Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-10 / 19. szám
3 Békés 1914 május 10. erőre emelésüktől még távol állunk, mert hiszen sajnosán kell tapasztalnunk, hogy nálunk a kereskedelmi és ipari érdekeket szolgáló intézkedések s törvények igen lassan születnek meg. Áttérve az egyes üzletágak eredményére, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy az időjárási viszonyok abnormitása miatt a termés megromlott és ennek következtében a gabonakereskedelem nem tudta felmutatni azt a kielégítő eredményt, amelyet az 1912. évben produkálhatott. Kamaránk két vármegyéjében, Aradvár- megyében és Hunyadvármegyében okozott nagyobb pusztítást az árviz. Aradmegye egyes vidékein pedig inség-akciót is kellett indítani. Az egész ország 1913. évi 407 millió mm. terméséből Aradvármegyére összesen T9 millió, Békésvármegyére T4 millió, Csanádvármegyére 940000, Hunyadmegyére pedig 310000 mm. termés jutott, tehát minden vármegyében legalább 20—30 százalékkal kisebb volt a termés, mint az előző évben. A termésnek nemcsak mennyisége, hanem minősége sem közelitette meg az előző évit. Búzában minőségileg különösen olyan gyenge eredményt kaptak, hogy hosszú idő óta elő nem fordult hasonló. Bár mennyiségileg a kerület egyes helyein az eredményt nem mondják nagyon kifogásolhatónak, mégis tekintettel arra, hogy a kínálat sohasem volt arányban a kereslettel, forgalom szempontjából nem tudták az előző évit meg sem közelíteni. A kereskedelmi és takarmány- növények, továbbá a magvak hasonló eredményt mutatnak. Áttérve jelentésünk ipari csoportjára konstatálnunk kell, hogy a kerületbeli összes ipartestületek a súlyos gazdasági viszonyok miatt panaszkodnak. Sürgetik az ipartörvény módosítását, az iparbiróság felállítását, a munkásbiz- tositó törvény reformját, ez utóbbi törvény különösen rendkívül súlyosan érintette az ipart. Egy-egy iparos munkás- és balesetbiztosítás címén jövedelmének gyakrau egynegyedrészét is kénytelen kifizetni anélkül, hogy bármi hasznát is látná az intézménynek. A súlyos munkaviszonyok ismét szükségessé tették, hogy a kivándorlásról beékeljük azt a fejezetet, amelyet már két évvel ezelőtt megnyitottunk. A kerületbeli kivándorlás az 1912-ik évben és 1913. évben oly nagy mértéket öltött, hogy szomorúsággal töltheti el mindazokat, akik az ország fejlődéséért és népünk gyarapodásáért fáradoznak. Azt tapasztaljuk, hogy kerületünk legnagyobb vármegyéje, Aradvármegye az országos kivándorlási sorozatban a 12. helyet foglalja el. Aradmegye egyes járásaiból sokkal több a kivándorló, mint a magyarok lakta Békésvármegye egész területéről. Békésvármegyéből 456 lélek vándorolt ki Amerikába. A munkásmozgalmakra vonatkozó fejezetünk ez évben kicsi, mert a kedvezőtlen gazdasági viszonyok következtében a szociális mozgalmak minimálisra redukálódtak. Jelentékenyebb sztrájk csak az aradi waggongyárbau és az automobilgyárban, továbbá a mezőhegyesi kendergyárban volt, azonban a munkások egyik sztrájk alkalmával sem tudtak maradandó eredményt elérni. Nagyon természetes, hogy amikor az elmúlt évben az építkezés oly lanyha volt, akkor a tégla gyártása se lehetett kielégítő. Békésvármegye téglagyárai nagymérvű üzemredukcióval voltak kénytelenek ellensúlyozni a rossz gazdasági viszonyokat. Munkásaik nagy részét elbocsátották. Az asztalos ipar is panaszokkal van tele. Szerintük a kerületbeli összforgalom a felére redukálódott. E rovatban megemlékezünk a gazdasági cirokseprő gyártásról is és mint figyelmet érdemlő esetet említjük fel a gróf Wenck- heim Henrik kk. örököseinek csorvási uradalmában levő gazdasági cirokgyár üzleti elveit. Hozzánk küldött jelentésében a gyár vezetősége azt hangoztatja, hogy náluk az a fontos: ne legyen deficit és a befolyó jövedelem a kiadásokat fedezze, mert az a főelv, hogy az örökhagyó rendelkezéseihez híven, ha nincs is jövedelem, a gyárat fenn kell tartani, mert az uradalom cselédeinek kiskorú gyermekei állandó foglalkozást nyerhetnek a gyárban. A bőripar helyzetéről szólván, fel kell említeni a kerületbeli tímároknak azt a panaszos kijelentését, hogy a timáripar egészen megszűnőben van. A gyáripar teljesen felszívja ezt. A fonó- és szövőipar, mint az egész országban úgy a kerületünkben sem volt kielégítő. Kamaránk kerületében a háziipar egyre jobban terjed. A kerület egyik nagyobb háziiparának vezetője azt jelenti, hogy a hímzéssel foglalkozó munkásnők száma az utóbbi évben annyira emelkedett, hngy azóta ez iparágnak nagyobb figyelmet szentel. Örömmel jelenthetjük, hogy a rossz gazdasági viszonyok közepette a kerületünkben pénzintézetek megőrizték szolidságukat és szilárdságukat. Kerületünkben 113 hitelintézet működött és ebből mindössze három szüntette be tevékenységét. Ezek közül kettő aradi, egy pedig kisebb hunyadmegyei pénzintézet. A hitelintézeteknek majdnem fele nagyobb osztalékot tudott fizetni. Teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk : a pénzintézeteknek tulajdonítható az a körülmény, hogy az 1913. évben a kerületünkben kereskedelmi és ipari piacot nagyobb megrázkódtatás nem érte. A hitelintézetek u. i. átérezték hivatásuk fontosságát és segítségére siettek a megszorult piacnak. A jegybank aradi és 1913-ban megnyílt békéscsabai fiókja nagy szolgálatot tett. A hivatalos kamatláb csaknem az egész esztendőben 6 százalék volt, a kerületben pénzintézetek azonban nem éltek vissza a helyzettel. Á jelentés Békésvármegyét érintő részének ismertetését jövő lapszámunkban folytatjuk. Tanügy. Tanítói gyii|és Gyulán. (Május 7-én.) A gyulai tanítói járáskor május 7-én d. e 9 órakor Gyulán az állami iskola V. osztályú tantermében Nickmann Rezső elnök vezetésével tartotta ez évi rendes közgyűlését. Részt vettek a közgyűlésen : Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, a vármegyei népoktatás ügyének első embere és irányitója, a tanítóság vezére, dr. Lindenberger János apátpíébános, a gyulavidéki r. kath. tanítói egyesület elnöke, dr. Czettler Jenő ministen titkár, a Magyar Gazdaszövetség kiküldöttje, dr. Konrád Ernő, kir ügyész, Sólyomi Lipót, a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület titkára, dr. Horváth Dezső kir. s. tanfelügyelő, a Nemzeti Kultúra szerkesztője, Farkas Gyula, a Békésvármegyei Általános Tanító Egyesület alelnöke és mintegy 60 tanító, tanítónő. Nickmann Rezső elnök megnyitó beszéde keretében foglalkozott a tanítóság múlt küzdelmével és az elért eredménynyel, csalódásaival, eltemetett és megújuló reményeivel. Örömmel állapította meg azt az örvendetes tényt, hogy a tanítóság jogos kívánságainak kivívásában folytatott harcban a tanítóság mellett küzdött a társadalom és a sajtó egyaránt. Megállapítja, hogy a gyulai tanítói járáskor gyűlésein mindig komoly, eredményes munka folyt és ezt ajánlja az egyesület figyelmébe a jövőben is. Majd fölsorolja azokat a feladatokat, amiket a jövőben meg kell oldani. Különösen fontos ezek közül a falusi és a tanyai népnek a kulturvilágba való bevezetése, gazdakörök alakítása stb egész sorozata a szociális teendőknek. Szívből üdvözli az előbb- felsorolt előkelősé-. geket és a megjelent kollegákat, a gyűlést megnyitja Jegyzőkönyv hitelesítésére fölkéri Kardos István igazgatót és Mazurek Ferencnét. Elnöki előterjesztések során kegyeletes szavakkal elparentálja a legnagyobb magyar tanitót Péterfy Sándort. Javaslatára Péterfy emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvben örökíti meg. Síremlékére 10 korona adományt szavaz meg. Jelentést tesz a múlt év szept. 13-án Gyulán rendezett nagyszabású .fiötów-ünnepélyről. Tudomására adja a közgyűlésnek, hogy a Gyulavidéki r. kath. tanítóegyesület május 13-án ünnepli fönnállásának 30 éves évfordulóját Meleg - hangon üdvözli a jubiláló testvéregyesületet és javasolja, hogy a járáskor ezen jubileumon képviseltesse magát. A társadalom több előkelősége kimentette távolmaradását. Többek között Gyula r. t. város polgármestere a következő levelet küldötte az elnöknek : „Igen tisztelt Elnök Ur! Gyűlésükre való szives meghívását és figyelmét hálásan köszönöm. Ha egészségi állapotom megengedte volna, szives meghívásának feltétlenül eleget tettem volna, hogy tanúja lehessek nemes munkájuknak. így azonban, sajnos, erről le kell mondanom. A gyűlés igen tisztelt tagjainak szives üdvözletem tolmácsolását kérve vagyok, igaz hive dr. Lovich Ödön, polgármester. A fiatalkorú bűnösöknél alkalmazott nevelés hatásairól és a patronage-ügyről tartott fölolvasást Péczely