Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-25 / 30. szám
XLVII. évfolyam Oyula, 1915 Julius 25 30. szám. EtORzetési árak: Egész évre ........ 10 K — f Fé l évre_ ____ 5 K — f Év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A kiéheztetési politika csődje A földmivelésügyi minisztérium legutóbb kiadott terménybecslóse a benne foglalt számszerű becslés adataival válasz az angoloknak ördögi tervükre, arra a tervre, amelylyel a szövetséges államok lakosságát a kiéheztetés- nek akarták martalékul dobni. Ez az irtóz- tatós terv a legteljesebben csődöt mondott, az emberi gonoszságnak azt a hihetetlen perfid törekvését megbuktatta az Isteni gondviselés mellett főkép a magyar barázda. Ez az itthoni lövészárok, az itthoni védőimi, a melyben az immár egy év ó a dúló háború alatt kevesebb munkaerő nagyobb munkateljesítményt végzett, mint bármikor a békének csöndes időiben. Igazi nagysága ennek a munkának csak akkor mérhető meg, ha számbavesszük, hogy az emberi munkának a mezőgazdaságban kiegészítő része, a földmiveléshez tartozó állat- állomány is legalább ötven százalékban hiányzott. És ily keserves munkaviszonyok között is a magyar földmives nagyobb területet tudott bevetni, tud learatni és betakarítani, mint rendes időkben. — El nem halványulható dicsősége lesz ez mindenkor a magyarnak. De a mint a Hőfer-jelentéseket nyugaT A H C A. Látogatás Sven Hedinnél. „A magyar erős, bátor nép, mely előtt még szép jövő áll ! “ Lefler Béla nyíregyházi középiskolai tanár, aki Liljekrantz Signet, egy svéd tanárnőt vett feleségül, a háborús nyarat Stockholmban tölt, és meglátogatta a napokban Sven Hedint. Látogatásáról a következő érdekes cikkben számol be : Stockholm, július hó közepe Sven Hédin az anyja szobájában fogadott. Amint Sven Hédin belépett a szobába, meglepődtem. Az arcképek után mogorva, rideg tudóst vártam és ime, barátságosan mosolygó, napbarnitott, erőteljes, bár csak középtermetű férfit láttam magam előtt Tehát Magyarországból jön és valamit hallani akar a magyar hadseregről ? — kezdte meg Sven Hédin a beszélgetést — Őszintén szólva nem szívesen beszélek olyasmiről, ami még nincs kidolgozva, igy vagyok evvel az utazásommal is. De azért próbáljuk meg. — Hogy találtam a császárt ? Bocsánat a magyarok ősz derék királyát! Nagy dolog az egy népre nézve, hogy annyira egyesülni tud egy uralkodó személye körül. Az öreg Ferenc Józsefre úgy tekint mindenki, úgy a hadseregben — mint az egész birodalomban, — mint egy istenre. lommal, higgadt Ítélettel kell fogadni, a belső harctérnek ezt a sokat mondó jelentését is minden elfogulatlanság nélkül kell megítélni — mert csakis igy van annak igazi értéke. Tartózkodni kell attól, hogy az ország akár kint, akár bent a hivatalos jelentésben foglalt termésbecslés adatainál fogva úgy tünteti essék fel, mintha Magyarországon a háború második esztendeje a boldog emlékezetű tejjel mézzel folyó Kánaánt teremtené vissza. Optimista szemüvegen nem szabad az idei termést vizsgálni, mert ez tulajdonképen csak normális idők viszonyainak felel meg, azoknak az időknek, a mikor Galicia és Bukovina termő terület volt, amikor a vámterületnek búzában és rozsban négy millió métermázsát meghaladó bevitel állott rendelkezésére. És vegyük hozzá, hogy még júliusban vagyunk, s igy számolni kell azzal is, hogy a termést még mindig veszedelmek környezik. Ebben a helyzetben csak az bizonyos, hogy sokkal kedvezőbb a helyzetünk a tavalyinál, de vegyük számba, hogy a múlt esztendő igazán Ínséges volt. Bizonyos, hogy a fogyasztást mind a két, sőt a három területen kedvezőbb módozatok mellett lehet fedezni, mint tavaly, de bőségről szó sincs. Ez a termés nem szüntette meg a fogyasztó közönségnek azt a kötelességét, hogy lehetőleg — Bámulatos, mennyire kevéssé venni rajta észre ezen utolsó év súlyos megpróbáltatását. Hat évvel ezelőtt láttam a császárt és mikor néhány nappal ezelőtt