Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

XLVII. évfolyam. r J S Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KOZGAZDASZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak yissza. Gyula, 1915 jiilius 4. ?í. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre_ ____ 5 K — f Évnegyed re ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. A városi íiszlujilás. (Julius hó 3.) Amidőn G-yula város egyik legfontosabb önkormányzati tényéről: a tisztujitásról be­szélünk, első szavunk a képviselőtestületé. Ma egy hete ugyancsak e helyen fejeztük ki azt a bizalmunkat, bogy városi képviselő- testületünk tisztviselőinek megválasztásánál a becsületes munkát, a szorgalmat és az egyéni értéket fogja mérlegelni és ennek alapulvételével fog elhatározásra jutni. A mi bitünk beteljesedett. A képviselőtestület önmagát becsülte meg, midőn régi kipróbált tisztviselőit meghagyta azon a helyen, a hol erejük javát áldozták a város érdekeinek. All ez első sorban Dr. Lovich Ödön polgármesterre, akinek eredményes mun­kásságát a város élén épen e ne­héz időkben s a háború utáni nagy felada­toknál nem nélkülözhetnénk, s akinek mun­kaerejében, rátermettségében való hitünk és tu­datunk épen a béke idején kifejtett komoly, eredményes és értékes munkáján alapszik. De áll ez a többi megválasztott tisztvise­lőkre is, akik a maguk hatáskörét becsülettel és kifogástalanul betöltötték. A város érde­két szem előtt tartva tehát elsősorban a városi képviselőtestületnek gratulálunk a választás eredményéhez, amikor kipróbált tisztviselői­FELELÖS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID vei kiváltja továbbkormányoztatni a város ügyeit. A megválasztott tisztviselők pedig a mai rendezett fizetések mellett szintén meg­találják munkájuk gyümölcsét nemcsak a vá­ros virágzásában, de saját egyéni boldogu­lásukban is. A képviselőtestületnek és a tisztviselők­nek egymás iránti kölcsönös bizalma és egy­más támogatása mellett város és egyes, köz és egyén egyaránt boldogulni fognak — ügy legyen ! A tisztviselői állások közül a polgár- mesteri, főszámvevői és városgazda! állás be­töltésénél volt jelentősebb küzdelem. Dr. Lovich Ödönt fényes többséggel választották újból polgármesterré. Ez a nagy többség szintén tauujele annak a megbecsülésnek, a mely őt körülveszi. — Alcser Antal a ki 19 éves tisztviselője a városnak, főszámvevői minőségben szintén továbbra is megmaradt és úgy ő, mint Pettner József régi város­gazda újra való megválasztásukban elismerést nyertek lelkiismeretességükért. * Egyébként a választás alá került állásokra az alábbiak adták be kérvényeiket: A polgármestert állásra: dr. Lovich Ödön, dr. Jeszenszky FerdináDd, dr. Schriffert Ferenc, dr. Simonka György. A városi főügyészi állásra : Dr. Jantsovits Emil és dr. Simonka György. Megjelenik minden vasárnap. A közigazgatást tanácsosi állásra: Dr. Yarga Gyula. A főmérnöki állásra: Molnár Albert, Szilárd Károly (Nagykikindai lakos). A főszámvevői állásra : Alcser Antal és Olofson Miksa (pénzügyigazgatósági számtiszt). A pénztárnokt állásra : Démusz József. A közgyámi állásra: Schröder István. A rendőr alkapitányi állásra: Bessenyei Vendel. A békehíréi állásra: Sál Sebestyén, Né very Albert, Kiálló János.­A városgazdái állásra: Pettner József, Mis- kucza Illés, L Kovács János. Pénztári ellenőri állásra : Ludvig József. Alszámvevői állásra : Körözsi Pál. Pénztári tiszti állásra: Gajevszky Géza. Kerületi biztosi állásra : Argyelán György (VI. kerül :) Toldi András (VI. kerül :) Verner István (III. kerület) Tarkó Gábor, Kimpián Péter (III. kerület) Emandity Konstantin (I és III. kerület :) Szelezsán Demeter (III. kerület :) Gazsó Péter (III. kerület:) Reinbart Adám (IV. kerü­let :) Volent Pál (VI, kerület): Szegedi Lajos (V- kerület) Csőké Péter (II. kér.) * A tisztújító közgyűlést tegnap reggel 9 óra­kor Ambrus Sándor alispán nyitotta meg, jelezve a közgyűlés célját. — A közgyűlés azonnal hoz­záfogott a választáshoz. A kijelölő bizottság tag­jai lettek Ambrus Sándor elnökön kívül dr. Dai- mel Sándor, Schröder Kornél, Dr. Berényi Ár­min és Pfaff Ferenc. Bizalmi férfiak lettek : Dr. Ladies László, K. Schriffert József, F. Schrif­fert József és Hack MártOD. D. e. 10 órára a ki­jelölő bizottság az összes pályázókat jelölte, ki­véve a békebirói állásra pályázókat. Itt ugyanis csak Sál Sebestyén volt választ­ható régi jogon, mert az újonnan pályázók a