Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-01 / 9. szám
Békés 1914 március 1. 3 lyek kizárják, hogy birtokviszonyok a magyarság hátrányára s a nemzetiségiek javára eltolódjanak ; feliratában arra is kéri a kormányt, hogy a nemzetiségi irridentisztikus törekvésekkel s illetőleg azokkal szemben, a kik a magyar állam nemzeti egységét elismerni nem hajlandók s illetve, a kik az ellen izgatnak — a magyar államhatalom egész súlyával kíméletlen szigorral lépjen fel.« A határozati javaslatnak felolvasása után általános meglepetésre senki sem szólalt fel, úgy, hogy elnöklő alispán a felhangzott éljenek alapján a javaslatot egyhangúlag elfogadottnak jelenthette ki. Ezután sorra kerültek az egyes bizottsági tagok által soronkivül tárgyalni kért ügyek. Első volt ezek között Békéscsaba községben megtartott elöljárói választások ellen beadott felebbezés. A javaslat szerint a felebbezések figyelmen kívül hagyása mellett a megfelebbe- zett választások megsemmisítésére nincs ok. A javaslathoz hozzászólt elsőnek Zelenyánszki Mihály és Pollák Arnold, mindketten a választás megsemmisítését kérték. A törvény- hatósági bizottság azonban, a járási főszolgabírónak — akit Zelenyánszki személyében is megtámadott, — hosszasan de meggyőzően előadott felvilágosításai alapján nagy többséggel elfogadta az állandó választmány javaslatát. Nagyobb vitára szolgáltatott okot a békéscsabai községi tisztviselőknek a gróf Traut- mansdorf-féle földvételből kifolyólag történt inegjutalmazása. Az állandó választmány a képviselőtestületnek a szóban levő kérdésben a nagy többséggel hozott szabályszerű határozatát helybenhagyni javasolta, mert az vagyonjogi szempontból sem volt megtámadható. Ezzel szemben Pollák Arnold hevesen kikelt az igen nagy összegű megjutalmazás ellen annál inkább, mert a tisztviselők egyrésze már kapott ezen a cimen pénzbeli jutalmat; hasonló értelemben szólalt fel Kraszkó Mihály is, ellenben dr. Holländer Lipót és dr. Martos József az ellenkező álláspontot védték, utóbbi felhozta, hogy Gyulaváros is szivesen szavazott volna jutalmat tisztviselőinek a benedeki földvétel ügyéből kifolyólag, ha lett volna miből. Pollák és társai névszerint való szavazással való eldöntését kérték az ügynek, aminek az eredménye az volt, hogy az állandó választmány javaslata 80 szavazattal 68 ellenében elfogadtatott. A szavazás eredménye az utolsó percig kétes volt, végre is a tisztviselőknek utoljára leadott 20 egyöntetű szavazata a jutalmazás megadását emelte határozattá. Nagy vita kerekedett ezután az orosházi elöljárói választások ellen beadott felebbezés tárgyalásánál. Ennél az ügynél maguk az orosháziak szakadtak két pártra. A javaslat értelmében 4 megfelebbezett elöljárói választás megsemmisítendő egy pedig helybenhagyandó volt. Brósz János, Bikády Antal és Kvanka Mihály a választások megerősítése mellett, mig Csizmadia András az állandó választmány javaslata mellett foglalt állást. Felszólalt dr. Berthóty István főszolgabíró is, aki a választásokon elnökölt és kellő világossággal tárta fel a kérdést a közgyűlés előtt s maga is a megsemmisítés mellett foglalt állást és pedig az összes megfelebbezett állásokra nézve. A szavazás szerint az állandó választmány javaslata fogadtatott el. A békéssámsoni községi választások ellen beadott felebbezésnél ismét Brosz János szólalt fel és a választás megsemmisítését kérte, a választások megerősítését javaslatba hozó állandó választmányi előterjesztéssel szemben ; a többség a választások megerősítése mellett döntött. — A déli 12 óra után félbe szakított közgyűlés délután 3 órakor folytattatott. A délutáni ülésen azonban már nagyon megcsappant az érdeklődés, úgy, hogy a tisztviselőkkel együtt alig 30-an vettek részt az ülésen. Az ülés lefolyása is teljesen elütött a délelőtti ülés hangos mozgalmaságától, mert, eddig ami alig történt még meg — a délutáni tárgyalásra fennmaradt 120 tárgy egyetlenegy felszólalás nélkül az állandó választmány előterjesztései értelmében intéztetett el. így történt