Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-30 / 35. szám
' XLVI. évfolyam. Gyula, 1914 augusztus 30. 35. szám. Eíőfizetési árak: Egész évre _ 10 K — f Fé l évre............... 5 K - í Évne gyedre ... _ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyiltíér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A hadbavontiltak családtagjai. A sebesültek hosszú vonatai kígyóznak fel az alföldön székesfővárosunk fele. Kórházaink megtelnek az orgyilkos nemzet megfenyitése közben vívott harcaink miatt. A harcoknak halottai is vannak. Az ellenségnél több, nálunk kevesebb. De a mi balottaink drágábbak, becsesebbek, mert jobban megbecsüljük az élőket. Siratjuk az elveszettet, ki szivünkhöz nőtt. A faj nemessége parancsolja, hogy adjuk meg az áldozatnak a dicsőséges kegyeletet, melyet életével váltott meg a harcmezőn, de a pillanat másik felében gondoljunk a hátramaradt élőre, ki amannak folytatása, képmása, ki amannak véréből való vér. Gondoljunk a kis tehetetlenekre, nemzetünk jövő nemzedékére, amelyet jobban kell szeretnünk önmagunknál. Nemzetünk nemesebb volta legjobban és legszebben nyilvánul a vész idején, amikor az acélos jellem a szomorú, de egyben szerető szív eldobja magától a siránkozó kétségbeesést, a jajgató semmittevést, hogy ragyogva emelkedjék ki a tevékeny mentő-munka ideáljaként. Mentenünk kell a gyermekeket, az árvákat . . .! Ez vau zászlójára Írva annak a közület- nek, mely most alakult meg, éléu politikai életünk vezérével, hogy országos szervezetben egyesítse az erőket a badrakeltek gyermekeinek megmentése céljából. A harctéren küzdőknek kihirdették, hogy családjaik miatt ne aggódjanak, azokról gondoskodni fog a magyar állam és a magyar társadalom. Hogy megkönnyebbitsük az aggódva küzdőknek tusakodását az ellenséggel, váltsuk be ígéretünket s lássunk muukákoz, a harcolók családjainak és különösen gyermekeinek megmentése érdekében. * * * A hadbavonultak családtagjai segélyezése és megmentése céljából a kormány vezetésével egy országos bizottság alakult: »A hadbavonultak családtagjait segélyező országos bizottság« cimen. Ennek közelebbi célját és működését nagyban a következőkben ismertetjük. A hadbavonultak családtagjait segélyező országos bizottság a hadbavonultak gyermekeinek és árváinak ügyét az országos gyermekvédő ligára és a vele szövetkezett egyesületekre bizta. A gyermekek és árvák gondozása ugyanis több, mint pillanatnyi segélynyújtás, gyakorlati tapasztalokat, kész szervezeteket és különleges intézményeket igényel. Az országos gyermekvédő liga és a vele szövetkezett egyesületek ezen feladatok megvalósítása érdekében Budapesten egy központi irodát állítottak fel a liga szervezetének felhasználásával. Ez a központi iroda intézkedik a badba- vonultak gyermekeinek és árváinak ügyében Budapesten közvetlenül, a vidékre vonatkozólag pedig akkor, ha a helyi bizottságok saját hatáskörükben nem tudnak intézkedni, mely esetben a központi irodához kell fordulniok. A főispánok, mint a vidéki helyi bizottságok vezetői felkérettek, hogy eljárásukban a következő irányelveket tartsák szem előtt : A gyermeket, hacsak lehet, az anya gondozásában kell hagyni. Ebben az esetben az 1882. évi XI. t.-c.-ben a gyermek részére megszabott segély az anyát illeti. Ha az anya munkába jár, gyermekeit napközi otthonban helyezheti el. Ilyen esetekben az 1882. évi XI. t.-c.