Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-11 / 15. szám
1915. április 11. Békés 3 retta, Schmidt Gyula 400 drb. cigaretta, Molnár Albertné 14 csomag dohány, Kucsera Nándorné 300 darab cigaretta, Farbasházy Vilmos 500 drb. cigaretta, Katona Eiekné 300 drb. cigaretta, TJgrai Margitka 100 drb. cigaretta, őzt. Licska Jánosné 24 drb. szappan, Gergely Magda 20 drb irón, 200 levélpapír és boríték, özv. Kulizsák Ferencné 2 drb torta, Barát Ferencné 1 drb kalács, 20 drb. főtt tojás, 1 drb főtt sonka, Molnár Albertné 2 tál sütemény, Weltmann Mariska 80 drb. sütemény, Tömöry Lajosné 1 üveg paprika, 1 üveg lekvár, dr. Márkus Mi- hályné 4 klg. levesbe való tészta, özv. Misley Hihályné 6 K, özv. Dobra Ferencné 1 K, Schmidt Istvánné 10 K, Kir. adóhivatal gyűjtése 6 K 50 fill., Deimel Sanyi 200 darab cigaretta, Mundruczó Gáborné 1 korona, Szilágyi Jánosné 2 korona, H. Gy. 4 korona. Károlyi Gáborné 1 üveg savanyupaprika, Méhészegylettől (Pettner J. utján) 1 bődön méz, Stéberl Andrásné 1 drb sonka. A gyulai vöröskereszt egylet céljaira Lőrinc Istvánné 5 K, egy tanyai gazda felesége 6 koronát adományozott. A közkórházi sebesüit katonáknak a húsvéti ünnepekre Schmidt Gyula vaskereskedő 2 tál süteményt, 700 cigarettát és 20 korona készpénzt adományozott. Gyűjtés a vak katonáknak. Mint egyátalán semmiben sem, úgy e kérdésben sem marad hátra Gyula városának áldozatkész közönsége. Dr. Lovich Ödönné, a Vöröskereszt Egyesület helyi fiókjának lelkes, ügybuzgó, fáradságot nem ismerő elnöknője kezdeményezésére a húsvéti ünnepek 2 napján a református templom, a Winkler gyógyszertár és a Komló szálloda előtt városunk lelkes, nemesszivü hölgyei, névszerint: Katona Eiekné, Szabó Emilné, Vincz Sándorné, Berkes Ilonka, Czecz Ica, Czinczár Paula, Gasse Lusy, Gödry Ilus, Lukács Iucsi, Marsits Zsuzsika, Rednik Margit, Szabó Emma és Mángó, Szakmáry Erzsi és Ilonka, Szarvassy Mária, Tar Ella, Ulicska Margit a harctéren elvakult hős katonák részére gyűjtést rendeztek Az eredmény várakozáson felül áll. összegyűlt összesen 504 korona. A rokkant katonákért. A „Népegészség és Tuberkulózis“ Írja: Nagyfontosságu egészségügyi kérdést vetett föl a háború, amelynek megoldásával nemzetünknek legkomolyabban kell foglalkozni. Nem lehet kétséges, hogy azok, kik testük épségével áldoztak a haza védelméért, kárpótlásukat teljes joggal elvárhatják. A háború testi károsultjai közül a legszembetűnőbb azoknak sérelme, akik látható testrészük elvesztésével kerültek haza. Ezekről különben az 1871. évi LI. törvénycikkben történik némi gondoskodás. De milyen nagy azoknak a száma, akik a háború fáradalmai következtében beteggé váltak ? Hadviseléssel járó nélkülözések, fáradalmak, lelki izgalmak, az időjárás ezernyi viszontagságának kitett embertömegeket sok olyan betegség számára is fogékonnyá teszik, amelyek krónikus természetüknél fogva tulajdonképpen a háború után fognak a maguk vészes hatásával járni. A rokkantkérdés tehát sokkal kiterjedtebb, mint azt általában hiszik, mert nemcsak a sérülések folytán beállt munkaképteleneket kell rokkantnak tekinteni, hanem azokat is, akik a háború következtében ideg- vagy belső bajban betegedtek meg. A nem sebesülésből eredő rokkantságnak túlnyomó kontingensét a tuberkulózis szolgáltatja. Ez a körülmény indította a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesületet, hogy megelőzve minden más akciót elsőnek forduljon az illetékes körökhöz, ráirányítva figyelmüket a tuberkulózis ügynek eme uj nagy problémájára. Felhívjuk olvasóink figyelmét lapunk mai számának tárcájára, mely Lukács György v. b. t. t. városunk illustris országgyűlési képviselője tollából származó beható tanulmányban foglalkozik e kérdéssel. Gyűjtés a harctéren megvakult katonák részére. A gyulai 2 honvédgyalogezred 2 pótszázadának legénysége gyönyörű s az ezred nevéhez méltó dolgot mivelf. Most mikor a honvédelmi miniszter a tavaszi munkák elvégzésére 14 napi szabadságot engedélyezett, a szabadságoltak Wéber Ferenc szakaszvezető és Atlasz József tizedes indítványára a harctéren megvakult katonák felsegélyezésére zsoldjukból 391 koronát adtak össze. Szinte hoiibilisnek tűnik föl ez az összeg, melyet java részben nehány hold földdel rendelkező román és magyar katonáink adtak össze szegény bajtársaik szenvedéseinek enyhítésére, de bámulatos volt az a versengve, vállvetve adakozás, melyből a szeretet s jóság sugárzott ki s még értékesebbé tette koronájukat. Elvi döntés állampolgársági ügyben. Egy magyar honos kivándorolván Eszakamerikába, ott állampolgárságot nyert. Az illető tavaly hazaérkezvén, minthogy állítási kötelezettségének még nem tett eleget, felhivatott, hogy jelentkezzék sorozásra. Az illető meg is jelent a bizottság előtt és felmutatta ott azt az okmányt, amely szerint amerikai állampolgárságot nyert. Mivel azonban a hazai törvények szerint még nem állottak elő azok az előfeltételek, amelyek alapján magyar honosságát elvesztette volna, ennélfogva a sorozó bizottság az illetőt továbbra is magyar állampolgárnak tekintvén, őt besorozta. Az ügy a belügyminister elé került, a minister döntése a napokban érkezett le és annak értelmében az illető mint amerikai állampolgár elbocsájtandó a hadsereg kötelékéből. A belügyminiszter leirata szerint ugyanis nevezett amerikai állampo'gárnak tekintendő azért, mert bár a magyar honossági törvény az 1879. évi L. tcz. szerint még mindig magyar állampolgár volna, azonban az északamerikai egyesült államokkal kötött nemzetközi szerződés szerint azok a magyar állampolgárok akik időközben Amerikában szereztek meg magyar állampolgárságot, a magyar állampolgárságot elvesztik, tekintet nélkül arra, hogy az 1879. L. t-c. szerint beállottak e azok az előfeltételek, amelyek esetén valaki megszűnt magyar állampolgár lenni. A vármegye közúti költségvetését a törvényhatósági bizottság az 1915. és 1916. évekre összeállítván azt felülvizsgálás és jóváhagyás végett felterjesztette a kereskedelmi miniszterhez. A kereskedelmi miniszter azonban a költségvetésből csupán az 1915. évre vonatkozó részt vizsgálta felül, mig a költségvetésnek az 1916. évre vonatkozó részét figyelmen kívül hagyta; az 1916. évre a vármegyének uj költségvetést kell készi teni a háború állapotára figyelemmel. Az 1915 évre vonatkozó költségvetésre nézve a miniszter az alábbiakban döntött. Jóváhagyta azt a rendelkezést, melyszerint a közúti adó 10%-ban lett megállapítva, továbbá a törvényhatóságnak azt az elhatározását, hogy az igás és kézi minimumok készpénzben rovandók le, ellenben az állami adót nem fizetőknek tetszésére van bízva, hogy tartozásukat természetben szolgálják le, vagy készpénzben fizetik azt. A beruházási ut és hídépítéseknél elért 140 000 korona a kilátásba helyezett 143 klmtr hosszú útvonalak kiépítésének engedélyezéséig külön alapként való kezelését szintén megengedte a minister oly őzéiből, hogy ez az alap is a 148 kmtren felüli útépítésekre legyen felhasználható Nem- járult hozzá a minister ah hoz, hogy a törvényhatósági utak után az uti- átalány a kiépített utaknak évi kétszeri beutazása alapján legyen megállapítva és a minister az eddigi állapotnak további fenntartását rendelte el illetőleg a beutazásoknak felemelését. A minister törölte a bevételekből azt a 75000 koronát is, amely útadó hátralékok czimen vétetett fel a költségvetésbe, mert ez az összeg tényleges készpénz fedezetül nem szolgálhat. Az utkaparói létszámnak hattal való szaporítása ellen nem emelt kifogást a minister, mert a törvényhatósági úthálózat növekedése miatt egy-egy utka- paróra már a mostani viszonyok mellett is több mint hat kilométer ut kezelése