Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

4 Békés 1915. junius 13. számlák a következő napokon tartatnak meg. A bemutató szemlék két bizottság előtt mindenütt a járás székhelyén fognak lefolyni. Az első bizott­ságnál a szemlekötelesek Gyula városából junius 18. és 19-én ; Dobozról, Kétegyházáról, és Gyula­váriból junius 19-én ; Békéscsabáról junius 21, 22 és 23-án ; Újkígyósról 23-án ; Orosházáról junius 24-én és 25-én ; Békéssámsonból Csor- vásról, Gádorosról, Pusztaföldvár és Nagyszénás­ról junius 25-én ; Szentetornyáról junius 26-án és végül Tótkomlósról junius 28-án tartoznak megjelenni. — A második bizottságnál Békésről junius 18-án; Mezőberénybol junius 19-én; Kö- röstarcsáról junius 20-án; Gyomáról jun. 21-én; Endrődről junius 22-én ; Szarvasról junius 23 és 24-én ; Békésszentandrásról és Kondorosról jun. 24-én jelentkezhetnek a szemlekötelesek. Csa- nád és Csongrád vármegyékben — a szem­lék junius 27-től julius 3-ig tartatnak, ugyancsak a Békésvármegye alispánja által megállapító t tervszerint. A polgári elnöki teendőket Gyulaváro­sában és a gyulai járásban az alispán, Békés­csabán Haan Béla ; Szarvason, Fehér Imre kon- dorosi lakos; Gyomán Mácz Ákos ; Békésen dr. Török Gábor ; Orosházán dr. László Elek megyebizottsági tagok; mig a polgári orvosi teendőket Gyulán és a gyulai járásban a vm. t. főorvos : dr. Zöldy János, a többi járásokban pedig a járási orvosok fogják végezni. Aradi tudósító Gyula városáról. Az Aradi Közlöny «Gyulai honvédek Przemysl napján» cim alatt f. hó 6-iki számában hosszabb szines tu­dósítást közöl a Gyula városában f. hó 4-éu este rendezett hazafias ünnepélyről, amelynek impozáns volta s kiváló sikeréről lapunk mult- heti számában referáltunk. Az Aradi Közlöny tu­dósítója epébe mártott tollal vezeti be tudósítá­sát, amely valósággal leheli a gyűlöletet Gyula városával szemben. Reprodukáljuk tudósításából a következő sorokat : «Ha valaha szomorúak vol­tak az aradi katonák, úgy akkor tegnap este voltak azok.. Tudni kell, hogy aradi katonát az ember sajnos csak Gyulán talál, átkozzák a sor­sot, amely arra kényszeríti őket, hogy cudarul rossz közlekedéssel biró, semmit sem nyújtó, a város névvel visszaélő sáros faluban költsenek el milliókat a háború tiz hosszú hónapja alatt milliókat, amelyekért csak bosszúságot, gyomor­bajt és sarat kapnak. Nagyon szomorúak voltak tegnap este az aradi öreg népfelkelők, akik fáj­dalommal a szivükben gondoltak arra, hogy az a páratlan ünneplés, amelyet a magyar honvédek rendeztek Przemysl visszafoglalásának örömére nem Aradon, hanem Gyulán játszódott le egy­általában meg nem felelő külső keretek között. A gyulai közönség szivvel-lélekkel és impozáns tömegben vette ki részét a fenséges szépségű demonstrációból, de a szűk és sáros utcák, a nagy néptömegek Árvényülésére egyáltalában nem alkalmas útvonalak helyett elképzeltük az aradi főutat, a Szabadság-teret, a Kossuth szob­rot és újra és újra megkérdeztük egymástól, miért vert meg a sors bennünket aradiakat az­zal, hogy a magyar honvédség egyik legkiválóbb, legelitebb csapattestében szolgálva, ezren és tíz­ezren egy falu sártengerét kelljen taposnunk, amikor a gyönyörű századok sorait követve az ünnepély színhelyére vonulunk, ahelyett hogy Arad aszfaltos útja n ujjongó tömeg soraiban íüröszthettük volna meg lelkünket a nap fensé­ges pompájában.» Szorul szóra idéztük a gyű­löletes tudósítást, mely önmagával is a legna­gyobb fokú elienmondásban van, midőn elismeri «a fenséges szépségű demonstrációt, amelyből a gyulai a közönség szívvel lélekkel és impozáns tömegben vette ki részét.» Hisszük, sőt meg­vagyunk győződve róla, hogy a Gyulán huza­mos időn át tartózkodó intelligens és elfogulat­lan aradi népfelkelők nem azonosítják magukat az Aradi Közlöny tudósítójának kirohanásával. Joggal mondhatjuk ezt róluk, mert többekkel volt gyakran