Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-15 / 46. szám
XL.VI. évfolyam Gyula, 1914 november 15 46. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... _ 10 K — f Fél évre ................ 5 K — f Év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal r Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A nemzeti kölcsön. Több mint három hónap óta tart már a háború s csak most jött el az az időpont, hogy a pénzügyi kormány a háború költségeinek fedezésére kölcsönt óhajt kibocsátani, s hogy az ország polgárainak áldozatkészségéhez fordul. Hogy katonailag teljesen fel voltunk készülve a háborúra, azt megmutattuk ebben a már három hónap óta tartó küzdelemben, melyben a szerb harctéren is küzdünk, s az oroszok háromszoros túlerejét is feltartóztattuk és megállásra kényszeritettük. Hogy az ország gazdasági élete szilárd és egészséges alapokon nyugszik, ez kitűnt abból, hogy ezt a három hónapot minden gazdasági és pénzügyi megrázkódtatás nélkül kibírtuk. Hogy az ország polgársága érzi azt a kötelességét, amellyel a hadba- vonultak és azok családja iránt tartozik, megmutatta az a páratlan áldozatkészség s a jótékonyságnak és adakozásnak az a százféle módja, amelyben a szegények a gazdagokkal vetélkednek. Most végre elérkeztünk abhoz az időponthoz, hogy az állam fordul a polgáraihoz, s támogatásukat kéri arra, hogy a hadviselés pénzügyi lehetőségét teremtsék meg számára, s kétség nem lehet, hogy a polgárság éppen olyan lelkesedéssel és bőkezűséggel fog az államkincstár segítségére sietni, mint amily lelkesedéssel a fiait hadba küldte, s mint aminő bőkezűséggel támogatta az elhagyottakat, a sebesülteket, az árvákat, s mindazokat, akiket a háború nyomorúságba döntött, vagy szorult anyagi helyzetbe juttatott. A kormánynak pénzre van szüksége s e célból a pénzügyminiszter legközelebb belső kölcsönt fog felvenni. Járadékkötvényeket bocsát ki, melyek 6°/0-al kamatoznak, adómentesek lesznek, s ha valaki kötelezi magát arra, hogy az általa átvett kötvényeket öt évig nem hozza piacra, akkor a pénzügyminiszter a hatodik év végén a kötvényt teljes névértékűén beváltja. A megoldásnak ezt a módját igen szerencsésnek tartjuk, mert nagyon zseniálisan kapcsolta össze a rente típusát a rövidlejáratu kölcsönök jellegével, ugyannyira, hogy a teljes risikót, amely egy járadék megvásárlásával jár, a kincstár magára vállalta. És éppen ez a megoldása a kérdésnek nyújtja azt a feltétlen biztonságot, amelyet még az aggodalmaskodónak is minden irányban el kell ismernie. De ha ennek az uj járadéknak ez a különleges biztonsága nem is volna meg, úgy érezzük, még akkor is inkább a kincstárnak az az elhatározása, hogy egy 6%-os kölcsönt bocsát ki, volt nagyobb, mint azé a tőkepénzesé, aki minden körülmények között és minden eshetőség ellen biztosítva, kapja azt e magas kamatozást, amelyet rövid idő előtt, állami kibocsátásnál még csak álmodni sem mert volna. A kibocsátás jövedelmezősége és abszolút biztossága minden kételyt kizár. Vagy lehet-e a tőkeelhelyezésre ideálisabb befektetést elképzelni, mint azt, hogy 6°/0-os magas kamatot kap, emellett tőkeveszteség ellen biztosítva van és a magyar állam az adósa? Mert lehet-e a magyar államnál egyáltalában biztosabb adóst elképzelni ? Mint minden kölcsönnél, tehát ennél is két szempont jöhet tekintetbe. Az egyikre, hogy a kölcsön feltételei kedvezőek-e a tőkeelhelyezés számára s hogy az adós teljes biztonságot nyujt-e minden későbbi veszteség ellen, csak igenlően lehet válaszolni. A másik szempont pedig, mely minden kölcsönügyletnél, főleg az állami kölcsönügyletnél- nagyon fontos, hogy mire használtaik fel. Ez a második szempont ma még inkább érv amellett, hogy a polgárság minél nagyobb összegben vegyen át ilyen uj kölcsöncimleteket. Hisz nemz-eti létünk forog veszedelemben, s a háború nemzeti létünk biztosításáért folyik. Polgári kötelesség volna tehát átvenni ezeket a címleteket akkor is, ha azok nem is jelentenének egyúttal a