Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-31 / 22. szám
XI,VI. évfolyam Gyula, 1914 májas 31 *22. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Évnegy edre ..._ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. Pünköst ünnepén. Mint mikor szárnyát bontva ébred a hajnal, hogy a csillagtalan, sötét éjszakának helyét elfoglalja s fénnyel ragyogja be a virágot, falombot s mindent, amit a Teremtő alkotott és gondoz : ilyen felséges kép a Pünköst reggele, midőn a Szentlélek az apostolokra kitöltetett, hogy többé ne maradjanak árván s harcot harcolván az ádáz ellenséggel, győzedelmök biztosítva legyen . . . Miként a félénk madárcsalád a sürü bokorban keres rejtekhelyét, hogy a tomboló vihartól védve legyen, éppen igy cselekedett a tanítványok kicsiny társasága is, midőn a Mester Ígéretének valósultára várva, szobába zárkózott s remény és kétség között ünnepelte a Pünköstöt, mert mióta Jézus elköltözött a földről, boldogságuk napjára a bánat fellege borult . . . Ámde a Mester nem hagyta meg- vigasztalás nélkül a busongó tanítványokat, mert ime „az Ígéret teljesedett Szentlélek Isten küldetett a busongó tanítványokra“, zugó szél zendülésében „kettős tüzes nyelvek“ szálltak alá . . . E csudás esemény emlékére szenFELELÖS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID teli a keresztyénség a Pünköst ünnepet, mikor a lelkesültség lángja magasra lobog fel - s a hála és esdeklés szava egybeölelkezik, midőn megzen- dül az ajkakon az ének: „Jövel Szentlélek Ur Isten ! töltsd bé sziveinket épen mennyei szent ajándékkal, sziv- béli szent buzgósággal“ . . . Mintha hallaná lelkem a „sebes szélnek zendülését s látnám „a kettős tüzes nyelveket“ alászállni mennyből az apostolokra . . . S midőn az egyszerű tanítványok „beszélnek különböző nyelveket, melyeket a Szentlélek ad vala nékik“ önkénytelenül bámulat ragadja meg telkemet az isteni kegyelem eme nagysága jelenségén . . . De nemcsak az első Pünköst napján nyilatkozott meg a Szentlélek hathatós ereje, ma is munkálkodik a sziveken s minden jónak, nemesnek diadala e hathatós erő befolyására vezethető vissza ... Ha az erkölcsi egyensúly ingadozni kezd a lélek belsejében és gonosz indulat vesz uralmat a tiszta erkölcs felett, a Szentlélek láthatatlanul munkálkodó ereje állítja meg a bűn utján a magáról megfeledkezni hajlandót, hogy Megjelenik minden vasárnap. miként sötét felhők tova tüntével szebben ragyog az árnytól megtisztult, fénylő napsugár, az erény teljes diadala bontakozzék ki a vétek sötét éjszakájából . . . Midőn a szülőknek sirhalmára hullatja bánat könnyeit az árva, keserűségének mély gyötrelmeitől a Szent- léleknek mindig munkás ereje vezeti el az erőtlent a megvigasztalódás kies révpartjára . . . Ha félreértés következtében szakadozni kezd a hitvesek szivében a szeretet egybekötő kapcsa, a viszálykodás tomboló szelét elcsendesiti a Szentlélek mindenható ereje s helyreáll ismét az elszállni készült nyugalom, béke . . . A mások javáért, boldogságáért lelkesülten küzdő, midőn tapasztalja, hogy a méltán remélt hála-virág helyett töviskoronát nyújt feléje a könnyelmű hálátlanság, a Szentlélek adja meg a kárpótlást és kölcsönöz erőt a további önzetlen küzdelemhez . .. Ki éjszakát s napot egybetéve kitartó szorgalommal fáradozik azon, hogy az ismeretek rejtett kincseit kutassa s forgalomba hozza, nehéz küzdelmének támaszát a Szentlélek adja, TÁRCA. Csendes nyári este. Be szép az est, a csendes nyári este, Olyan szelíd, oly mámoros meleg, Rám surran egy-két csókos lenge szellő, Inogni kezd a jütíóm s megremeg, Selymes szavak, halk suttogások kelnek Kis bugásuk a lelkem hallja csak Alom nóták, szerelmes szenvedélyek, Mesébe illő drága pillanat. Nagy távolból... ki tudja honnan-merről, Áldott jó illat permetez pelém, Sóhajnál halkabban beszél a fákon, Zenél a zsenge, szendergő levél. Ábrándozásra késztet minden . . . minden; Repül a vágy, visz messze -messze el S amig lelkem szép kedvesemmel játszik, Szemem a biborjelhők'ón legel. TaJcács István. A gyermekek lelki nevelése. Részlet a Mutschenbacher Gyula fordította ^Locke: Gondolatok a nevelésről“ cimü miiből. A test ereje, edzettsége elsősorban a viszontagságok elviselésében nyilvánul meg, ugyanabban nyilvánul meg a lélek ereje is. És minden erénynek, érdemnek alapja, lényege az, hogy az ember meg tudja tagadni vágyait, szembe