hárul. A homok beszerzésre felvett 8000 koronát egészben törölte a minister. Úgyszintén töröltetett a költségvetésből úttest tartozékok fenntartása czimén felvett 9716 korona, mert az ezen összeg terhére fedezni kívánt munkálatok, a közforgalmi érdekek veszélyeztetése nélkül elhalaszthatók. A törzskönyvezési költségekre felvett 1500 korona, mivel a munkálatok szintén elhalaszthatók ugyancsak nem engedélyeztetett. A fentiek figyelembevételével a vármegyének 1915 évi közúti költségvetését 668727 kor. 11 bevétellel 582504 kor. 15 fillér kiadással és igy 86222 kor. 15 fillér maradvánnyal állapította meg a keresk. miniszter. A vármegye által egybe állított költségvetés szerint a maradvány 142050 korona lett volna. Harminchattól — negyvenkettőig. Szerdán állottak sorozó bizottság elé az öreg és mégis katonai szolgálatra alkalmas fiatal legények, akik közül besorozták többek között a város fejét, dr. Lovich Ödön polgármestert is. A városi képviselők közül »tauglich« lett : dr. Komád Ernő kir. ügyész, Grünfeld Jakab és Reisner Béla, továbbá társadalmunk ismert tagjai közül Gedeon járásbiró, Faragó Andor fakereskedő, Balogh János és Scher Izsó tanítók. Csütörtökön a gyulai járásbeliek sorozása ejtetett meg, mely alkalommal Hegedűs Gyula gyulavárii főjegyző is besoroztatok A gyulai uj református temető megnyitása. A gyulai református Egyháztanács még február hó 7-én tartott ülésén Dombi Lajos lelkész elnöklete alatt Csiszár Sámuel kántor indítványára elhatározta, hogy az uj református temetőt a legközelebbi református katona temetésekor megnyitja. Evégből a temetkezési hely kijelölésére a maga kebeléből egy bizottságot küldött ki az Egyháztanács. A kiküldött bizottság áthatva a mostani világtörténelmi idők fontosságától, a legszebb helyet jelölte meg az uj temetőben a hazáért meghalt hősök nyugvóhelyéül, hogy hirdessék e vitéz hősök néma sirhalmukkal is a későbbi kornak a törhetetlen hazaszeretetei, elomló poraikkal tegyék szentté e drága magyar földet, melyet őseink vérük hullásával megszereztek. Április hó 1-én Szabó Ferenc közkatona — városunk fiának temetésével az uj temető megnyitása tényleg megtörtént. Balogh Mátyás segédlelkész, Csiszár Sámuel kántor. Krasznai István gondnok, Csolnaki Lajos, id. Csordás Ferenc, Dalmadi István ifj. K. Gombkötő István, Kertész gándor, Kiss Mihály, Nádházi András, id. Pikó István, id, Tar András, Ötvös János presbyterek és szép számú közönség jelenlétében a XC. Zsoltár majd a Hymnus eléneklése után lebocsátották a halottat a sírba. Ekkor Balogh Mátyás s. lelkész megnyitó beszéddel és imádsággal Istennek áldását kérie az uj temetőre, mely majd a benne nyugovóknak csendes pihenést ad. A beszéd után könnyekig megható volt az a jelenet midőn a gyülekezet a föld dübörgése között elénekelt : «Nincs már szivem félelmére, Nézni sírom fenekére» és «Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar ! Bölcsöd ez, majdan sírod is, mely ápol s eltakar . . . Halálozás. Szilvást Lajos gyulai kertész,,a 101, gyalogezred közvitéze, a harctéren eltöltött 6 hónapi küzdelemből kifolyólag szerzett betegsége folytán, 2 havi kínos szenvedés után besztercebányai kórházban f. hó 8-án, 24 .éves korában elhunyt. A vitéz katona Szil vási Lajos gyulai csizmadia iparos fia volt, akit a súlyos veszteség, családjával együtt mély fajdalommal tölt el. A hős katona temetése apr. 10 én volt a reform itus egyház szertartása szerint a besztercebányai katonai köztemetőben. Beke hamvaira Mulatozás után a halálba. Szabó Imre 71 éves gyulai földmives világéletében nagy barátja volt a szesznek. A húsvéti ünnepeken is ennek a szenvedélyének áldozott. Mindkét napot vig mulatozással töltötte, akárcsak legény korában. Kedden reggel aztán leánya hiába kereste Doba.y utca 12 szám alatti lakásán Véletlenül felnézett