azután, hogy a délutáni közgyűlés I/2 5 órakor már véget is ért. A hitelesítő közgyűlés másnap délelőtt 10 órakor tartatott meg. A közgyűlés fontosabb tárgyainak elintézéséről az alábbiakban tájékoztatjuk olvasóinkat: A törvényhatósági bizottság a közigazgatási bizottság átirata folytán felirt a földmivelésügyi miniszterhez, hogy a folyammérnöki hivatal főnökének a székhelyen kívül való lakásra adott engedély visszavonassék és hogy a tervbe vett székhely áthelyezés mint a vármegye közérdekével ellentétes, meg ne történjék. A községi vadászati jog bérbeadása tárgyában a vármegye által alkotott szabályrendelet — kivéve a belügyminiszter által kifogásolt: a bérösszeg felosztására vonatkozó rendelkezéseket — érvényre emeltetett. Kimondotta a törvényhatóság, hogy egyelőre uj munkásházakat nem épit. Dr. Pálka Pál közigazgatási gyakornok 300 korona jutalmat kapott. A békéscsabai főszolgabírónak pedig lakásbérének pótlására átengedte a törvényhatóság azt a 120 koronát, amelyet a vármegye kapott eddig a főszolgabírói hivatalos épület alsó lakásának bére fejében. Az utcai árusítás rendjéről, valamint a záróráról alkotott szabályrendeletek az alispán által bemutatott alakban elfogadtattak. Az adófelszólamlási bizottságba a régi tagok, vagyis Schmidt József és Kóhn Dávid rendes tagok és még két póttag választatott meg. Bucsatelep és Gerendás lakóinak kérelmei önálló község alakítása iránt, elutasittattak. A nyugdíjazásért folyamodott Fehér László és Korcsok János községi jegyzőket, minthogy az orvosi bizottság munkaképesnek találta őket, nem nyugdíjazta a törvényhatóság. Gyulavári községet felmentette a törvényhatóság az ellenőrtartás kötelezettsége alól. Gyoma község villanyvilágitási ügye jóváhagyatott. A Kondoros községen átvonuló államuti szakaszt az esetben, ha az Árpád-utcai vonal kiépül, a törvényhatóság mint községi közdűlő utat törvény- hatósági kezelésbe és gondozásba 100 korona ösz- szeg ellenében átvette. Dr. Horváth Dezső kir. tanfelügyelő részére, a szerkesztésében megjelenő »Nemzeti Kultúra« cimü folyóirat támogatás címén 200 koronát szavazott meg a törvényhatóság. özv. Hajós Józsefné a békésszentandrási volt főjegyző felesége 1100 korona özvegyi nyugdijat kapott. Füzesgyarmat, Körözsladány valamint Szeghalom községekben a községi pénzek elhelyezése tárgyában hozott határozat ellnn beadott felebbezése- ket elutasította a törvényhatóság. Csorvás községet felebbezés folytán kötelezte a törvényhatóság a vágóhidjának átalakítására. A kétegyházi s. jegyző részére megszavazott lakáspénz a felebbezés elutasítása mellett jóváhagyatott. A vármegyei szolgaruhák biztosítására vonatkozó árlejtező határozat, mely szerint gyulai cég kapta meg a munkálatokat, egy pesti cég által beadott felebbezés dacára helybenhagyatott és tekintettel annak sürgősségére a törvényhatóság annak birtokon kívül leendő végrehajtását mondotta ki. A Gyula várost érdeklő ügyek közül felemlítjük, hogy az elhagyott gyermekek gondozása címén felmerült költségekre államsegélyként engedélyezott 13000 koronát a törvényhatóság megszavazta a város részére. A munkásbiztositó pénztár székháza céljaira megvett telekre vonatkozó határozat jóváhagyatott. Ellenben felebbezés folytán kimondotta a törvényhatóság, hogy Gyula város köteles kiadni azon nyilatkozatokat, amelyek a gyulavidéki helyi érdekű vasút részére átengedett területek átírására vonatkoznak. Szavajárásuk kinálgatásnál — akár borral, akár dohánnyal történt — a „szippantsunk“ volt. Péter bácsi a zacskót és Krisztus bácsi a kulacsot nem cél nélkül hordozta, mert azokat utolsó megállóhelyükön rendesen megtöltötték. Ha indulásra készen állottak már hazafelé, Vendel uramnak csak intettek és megtelt a két szörnyű tartály Amint azután kocsijuk (mert kocsin szoktak járni) lassacskán a falujuk határába gördült — mi a legjobb esetben is késő éjjel történt — vagy egyik, vagy másik ajkáról elhangzotta „szippantsunk . ..