Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-18 / 3. szám
XLYI. évfolyam 3. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Év negyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1984 január 18. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A sztrájkok eredménye. A mai drágaságot nagyrészt a sztrájkok idézték fel. A közgazdasági helyzet számtalan összeható tényező eredménye s igy a drágaság előidézésében is több hatás működött közre, de mint a leghatalmasabb tényezőt a sztrájkot kell kiemelnünk. A munkások szervezkedését s ezzel együtt a sztrájkokat, mint a munkások leghatalmnsabb fegyverét közgazdasági elméletek hozták létre s ha ezek vészthozók, hatásukat megsínyli az egész társadalom, még az is, aki az elméletekkel nem foglalkozik. Wéber közgazdasági iró a tőke és a munka harcáról uernrég irt 600 oldalas kötetén át azt bizonyítja, hogy a munkásosztály egy téves elméletnek esett áldozatul s hogy azon megmérhetlen súlyos áldozatokkal, mikkel a sztrájk jár — eredményre nem jutott, mert a sztrájk nem járul hozzá, hogy a társadalmi jövedelemfelosztásbau a munkásosztálynak nagyobb rész jusson. Mert a sztrájk által emelkedik a munkabér pénzbeli értéke, de a reális munkabér vagy változatlan marad, mert a fogyasztási cikkek árai is emelkedtek, vagyis a munkás a magasabb munkabéren több árut nem vásárolhat, vagy pedig egy szakma munkásai a bőrüket csakis a többi szakmabeli munkások kárára emelhetik. Ha egy szakmában a munkabér nemcsak pénzben kifejezve, hanem reálisan is megnőtt, akkor más szakmában a munkabér reális értéke csökkent, ügy, bogy a három nagy termelési ágra: a földjáradékra, a tőkekamatra és a munkabérre eső jövedelmi rész nem változott. A munkások tehát egy nagy illúziónak estek áldozatul, mikor azt hitték, begy a muka- bér emelésével javitnak helyzetükön. A gyárak emelték a munkabéreket, de ezzel egyidejűleg cikkeik árait is emelték, de még nagyobb percenttel, mint a hogy a munkabért emelték. Az építkezési költség magasabb lett a munkabérek emelkedésével, de ezzel együtt a házbérek is emelkedtek még nagyobb mértékben. Mikor a piaci árusok látták, hogy a munkás több jövedelemre tett szert, egyszerre felemelték az árak kétszeresére. Egyszerre oly árhullámzás állott be, hogy a jövedelem helyes beosztása lehetetlenné vált, mert lehetetlen volt előre számolni a hirtelen bekövetkező árváltozásokkal. Legtöbbet szenvedtek a szellemi munkások, a középosztály, a fixfizetésü hivatalnokok, akiknek fizetése nem emelkedhetett a drágasággal arányosan, sőt ha emelkedett, ez csak arra volt jó, hogy az árak még bolondabbul felszöktek, mert hisz több lett a fizetés, fizethetnek még többet. Az élelmicikkek s általában a fogyasztási cikkek árai a megelőző évtizedekben is fokozatosan emelkedtek, de az utolsó évtizedben példátlan emelkedés állt be, úgy hogy most éppen kétszer annyi jövedelem kell a tiszteséges megélhetésre, mint 20 év előtt, sőt azelőtt lehetett valamit félre is tenni, ami most lehetetlen. Ily körülmények között következett be az 1913-as esztendő, mikor a jövedelmek elmaradtak, de a drágaság maradt a régi s kilátás sincs arra, hogy az árak visszaessenek. Látni való tehát, begy most nagyobb összegekkel kell számolnunk ugyan, de a nagyobb összegen sem vagyunk képesek annyit beszerezni, mint előbb a kevesebbel. A pénzvásárló ereje