tör­TÁRCA. Gróf Wenckheim Béla emlékezete. A limanovai hős már pihen ; örök álmát alussza a hazai földben, melyért életét áldozta. Ott pihen a gerlai árnyas sirkertben; sírját a koszorúk nagy tömege takarja s csak egy ha­talmas fakereszt látszik ki belőle. Ez a fakereszt Galíciából került ide, Horodenkában a csata­mezőn jelölte sirját, követte útjában a koporsó­ját s újra jelzi sirját. Ez a hatalmas fakereszt bükkfából van fa­radva, sárgás színre festve és egy fehérre má­zolt pléhtábla van ráerősitve ; a fölirás betűin látszik, hogy sietve csinálták és kevés helyen sok betűt igyekeztek elhelyezni. Fölirása ez : K. u. K. Oberleutnant Graf Bela Wenckheim Gefallen am is/vi. 1915 Zaleszczyki A keresztet a koporsót vivő gyászkocsin Varga István vitte, ki az elhunytnak régi szol­gája volt. A gyászkocsin kivül még egy külön ko­szorút vivő kocsi is volt, melyeket a dicsőült­nek szülei, testvérei, a nagyszámú rokonság tag­jai, a grófi család ismerősei, uradalmi alkalma­zottai küldtek. De a legszebb, a legértékesebb koszorú az volt, melynek szallagján ez a felírás állott: „Kocsisházi asszonyok. A mi jó Béla grófurunknak “ Béres és kocsis asszonyok, akiknek férjeik harctéren vannak, akik családjaikat hadisegély és napszámolásbó! tartják fenn, — fillérenkint 38 koronát gyűjtöttek össze, hogy azon egy diszes koszorút tehessenek az áldott emlékű Béla gróf koporsójára. Ez volt a legszebb koszorú, a nép valódi szeretete, ragaszkodása virágszálankint kötötte egybe. Béla gróf a nép embere volt, szerette is őt a kis gyermektől kezdve a hajlott derekú agg emberig mindenki. Az eleven magyar fiukat kü­lönösen szerette s cukorral, csokoládéval, egy- egy fényes koronával édesgette magához. Ha valamelyik alkalmazottnak ügyes-bajos dolga akadt, ő volt a tanácsadója, támogatója. Mikor holttestét Békéscsabáról gyászkocsin szállították Gerla felé, a gerlai hidat elérve meg­csendült a kastély kis harangja, melynek halla­tára mindenki szeméből kicsordultak a könnyek. Mikor a gyászkocsi befordult a kastély udvarába, a grófi család tagjai a kápolna lépcsőin állottak, de mindenki csak az anyát, a grófnőt nézte, aki roskadozott, de a rettenetes viszontlátás perceit mégis kibírta A hit világa, az Isten akaratában való megnyugvás, a vallás balzsama adta a gyenge nőnek azt az erőt, hogy ezt a megpró­báltatást képes elviselni. Gróf Wenckheim Béla ravatalát a kastély kápolnájánan állították fel. Koporsója fölé egy hatalmas pálma borult. Egész éjjel virrasztottak mellette s megható volt a szegény béres nép szív­ből jövő, hangos imádkozása. Junius 26-án délelőtt fél 10 órakor csendes halotti mise volt, melyet Bartos Ferencz gyulai gimn. hittanár tartott a grófi család és rokonság részvétele mellett. A temetés délután 4 órakor volt, melyet maga a megyéspüspök, gr. Széchenyi Miklós végzett fényes segédlettel. A temetési ak­tusban részt vettek : Grócz Béla nagyprépost Nagyváradról, Brém Lőrinc nagyváradi kanonok, dr. Lindenberger János gyulai apátplebános, Bara­bás György békési, Ruszka Zoltán dobozi, Rácz Pál sarkadi, Zahoray István csorvási plébánosok és Pezderka Sándor békési káplán. A temetésen résztvettek a boldogult szülei gróf Wenckheim Géza és neje, testvérei: Matild kontesz, Károly cs. és kir. huszárkapitány, Jenő hadnagy, Ferenc tb. főszolgabíró, gróf Almásy Dénes és neje, gróf Wenckheim Dénes, neje és gyermekei, gróf Széchenyi Antal nejével és gyer­mekeivel, özv. Wenckheim Frigyesné grófnő gyermekeivel. Óit voltak a Wenckheim uradal­mak összes gazdatisztjei, Doboz község elöljáró­sága, azonkívül sokan v oltak Békéscsabáról, Bé­késről, Dobozról Gyuláról és Csorvásról. A család kívánságára elmaradt a katonaság kivonulása a szokásos sortüz adásával. A had­sereget a temetésen gróf Pallavicini György huszárkapitány képviselte. A katonaság kirendelése, a sortűz elmaradt, de azért katonaság mégis volt a temetésen : ott voltak a dobozi kórház sebesült katonái, 6 kilo­métert gyalogoltak, hogy egy hősi halált halt bajtársuk temetésén ott legyenek. Igen, bajtársuk volt. Ő is ott szenvedett a harctéren 10 hosszú hónapon át. Ö is átélte a téli hadjárat minden borzadalmait : álmatlankodott, éhezett, fázott, — de végül kihullott a kard kezéből és elpihent, Megdicsőült hősünk elkísértünk sírodig ! Nyugodj békében! Legyen áldott emléked ! Isten veled! L. E. ILiaptanls: mai száma, G oldal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents