Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-03 / 18. szám

XLVI. évfolyam Gyula, 1914 május 3. 18. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____ 10 K — f Fé l évre_ ___ 5 K — f ív negyedre ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A haldokló föld. René Bazinnak: A haldokló föld cimli örök­becsű regénye mesteri módon rajzolja meg a falvak elnéptelenedését. A földmivel 5 nép egyszerű gyermekét elkápráztatja a városi élet csillogása és szinte ellenállhatlan vágytól űzve otthagyja elaggott szüleit, otthagy minden ked­ves dolgot, a virágzó réteket, a zöldlomhu erdőt s megy városba, a gyárkémónyek fojtó légkö­rébe. Ezt a képet nemcsak Franciaországban, hanem itthon is nap-nap után láthatjuk. Nálunk talán még rosszabb a helyzet. A Cunard-hajók sok ezernyi utasa még elszomoritóbb kép, mint a haldokló föld városba özönlő hűtlen gyerme­kei. Ámde nálunk mások a viszonyok is. A vá­rosba özönlésnek oka itt nemcsak a városi élet csillogása, hanem a magyar földmivelőuek sajá­tos földéhsége, amely kielégítésre nem talál. Pedig mennyi földbirtok változtat esztendőről- esztendőre gazdát. És ime az, aki igazán sze­reti a szántóföldet, a mi sajátos viszonyunknál fogva nem juthat földhöz. Az a kétkézi nap­számos, akinek minden vágya abban összpon­tosul, hogy a saját földjén gazdálkodhassék, hogy a saját szorgalmának gyümölcsét élvez­hesse, a legtöbbször csalódottan kénytelen le­mondani ábrándjairól, aminek aztán természetes következménye a városba özönlés, a kivándorlás. Vájjon van-ó ennek a pusztitó betegség­nek orvossága ? Van. Az a parcellázás, amely Gyulán történt a remetei földvétel alkalmával, amidőn ötszáz földnélküli szegény ember a leg­kedvezőbb feltételek mellett jutott 3—3 hold földhöz. Igaz, hogy ehhez hasonló altruisztikus földosztás sehol az országban nem történt. Ha­sonló módon történő parcellázás révén, úgy­szintén hosszúlejáratú kisbirtokbórletek létesí­tésével elejét lehetne venni annak, hogy a föld népe otthagyja a sorvadó, haldokló földet. Igen sokan a szekularizációt, a kötött bir­tokok kisajátítását jelölik meg a betegség orvos­szeréül. Ennek az orvosszernek azonban nem lehet hive az, aki a tulajdonjog szentségét res­pektálja. Nem lehet hive az sem, aki tudatában vau annak, hogy Magyarországon a nagybir­tokra még hosszú ideig magasabb hivatás vár, hiszen minálunk a nagybirtok a gazdasági előre­haladás fáklyavivője, a mezőgazdasági érdekek­nek legbuzgóbb istápolija, sok tekintetben a nemzeti politika évszázadok óta legfőbb őrizője. Más egyéb okok miatt is szükség van nagy­birtokra még. A tömegtermelést, amely egyedüli orvossága a drágaságnak, a nagybirtok egységes termelése nélkül el sem lehet képzelni. Nem lehet elképzelni a mezőgazdasági előrehaladást sem nagybirtok nélkül, hiszen csakis ennek áll módjában magasabb gazdasági képzettséggel ren­delkező egyéneket alkalmazni. . Viszont azonban az is igaz, hogy a kötött birtokoknak igen jelentékeny része nem áll feladata magaslatán. És éppen ezért nemzeti szempontból az ország gazdasági haladása érde­kében szinte elkerülhetlen szükség volna rá, hogy a földbirtokok e része olyanok kezelése alá jusson, akik szeretik a földet, akiknek dol­gos két keze munkájával, szorgalmával lehetővé lenne, hogy azok a földbirtokrészek, amelyek ma hivatásukat kellőképen betölteni nem tud­ják, a nemzeti termelésnek hivatásukhoz mért osztályosai lehessenek. A Magyar Gazdaszövetség, amely évek hosszú sora óta sürgeti a bérlőszövetkezetek szaporítását, junius hó 17-ikén tartandó temes­vári nagygyűlésének programmjába is felvette az erre vonatkozó kívánságot. A bórlőszövetke- zetek dolgában eddig elért eredmények ugyan nem valami fényesek. Mert pusztán társadalmi akcióval ezt a kérdést megoldani nem lehet. Ehhez pénz is kell, anyagi javakkal bőven ren­delkező olyan pénzintézet, amelyiknek vezetői tudatában legyenek annak, hogy miért van szük­ség arra, hogy a föld népét földhöz jutassuk. A Magyar Gazdaszövetség kitartó agitáció- jára történt is ebben a dologban már kezdő lépés. Ámde ez a lépés túlságos mértékben ma­gán viseli a kezdetlegesség bélyegét. A hal­dokló, gyermekeitől elhagyott föld problémáját egy-két millió koronával megoldani nem lehet. Ide legalább is olyan összegeket kell fordítani, amilyent Darányi Ignác volt földmivelésügyi minister annak idején telepítési és parcellázási törvényjavaslatában meghatározott. Egy-két millió koronával legfeljebb kisórletezni lehet, de föld­éhséget megszüntetni nem. TÁRCA. XJj strófák. i. Ma megloptam a más kertjét, virágát: Alattomosan, gyáván megraboltam, A legszebb rózsa-hajtást letaroltam. Ma megloptam a más féltett virágát, Letörtem, mert akartam, mert szerettein, Hogy nem nekem nyílt ki, el is feledtem! A más kertjébe tévedt ma a lábam És láttam ott égő, piros virágot, Milyet az én szemem még sohse látott! Azt mondták rá, a szerelem virága ! .. Nem őrizte senki, mikor letéptem ... Ma más kertjébe, tilos útra léptem . . . II. Miért szeretsz mégis, miért szeretsz? Mikor csak szenvedést adok szivednek S csak könnyeket adhatok a szemednek. Lásd, mennyi szenvedést adtam neked ? S mennyi álmatlan éjszakát okoztam, Mióta szerelmem elődbe hoztam ... Mióta szerelmem elődbe hoztam, Mióta nekem adtad a tied, Azóta szenved, szenved a szived .. . Azóta két szemed könnyesre vált. . . Ez a mi bus, reménytelen szerelmünk Olyan fájó és mégis oly gyönyört ád.. . Az eget érte nem szabad perelnünk.. . III. Ez a mi bus, reménytelen szerelmünk — Mely tiszta, mint az Alpesek hava — Rejtett, in ként tengerszemek tava. Ez a mi bus reménytelen szerelmünk — Mely tiszta, mint Alpok ölén a hó — Meynyugvó, szelíd, vágy nélkül való. Megnyugvó, szelíd, vágy nélkül való Ez a mi bus, reménytelen szerelmünk. Az eget érte nem szabad perelnünk . .. Ez a mi bus, reménytelen szerelmünk Nem lázadó, de megnyugvó szelíd : Szivünk közé beékelt drága hid.. . Amelyen átal lelkünk összeér . . . Múltja nincsen és nem lehet jövője: Nem szabad, hogy szivünk valóra szöjje. . . Rácz JEtus. Orgona virág. Piciny csokor — csak egy virág, És mégis egy egész világ E pár szirom. Mig átfogom a szárakat, Szememre szinte rátapad Lilás színe. S miként a szint a nyers selyem, ügy issza lelkem csendesen Illat-leikét. S betelve — én is az leszek, Mi csak másért teremtetett: Illat-parány. Leszek tudattalan hatás, Rövidke, szép fóllángolás . . . A célom betölt. Piciny csokor — csak egy virág, És mégis egy egész világ E p ár szirom. Tolnai Jóinf. Lapunlc mai száma lO oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents