Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-27 / 39. szám
XLVI. éftolyain Gyula, 1914 szeptember 3t 39. szám. Előfizetési árak: Egész évre _ 10 K — f Fél évre ............... 5 K — f Év negyedre_ _ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Háború a gazdasági téren. Aki visszaemlékezik azokra a vámpolitikai küzdelmekre, amelyek időről-időre forrongásba szoktak hozni egyes országokat, az tudhatja, hogy béke idején is vannak izgalmas csaták. A jobb megélhetési viszonyokért való küzdelem, hogyha nem is jár véres csete-patékkal, minden körülmények között figyelemre méltó, mert hiszen ezekben a küzdelmekben leginkább az öntudat dolgozik, saját gyengeségünk, vagy erőnk öntudata. Ha ez az öntudat cserben hagy, akkor elveszett a hadjáratunk. Ha könnyelműen kiszolgáltatjuk saját erősségünket, akkor az ellenség 42 centiméteres kaliberű mozsarakból szórja ránk a pusztító srapnel vagy gránátot brüsszelit csipke, vagy angol szövet alakjában, holott mi csak olcsó cukorral és még olcsóbb nyerstermékekkel védekezhetünk a gyártási rafinéria mesterművei ellen. Ne becsüljük le tehát azt a jelszót, amelyik arra biv fel bennünket, hogy jövőben fokozottabb mértékben védekezzünk a velünk ellenséges lábon álló országok beözönlő termékei ellen. Vessünk egy pillantást a külkereskedelmi mérlegünkbe s szinte elrémitő, hogy mennyi pénzzel adózunk évek bosszú során át azoknak az országoknak különböző ipari és más egyéb termékekért, amelyek nekünk hadat üzentek. Sok-sok millióra rúg ez a nemzeti vérveszteség; és sajnos a vérveszteséget a legritkább esetben okozta a szükségszerűség, a legtöbbször az emberi hiúság volt az előidézője, az idegeknek és a szervezetnek az a tulfinomultsága, amely beteggé sorvasztja magát, ha valamely portéka nem angol származású, vagy nem briisszelli és párisi eredetű. A napisétájukat végző nyeglék valódi külföldi származású ruházata, lelkes honleányaink párisi és angol műtermekből kikerült drága pénzen megfizetett divatcikkei járultak leginkább ahhoz, hogy ebből az országból milliók vándoroltak idegenbe, holott ha az ország minden egyes lakójában meg volna az a sokat emlegetett puritán szellem, akkor a hiúság kielégítésére elpazarolt cikkek ára ma a nemzeti vagyont, a nemzeti tartalékot gyarapithatná. Még veszedelmesebb ránk nézve a külföldről importált szellem, amely valósággal tunyává tesz bennünket és fokozatosan levetkőzteti régi hagyományos erkölcseinket. Nemcsak nevetséges, de egyúttal szomorú látvány is az Istenháta mögötti falvakban látni a jegyző-kisasz- szonyt a legnagyobb sár közepette olyan szabású ruhában lépkedni, amilyenben a párisi körutak félvilági hölgyei parádéznak. Szegény teremtés lépni sem tud ujszabásu ruhájában, de azért felveszi mert divat s lehet, bogy a szövet becsületes eseb gyártmány, de a szellem, amely a ruhát alkotta: francia, vagyis ránk nézve idegen és ellenséges, a becsületes magyar felfogással és természettel, amely gyűlöli a mozgásban való korlátozottságot, homlokegyenest ellenkező. Ne feledjük el azt, hogy a külföldi cikkekkel együtt a külföldi szellemet, gondolkodásmódot, legkivált az elpubultságot plántáljuk be a haza földjébe. Van-e erre szükségünk? Van-e szükségünk arra, hogy a mostani bábomban az elpuhultságunk verjen meg bennünket, vagy ha mondjuk testileg meg is van bennünk az ősi virtus, van-e szükség arra, hogy jövőben azért legyünk minden közgazdasági háborúban vesztesek, mert milliókat és milliókat áldozunk olyan nemzeteknek, amelyek bennünket ma is ázsiai sziuvonaluknak tartanak. Itt a legfőbb ideje tehát annak, hogy a háborút izenjük meg gazdasági téren is azoknak az országoknak, amelyek velünk ellenséges viszonyban vannak. Sokat harcoltunk a szerb marba és disznó ellen, mert tudtuk, hogy Szerbiából a marhával és disznóval egyetemben csak a dögvész kerülhet hozzánk. Ki kell terjeszteni ezt a harcot nyugat felé is, onnan az erkölcsi dögvésznek lebelete csapódik már felénk. Az a ravasz kalmárszellem, az Ízlésnek az a mesterkéltsége, amelyik két nyugati országból a kultúra álorcája alatt egész világra kiterjesztette T A R C A. Isten veled! Irta: Somogyi Imre, a 2-ik honvéd-gyalogezred közlegénye. Isten veled én édes, szem Szerelmem, Annyi szép álmom fehér Asszonya! . . . lalán már holnap hiv el a kürtszó, S talán már többé nem látlak soha. Könyörgő ajkkal, könnyező szemmel Ki tudná hányszor rogytam eléd! . . . Koldus gitárom irgalmad esdte, Szivem, a lelkem parancsid leste, Mint leigázott szolga-cseléd! . . . Eljöttem újra dalos gitárral, Ámde ma hangja nem könyörög! , . . Nem sir a lelkem, nem kér az ajkam, Nem régi emlék csendül a dalban, S nem visszasirott nagy gyönyörök! Búcsúzni jött a legkedvesebbtől, Búcsúzni jött az Egyetlenegytől, S mindentől váló magyar legény, Hogy mielőtt a hazája földjét Élete árán dicsőn megvédje: Imádni jöjjön az Isten elébe . . . \ Nézz a szemembe szép szemeiddel, — Melyek csókomtól annyiszor égtek; S amelyek egyszer mindent feledve Meguntak látni, semmivé téptek; Mosolyogjon egyszer, egyszer csak ajkad. — Melyek annyiszor szívták az ajkam, S amelyek egyszer mindent feledve Vérző sebeket haraptak rajtam : — Hogy hadd lehessen erősebb karom, Amellyel e szép Magyar hazáért Fegyverem, kardomat megragadom! . . . És ha az éjben, puha kis ágyon Tán elkerülne egyszer az álom, Midőn a harcból már hazatértek Kedveseikhez mind, csupán én nem: Nézz fel az Égre! ... Az ablak előtt, Ott lebegnek majd mint azelőtt , . . Sápadt sugáron tüzesen égek, Elhozva Néked a Dicsőséget, . . . Én édes Szentem nyújtsd a kezed: Isten veled! . . , Csatában a férfiak, de itthon az asszonyok. Magyar hölgynek születtél, Áldd érte sorsodat: Magyar hölgynek születni, Nagy és szép gondolat. A háború semmi esetre sem jelentheti a társadalmi és gazdasági élet teljes megbénulását. Igaz ugyan, hogy a nemzet színe-virága a csatamezőn oly viszonyok között van, ahol az életet a haláltól csupán egy hajszálkeskenységü távolság választja el s igy akárhány gyönyörűen felépített családi életnek oszlopa vagy társadalmi tevékenységének mozgató ereje pillanatok alatt megsemmisülhet: de vájjon ez azt jelenti e, hogy az oszlop kidőltével, a mozgató erő megszűntével vége van mindennek. Azt jelenti-e, hogy a családfő elestével pusztuljon ki a család is, pusztuljon ki a békés időnek minden munkája? Nem. Ma napság sem a családok, sem a társadalmi szervezetek létét nem alapozzuk egyetlen oszlopra, a családfő mellett ott van mint erős, tartó oszlop a szerető hitves, ott vannak a serdülő gyermekek, sőt értékes munkájukkal mindig számba jönnek az aggok is. Egy bonyolult szervezet a család, épugy a társadalom, amelynek minden része, minden gátló körülmény dacára is kell, hogy folytassa működését, mert hisz az az erő, ami mozgásba tartja ezt a szerkezetet, az a kötelesség teljesítés. S olyan rendkívüli alkalomnak, mint a háború, a kötelesség teljesítést, a kötelesség tudást nemhogy lankasztani, de inkább sokszoroznia kell. A háború termeli a Cornéliákat, a Grachu- sok anyját, azokat a mi történelmünk által is büszkén emlegetett erős lelkű és vasakaratu asszonyokat, akik megsütvén a harcoló férfiak számára a kenyeret, ágyba fekvének és megszülték gyermeküket. Mekkora szívósság, mekkora edzettség kell ehhez ! A mai finomultabb korszakban már nem várunk a képzelő erő világításában is szokatlan teljesítést a mi asszonyainktól, de mégis sokat várunk. És hál’ Istennek a kötelesség teljesítésben a magyar nőnek nem is igen akad párja. Ezernyi és ezernyi példáját tudjuk felsorolni annak, hogy amint az itthonmaradott asszonyok vagy serdülő bajado- . nők büszkék lehetnek az ő vitéz férjükre vagy jegyesükre, épp úgy a harcoló férfiak is büszkék Tehetnek a magyar nőkre. A háztartás megsokasodott gondjai csak vajmi keveset nyűgöztek le asz- szonyainkból, nem hiányzik ma széles e hazában sehol a nőknél az oly annyira szokatlan erős szív és erős kéz. Halljuk mindenünnen, hogy az eltávozott férfiak munkakörét mily pontosan betöltik az asszonyok, az igába fogott szántogató ökör ma Lapun-ls: mai száfua © oldal.