kisebb lett. A drágaság annál nyomasztóbb nálunk, mert itt semmi arány sem volt az árak emelkedésében, mig a nyugat nagy államaiban lassabban nőttek az árak, úgy hogy bekövetkezett az a képtelenség, hogy olcsóbb a megélhetés Bécsben és általában a külföldön, mint a tejjel-inózzel folyó Kánaánban: Magyarországon. Erre a képtelen árhullámzásra a lökést a sztrájkok adták meg s igy csak ártottak nemcsak az egész társadalomnak, hanem magának a munkásoknak. Csak egy hasznuk volt: a munkaidő megrövidítése s az, hogy a munkásoknak emberiesebb munkafeltételeket biztosított. De nagyobb jövedelmet valóságban nem szerzett, mert az csak úgy lehetséges, ha a társadalmi jövedelem emelkedik, mert csak ezzel automatice emelkedhetik a munkások jövedelme. Ettől azonban Magyarországon távol állunk. T A H C A. Es te. A kerten nyögve nyargal át a szél, Mint mérgelődő szilaj ross gyerek. Az ég szeméből biís — unalmasan A langyos kong pereg . . . Bús könny pereg . . . A. kerten nyögve nyargal élt a szél Az eső bús unalommal szitál. Bernit hallgat minden ! Semmisem beszél . . . A kandallón az óra áll . . . Az óra áll . . . Idők folyása, percek rohanása Megáll egyszerre . . . tovább nem halad ! Marad minden egyhelyben .' Mindörökre ilyen alkony marad! Alkony mai ad . . . Es csönd ran ! csönd. nagy. fárasztó, nehéz Hallgat a rózsa-girlánd a falon. Hallgatnak a fonnyadt georginák ; Hallgat a poros, komoly könyv halom. Hallgatnak a nagy, lomha bútorok. Hallgat a tűz a kandalló ölén. Az este. néz be búsan, szomorúan Az ablak lucskos ázott üvegén. Hallgatnak a fonnyadt georginák. A kék virág a futó szőnyegen. Hallgat a tűs a kandalló ölén ; Hallgat a ffomor naptár a szegen . . . Egy bús szegen . . . , Ilyenkor várok . . . Várom, hogy megzórrenjen a kilincs Megnyíljon halkan, halkan a kis a jtó: Jöjjön valaki szelíden sóhajtó, Léigg halk szavú, gyöngéd, szelíd, türelmes Erős kam, parancsoló, szerelmes . . . Es vonja csókra puha, meleg ajkam . . . Amit ö akar, én is azt akarjam ! Aki megértsen és féltve takarjon . . . Védjen becézzen, szeressen akarjon . . . Ilyenkor várok . . . Várom, hogy megzórrenjen a kilincs. Megnyíljon ajtó ö előtte halkan És vonja csókra puha meleg ajkam . . . A homlokának árnya ne legyen ! A karja átszoritson melegen, Es mondja, halkan búgja a fülembe ! Kerestelek! Vad, zúgó förgetegbe, Viharos éjben, rengetegbe jártam ! Uttalan utón mégis rád találtam! De igy jövök koldus szegényen érted ! Ki vagyok? Honnan ? Ugye megse kérded / És egyszerre Megfogna mindent gyönyörű varázs : Lobbot vetne a hamvadó ptirázs. A kandalló ölén a lángvirágok Sorra nyílnának, égő tulipánok. Szeme beszélne . . . Csókolna a szája ... Én kérdezném, ö meg felelne rája : Hot voltál eddig ? Minden hosszú este * A lelkem csak a jöttöil várta, leste . . . Ha szél sivitott oda künn a kertbe ; Házam falát ha eső mosta, verte, Úgy féltem itthon, egyedül magamba . . . A szél nótát dúdolt a puszta gangba’ S mikor a lucskos ablakon kinéztem Az éjszakába — féltem . . . Panaszosan sirt, zokogott a, kert Az óra furcsán, megrémülve vert. És hallgatóztam : jöss-e, jösz-e már ? Hogy elűzd a félelmet a szivemrül! Hogy megnyugtass, hogy melletted ne féljek! Hogy lecsókold a könnyet a szememről . . . Hogy itt maradj ! Hogy melletted maradjak ! Hogy a telkemből mindent neked adjak : Lapunk ma,i száma ÍO oldal.
