Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-22 / 47. szám
3 Békés 1914 november 22. Az a magyar pedig, aki mostanában szűkösebben él, gondoljon arra, hogy a diadalmat diadalomra halmozó német hadsereg ősi magva a napóleoni hadjáratokban fogamzott. Abban az időben, a mikor meg volt sanyargatva a német föld, a német nemzet. És ekkor fogamzott meg ebben a nemzetben minden későbbi hadierény csirája. Az elgyötört német sanyargattatásainak legválságosabb időiben kezdette meg a nemzeti önmegtartóztatást, tért át a takarékosság ösvényére, amely ösvény elvezette először Sedáuhoz, onnan Parisba és most ismét a gyűjtött nemzeti erő nyitja meg előtte Páris kapuit másodszor. Tanügy. Értesítés. Az állami elemi népiskolában a tanítások a Megyeház-utca 11. sz. házban megkezdődtek. Beiratkozhatni ugyanott. 6379—1914. Hivatalos hirdetés. Gyula városban az 1914. évre előirt íegyveradó kivetési lajstrom a m. kir. pénz- ügyigazgatóság által számvevőileg megvizsgáltatván, az 1883. XLIV. t.-c. 16. §-a értelmében november hó 22-től november hó 30-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik. Azon adózók, akik ezen lajstromban foglalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom közszemlére tételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első ízben lettek megróva, adójuknak könyvecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyulán, 1914. évi november hó 21-én. Szikes Ctyörgy, 452 ] —1 adóügyi tanácsnok. Hírek. A vármegyei állandó birálóválasztmány folyó hó 21-én délelőtt fél 12 órakor tartott ülést Kéry Gyula főispán elnöklete alatt abból a célból, hogy a vármegyei legtöbb adót fizetők jövő évi névjegyzéke ellen beadott 7 felebbezést elbírálja. Á választmány a beérkezett felebbezések közül 5-nek helyt adott, minélfogva a névjegyzékbe felvette: Jantyik Mihály békési lakost 873 kor., Kállay József szeghalmi lakost 791 kor. 57 fillér, Jankó Lajos orosházi lakost 849 kor. 36 fillér és dr. Kunos István orosházi lakost — kétszeres adószámítás alapján — 911 kor. 10 fillér adóösszeg kitüntetésével. A névjegyzékben utolsó helyen felvett Schillinger Lipót adóját 942 koronára helyesbítette a választmány. Ellenben Weisz Imre orosházi és Lukoviczki János békéscsabai lakosoknak felebbezései nem vétettek tekintetbe, mert előbbi az ideiglenes házadómentessége folytán a terhére előirt adót tényleg nem fizeti, tehát az javára nem számítható be, utóbbi pedig egyáltalán nem igazolta, hogy megfelelő mennyiségű adót fizetne. A vármegyei országgyűlési képviselőválasztók ideiglenes névjegyzékei ellen összesen 208 felszólamlás adatott be. Ezekből magára Békés községre esik 194, ahol az uradalom él felszólamlással azért, mert az uradalmi alkalmazottak (cselédek) nagy része kimaradt. A többi 14 felszólamlás 9 község közt oszlik meg, így tehát 17 község ideiglenes névjegyzéke ellen nem adatott be sem észrevétel, sem felszólamlás. A beadott jogorvoslatok felülbírálása végett a vármegyei központi választmánynak első osztálya Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt már a tegnapi napon délután tartott ülést, mig a második osztály dr. Daimel Sándor főjegyző elnöklete alatt e hó 24-én, a harmadik osztály pedig Moldoványi János II. főjegyző elnöklete alatt e hó 23-án fog a beadott felszólamlásokkal foglalkozni. A beadott jogorvoslatok közül 3 tartozik az első, 197 a második és 8 a harmadik osztály felülbírálása alá. Népfelkelői bemutató szemlék. A f. évi októberben megtartott népfelkelő bemutató szemlékről a szeghalmi és körösladányi népfelkelő kötelezettek elmaradtak azért, mert nevezett köz - ségekben kolera járvány volt. Ezen elmaradott népfelkelő kötelezettek bemutató szemléje december hó 6-án fog megtartatni Szeghalmon azon bizottság által, amely az 1877—1890. években született népfelkelők bemutató szemléjét fogja vezetni. Itt említjük