Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-13 / 24. szám
XLVII. évfolyam 24. szám. Gyula, 191*» junius 13. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Év negyedre_ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Egyes szám ára 20 fillér. Á középosztály küzdelme. Ebben a világháborúban, a melynek a szörnyűségei megérintenek minden ideget, minden érzelmet, amely nem hagy semmi emberi vonatkozást érintetlenül: A közép- osztály szenved legtöbbet. Szenved különösen a bábom magyar terepén, a hol ez az osztály uj kialakulóban volt, a hol annak mag- vát a tisztviselői osztály képezte, amely uem éppen egészségesen, de hajtva az állami túlterjeszkedéstől folyton növekedett, de nem vagyonikig gyarapodott. Nagyon természetes, hogy ilyen tengő-lengő állapotban tartalékot sem tudott magának gyűjteni, mert amit a magyar tisztviselő tehetett, nem volt egyéb, mint csöndes resignációval számítás a nyugdíjra, a mi egyetlen egy nagy jótéteménye ennek a státusnak. Az is igaz, hogy az a nagy nyugdíjra való számítás meleg fészke volt az energiák elsenyvedésének és igen sok embert nyűgözött le. A háború a legcsekélyebbre csökkentette le a pénz vásárlóképességét és a legmagasabbra emelte minden, az emberi megélhetéshez szükséges anyagnak a forgalmi értékét. Ebben az értékcsökkenési és értékemelkedési malomban őrlődik most az egész magyar középosztály, amely a megélhetés nehéz problémájával uem keservesebb küzdelmeket viv meg minden nap, mint a harctéren küzdő FELELŐS SZERKESZTŐ: KOIIN DÁVID vitéz hadsereg. Ez vértelen, fegyvertelen, puskapormentes harc, de annak ép úgy meg vannak a maga borzalmai, mint annak a küzdelemnek, melyben fegyverek ropognak, ágyuk dörögnek és kardok villognak. Ma minden középosztálybeli családnál megtelepedett a szükség, a nélkülözés. Igazán rejtély, hogy a tisztviselők, a kiket sorsuk nem eresztett túl a IX. díjosztályon, hogy tudják mindennap elintézni a legnagyobb kérdést: a megélhetés kérdését. A hitelélet megszűnt, adósságot csak a legraf- finaltabb formák között lehet csinálni, az állam nem nyújt segítő kezet az ő embereinek, a megoldás nem kereshető egyébben, mint abban, hogy az a jobb sorshoz szokott osztály hozzászokik a nélkülözéshez. Ez megy is bizonyos fokig, mert az már most megállapítható, hogy a világháború meg fog bennünket tanítani életmódunknak olyan takarékos berendezéséhez, a mit képtelennek hittünk ebben a tejjel-méz- zel folyó országban, a hol a valódi és reális életre mégis csak az ébresztette fel az embereket, hogy itt az emberi ellátás még nehezebb, mint azokban az országokban, a melyeken kevesebb a termés, de jobb a köz- igazgatás. Ennek az országnak a gerinco a közép- osztály. Ez fejlesztette azzá, ami most, ez érlelte meg benne az erőt, mellyel ellene Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. tud állani annak az elementáris hatalmakkal dolgozó támadásnak, mely most ostromolja. Eunek a középosztálynak, ha súlyos sebekből gyógyultan is, de mégis épen, egészségesen kell kikerülni a világháború bajaiból. Mert ez a most minden ádáz bajjal és veszedelemmel küzdő középosztály biztosítéka az egész magyarságnak, ez az államalkotó és államfentartó elem, a melyet nem lehet helyettesíteni sem uj képződésekkel, sem valami külföldi behozatallal, a mire a magyar mindig nagyon hajlandó volt. A sok gond között, a mely egészen természetesen rányomaszkodik a kormányra, nem utolsó az, hogy ennek a középosztálynak a háborúban vett sebei miként gyógyittatnak. Mert lehetetlenség, hogy Magyarország ép és egézséges középosztály nélkül megoldhassa a rá váró feladatokat. Mint annak idején közöltük, a Békésmegyei Állami Tisztviselők köre memorandummal fordult a miniszterelnökhöz a hus- kérdés megoldása és a főbb élelmiszerek árának megállapítása végett. Kérelmük támogatására felkérték az Állami Tisztviselők Orsz. Egyesületét is, ahonnan válaszul a következő levél érkezett Zádor Mór kir. pénzügyigazgató, a gyulai kör elnökéhez : Nagyságos Elnök Ur! Múlt hó 19-én kelt becses átiratukból és annak mellékletéből