Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

B e k e s

1915. április 25.

úgy várható, ha a nagy fogyasztóközönség- nek, a lakosságnak köztudatába átmegy annak a felismerése, hogy úgy az egyesek jól felfogott érdeke, mint az egész nemzet élet- érdeke parancsolólag követeli az élelmiszerekkel való takarékoskodást, az oktalan pocsékolástól való tartózkodást és az ólelmikószlet pótlásáról való gondoskodást.

Mindjobban bizonyosabbá válik, hogy a most folyó világháborút az a hatalmi csoport fogja elveszteni, amelyet ki lehet óheztetni. Azok az országok győznek, amelyek nemcsak elóg vért tudnak a diadalért áldozni, hanem a lakosok életmódjukat a komoly időknek megfelelő módon tudják és akarják redukálni. Mindenki akarjon élni és akarja, hogy a szomszédja is éljen. Tehát csak akarat kell Segítse mindenki egymást, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere.

Ezt kívánja elérni a kormány is legutóbbi rendeletével, amelyben mindenkinek kötelességévé teszi, hogy a lehető legtakarékosabban bánjék a kenyérgabonával. Kötelességévé még azoknak is, akik a saját személyi szükségletükre bőven ellátták magukat, mert ha maguk duslakodnának, honfitársaik szájából húzzák ki a falatot, kik drága pénzen sem juthatnak a békeidők kenyeréhez. — A kormány több rendeletben intézkedett, hogy a két kenyérgabonát, a búzát és rozsot, pótszerekkel : árpával, tengerivel, burgonyával egészítsük ki. Ezeket a rendeleteket erkölcsi kötelessége mindenkinek pontosan megtartani, sőt még azon is tulmenőleg takarékoskodni.

Ezeket a szempontokat senkinek sem szabad szem elől tévesztenie, aki a minisztérium által előirt minőségű és mennyiségű hadiliszt és abból készült kenyér silánysága s gyakran élvezhetetlensége miatt országszerte és Gyulán is panaszkedik és elégedetlenkedik. A liszt feleslegek lefoglalása és elárusitásának hatósági kezekbe utalásával azonban, habár főbb vonalaiban ki is vannak jelölve a közólel- mezés körül a városi hatóság teendőinek keretei^ mégis a liszt és kenyér árusítás módja tekintetében, a helyi viszonyok figyelembevételével

színház java erőit B. osztályú népfölkelőkként elvitték — de hála a kultuszkormány belátásának, az igazán elsőrendű és nélkülözhetetlen erőket felmentette.

Most már a szegedi szezon befejezéshez közeledik s a társulat sok reménnyel készül a gyulai szezonra. Valami különös kedvezése a sorsnak — hogy bár egy párral a segédszemélyzetből csak — kevesebben vagyunk — ilyen jó gárdája még a szegedi színháznak is ritkán volt. A régiek közül, az élén Déry Rózsival, itt van még Hilberth Janka, G'ómory Vilma, Mik lossy Margit, Körmendy Kálmán, Sólymossy Sándor, Sümegi Ödön, Ferenczi Frigyes és Müller Mátyás. Újak : Koháry Klári énekesnő, Marossy Margit énekesnő, Nagy Erzsi szende, Császár Camilla naiva, Gazdi Aranka anya színésznő, Bánki Judit szende és társalgási. Férfiak közül : Ocskay Kornél tenor és bonvivánt énekes, Szeghó' Endre jellemszinész. Ungváry Mór apaszinész, Szilágyi Aladár komikus, Matány Antal táncos, naturburs, Bende László lírai szerelmes, Fekete Jenő másod komikus. Ezzel a gárdával és a fent említett kitűnő műsorral óhajtja 6—7 hétre tervezett szezonját május vége felé megkezdeni a szegedi társulat — valószínűleg a Vörös Ördögök előadásával.

Hadak szárnyán repül az idő s egy pár hét múlva Gyula kedves falai között találunk otthont s a közeli kedves viszontlátásra ezúton küld egy hódolatteljes üdvözletét a társulat és vezetője Almássy Endre.

szabadon rendelkezhet. Most már tehát csak arról lehet szó, hogy ezt a szabadkezet a közélelmezós szempontjából célszerűen és közmegnyugvásra használta-e fel a város vezetősége ?