beszéltem vele Bécsben, úgy tetszett nekem, mintha semmit sem változott volna. — Talán kívülről nem látni, de belül érzem — mondta az agg uralkodó komoly hangon. — De éppen olyan biztosan hiszi, mint a német szövetséges társa, hogy a háború szerencsésen fog végződni. Én is azt mondom, két ilyen erős szövetségest nem lehet legyőzni. — Valamit a magyar katonáról ? Láttam őket harcban és pihenésben, véresen visszajönni győztes csatából és felvirágozva, dalolva menni újabb csatára. — Erős bátor nép a magyar ! A festői öltözetű magyar huszárok között nem egy kellemes órát töltöttem. Voltam néhány napig Szurmay tábornok vendége és mindig örömmel fogok visszagondolni arra a szives vendégszeretetre, amivel fogadott Mindent megmutatott, mindenhova szabad bejárásom volt és örömmel láttam azt a jó hangulatot, o.mi a magyar katonák között uralkodik. — Junius 19-én tanúja voltam, amint egy magyar honvédcsapat rohamra indult Lembergtől nyugatra egy magaslaton levő orosz állások ellen Bámulatos vakmerőséggel rohantak előre, anélkül, hogy az oroszok erőteljes tüzelése vissza- riasztotta volna őket. — Igazi katonai bravúr volt Az orosz állás megingott és számos fogoly meg gépfegyver lett a i győztesek jutalma takarékoskodjék, kötelezi a kormányt a termés tervszerű felhasználásának szervezésére, valamint arra is, hogy a készletek és a szükséglet között az egyensúlyt fenntartsa. — A magyar földmives eredményes munkájához ezeknek kell járulni, mert csakis igy leszünk mentesek minden élelmezési zavartól. A termésnek a mennyiségéből semmiképen sem lehet tőkét csinálni a gabonaha- tárárak lecsökkentésére. Szó sincs ugyanis arról, hogy az idei termés a gazda munkáját, beruházásait, a termelésre fordított költségeit a határárszabásban mértéken túl tóritse meg. Sőt inkább arról kellene beszólni, hogyha nem is anyagi, de megfelelő erkölcsi elismerésben részesittessék minden munkása a magyar földnek, a ki segített az angol kiéheztetési politika csődbe kergetósében. A belső harctér ezen katonáit nem lehet, de nem is szabad megsarcolni. Veszteség-kimutatás. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium kiadásában megjelent 185. számú veszteséglajstromban a következő békésmegyei illetőségű, 101. gyalogezredbeli sebesült és elesett katonák nevei fordulnak elő : Adorjáu György 2. sz. Csorvás, 1891. hadifogoly. Alt Vendel Endrőd, s. Bacsa András 4. sz. Újkígyós, 1893. hadifogoly. Bagi Károly 4. sz. — Néhány nap múlva azután bevonultak Lembergbe. Magam is ott voltam a bevonuláson. Az öröm és ujjongás örömnapja volt ez — Az ablakokban, az erkélyeken hölgyek üdvözölték a katonákat és virágesővel árasztották el őket. — Maga a város pompás zászlódiszben volt. Hogy mennyi kárt tettek az oroszok Lem- bergben ? Természetesen a vasúti állomást, a kaszárnyákat és általában katonai épületeket föl - robbantották. De már ilyesmi a háborúhoz tartozik A magára hagyott házakból bizony vonatszámra szállították el a holmikat, különösen a zongorákat, villamos fölszereléseket stb. — Beszéltem a lembergi muzeum igazgatójával és ő mondta nekem, hogy a gyűjteményekből alig hiányzik valami. Mondjak valamit az orosz katonákról ? Az orosz katona, kivéve a kozákokat, általában jó- szivü, vitézül harcol és nem olyan könnyen adja meg magát. Általában defenzívára inkább alkalmasabbak. De az orosz katona csak parancsar harcol, nem úgy mint a német, vagy magyar katona, aki hazáját védi. Az orosz katonák ruhája igen jó, de nem a fegyverzete. Különösen erős hiányai vannak az orosz tüzérségnek. —■ Milyen magyar városokban voltam ? — Amint tudja talán, külön vonatom volt és avval szabadon mehettem bárhova. — Voltam Máramarosszigeten, nehány napig Munkácson, Ungváron, Kassán, átutaztam Eperjesen és Bártfán. Lehet, hogy Nyíregyházán is átmentem, de csak "éjjel. Tokajra emlékszem, igen kellemes, szép, termékeny vidék a Tisza- partján. Lapunk ixiai száma S oldal.
