Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-25 / 43. szám
XLTI. évfolyam Gyula, 1914 október 95 43. szám Előfizetési árak: Egész évre ___ Fél év re ............. ív negyedre ... _ 10 K — f 5 K - f 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A gyulai második honvédezred hősiessége. Abból a dicsőséges hírnévből, mely a háború kitörése óta mind hatalmasabb és szélesebb hullámgyürüben övezi körül a magyar katona világhíressé lett vitézségét, csodálatos bátorságukkal, halálmegvetésükkel a mi katonáink is részt követeltek maguknak. A mi katonáink. A Békés megyei magyar nép fiai. Ez a békében szorgalmas, tisztességtudó, becsületére féltékeny magyar nép, mely jellemvonásait áz idegen nemzetiségüekre is rákényszeríti. Az a nép, melynek soraiból más időkben a legbékésebb polgárok kerülnek ki talán széles e'hazában, az ellenség előtt rettenthetetlen, a legveszedelmesebb ellenfélnek bizonyult. Tudjuk, hogy az orosszal való háborúnknak eddig két kiválóan fényes haditónye volt. Egyik a kraszniki győzelem, másik az oroszok által körülzárt Przemysl várának védelme. A bizakodó orosz azt hitte a háború kezdetén, hogy rettentő tömegével keresztül gázol hadseregeinken és azok elsöprése után elözönli hazánk térségeit. Am minden erőpazarlása kárba veszett.. Jóformán ma is ott áll, ahol három hónappal ezelőtt. A csalódás keserűsége azután Przemysl váránál tombolta ki magát. Az orosz ostromló csapatokat vezénylő renegát, azelőtt bolgár, most muszka tábornok: Dimitriev Ratkó megadásra szólította fel a várat védő parancsnokunkat s midőn erre megvetés volt a válasz, Dimitrievnek fejébe szökött a vér. Ádáz rohamra küldte csapatait a vár ellen. Most aztán rettentő vérengzés következett, amely három napig tartott: október 5-étől 8-ikáig. Az orosz támadás véres fejjel bukott vissza. Maguk az oroszok beismerték, hogy 70.000 emberük pusztult bele az ész nélküli rohamba. Ezt az óriási veszteségét az ellenségnek, ezt a fényes visszaverését a támadásnak hadseregünk a magyar katonák hősiességének köszönheti, — Przemysl várától az oroszok három napos támadását magyar honvédek és magyar népfelkelők verték vissza. És ezek között is az oroszlánrészt a gyulai 2-ik honvéd gyalogezred vette ki magának a hősiességből. Nem mi, de a felmentés után várban járt harctéri tudósítók állapították meg, hogy: legendákat mesélnek a második honvéd gyalogezred vitézségéről. A második honvéd gyalogezred nagyobb része tudvalevőleg szükebb hazánk: Békésvármegye népéből áll. Büszkeséggel állapítjuk meg ezt, mert abban a világversenyben, melyben a katonai vitézség ma egész a heroismusig emelkedik, az elsők között állanak a mi katonáink, akiknek békében való erényeinél csak a harcban, az ellenség előtt tanúsított bátor vitézsége, halál- félelmet nem ismerő önfeláldozása nagyobb. Méltán mondhatta Vilmos császár: »ezzel a katonasággal meghódítanám az egész világot!« Ott, ahol szemtől-szembe kell nézni az ellenféllel, ott, ahol minden harcnak végső eszköze: az embernek ember ellen való kézi tusájára kerül a .sor, ott a magyar katona utolérhetetlen. Jelleme, az az egyenes magyar jellem, mely nyugodt, összkangzatos és becsületes, megértő, igazságszerető a békében, acélkemény a nyilt harcban. Elvégre rá fog jönni a világ, aminek katonai oldalát Vilmos császár már észrevette, hogy fajunk a legkiválóbbak közül való. És hogy e fajnak viszont a bókésmegyei a legkiválóbb képviselője, azt mi tudjuk és hisszük és azt Przemysl várának hősi védelme bebizonyította. Tanügy. Hivatalvesztés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Czabáti Sámuel nagyszénási tanítót — megváltoztatva a fegyelmi választmánynak hivatalból való áthelyezésre szóló határozatát, hivatal vesztéssel büntette. A hosszasan indokolt miniszteri döntés lényege az, hogy Czabán a lefolytatott fegyelmi vizsgálat szerint a társadalmi és állami rend ellen izgatott, továbbá a hatósági tekintélyt folytonosan kisebbítette, a vallásfelekezetek papjait sértő kifejezésekkel illette és azokkal szemben a lakosság körében ellenszenvet keltett, végül felettes hatóságával a tanfelügyelővel szemben tiszteletlenül és kihivóan viselkedett. A miniszter nem vette figyelembe azt, hogy mint tanító egyike volt a legkiválóbbaknak, mert a tanítói kötelességek egyik legfontosabbika a nevelői hivatás betöltése, ezt azonban Czabán említett viselkedésével teljesen elhanyagolta. TÁRCA. Siáramarosi napok. Levél a szerkesztőhöz. Minden honáért forrón érző, magyar szív — a háború okozta nagy és feszült izgalmak közepette — az utóbbi hetekben elszorult fájdalommal gondolt északra, hazánk északi határára, melynek ellenségtől rég szűzi földjét szennyes lábbal tapodta — a királygyilkosok fővédnökének — pár ezer katonája. És ezeket az ólom nehéz napokat ott éltem át lázas indulattal, nemes lelkesedéssel, örülve-sirva, de mindig bízva a jóságos Isten segítségében és oltalmában. És ebben az erős bitemben meg nem inogtam, és ebben az erős bitemben álmokat álmodtam át, kicsillámlott ezeken keresztül az uj világ képe és szinte felkiáltottam örömömben, midőn az újvilágban és a mi dicsőséges jövőnk előre vetett fényjátékában gyönyörködhettem. Körülöttem komoly, időses népfelkelő arcokat figyeltem, melyek már belenéztek az élet ezer ráncu ábrázatába. Figyeltem őket. Mindegyik szemében nemes lelkesedés tüze égett és az a tiszteletreméltó törekvés, erős akarat lángja, hogy ők azért az újvilágért nagy és nemes áldozatra is készek és képesek És én — a ki mindig éreztem, hogy a nagy forróság után tisztitó viharra van szükség — mikor láttam — a magam érzékenységén és ember- szeretetén keresztül — ezeket a meglett embereket lelkesülten, hazaszeretettől megittasodtan, elszántan szembenézni a nagy eseményekkel, — midőn ezeknek az egyszerű embereknek egyszerű lelkén át tisztán láttam nemes küldetésünk célját, azt, hogy mi nem magunkért élünk, de ezekben a rendkivüli, hihetetlenül nagy, válságos időkben egyedül a jövőért vagyunk e világon, — boldog voltam, és ezt tessék a szó legnemesebb értelmében venni, — hogy részese lehettem — bármily csekély részben — a világfelforgató eseményeknek. Azok a percek, azok a napok és rövid hetek — melyeket átéltem — a sas szárnyalásához hasonlíthatók. Szépek, magasztosak, gyönyörködtetők, felejthetetlenek, ígértem — Szerkesztő Uram — hogy pár sorban számot fogok adni bizonyos megfigyelésekről. Teszem ezt azért, hogy hitet, bizalmat öntsek a lelkekbe, kicsaljam az arcokra a remény égő piros szinét, a könnyek aztatta, a hozzátartozókért zokogó szemekben pedig látni szeretném azt a megnyugtató, fájdalmat, emberi gyötrelmet eloszlató érzést felcsillanni, hogy minden kihullatott csepp vér áldást hoz reánk, hogy az elmúlás itt dicsőség, az áldozat fenséges, a gyász dicsőséges. Ugy-e bár a magyarság eleven emberfalként védbástyája a kultúrának, a kelet barbársága ellen? Évezredes múltúnk fényes bizonysága annak, hogy a magyarság^ezen nagyszerű történelmi, hivatását becsületesen töltötte be önfeláldozó hősiességgel, vitézi tettekkel, büszkén, önzetlen lelkesedéssel, szive meleg vérével. Nos a jelen küldetésünk is e magasztos célok elérése, szent eszmék, szent jogok épségbentartása érdekében történik és ebben a nagyszerű küldetésben a magyarság részt vesz históriai hősiességével, lelkesedésével, áldozat készségével. Táborban láttam magyar katonát. Komoly, józan, fáradalmakat biró, nélkülözéseket szónélküí tűrő, lelkes, gyöngéd, derült kedélyű, jó bajtárs. Harcban láttam magyar katonát. Bátor, vakmerő, nyugodt, öntudatos, kitartó, szívós. Nem kell tartani attól, hogy a jobb és ragyo góbb jövő reánk nem köszönt. És most engedje meg, hogy e kis kitérés után levelem eredeti céljára térhessek át. — A kép, melyet megfesteni szándékozom — előre tudom — nem lesz tökéletes és teljes, mert hiszen kényes- természetű titkokat nem fedhetek fel, azokat kell,, hogy a katonai titoktartás hierarchiájának szaiszi fátyola vegye körül. Az események regisztrálásában — csak a magam által közvetlenül tapasztaltakat fogom elősorolni, már ez a szilárd elhatározásom is lehetetlenné teszi azt, hogy az általános és átölelő legyen. Kérem, tekintse ezeket egyszerű megfigyeléseknek, egyszerű megfigyeléseim szürke képeinek. A színhely a Nagyág völgye, Máramarosvárme- gye egyik csodaszép, 84 kim. hosszú vadregényes völgye, a mely kezdődik Husztnál és végződik határunknál a Kalinowec 993/\ magaslatnál. Müút vezet a völgyön át, elsőrangú. Kis ruthén községek sorakoznak egymásután a völgyben. Jelentékenyebb csak egy van, Ökörmező. Járási székhely. Ez Huszttól 58 kim. távolságra fekszik, eddig még távbeszélő is vezetett, innen a határig azonban megszűnik minden kultúra jel. Utolsó kis rutbén község a széphangzásu Toronya, 8 klm-re a határtól. Szeptember 13-án érkeztem e kis faluba, melynél szebb fekvésű fészket keveset láttam még életemben. Két zászlóalj állomásozott benne, egy honvéd népfelkelő és egy szatmári közös menetzászlóalj. Határunk éjjel-nappal szoros felügyelet alatt állott és erőnket elegendőnek is Ítéltük arra, bogy a Galíciában erősen tért hódított orosz ellenfelünk kisebb elbarangoló csapataival szemben a harcot eredményesen megálljuk. Wuszkow, Skole, Ludwikowka irányában előre tolt járőreink azonban riasztó hírekkel tértek vissza, az oroszok bár óvatosan — de eléggé céltudatosan toltak egy tekinXjAP’U.hJs: mai ezáma © oldal.
