Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
Xl/VI. évfolyam Gyula, 1994 Julias 19 99. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... _ 10 K — f Fél évre .............. 5 K — f Évnegyedre . .. 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Vándorló magyarok. Az iskolák bezárása után aktuálissá válik a nyaralás kérdése. A polgári életnek iS szinte megszokott követelménye már, hogy egy-két hétre kiragadja magát minden ember a megszokott mindennapi munkaköréből és elvonuljon valahová pihenni vagy szórakozni, ami szintén pihenés számba megy, mert hiszen uj dolgok látása felrissiti az agyat, munkaképesebbé teszi lelkünket. Az idén ugylátszik. nem oly nagy a népvándorlás; a mostoha időjárás és még mostohább gazdasági viszonyok a levegőtlen városban marasztották annak lakosságát, habár úgy is elég tekintélyes számú a vándorló magyarok serege. Az osztrák tengermellék, Svájc havasi vidékei, Osztrákország hegyes-völgyes részei már is hangosak a magyar szótól s bizony-bizony ilyen tájban, a nyári hőség idején jobban ismerik a költekező magyart külföldön, mint itthon a hazájában. Ez kétségtelenül nagy baj. Ha a sors keze Szahara homoktengerére vetett volna bennünket, ha életünket egy kietlen természeti szépségekben szűkölködő országban kellene tengetni, érthető volna, hogy pihenés és szórakozás céljából a külföldet kultiváljuk és gazdagítsuk megtakarított filléreinkkel, de igy amikor a magyar idehaza mindazt megtalálhatja, amit a nyaralással kapcsolatban a szive, szája megkiván, mégis csak különös, hogy a nyaralásra szánt pénzünkkel idegen országokat gazdagítsunk. Alig van a világnak országa, ahol annyi természeti szépségekben bővelkedő vidék lenne, mint Magyarország. Ha az ember okosan válogatja meg a nyaralóhelyét, akkor igazán nemcsak olcsón, de kellemesen is nyaral. Ott vannak a felvidéki városok, ott vannak az erdélyi részek vadregényes völgykatlanai, ott a Balaton partja, az Alduna vidéke, mind egytől-egyig kínálkozik a nyaralásra és üdülésre, nekünk azonban inkább kell Svájc, Tirol, Eszak-Németország vagy Csehország. Egyetlenegy szempont van, ami igazat ad a vándorló magyaroknak. Ez pedig a kényelem szempontja. A külföldi üdülő- és nyaralóhelyeken pénzéért valóban kaphat az ember kényelmet, de nálunk vajmi nehezen. Azonban hát ebben is inkább a közönség a hibás, mert hiszen ha figyelmesen vizsgáljuk, a külföldi nyaraló- és üdülőhelyek fejlődését sem más mozdította elő, mint a látogatottság. A külföldi nyaralók, melyek pompás szállodái legnagyobbrészt a nyaralók pénzén épültek, bár azt sem lehet elvitatni, hogy külföldön a vállalkozó tőke igen jó befektetésnek tartja valamely Isten-áldotta vidék nyaralásra alkalmassá tételét. Nálunk ilyesmivel nem is igen foglalkoznak a gazdag emberek. Ismerünk nagy múlttal biró, áldásos forrásokkal bővelkedő fürdőhelyeket, amelyek a közelmúltban tönkrementek, mert a tulajdonosuk vagy nem kapott pénzt a modern befektetésekre, vagy a magáéból nem akart áldozni. Holott nyilvánvaló, Megjelenik minden vasárnap. hogy egy modern berendezésű fürdő- és nyaralóhely nagyon reális jövedelmi forrás. Ugyanez a tulajdonos, tán aki a maga természeti kincsét olyannyira elhanyagolja, lóversenyfogadásokra, vagy kártyára könnyű szívvel kockáztat tiz, sőt százezreket s elkölt a maga nyaralására is nehéz ezreseket, de külföldön. És ebben a dologban is évről-évről kevesebb igaza lesz a közönségnek, mert mégis csak fejlődik Magyarországon a modern műveltség egyik nagy ügye, a fürdő- és nyaralókérdés. Ennek az ügynek is találtattak, mint minden jónak és szépnek igaz apostolai, munkás szervezetei, önzetlen harcosai, akik ma már jól végzett munka szép eredményére tekinthetnek vissza. , A Balaton bűvös-bájos szép vidékét eredménnyel vette munkába a Balaton Szövetség^ amely kicsiny kezdeményezésből ma már hatalmas szervezetté fejlődött, népszerűsítvén a Balatont a hazában és annak a határain kívül. Megküzdött az állammal, megmozgatta a vármegyéket, lelket öntött a természettől