tudjon szállni hajlamaival és csak azt tegye, amit értelme, legjobb belátása diktál neki, ha mindjárt hajlama másfelé vonja is. A nagy tévedés, amit átlag a gyermekek nevelésénél elkövettek, abban állott, hogy nem vetettek erre elég ügyet a maga idején, hogy a gyermek lelkét nem hajtották fegyelemre, nem vetették alá az értelemnek, mikor az még zsenge és könnyen hajlítható vala. A szülők ugyanis, akik a természet bölcs rendeléséből szeretik gyermekeiket, oly esetben, mikor az értelem nem őrködik eléggé természetes hajlamaikon, könnyen dédelgetésbe csapnak át. Szeretik gyermekeiket — és ez kötelességük is — ámde sokszor még hibáikat is dédelgetik. A világért sem szabad ellenük tenni; legyen meg mindenben az ő akaratuk, s mivel kis korukban nagy bűnöket nem követhetnek el, a szülők nyugodtan nézik el illetlenkedésüket, sőt mulatnak apróbb fonákságaikon, amelyek jól illenek ártatlan éveikhez. Ám az ilyen becéző apának, aki gyermekét egy neveletlen ténykedése miatt nem akarta rendreutasi- tani és mentségére azt hozta fel, hogy nem nagy dolog az egész, találóan megfelelt Solon, amikor ezt mondotta : Jó, jó, csakhogy a megszokás már nagy dolog. Megtanítjuk kedveltünket arra, hogy üssön, csúf neveket adjon, megadunk neki mindent, amiért csak kiáltoz, megteszünk neki mindent, amit csak kíván. így a szülők elnézésükkel, becézgetésükkel alapjában megrontják gyermekük természetét s azután még csodálkoznak azon, hogy keserű a viz, melyet Ízlelniük kell, pedig ők voltak azok, akik a forrást megmérgezték. Mert, mikor gyermekeik felnőttek s naggyá nőttek velük együtt rossz szokásaik is, mikor már nagyok a dédelgetéshez s szüleik nem vehetik már játéktárgy számba őket, fü- nek-fának panaszkodnak, hogy a fickók nyakasak, neveletlenek ; bántja őket, hogy gyermekeik akaratosak, kellemetlenül érintik őket rossz hajlamaik, amelyeket maguk ojtottak beléjük ; szeretnék — de már későn — kiirtani belőlük a gazt, amelyet önkezükkel plántáltak s mely most már sokkal mélyebb gyökeret eresztett, semhogy könnyű volna kihúzni. Szabad-e megütköznünk azon, hogy a fiú megszokva akaratának érvényesülését, amikor még gyermekruhában járt, érvényesíteni akarja akaratát akkor is, mikor már rövid nadrágban jár ? S minél jobban növekszik, annál inkább előtérbe lépnek hibái, persze most már kevés szülő oly elvakult, hogy ne látná őket; kevés oly érzéketlen, hogy ne fájnának neki elnézésének e rossz következményei. Akaratát leste dajkája, mielőtt még szólni, vagy járni tudott volna, korlátlanul uralkodott szülein, amióta csak csacsogni tud, most. hogy felnőtt, okosabb és erősebb, mint azelőtt volt, miért kellene meghajolnia, kívánságáról lemondania ? Miért kellene hát tizennégy—húsz éves korában elvesztenie ama kiváltságokat, amelyeket eddig szülei engedékenységéből oly háborítatlanul élvezett ? Próbálkozzunk csak kutyával, lóval vagy bármi más állattal, vájjon le tudjuk-e őket a fiatal korban szerzett hibáikról, szeszélyeikről szoktatni, pedig ezeknek egyike sem oly akaratos, magakellő, egyik se akar annyira ura lenni magának meg másoknak, mint az ember Elég okosak vagyunk arra, hogy kutyát, lovat akkor kezdünk nevelni, fegyelmezni, mikor még nagyon fiatal, ha azt akarjuk, hogy egyáltalán használható legyen. Csak saját ivadékainkat hanyagoljuk el ebben a tekintetben, mikor aztán rossz gyermekeket neveltünk belőlük, elég balgán azt várjuk tőlük, hogy derék emberekké fejlődjenek. Ha a gyermek annyiszor kapott gyümölcsöt, édességet, ahányszor csak megkívánta, csakhogy sirva ne fakadjon, hogy kedvét ne veszítse, mily alapon hiúsítanánk meg felnőtt korában kívánságát, mely őt borhoz, asszonyhoz vonzza ? Hisz e dolgok ép úgy megfelelnek a fejlettebb ember vágyódásának, mint ahogy az édesség s a gyümölcs illett az érette siró kis gyermek korához. Nem abban van a hiba, hogy az embernek különböző korhoz mért vágyódása, ízlése s fogalmai vannak, hanem abban, hogy azokat nem vetjük alá az elme szabályainak és korlátozásának, a különbség lényege nem az, hogy az embernek vannak vagy nincsenek vágyai, hanem az, hogy van-e erkölcsi erőnk vágyainkat fékentar- tani, magunkat bennük megtagadni! ? Ha valaki nem szokott hozzá fiatalon, hogy akaratát alávesse mások értelmének, bajosan fog a maga értelmére hallgatni akkor, amikor már annyira felnőtt, hogy Hiap'U.n.lz mai száma ÍO oldal.