legkedvezőbb és legjövedelmezőbb tőkeelhelyezést. Hogy a mostani haicot dicsőséggel végigküzd- hessük, nemcsak katonáinktól függ, hanem attól is, hogy az állampénztárnak a szükséges pénzügyi segédeszközök rendelkezésére álljanak. És még egy másik szempontot is figyelembe kell vennünk. Nemcsak a mostani háború sorsa függ részben a most kibocsátandó kölcsön sikerétől, hanem az egész államhitelünk. Egész nyugat-Európa a magyar állam hitelezői közé tartozik. Az egész világ bizalommal volt a magyar állam iránt, amely most a nemzet saját pénzügyi erejére apellál. Meg kell mutatnunk az egész világnak, hogy sokkal nagyobb a pénzügyi erőnk, mint azt egyáltalában el lehet képzelni és hogy csak egy egyszerű felszólítás a kormány részéről elégséges volt, T Á B C A. Nehéz idők. Behordva már uz asztag. Ősz is múlik, S a föld s az arató mégsem pihen. A puszták szive háborog a mélyben S az emberek borongok idefenn. Piros az alkonyég. A tanyák népe A pesti lap köré csoportba gyűl. — Vihar lesz bátya. — Kiujul a régi. — Vihar lesz hej ott . . . ott nyugat felül! Hej gazda zárd be a kaput! Kérdezd csak A vén apót: mikor volt ily idol ? Nagyon sok volt idén a hulló csillag . . . Ki tudja még, ki sejti még, mi jő! Jj lesz a háznak: behordani a búzát, Ki tudja, később tán behordja más, S a kaszákat sem kell még sutba vetni, Mert hátha lesz még egy nagy: aratás! Bus sejtelmeket álmodik a puszta S táplálja azzal éhes fiait, A három század kétsége föléled, — És föléled az ezredévi hit! . . . Megújultak a régi sebek újra, A szabadságharcok bus nemzetén, S jól- föl jár az ősök izenő lelke, A kétszázéves temetők terén. Ez a sorsunk. Meghozta Minden század 5 döntetlen hagyta az időkön át. Az örök forrás vérrel buzog újra . . — Tyukodi pajtás! 1 oltsd meg a kupát! Somogyi Imre. Él az igazság ... győz a magyar... Ott a csatáknak lángviharában . . . tűz özönében . . ott van a nemzet hős fia mind . . drága hazája érdeke hivta — és a becsület — el a csatába mindeniket! Ott van az ifjú, aki az anyját s drága aráját hagyta magára ... s ott van a férfi, akire sirva gondol a hitves s akit a gyermek egyre keres ... S ott a csatáknak láng viharában — mint a sugár száll fel a nagy égre — hős katonáknak tiszta szivéből — száll az imádság mindazokért, akik a békés otthoni körben, égre tekintve kérik az Istent, hogy paizsával védje meg azt, aki szivükhöz oly közel áll . . . Am á csatáknak tüzözönében, hős katonáink lelke előtt, ott lebeg a szent drága hazának érdeke is, féltve tekint rá, óvja e kincset, s bár neki szintén kedves az élet, drága hazáját védi vitézül, még ha meg is kell halni neki. Mert hisz’ az élet semmi előtte, szent kötelesség ami reá vár . . . szent a becsület s e nélkül ő élni nem akar: megy csak előre . . . mindig előre ... ott a csatáknak tüz- viharában ... ott a golyóknak zápora közt mindig előre megy a magyar . . .! És ha talán már lankad a karja és a tusák- ban kezd kimerülni . . ott a viharban, ottan a tűzben, megjelenik hős lelke előtt az otthoniaknak kedves alakja ... és ez a látás újra hevíti s újra erőt ad néki a harcban . . . hisz a hazáért és a családért küzdeni édes . . . halni dicsőség . . . szent kötelesség! S mig a hazáért és a családért vészbe, viharba törtet a hős, nagy bizalommal néz fel az égre, kéri az Isten támogatását, szive reménye benne vagyon . . , Oh te nagy Isten, akibe bízunk — látsz te az égből mindeneket — szent paizsoddal védd a magyart most . . . add, hogy e harcban győzzön e nemzet, hisz' az igazság ő vele van! Él a magyar több mint ezer éve, kedves e nemzet Isten előtt... Győz a magyar, mert védi az Isten, mostan is épp úgy mint azelőtt . . . Jöjjön azért ránk bár a világnak minden erős és nagy serege, s ott a csatáknak tűz özönében zengjen az ágyú s rengjen a föld . . . minket az Jsten ebben a harcban, szent paizsával védve takar ... él az igazság . . . győz a magyar! Köröstarcsa, 1914. november 10. Szabó János. / Xjap'U.n.l^ mai száma, S oldal.