megáldott, de maradi magyar természettel megvert községekbe, áldozatkészségre serkentve a mágnásokat. Igazi, lekötő talajt munkált az eddig idegenbe vándorló magyar pénznek, piacot itthon a magyar terméknek. Hisszük, hogy ez az öntudatos munka nem marad észrevétlen a magyar társadalom előtt, amelyből a hazaűság ki nem veszett. t Abc a. Tudom, hogy eljössz . . . Tudom, hogy eljössz . . . Tudom, hogy föl fogsz keresni engem, Hogy elraboljad, elvidd a lelkem, Hogy elraboljad minden éjszakám . . . Kandallóm néma, méla fénnyel Vonja be épen kicsike szobám . . . És akkor eljössz . . . Belibbensz hozzám tündérként, halkan, Tüz-lihegésed hogy ne is halljam . . . Tudom, hogy eljössz . . . Selymes, lágy karod forrón ölel át-, Fülembe zsongod az Elet dalát . . , És itt hagysz újra, ellibbensz tovább: Puszta reménnyel, Élet-dallal Keresselek ... és ne leljek reád . . . Sátori Gusztáv. Csiky László búcsúja. A nápolyi múzeumban áll a farnesoi Herakles paroszi márványból faragott hires szobra. A hős pihenő helyzetben buzogányára támaszkodik és a mezítelen, hatalmas, izmos férfiú őserejének rettenetes nyugalmával szelíden néz a távolba, megpihenve elvégzett nagy munkája után, a fáradtság vagy a megtörtség minden nyoma nélkül. Csiky Lászlóról, a régi gárda pihenni térő utolsó legnagyobb művészéről jut ez a márvány eszembe, aki minden gárdista társától elkülönbözött abban a tulajdonságában, hogy modern áramlatok minden uj hajtását felszívta magába ugyannyira, hogy rajta átszürődve tanulták a fiatalok a fiatalság iskolacsináló eredményeit. Csiky ma az egyetlen, nagymultu kortársai között, aki klasszikus a modern darabokban és modern a klasszikusokban. A régi vágású hősszinészek mind szinte élvezhetetlenek lettek a mai társadalmi darabokban, mert nem vetkezték le a cothurnus járulékait, a szavalást, a \ páthoszt. Tőle ámulva tanultunk természetesen beszélni a klasszikus versekben és lendülettel átérezni a sima modern szerepekben. Az ő nagy jelentősége abban áll, hogy óriási művészi múltjában nem kopott meg, hasznos és haszontalan uj irányzatoktól nem maradt el, hanem elfogadva elébük vágott és megint csak vezetve, soha el nem tudták homályo- sitani az epigonok. Most, mikor nagy munkáját a magyar színművészet megnemesitésében elvégezte, a farnesei Heraklest juttatja eszembe, ahogyan erőtől duzzadva buzogányára támaszkodik és szelíden megpihen. Mint ahogy a csecsemő Hercules, aki Tébében Hera emlőjét szívta és a beszitt nedv isteni erővel ruházta fel, a kiömlő nedvből pedig az égen tejut képződött — úgy erősödött a művészet emlőjén korszakalkotó nagy színésszé Csiky László, az ő egén pedig hatalmas és dicsőséges alakításainak hosszú láncolata jelzi a tejutat. Most mikor Herak- lesként nyilait szétszórva elmegy, hogy villám és menydörgés — elismerés és ünnepeltetés — között emelkedjék a művészet egére, az ő elvonulása példaadás lesz nekünk arra, hogy aki a művészet isteneinek tündérkertjéből szedi rózsáit, az diadalmas elmúlásánál megkoszoruzottan, a halhatatlanság koszorújával övezve rér pihenni. B. Bárót! József. Csiky, a míívésx. Furcsa elhinni, de muszáj, — hiszen Laci bácsi az ilyen komoly ügyből soha nem csinál viccet, — hogy végleg megválik a színészettől. Most ocsúdunk fel igazán, hogy ki is volt nekünk és a vidéki színészetnek Csiky László . . , Ez ellen az ember ellen sokat vétkeztünk. Ezt az embert az utóbbi években nem becsültük eléggé. Hallgatólag hozzájárultunk, hogy mindinkább háttérbe szoruljon Visszaéltünk azzal, hogy az ő lelke tulfinom volt és hogy nem tudott könyökkel dolgozni, hanem hozzájárult mindenhez, dacára, hogy az ő bőréről volt szó. Most hogy végleg megválunk tőle, voltaképen vádat kellene emelnie, sok ember ellen. Mert olyan dolgok történtek, melyekben sokan benne voltak — talán olyanok is, akik abszolúte nem gondolták. Mert csak egyet nézzünk: azt, hogy ilyen magyar színész, olyan időkorban, mint Csiky László, véglegesen elbúcsúzik attól a világtól, amelyben évtizedig, ILia.p'u.n.ls: mai száma, ÍO oldal.