Vitatható, hogy volt-e egyáltalában szükség az utalvány rendszerre szorítani a közönséget, s nem-e lett volna helyesebb a kenyérüzleteknek átadni a lisztet feldolgozás illetőleg elárusitás végett, hogy a verseny következtében jó kenyér kiszolgáltatására törekedjenek? Az első napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a közönség egyáltalán nem rohanta meg a kenyér árusokat, akiknek napokig megmaradt a készletük, ami amellett bizonyít, hogy a fogyasztás igy sem lépte volna át a normális határokat, mert a lakosság túlnyomó része el van látva liszttel.

Lapunk múlt heti számában részletesen ismertettük, hogy dr. Lovich Ödön polgár- mester minő rendszer szerint oldotta meg ezt a feladatot. Rámutattunk, hogy az eredetileg tervezett bárcarendszert technikailag kivihetetlennek tartjuk. Ez a megállapításunk már a bárcaosztós második napján be is bizonyosodott, amennyiben már hétfőn be kellett szüntetni az egy hétre szóló bárcák kiállítását és e helyett V8 kgrammos mennyiségekre szóló háromféle jegyeket kellett nyomatni és pedig külön a kenyér, főzőliszt és kenyér- lisztre, mi által lehetővé vált, hogy kiki egyszerre egy heti szükségleténél kevesebbet is vásárolhasson. Az egész héten át nagy számban kereste fel a lakosság az utalványosztó helyiséget A városháza nagytermében Alcser Antal főszámvevő felügyelete alatt három tisztviselő foglalkozott a bárcák kiállításával és a hót végéig 1358 családfő váltotta ki liszt és kenyórutalványait. Most már gyérebben jönnek a jelentkezők, úgy hogy csak délelőtt 10—12-ig lehet bároát kérni.

A viszontelárusitással foglalkozó kereskedők részéről az a panasz hangzik, hogy a város a közvetítésért a liszt minden kilójánál csupán csekély 2 fillér kezelési költség hozzá- ütésót engedélyezte, de 5 kgrammon felüli eladásnál ezt a csekély összeget sem hagyja felszámítani s igy nemcsak hogy ingyen „dolgoznak, hanem még r adásul 4—6 filléres papirzsákot kell adniok a hatósági liszthez. Neheztelik továbbá, hogy a falragaszokon nullás liszt és árpával kevert főzőliszt, valamint ugyanilyen kenyórliszt forgalomba bocsátása is van hirdetve, holott sem nullás, sem árpás lisztet nem ad nekik a város az említett lisztfajtákat pedig a közönség erősen követeli s minthogy a vevőket kielégíteni nein tudják, sok molesztálásnak vannak kitéve.

A kereskedők előbbi panaszának igazságosságát magunk is osztjuk és kénytelenek vagyunk belátni, hogy a kezelési költség megállapításánál velük szűkkeblűén bántak el. Utalunk arra, hogy a fővárosban a közvetítők a hatósági nagybani árnál 5—10 fillérrel drágábban árusíthatják a hatósági lisztet. Hiszen csak természetes, hogy a nagy üzleti kiadással, boltbérrel, személyzeti fizetéssel, adóval megterhelt kereskedő, akinek saját megélhetését is az árucikkeknél elért haszonjövedelem képezi, ingyen nem dolgozhat, nem is említve, hogy kilónként kimérve, egy zsák lisztből nem képes olyan mennyiséget kimérni, amennyiért ő fizetett. Ha maga a város nyitna hatósági lisztüzletet, arra nem volna kiadása? Az a megszorítás pedig, hogy öt kilón felüli eladásnál a beszerzési áron kell a lisztet adni, éppen logikátlan és nélkülöz minden kereskedői érzéket, mert ez esetben a kereskedő ingye nes kiszolgáláson felül, még 6 fillért a magáéból rá is fizet. Minél többet ad el, annál több kára van. Ekkora önzetlenséget pedig

nem szabad a kereskedőktől kívánni. Ez éppen olyan dolog, mintha a városi tisztviselőtől azt kívánnák, hogy a háború okozta súlyosabb megélhetési viszonyok mellett még mondjon le jövedelmének egy részéről is. Vagy ha a fogyasztókat ennyire védelmezni óhajtjuk, miért nem vállalja magára ezt a költséget a városi közpónztár ? És miért részesítik előnyben azt, akinek 8 kiló lisztre van pénze azon szegény emberrel szemben, akinek csak két kilóra telik?

Kereskedőink közül sokan abbahagyni készülnek a sok zaklatással és ráfizetéssel járó hatósági lisztárusitást.

Ami pedig a kereskedőknek az árpás liszt hiányára vonatkozó panaszát illeti, azon — sajnos — csak néhány hót múlva lehet és akkor is csak kis mértékben segíteni. A földmivelési miniszter ugyanis eddig csupán 140 mázsa árpát utalt ki a városnak s ezt is mindezideig csak papíron, mert az árpa még nem érkezett Gyulára. Mihelyt megjön, gondoskodni fog a város, hogy legalább a főzőlisztet bocsáthassa 50% árpakeveréssel forgalomba. De ez a 140 mázsa oly kevés, hogy egy-kót hót alatt bizonyára el fogják kapkodni. Finom tészta lisztet pedig csak 6—7 mázsát lehet kiőrölni 1 -waggonból, amit egyelőre a pékek és cukrászok részére kellett átengedni.

Az első héten forgalomba hozott hadi- kenyér, mely a hatósági kevert lisztből készült, legtöbbször emberi táplálkozásra alkalmatlan volt. Része volt ebben elsősorban annak, hogy a város részére Gyomáról szállított és megőrölt búza a lehető leggyengébb minőségű volt, amelyből minden kukorica vegyítés nélkül sem lehetett volna jó kenyeret sütni. De része volt annak is, hogy a mi sütödéinknek és a népnek sincs fogalma a kukorica kenyér készítési módjáról. Sokan a polgármestert szerették vona felelőssé tenni a rossz kenyér miatt, pedig neki csupán annyi része van benne, hogy kötelessógszerüen a miniszter által előirt lisztkeverósi arány betartására ügyel s ő nem oka annak, hogy árpa hijján kukorica keverékből jó kenyeret nem* lehet sütni. Egy-kót heti kísérletezés után azonban, reméljük, mint másutt, úgy a mi sütödéink is eltalálják a hadikenyórnek legalább tűrhető módon való sütési módját.

Aradon például a sütődók megállapították, hogy az a kukorica liszt, melyben ötven százalék a búza, vagy az árpa, minden követelménynek megfelelő kenyérré nem dolgozható fel, ellenben az a liszt, amely ötven százalékos tengeri, harminc százalékos árpalisztből van keverve, az a legfinyásabb gyomor által is könnyen megemészthető kenyér sütésére is alkalmas. Sajnosán ismételjük azonban, hogy árpát nem lehet szerezni s legfeljebb az veheti hasznát ennek a receptnek, akinek otthon árpalisztje van.

A mi hetven százalékos kukoricával kevert hadilisztünkből Ízletes, sima felületű, szivacsos kernyeret a következő kipróbált módszerrel lehet sütni:

1. A gondosan kiszitált liszt minden kilójából tizenöt dekát igen forró, bugyborékoló vízzel le kell forrázni.

2. Ezt a forrázatot a többi liszthez csak akkor szabad hozzákeverni, ha az már lehűlt, mert különben agyonüti az élesztő hatását.

3. Minden kiló liszthez két és fél deka élesztőt és két deka sót kell adni.

4. A dagasztásnál arra kell vigyázni, hogy lehetőleg kevés vízzel dolgozzuk meg a tésztát.

5. A kenyeret ezután rendes módon kell tovább kezelni. Fontos, hogy kót-három órát keljen. A kelósi idő a helyiség melegségétől függ A kemencét a szokásosnál sokkal for-