meg, hogy tekintettel arra, hogy egyes koleraesetek Békés és Körös- tárcsán még mindig előfordulnak, az alispán ezen két községből összeirt népfelkelőkötelezettek bemutató szemléjét bizonytalan időre elhalasztotta. A népfelkelő bemutatószemlók orvosi teendőit katonaorvosok hiányában Békéscsabán dr. Szondy Lajos, mig Szeghalmon dr. Nuss- baum Károly járási orvosok végzik. A kórházi legutóbbi építkezések befejezte után a kórházi bizottság azt hozta javaslatba, hogy egyes tisztviselők, akik a kórházépitósből kifolyólag rendkívüli munkálatokat teljesítettek, a múlt évi maradványból jutalomban rószesit- tessenek. így jutalmazásra hozattak javaslatba a felülvizsgálatot teljesítő miniszteri tisztviselők, dr. Berkes Sándor kórházi igazgató, Moldoványi János vármegyei másodfőjegyző, a kórházi gondnok, Razel József kir. mérnök, aki az építkezési munkálatokat vezette, János József és Bálint József mérnökök, akik a próbaterheléseket teljesítették, Baranyik Ignác államópitószeti hivatali tiszt, aki sok másolási irodai munkát végzett, Reichenberg Zsigmond iparf'elügyelő, aki szintén sokat munkálkodott a kórház érdekében. A kórházi bizottság javaslata értelmében az állandó választmány is megfelelő előterjesztést tett a közgyűlésnek. A törvényhatósági közgyűlésen azonban Grünfeld Jakab indítványára az a határozat hozatott, hogy Reichenberg Zsig- mondon kívül senki sem kap semmit. Ezen határozatot Rasel József és Bálint mérnökök meg- felebbeztók. A belügyminiszter a felebbezós folytán a határozatnak megfelebbezett részeit feloldotta és uj határozat hozatalát rendelte el, mert a kereskedelmi minisztertől kikért vélemény szerint megokolt, hogy a rendkívüli munkát végzett felebbező műszaki tisztviselők ezen munkálkodásukért külön tiszteletdijban rósze- sittessenek. A sebesültek ápolása vármegyénkben. A Békésvármegye területén a sebesültek elhelyezésére felajánlott ágyak száma a következő : Gyulán Békésközben és állva — amikor 5 percnyi pihenőnk volt — aludni. Egész jól ment. Az éjszaka csak nem akart, véget érni. Marsoltunk tovább. Végre pirkadni kezdett és hajnali 5 órakor egy óriás hegység lábánál állottunk meg. A csapat éléről ekkor egy lovas vágtatott le hozzánk, kiáltva: — R. hadnagy ur szakaszával az élre az őrnagy úrhoz. Ekkor már tudtam, hogy különösebb küldetésben lesz részem. Odaérve, azt a parancsot kaptam, hogy szakaszommal másszak fel az előttünk elterülő hegyóriásra, kutassam át azt és ha ellenségre nem találok, a csúcsról adjam meg a jelet és akkor a főcsapat a völgyben átvonul. E parancs kiadása után őrnagyom azt mondta: — Kemény dió, amit rád bízok, nézd meg jól ezt az óriási hegyet, nagy utad lesz, de siess, hogy a főcsapatot minél előbb vezessem át a völgybe és ha én átvonultam, csatlakozz a főcsapathoz. Szalutáltam és elbúcsúzva kollegáimtól, szakaszommal elindultam. A viszontlátásra! — hangzott utánam: ez itt a legforróbb búcsúszó. Es másztam előre. Alig kúsztunk fel még a hegy lábánál — egyszerre megszólal az első ágyuszó tollúnk Megkezdődött az ellenségeskedés. Azonnal feltüztem a fehér zászlót, mely saját tüzérségünknek jelezte, hogy az itt mászkáló csapat saját csapatunk, mert ha ezt nem látják hátul a tüzérek — belénk lőnek És kúsztunk előre. Kardomat eldobtam, mert nagyon aladályozott, revolverem egyik kezemben, gukkerem a másikban, igy kúsztam felfelé és buktam orra, hátra. Ilyen hegyekről nincs fogalmatok. Szikla, szikla mellett, kopár, kietlen, néha-néha egy-egy bokor és minden szikla mögül, minden bokor alatt ott leskelődhetik a halál. De a fiuk, a jó magyar, német, román fiuk, jöttek után- nam, csörgött a verejték mindnyájukról és még csak fele utón sem voltunk. Mindegy — előre. Végre felértünk. Kezembe veszem a gukkert, hogy szétnézzek, forgatom csavarom : mi az, hogy nem látok. Az üvegre rácsorgott a verejték és akárhogy