József igazgató, a fiatalkorú bűnösök tanítója. Két éves tapasztalatát mondja el érdekesen, vonzóan, attól a perctől kezdve, hogy a törvényszék épületébe lépett, hogy fontos nevelői munkásságát ezeknél a szerencsétleneknél, akiket az élet reális körülményei és a nyomor az otthon fenntartásához szólított s akiket a munkaalkalmak reduk- tiója a semmitevés, csavargás és a bűn útjára hajszol, megkezdhesse. Bizonyos borzalommal és félelemmel határos érzelmekkel lépett a szerencsétlenek közé, a szuronyos őr kíséretében. Akik őt szintén vegyes érzelmekkel fogadták. Közéjük lépve, elmondta, hogy ő kicsoda, miért jött, mit várjanak tőle, és ő majd mit vár tőlük ? Majd a nevüket kérdezte, származásukat és azt, miért kerültek ide ? Az ismerkedés nehezen ment. De idővel, mikor azt látták, hogy Péczely humánus, jóindulattal viselkedik irányukban, bizalmasabbak, közlékenyebbek lettek. Ügyes csoportosítással elmondja a tanítási eljárást, nevelési elveit. A törvény által megállapított fegyelmi eszközöket. Több újítást proponál, amiről meg van győződve, hogy előmozdítaná a bűnbe esett kiskorú megjavítását és a társadalom számára való megmentését. Élénk, hű leírásban a hallgatóság elé állítja az egyes tipikusabb bűnösöket. Hosszú felolvasása egy cseppett sem vott unalmas. Meglátszott rajta, hogy a tollat ügyesen kezeli. Ezen munkával bámulatra méltó megfigyelő képességéről, alapos paedagogiai. és lélektani készültségről tett tanúbizonyságot. A hallgatóság tapssal és az elnök indítványára jegyző- könyvi köszönettel hálálta meg munkáját. Az elnök felhívta a kartársak figyelmét a fiatalkorú bűnösökre vonatkozó f. évi január 1-én életbe lépett törvény tanulmányozására és részletes ismeretére, mivel a környezet tanulmányi iveinek kitöltése nagyrészt a tanítókra vár. Az elnök azután fölkéri Konrád Ernő kir. ügyész urat, mint aki a patronage-ügynek ügybuzgó apostola és a fiatalkorú bűnösökre vonatkozó törvény alapos isir erője, sziveskednék Péczely fölolvasásához hozzá szólni. Dr. Konrád Ernő királyi ügyész köszönetét mond az elnöknek a meghívásért, amelyre örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a tanítósággal, a melyet oly nagyra becsül és amelynek munkáját igen nagyra értékeli, közelebbi ösmeretségbe jöjjön. Majd a Péczely felolvasásával kapcsolatosan elmondja ezen humánus törvény intencióit Igen fontos Útmutatással szolgál a tanítóságnak hogy a gyermeki lelket miképen lehet tanulmányozni, miképen lehet abba bepillantást nyerni Alapos készültséggel és nagy psichologiai tudással beszél a gyengeelmé- jüekről, a degeneráltakról. Erkölcsi mentésről és a nevelés szempontjait miképen kell már az iskolában érvényre emelni, hogy az ilyen gyermekekben és fiatalkorúakban rejlő társadalmi veszély már keletkezésében elfojtassék és az abból eredhető társadalmi baj megelőztessék. Minthogy ezen a téren a bíróságok és a rendőri hatóságok magukban kellő eredményeket elérni már csak azért sem képesek, mert számukra csak akkor nyílik alkalom a fiatalkorúval foglalkozásra, amikor valamely büntetendő cselekmény elkövetése a nagyobb fokú erkölcsi veszélyt bizonyítja. A tanítónak — úgymond — nemes hivatásából eredő feladata közreműködni abban, hogy a környezetükben erkölcsi romlás veszélyének ki-^ tett, vagy züllésnek indult gyermekek és fiatalkorúak a bűn örvényétől visszatartassanak. Különösen a tanítónak van alkalma növendékei erkölcsi állapotának és fejlődésének megfigyelésére, mert azoknak magaviseletét és életviszonyait nemcsak az iskolában, hanem lehetőség szerint az iskolán kívül is kell figyelemmel kisérnie s szükség esetén a tanulók szüleivel közvetlenül is kell érintkeznie és igy ő még idejekorán észreveszi a veszélyt, amely növendékének erkölcsi fejlődését fenyegeti, Lebilincselő hangon kifejti, milyen tünetekben jelentkezik a veszély és milyen tényezőkre vezethető az vissza. Megmagyarázza, milyen szempontból kell veszély esetén a környezetet megvizsgálni. Részletezi a társadalom munkáját, feladatát. Végezetül arra kéri a járáskor tanítóságát, hogy ebben a törekvésben támogassa a Patronage-Egye- sületet és a hatóságokat. Hálás köszönetét, jegyzőkönyvi elismerést és sok tapsot kapott a szép, értékes előadásért.