“ és szippantottak, azaz pöfékeltek és iddogáltak, jókat kacagva a Vendel bácsi bőrére * Vendel napja volt. Vendel bácsi házánál vig zeneszó hangzott fel, pezsgett a jókedv, járta a kancsó és dobogott a padló. Hivatalos volt oda a Horoda földesuron kívül sok mindenki . .. Péter bácsiék is jelen voltak mind a négyen — már tudniillik ő, Krisztus bácsi, a zacskó és a kulaes. Vendel bácsi együtt ropta a táncot tisztelendő Hegedűs Mihály plébános urammal Mert hogy az eféle dinom-dánomból, barátságos házi mulatságokból nem hiányzott a pap sem. A fiatal káplán pedig sorba táncoltatta a lányokat és túltett a „szalontáncos“ Gerle Lacin is Barta Ferke meg a bodros hajú, poéta-lelkű, szerelmes szivü uj tanító megcsókolta a cimbalmos homlokát; ez belevágott verőivel a rezgő hurok közé s Ferke bánatosan énekelte : Nem illik bokréta gyűrött süveg mellé, Nem illik gazdag lány szegény legény mellé. Ne járjon utána, kinek nincsen módja, Fodros rokolyára, selyem suhogóra. Bársony viganóra ... És én mégis-mégis csak járok utána, Piros rózsa terem a lába nyomába. Ezrével nyilának utján a virágok, Hogy van az, hogy mégis mig utána járok, Töviseken járok ! . .. A mulatság csak éjfél után ért véget, mire a két testvér bácsi — már mint a Krisztus, meg a Péter bácsi — alaposan becsudálkozott. Megszokott volt már náluk induláskor az intés ; intettek hát Vendel bácsinak s a tátongó zacskó és kulacs rendes szokás szerint megtelt, Mind a négyen egészen telítve, nagy üggyel-bajjal felkusztak a kocsira és útnak indulának hazafelé A kocsi rázott, és a két bácsi béltartalma apadt. így szólt tehát Krisztus bácsi : — Szippantsunk. Elsőnek Krisztus bácsi szippantott; köhögött, torkát köszörülte és a kulacsot Péternek adva hümgetett. Péter is szippantott, köhögött, torkát köszörülte és szintén hümgetett. — Ez a gazember Vendel — találgatták — bizonyára borseprüvel töltötte meg a csutoránkat. . . — Hapci! .. hapci! . . hehehe ... — tüsszög- tek és kacagtak az öregek. — Az ám — vágott közbe mormogva a kocsis — jó lesz az bodza-lének is — és röhögött a szürujj alatt, de az öregek nem értették a nagy beszélgetés között. Ezenközben a debreceni makrapipák is megteltek a Vendel uram dohányából. Alig szippant Péter bácsi néhányat, a kurtaszáru pipa szétrobban. Krisztus bácsi nem érkezik rá csudálkozni, mert az ő pipája is hasonló sorsra jut. Van ijedtség, kapkodás ... mintha csak az istennyila ütött volna beléjük. Oda van a pipa, vége a jókedvnek, a kocsis pedig majd leesik a bakról, annyira kacag. Hosszú néma csend után Krisztus bácsi nagy- nehezen szóhoz jut, de csak ennyit mond : „aunye,“ mire Péter bácsi is „aunye“-vel duplázik. Nevetnének is, nem is, Vendel uram azon csinyjén, hogy a dohányba lőport vegyitett. A dohánycsinnyel már tisztában voltak, de a kulacs tartalma iránt még homályos kételyek borongtak a süvegek alatt. — Eh, igyunk rája! — szólt Krisztus bácsi ; köszönt tehát és szippant egyet, majd félrehúzott szájjal átadja Péternek a kulacsot. Péter bácst hasonlóképpen cselekedett és a kulacsot az ülés alá dobta mérgesen. Egymásra néznek . . . komoly arcokat öltenek és eszeveszett módon szidják Vendel uramat, a kocsis meg szuszogni sem tud a röhögéstől. — Világos lett most már előttük az is, hogy Vendel uram bor helyett — az udVarán pálinkának erjesztett bodzalével töltötte meg a kulacsot. Mialatt dühöngtek és nevettek is egyszerre, hazaérkeztek. Felgyűl a mécs Péter bácsinak házikójában. A mécs világánál Péter Krisztus bácsira bámul dühösen . .. mindkettőjük ősz szakálla és bajusza fekete, mintha kisubickolták volna. A hirtelen fellobbant harag újból hahotába csap át s majd megpukkadnak a kacagástól. Boszankodtak és nevettek a dolgon még egy hét múlva is, de a bosszú nem halt ki belőlük, mert Vendel uramnak hosszú ideig feléje sem néztek s törték a fejüket, hogy a kölcsönt visszaadják. A kocsist pedig lekenyerezték, nehogy elárulja a történteket, vagyis a rejtve őrzött titkokat. * Egy esős nap délutánján beállít hozzájuk két pej lován Vendel uram. Ajtóstul ront be azzal: — No, hogyha ti nem jöttök, hát eljöttem én hozzátok.