törülöm, — csak nem látok, mert ahányszor a szememhez emelem, újból ellepi a verejték. Ekkor hallom szakaszvezetőm hangját: — Hadnagy ur ott lenn van négy montenegrói katona. A mutatott irányba nézek és látom tényleg ahogy bukdácsolnak jobbra tőlünk. Ez a négy volt az első ellenség. De ezek oly messze voltak, 2—3000 lépésnyire lehettek, hogy nekünk nem árthattak. Átkutattam a jobbra tőlünk elhúzódó erdőt és egy félóra múlva megadtam a jelt őrnagyomnak, aki lenn állt a főcsapattal a völgyben, hogy indulhatnak. Én szakaszommal fedezve a jobbszárnyat, a hegy túlsó oldalán indultam le. Feljönni még meg járta, de lemenni valóságos Istent kisértés volt. Egy elhibázott lépés és halál fiai vagyunk. De Isten velünk volt. Leérve a hegyről, a századok raj- vonalba fejlődtek és igy haladunk előre, amig egy másik hegyhez érünk. Itt már vigan fütyöltek az ellenséges golyok. Komolyan nevetnem kellett naiv legényeimen. Ahogy meghallották a golyók sivitá- sát, kapkodni kezdték a fejüket. Mintha azzal kipaklizhatták volna őket. Most uj parancs érkezik. Elörevonulni az ellenséges golyó - tűzbe fel a hegyekre. A hegy, amelyet csak elébb másztunk meg. Andrássy-téri korzónak tűnt fel ehhez képest. Ezt igazán nem lehet leírni. Amikor L. Miklóssal előre jutva lenéztünk, hozzám fordult és mondja: — Hittük volna mi ezt valaha, hogy erre képesek leszünk ? En visszatekintek és elszédülök. Miklós hozzám ugrik és felsegit. Borzalmas volt. Fejünk fölött zizegnek a golyók, előttünk egy 5 méter magas sziklatömb — ezen kell feljutnunk Hogyan, az mellékes. — Hadnagy ur 1 — ez lehetetlen — szólt hozzám jó szakaszvezetőm. Semmi sem lehetetlen — feleljük Miklós, meg én. — Előre fiuk, a tűzharcot meg kell kezdenünk, fel kell jutnunk! Es ekkor oldalról kapjuk a golyókat. Hogy hogyan, azt ma sem tudom, de feljutottunk. D. u. 4 óra lehetett, mire mi is megkeztük a tüzelést. Hogy mit jelent ez — azt elmondani, leírni nem lehet A száraz valóságot irom és lehetőleg kerülöm a színezést, de igy is alig tudom leírni az első érzéseket, Szerencsére pillanatokig tart csak az egész, mert bátorító szavainknak meg van a kellő hatása. Mindenki fedezéket keres és már lő is. Es egyszerre olyan óriási puskaropogás, ágyudörrenés reszketette meg a levegőt, a hegyekről olyan irtóztató visszhang kél. hogy nem volna csoda, ha egyik másik gyöngébb idegzetű ember megbolondulna. Csak egy szavam van erre : borzalmas. A tűzharc folyik szakadatlanul, az ellenséges golyók most már záporesőként fütyölnek el mellettünk, felettünk és Istennek hála még nincs sebesülés. Olcsó itt az élet, pipadohányt sem ér Folyik a tűzharc tovább, most már mindenki behúzza a fejét és jobban vigyáz. Jovin káplárom odakúszik hozzám : — Hadnagy ur, ott mászik felénk egy csoport montenegrói! A másik pillanatban pak-pakol a gépfegyverünk és szedi le sorba a gazokat. Én is odairányi- tom a tüzet. Negyedóra múlva alkonyodik és a tűzharc még hevesebben folyik, mint előbb. Mintha ezer és ezer dongó röpködne körülöttünk — úgy ontja a tüzet az ellenség. Mire besötétedik egészen — jön a parancs : Tüzet szüntess, fedezékbe bevonulni. Tüzérségünk még dolgozik és látjuk a fejünk felett röppenő srapnelleket, amint odaát szétpattannak. Levonulni — milyen könnyű ezt megparancsolni és mily- nehéz ezt keresztülvinni. És levonulás alatt kiáltás hangzik : szanitécek ide! Későn jöttek. A második halottunk. De lenn vagyunk már biztos fedezékben, egy sziklabarlangban P. hadnagy, E. és én. Mi lesz itt velünk, ha éjjel megtámadnak — biztos halál 1 Annyi helyünk van éppen, hogy egymás mellett kuporodhatunk, lábat kinyújtani nem lehet, fekvésről szó sincs. Enni — ki gondol most arra, inni — hol van egy korty ital, aludni — ki tud ilyenkor aludni! És ólom lábakon megy az idő. A hold egy pillanatra kibúvik a felhők mögül — megnézem az órámat: fél hét. Istenem, mikor