egyesületünk igazTÁRCA. A hadegészségügyi kiállítás tanulságai. Irta: Lukács György. (II. Folytatás és vége.) Ha semmi más eredménye nem lenne ennek a kiállításnak, mint az, hogy a nagyközönség éber érdeklődését felkeltette a hygenikus ismeretek iránt, ez az eredmény egymaga is teljesen igazolja a kiállítás létjogosultságát és ez az egy eredmény egymaga is legfényesebb bizonyítéka a kiállítás időszerűségének. A hygienikus ismeretek iránt felébredt érdeklődés egyszersmind azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy immár teljesen megérett a talaj arra, hogy a közegészségügyi alapvető ismeretek tanítását szervesen illesszük bele köznevelésünk rendszerébe. A középiskola reformja a háború után bekövetkező normális idő megoldásra váró feladatai között a legelsők egyike. A reform keretéből ki nem maradhat a közegészségügyi ismeretek alapos elsajátításának intézményes biztosítása. A kiállítás egyik főcélja az volt, hogy bemutassuk szemléltető módon, mi mindent tesz a hadvezetőség, az állam és a társadalom hadba- vonult véreink egészségének lehető megoltalma- zására. A modern technika az öldöklésre szolgáló pusztitó eszközök előállítását nagy tökélyre vitte. A mint a kiállításunk bemutatja, a rombolás eszközeinek tökéletesedésével párhuzamosan tökéletesedtek a tudománynak azok a vívmányai, feltalálásai is, amelyek a rombolás lehető jóvátételére törekszenek. Az orvos tudománya, kézügyessége, az ápolónő önfeláldozása csodákat müveinek, Olyanokat, melyekről régebbi időben szó sem lehetett. Á társadalom politikus figyelmét legnagyobb mértékben az ragadja meg, hogy minő eszközök állanak ma már rendelkezésünkre avégből, hogy a sebesülések, megbetegedések vagy egyéb hadi fáradalmak következtében rokkanté vált egyéneket ismét munkaképesekké te- hessük, visszaadhassuk a hazának, a társadalomnak és a családnak, miképen lehet olyanokból, akik a látszat szerint már csak arra valók volnának, hogy könyörületből eltartassanak, keresetképes munkás egyéneket nevelni. A munka és keresetképesség visszahozza a rokkantnak életkedvét, a társadalomra meg kimondhatatlan haszonnal jár, mert újból érték termelőkké tesz1 azokat, akiket mostoha sorsuk a csupán értékeket fogyasztók szomorú kategóriába igyekezett volna besorozni. Kiállításunk a rokkant ügy minden újabb fejleményével megismerteti közönségünket. Előtárja azokat az objektiv vívmányokat, melyek segélyével a munkaképtelenekké vált sebesült és beteg katonákat ismét munka és keresetképesekké lehet tennünk. Kiállításunk anyagának tanulmányozásából és különösen az ezen teremben elhangzott nagy- értékű előadásokból meggyőződhetett mindenki, hogy : Állam és társadalom a legnagyobb oda adással karolják fel a rokkantak ügyét és a tudomány minden Útmutatását megragadják arra, hogy a rokkantból munkás, dolgos, értékeket termő individuumokat teremtsenek A bénák és csonkák ügye, valamint a vakok ügye a legmelegebb felkarolásban részesül. Dollinger és Grósz tanárok jeles előadásai részletesen megismertették kiállításunk közönségével a bénák és a vakok ügyében megindult és gyönyörűen tovább izmosodó tevékenységet. Van azonban a rokkantaknak egy harmadik kategóriája, és pedig a legszámosabb, amelyről való gondoskodás még nincs kellően mederbe terelve. Ezek a háborúnak azon áldozatai, akik belső betegség miatt váltak rokkantakká, munka és keresetképtelenekké. Ide tartoznak a rheumatikusok, az idegbajosok, a szív és tüdőbajosok. A rheumatikusok sorsáról, arról, hogy ők is újból munka és kereset képes tagjaivá lehessenek a társadalomnak, mindenesetre lesz kellő gondoskodás, sőt ez már folyamatban is van. Ezen a téren nem is kell legyőzhetetlen nehézségekkel megküzdenünk, mert hiszen hazánk thermalis vizekben oly gazdag, mint kevés más országa a világnak, e részben tehát a természet nyújtotta gyógyerőknek helyes kihasználásával igen nagy eredményeket lehet elérni. Az idegbajosokról és szívbajosokról való gondoskodás tekintetében sem lehetnek komoly aggályaink, mert ezeknek már száma sem oly nagy, hogy megXja.p’u.nlc mai száma S oldal.