-ben a gyermekek részére megszabott segély megosztható az anya és a napközi otthon között. Másodsorban a gondozásra szoruló gyermekek elhelyezését saját falujában, vagy annak környékén rokon, vagy erre vállalkozó idegen jószivü családoknál kell megkísérelni a helyi bizottságok utján. Amennyiben a gyermekvédelmi törvényekben megszabott feltételek megvannak, (elhagyottá nyilvánítás esetén) a gyermekmenbelyet kell igénybe venni. Ha azonban az ilyen elhelyezés sem lehetséges, akkor a gyermeket szeretetbázba, illetve árvaházba kell elhelyezni. Ha a helyi bizottság a területén levő szeretetházakban, illetve árvaházakban a rendelkezésre álló helyek már betöltött volta miatt a gyermeket nem tudja elhelyezni, a központi irodához kell fordulni (VII., Wesselényi-utca 6.) A központi iroda kezdeményezi szeretet- házak és árvabázak felállítását, melyeket a liga s a vele szövetkezett egyletek tartanak TÁRCA. jA. katonavonat . . . Virágosán fólgalyazva Büszkén robog a vonat; Visz magával ezerével Dalos magyar fiukat. Megáll minden állomáson. Szól az éljen-riadal! A katonavonat útja Valóságos diadal. Ahogy viszi a hősöket Völgyeken és dombokon, Öreg paraszt baktat haza A tanyákról Szolnokon. Vonat füttye, hősök dala Szivén kapja s letérdel, Könyörög a jó Istenhez Összekulcsolt kezével. Tisztek, bakák e látványon Hosszan elmerengenek, És az öreg paraszt felé Sapkák, zászlók lengenek. A jó óreg hazaérve Busan sóhajt nagyokat: »Mért nem vitt el engemet is Az a katonavonat . . .« JDr. Móaior Simon. Aivonufó katonák . . , Soha nem hallott és látott események játszódnak le nap-nap után a gyulai vasútállomáson. Ter- vezgetés, megbeszélés és tanácskozás nélkül a város minden rendű és rangú polgársága részéről ezer meg ezer ember, asszony és lány úgyszólván állandóan megszállva tartja a vasúti állomást és környékét, hogy a beérkező katonavonatoknál a ragaszkodásnak, a szeretetnek minden jelével el- balmozza azokat, kiket fegyverbe szólított a haza, akik érettünk, itthonmaradottakért a harctéren vérüket hullatják, akik egy szebb jövőért, a haza békés fejlődéséért, a magyar becsületért a szenvedések egész kálváriáján mennek keresztül. Öregek, ifjak, főként pedig asszonyok és lányok sorakoznak egy-egy hatalmas füzérbe, bokrétába s a lassan bedübörgő zászlós, virágos katonavonatok elé örömrivalgással lobogtatják kendőiket; szivük, lelkűk szeretetének minden melege ott ül arcaikon, szemük tükrében, az onnan akaratlanul is ki-ki - buggyanó könnycseppjeikben. Ami nem csoda, mert van-e valami szebb, nagyobb és magasztosabb dolog a harcbamenők sorsánál ? S van-e csak egy is, akinek valakije nem osztozik e sorsban ? A szívnek, a léleknek minden szeretete most a katonáké. Egyeseké és az egészé. Bennük van minden bitünk, bizodalmunk, ők a letéteményesei mindenünknek, tehát nagyon is magyarázható az a szeretet, az a ragaszkodás, amellyel most elhalmozzuk őket. Főként azóta szállja meg közönségünk a vasútállomás perronját és környékét, amióta néhány hadtestünket Szerbia határáról északra vezényelték s a katonavonatok úgyszólván egymást érik, hozván a mi fiainkat. Ilyenkor aztán az a büszke, azé a babér, akinek a fia, sógora, férje jön. „Az én gyerekem, az én férjem . . .“ — Kit vársz te ? — Az uramat . . . — Hisz most tüzérek jönnek ... A te urad meg gyalogos . . . Aztán büszkén hozzáteszi : — Az én uram ám tüzér. Vártüzér! Az asszonyok, leányok, ha mégannyi kezük volna, bizonyára az is tele volna mindennel, a hadfiaknak szánt szivar, cigaretta, virág, likőr, bor, sör, ásványvíz, szöllő, szalámi, sonka, sütemény, gyümölcsökkel. S mikor aztán nagy éljenriadal- mak között berobog a vonat, kocsiról-kocsira járva kezdetét veszi a kinálgatás, ellátják a katonákat szives mosolyok, bátorító biztatások kíséretében minden jóval. Főként a cigaretta, a szivar, a gond- üző füstölgő mesterségek a kapósak. A katonák mondogatják is sűrűn: „Csak a trafikra vigyázz!“ Ez a megbízottnak szól. A trafik-kezelőnek. De kapósak az üditő, a frissítő italok is. Igaz, egy a napokban jött felsőbb rendelet eltiltotta a katonáknak a szeszes italokkal való kinálgatását, de azért a kedves kép ezzel mit sem változott. Azóta a szeszes italok helyét elfoglalta a jégbehütött ásvány és szódaviz, meg a szőlő. Leginkább ugyan szilva, meg alma van nagy mennyiségben, melyet egy-egy kupéba kosárszámra öntögetnek be polgárasszonyaink és leányaink, kik a hosszú útban, a nagy melegben verejtékező katonáknak zsebkendőket, törülközőket is nyújtanak föl.