alkalmunk gyulai és aradi közálla­potok felől tárgyilagos eszmecserébe bocsátkozni. Anélkül, hogy ama nagyzási hóbortba essünk, hogy Gyulát Araddal azonos nívójú városnak proklamáljuk, épp az aradi népfelkelők spontán megnyilatkozása alapján állapíthatjuk meg, hogy a két város között olyan különbözetek is észlel­hetők, amelyeknél az inferioritás esete nem Gyu­lára nézve forog fenn. Így példának okáért ami Gyula falu sártengerét illeti, konstatálható, hogy Gyulának aránylag több utcája van kikövezve, mint Aradnak. Betonjárdája hasonlithatlanul több és jobb az aradi asfalt és kövezeténél. Közegész­ségi szempontból pedig épen nincs mint szégyen­keznünk Arad mellett. A gyulai hórház például az aradihoz úgy befogadó képessége, mint fel­szereltsége s hírneve szempontjából aként viszony­uk, mint nem is egy mező-, hanem fővárosé, egy falusihoz. Gyulán nem történt meg az a közegészségügyi botrány, ami Áradom a veszé­lyesen járványos betegség keletkezése s terjedé­sénél volt észlelhető, miről annak idejében az aradi lapokból tanulságos tudósításokat és kriti­kákat olvashattunk. A tudósító ur kirohanásával egyidőben történt, hogy a temesvári katonai parancsnokság kiküldöttjei a gyulai laktanyák átvétele céljából Gyulára jővén, spontán nyilat­kozatuk szerint a laktanyákat hygiénikus szem­pontból oly kielégítőknek, sőt a lehetőség kere­tén belül annyira eszményinek találták, mint sem Aradon, sem más tiz városban, ahol eddig megfordultak, nem volt alkalmunk tapasztalni. Ismételjük, hogy eszünk ágában sincsen váro- siasság tekintetében magunkat Aradhoz hason­lítani akarni, sőt azt is elismerjük, hogy úgy kulturális, mint társadalmi szempontból igen sok még Gyulán a kívánni követelni való, mely ki­vánalmaknak a hatósággal szemben gyakran adunk lapunk hasábjain is kifejezést, de azt, mint nem a saját magunk, hanem a hónapok óta körünkben tartózkodó elfogulatlan aradi nép­felkelők nyilatkozatát, hangoztathatjuk, hogy Gyula a szorosan vett alföldi városok között, egy Szentes, Makó, Hódmezővásárhely stb. ehez viszonyítva már ma is határozottan fölényben van és falusiasának csupán a rosszmájúság tün­tetheti fel. Az alsó—fehér—körösi ármentesitő tár sulat f. hó 10-én tartotta tavaszi rendes köz­gyűlését. Jelen voltak gróf Széchényi Antal tár­sulati elnök, dr. Follmann János társulati jogi­tanácsos h. alelnök, Aszalay Gyula, Adám Gusz­táv, dr. Balázs József, dr. Bucskó Koriolán, Demkó György, Goldis János, Kovács Gergely, Morvay Mihály, R. Nagy Imre, Ondrus Cyrill, Sebestyén Mihály, Szathmáry Gábor, dr. Szegedi Kálmán, dr. Török Gábor és Varga Mihály tár­sulati tagok, továbbá Palasovszky Sándor kir. főmérnök ministeri megbízott és Künzl Ernő tár­sulati igazgató főmérnök. A közgyűlés dr. Hoff­mann Károly ügyvédnek a társulati tagságról történt lemondása folytán választmányi tagul dr. Tórák Gábort, nyugdíj választmányi tagul pedig dr. Ladies Lászlót választotta meg. Fegyelmi bizottságba beválasztottak és pedig elnökül gróf Széchényi Antal, rendes tagokul : Adám Gusz­táv, dr. Lovich Ödön és Dr. Szegedi Kálmán, póttagokul: Ondrus Cyrill és Maki Ardeleán De­meter. a közgyűlés elrendelte az itceéri szivattyú telepre vonatkozó terveknek kormányhatósági jóváhagyás végett való felterjesztését s a kor­mányhatósági jóváhagyás kinyerése után a telep­nek sürgősen való felépítését, elrendelte továbbá a sittkai szivattyú telepnek üzemképes állapotba való helyezését. A közgyűlés dr. Lovich Ödön Gyula város polgármesterének, Lukács Endre gyulai járási főszolgabírónak éz Obrincsák István m. kir. honvéd ezredesnek az árvédekezésnél ta­núsított legmesszebbmenő támogatásért jegyző- könyvi köszönetét szavazott. Az igazgató főmér­nök jelentése helybenhagyólag tudomásul véte­tett. A társulat 1914 évi pénztári és leltári szá­madását a közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette s a számadóknak a szokásos felmentvényt megadta. 1914 évi pénztári bevétel volt 349792 K. 91 f. kiadás 255558 K 25 f, maradvány 1914 decz. hó 31-én 94234 K 66 fillér. A leltári na­gyon értéke 1914. dec. hó 31-én 1.410,875 K. 22 fillér. 1915. jan. hó 1-től junius hó 9-ig pénztári bevétel 142037 K 92 f, kiadás 70510 K 70 f, pénztári maradvány junius hó 9 én 71527 K 22 f. A koleráról szóló végjelentés. A várme • gyében a múlt év őszén fellépett nagy mérvű kolera járványról a vármegye alispánja — a fenn­álló szabályok értelmében — végjelentését a napokban terjesztette fel a belügyministerhez, amelybeu részletesen megemlékezett a kolera jár­vány felléptétől annak megszűntéig előfordult minden jelenségről különösen a járvány fellép­tének okairól, az ellene foganatosított védekezés­ről. Mindezen körülményekről annak idején több­ször tájékoztattuk olvasóinkat és igy a záró je­lentés tartalmát ismertetni feleslegesnek tartjuk. Az alispán felterjesztésében megemlékezik azon hatósági közegekről, akik a kolera járvány elfoj­tása terén lelkiismeretes ügybuzgó működésűk­kel sikeresen tevékenykedtek. Ezek között első­sorban kiemeli az alispáui jelentés dr. Zöldy Já­nos a vármegye főorvosának már a közigazgatási bizottság, valamint a törvényhatósági bizottság által is méltatott fáradságot nem ismerő ügy­buzgó és szakavatott működését, ugyancsak di­csérettel emlékezik meg az alispáni jelentés Tancz k Lajos Gyulaváros főkapitányának, vala­mint Kiss László a békéscsabai járás főszolga- birjának, s több járási orvosnak és községi or­vosnak tevékenységeiről is és javaslatba hozza, hogy a belügyminister az illetők egyrészének anyagi jutalom kiutalásával, másik részének pe­dig elismeréssel honorálja működését. A vitézségi érem örökléso. A békében vagy -a háborúban egyaránt az volt a szokás, hogy a kitüntetéseket a kitüntetett halála után vissza­származtatták az egyes rendeknek. Kérdésessé vált, vájjon mi történik a vitézségi érmekkel a a kitüntetett halála után. A Kül igy-Hadügy ér­tesülése szerint az elhalt egyének vitézségi érme minden körülmény között a hátramaradottak tu­lajdona. A hadseregmuzeum azonban elhatározta, hogy összegyűjti az elesettek vitézségi érmeit és megőrzi, mint feledhetetlen emléket. Épp ezért a vitézségi érmeket vagy meg-megveszi a a hátramaradottaktól vagy átveszi tőlük megőr­zés végett, tulajdonjoguk f ntartása mellett. Beteg és sebesült katonák látogatása, a beteg vagy sebesült katonáknak a monárchiában levő kórházakban leendő látogatása céljából a kereskedelmi minister úgy a személy, mint a gyorsvonati utazásoknál — azonban csak a har­madik kocsiosztályban — 50-os menetdijkedvez- ményt engedélyezett az illető katonák hozzátar­tozóinak és pedig a szülőknek, gyermekeknek, testvéreknek és a feleségeknek. A fenti menet- dij kedvezmény csak 50 kilométernél nagyobb utazásoknál vehető igénybe. A féljegyeket a sze­mélypénztárak csak akkor szolgáltatják ki, ha az illető hozzátartozó azon kórház vezetősége ré­széről, ahol a heteg vagy sebesült katona ápol- tatik, értesítést mutat fel, amelyben a kórház vezetősége igazolja, hogy a meglátogatandó har­cos az illető kórházban van elhelyezve és a lá­togatás ellen akadály nem forog fenn. Ezen ér­tesítésen a főszolgabíró és illetőleg a rendőrfő­kapitány által igazoltatni kell a rokonsági vi­szonyt a beutazandó vonal kezdő és végállomá­sának feltüntetésével. Tűz. Kedden délután 4 órakor tűzoltó ko­csik robogtak az Erdélyi Sáudor ut felé, de mert a toronyőr nem kongatott, a látvány nem keltett nagy ijedelmet. Később megtudtuk, hogy a kül­területen volt szükség a tűzoltók segítségére. Alb Péter ajtósfalvi, Fecske utca 3 számú házá­nak udvarán egy zsindellyel fedett kamara és hozzátoldott sertésól égett. A tűzoltóknak még akadt elég dolguk, hogy a tűz tovább terjedését megakadályozhassák, ami sikerült is. A mellék

Next

/
Thumbnails
Contents