. Miután azonban a mi szolgálati szerződésünknek közjogi vonatkozásai mellett annak magánjogi vonatkozásai egészen háttérbe szorulnak, s minden távolabb áll tőlünk, mint az, hogy kötelességeink hiv teljesítésében csak egy percre is habozzunk : mi esdő szavunkat Nagyméltóságod és a bölcs vezetése alatt álló magas kormányhoz intézve bizalommal várjuk, hogy mielőbb megnyugvást keltő módon méltóztatnék helyzetünk javítása felől intézkedni. Ruff Lili, Dutkay nővérek, Alcser Mariska, Künzl nővérek, Winkler Edith, Deimel nővérek, Kún nővérek. Virizlay Gizi, Márky Lili, Haviár nővérek, V. Szakmáry nővérek, Schwimmer Elza, Békés Böske, Multas nővérek, Schillinger nővérek, Goldberger Ilonka, Zuzmann nővérek, Székely Böske, Szabó nővérek, Stern Lenke, Domanek nővérek, Schreiber Annuska, Blaur nővérek, Mol- doványi Elluska. Dömötör Mária, Szegedi Zsuzsika, Ugrai Margitka, Thurzó Manci, Madarász nővérek, Aigner nővérek, Gödry Ilus, Czinczár Paula, Zöldy nővérek, Konrád nővérek, Mathiassy Elluska, Szarvassy nővérek, Lukács nővérek, Dobay Bella, Marsits Zsuzsika, Jelinek Liliké, Feledi Juliska, Preisler Szerén, Varga Jucika Békéscsaba, Tomka Ilonka Békéscsaba, Kónya Juliska, Tövis- háti nővérek, Szilágyi Bella, Novák Sárika, Ko- lozsi Ilonka. Részt vett az elárusitásban még Blaur Egon. Az idő rendkívül udvariasan, pontosan megvárta a 6 órát s csak akkor zuhogtatott le az égből egy alapos záport, amikor már úgy is a kabaré előadásra indultunk. Az Erkel-szinkör ilyen zsúfoltan még sohasem telt meg, mint ez alkalommal. De a remek szép programm meg is érdemelte. A 11. gyalogezred zenekara nyitotta meg az előadást, a „Bőregér“-rel. Hogy milyen hatással, arról már fentebb szólottunk. Utána két remekhangu énekművész duettje következett Smetana „Russ“-ából, majd a leg kedvesebb táncok következtek, melyeket baba- arcú gyermekek és serdülő fiatalok adtak elő rendkívül sok bájjal és gráciával. Lukács Klári és Szabó Mangó: Bohém táncot, Künzl Edit, Aigner Márta, Madarász Margit, Konrád Annikó és Blaur Egon : Cseh polkát, Ruff Lili: Hollandi táncot Madarász Böske és Konrád Alice: Bohóc táncot, végül Aigner Ilonka, Még a látszatát is kerülni kívánjuk annak, hogy a magas kormánynak kormányzati nehézségeket okozzunk. Vétkeznénk, ha erre még csak gondolnánk is. Vészben, viharban, szirtek közt, örvények fölött oly szilárd bölcsességgel vezette Nagyméltóságod és a magas kormány, állami létünk hajóját, hogy ezért részére a nemzet örök hálája biztosítva van, s a történelem fogja megörökíteni azokat az érdemeket, melyeket Nagyméltóságod a haza szolgálatában szerzett. Mi megvagyunk győződve róla, hogy Nagyméltóságod és a magas kormány nem mostoha érzéssel van hozzánk, belátjuk, hogy mind az ideig, mig a hadi szerencse kellő mértékben oldalunkra nem állott, a magas kormány kezei kötve voltak, s hálás szívvel állapítjuk meg, hogy mihelyt a harctéri helyzet megengedte, a mi nehéz ügyünk nyomban gondoskodás tárgyává tétetett. Bátorkodunk azonban azt is kiemelni, hogy a tisztviselői kar is mindaddig, mig a harcztéri helyzet egész kedvezőre nem fordult, alig fejtett ki észrevehető mozgolódást helyzetének javítása iránt, mert azt hazafias belátása nem találta helyénvalónak. Most azonban a kérdést egy teljes év után actuálisnak kell tartani. Nem zárkózhatunk el ugyan attól, hogy a háború folytán az állam pénzügyi megterhelteté- sei rendkívüliek lettek, azonban ha csupán ezt nézzük, akkor a mi külön problémánk megoldásához közelebb nem jutunk, s igy inkább azt kell néznünk, hogy azon összegek, a melyek a mi részünkre szükségesek, a háborús költségvetés óriási szám arányai Között már szerepet nem játszanak, nem osztanak, nem sokszoroznak. Az állam actió képessége hadseregében és tisztviselői karában nyilvánul meg. A hadsereg életét és vérét áldozza a hazáért, s az állam, amennyiben szükséges, a hadsereget fel is áldozza a győzelemért. Deimel Sári, Szabó Emma, Szabó Mangó : Palotást jártak. Majd valamennyien magyar, osztrák, német és török lobogókkal vonultak el több Ízben előttünk. Most ismét művészies énekelőadásban gyönyörködtünk : Kutschera „Bestimmung“-ját és „Der Punkt um des sich alles dreht“ cimü dalokat hallottuk. Ezt követőleg a 11. gyalogezred történelmi Marschokat játszott. A „Rongyos katona“ két felvonásos kitűnő alkalmi háborús színmüvet kitünően sikerült előadásban a katonaszereplőkön kívül: Szabó Mangó, Rózsa Margit, Lukács Klíri, Fábián Gábor, Konrád Andor, Novák Gyula adták. Angyalok voltak : Szabó Emma, Blaur Mici, Sál Klári, Novák Manci, Madarász Böske és Margit, Konrád Alice és Annikó, Künzl Edit és Ellike, Aigner Márta, Kun Erika, Moldován Ella, Marik Flla, Tanczik Sári, Horti Lenke. Szent Péter : Szabó Emmi- Gábor arkangyal: Deimel Sári. E színdarabok után a katonai zenekar férfi tagjaiból alakult női zenekar humoros előadása kacagtatta meg a közönséget. Majd Szilágyi Aladár és E. Orbán Elvira, Gábor Andor : Telephon jelenetét adták rengeteg derültség közben. Most Frau Lederer-től hallottunk humoros couplékat és utána férfi énekszámokat: Wein- lied aus „Der lachende Ehemann“ és „Was mein Bruder trug.“ A gazdag műsort a 11. gyalogezred által rendkívüli művészettel előadott „A Reservista álma“ Ziehrer zenemű fejezte be. Hétfőn az előadás megismételtetett. Azon a közkórház, a Vöröskereszt kórház és a szanatóriumban ápolt sebesült és beteg katonák vettek részt. Szünet közben a Vöröskereszt kórház tagjai uzsonnát és cigarettát osztottak szét a katonák között. A tisztviselői kar hivatása azonban nem az, hogy feláldoztassék, mert ezzel a hazának semmi szolgálatot nem tesz, hanem közérdek az, hogy a tisztviselői kar, mely a háború után a regenerálás munkájára hivatva van, teljes testi szellemi és erkölcsi épségében megmaradjon, mert csak igy képviselheti azon értéket, melyet az államra nézve jelent, azon tökét, melynek gyarapítására az állam oly sokat áldozott. Hogy maradjon fent a phisikai munkaképesség kellő táplálkozás hijján ? Hogy maradjon meg a C3Üggeteg, melanc- holiára hajló kedélyben a szellemi frisseség? S miként maradjon távol ilyen szegénységben a depraváltság, a corruptió a tisztviselői kartól, mely féltékenyen vigyázott mindig becsületére, mely egyúttal az állam becsülete is! Nem az a tőrvény, nem az a jog, nem az az igazság, a mi a papíron van, hanem az ami a tisztviselői kar lelekiismeretében lakozik, s legfőbb állami érdek, hogy ez a lelkiismeret kellően fel- vérteztessék. Valahogy azon tudat fészkelődött belénk, hogy ezeket a drágaság által okozott nyomorúságokat nem is a hazáért kell elszenvednünk, mert hogyha tudnánk, hogy a hazának a mi elerőtlenedésünkből, anyagi tönkremenésünkből haszna, és nem mérhetlen kára van, nyugodtabb lélekkel tudnánk tűrni. Tudatával bírunk annak, hogy a háborúnak olyan következéseit is viselnünk kell, melyek nem okvetlenül szükségképpeniek, ilyen a drágaságnak eddigi, s fájdalom még fejlődés képes mérve. A lakosság túlnyomó részénél hihetetlen pénzbőséget tapasztalunk. Az állam óriási vásárlásai, a fronton el nem költött, s haza küldött pénzek, hadisegélyek stb. a fix fizetésüektől silány minőségű árukért beszedett összegek óriási pénzmennyiségek felhalmozódására vezettek. így, ha mi nem kapjuk meg a megélhetésünkhöz szükséges összegeket az államtól, azon hiszemben leszünk, hogy a tőlünk megtagadott összegekkel azon társadalmi osztályok jövőbeli adóterhe fog enyhülni, melyek jövedelmüket a háború révén megtöbbszörözték, s igy úgy tűnik fel előttünk a kérdés, hogy velünk szemben a hazafiság kérdése fel nem hozható, mert nem hazafiságról, hanem csak arról van szó, hogy a mi osztályunk s más társadalmi osztályok között bizonyos egyensúlyi helyzet állíttassák vissza, mely a rendkívüli körülmények folytán a mi hátrányunkra megbomlott. Alázatos kérelmünk több irányú. Kérünk első sorban is úgynevezett drágasági pótlékot a VI. fizetési osztálytól kezdve azzal hogy a kész pénzbeli segély nyújtást ne méltóztassék külön kérvényezéshez kötni, s a gyermekek kevesebb számánál a segélyezést megtagadni. Kérjük továbbá, hogy azon közszükségleti cikkeket, melyekre nézve ez lehetséges, a tiszt, viselői kar az államtói természetben kapja a maximális áron alul, mert a tisztviselői kar a maximális árakat nem bírja meg, ha már nagy részének a javadalmazása a létminimumot sem biztosítja. Kérjük végül, hogy hitelügyünk intézményes rendezése előtt a tisztviselői fizetési előlegek kérdése akként kezeltessék, hogy minél nagyobb összegű s hosszabb idő alatt törlesztendő elől s- gekhez juthassunk. A közigazgatási bizottság ülése. Augusztus 9-én. Békés vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartotta rendes havi ülését Kéry Gyula főispán elnöklete alatt. Az ülés nem volt népes, mert bár a tisztviselő tagok — egy kivételével mindnyájan jelen voltak — a választott bizottsági tagoknak épen a a fele hiányzott, vagyis a 10 választott tag közül csupán öten vettek részt az ülésen.
