Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-29 / 13. szám

3 Békés 1914 március 29. mig egyrészről az intézet egyik fogyasztója a gyulai piacnak, másrészről annak forgalmát már ez évben is, mint eladó fogja fokozni produktiv munkája révén. Sőt talán májusban vagy júniusban már tudni fog eredményekre hivatkozói, munkában, nevelésben, életrevalóságban, amikor az intézet nyilvános bemutatásának ideje elérkezik. Szabadtéri atlétikánk. A csilogó zúzmara helyén vibráló tavaszi nap­sugár kacérkodik a faágak fakadó rügyein, a sötét ködteger helyén lanyha szellő hullámzik, a nehéz szőrmék helyét lenge színes ruhák váltják fel s az ember mohón szívja magába a tavasz első lehelletét. A sápadtságot lemossa, az elpuhult izmokat meg­acélozza a márciusi levegő s az atlétika művelői egy hatalmas perspektívát látnak a fényes napsuga­rakon túl egy kitűzött cél megvalósulásában. Az atlétikának azt a gyönyörűségét, amely ki­ragad bennünket a zárt levegőjű helyiségekből a friss, üdítő levegőre, hogy sportjátékainkban meg­tanuljuk szeretni az olyan szabadságot és az olyan munkát, amelyet csak az tud megérteni, aki keresi. Bár tudjuk, hogy a legnehezebb feladat megoldását keressük ebben, egy oly feladat megoldását, amely­hez még keveseknek van érzéke, ambíciója nálunk. De vigasztal bennünket az a tény, mely vigaszul szolgált a kilencvenes évek magyar atlétáinak is. Hasonló volt akkor az egész ország sportviszonya a miénkhez. Egész Európában már túl voltak azon nehéz akció megindításán, mely nemes céljául azt tűzte ki, hogy kiragadja a fejlődő ifjúságot az élvezet­hajhászó éjjeli tivornyahelyekből, az alkohol és ni­kotin erkölcsi és fizikai romlást okozó helyeiről, a mikor mi még nem tudtuk megérteni ezen igét. De áttört hozzánk is e mentési munka, mely a modern eszmeáramlatok között talán a legnemesebbnek mond­ható s nagy hullámainak párái itt is felfrissítettek egy szerény csoportot, mely ma már hatalmas, erős táborrá nőtte magát. Hogy a szabadtéri sportok ma már meghódították az egész világot s hogy a ma­gyar ifjúság is felkarolta azokat, bizonyltja az az egészséges szervezetű, kemény öklü generáció, amely már többször megfélemlítette az őssportnemzete- ket is. Ma már túl van a magyar sportélet is a kez­det nehézségein, sőt talán némi tekintetben elfaju­lásai is észlelhetők. A mi atlétáink már csak babé­rokért, csillogó melldiszekért versengenek, tréning­Milyen jó volna Ha küszöbén valaki jóttóm várná . . . Szerelmes csókkal ajkamat lezárná , . . Milyen jó volna Ha ajka — a mindig vidám, beszédes Egyeilen-egy kis szóra nyílna: édes . . . Milyen jó volna Ezen az utón hajlékot találni; Milyen jó volna A kapujában tétován megállni. . . Milyen jó volna Ha valaki várna, elém sietne . . . Akit a lelkem egy szóra követne. Milyen jó volna Érezni, hogy hozzája tartozom ; Hogy néki minden kincsemet hozom . . , Milyen jó volna Az esthomályban kandallóhoz ülni Milyen jó volna Lelke labyrinthjébe elmerülni. . . Lámpánk nem égne . . , A tűz figyelne elhalódva ránk : Szemünk miről beszél, mit szól a szánk 1 Milyen jó volna Minden este meleg tanyára várni; Milyen jó lenne Szerelmes csókkal két szemét lezárni . . . Milyen jó volna Alkony órán a kandallóhoz ülni, Álmok fehér tavába elmerülni . . . módszerük egyoldalú; inkább speciális atlétikai ága­kat űznek ahelyett, hogy példát vennének a régi görögöktől, akik a sportot nem babérágakért, de a test ideális neveléséért űzték s ebben a tudás oly fokára emelkedtek, amelyet még ma is csodálunk. A test általános fejlesztésével a nagy olimpiádokon hihetetlen eredményeket értek el s hogy tréning­rendszerük a legideálisabb volt, — ezt bizonyítják szobraik, freskóik és egyéb emléktárgyaik, amelyek mindegyikét egy kötélizmu, acélos atléta díszíti. A klasszikus sportokat már-már kiszorította a football s ma a szabadtéri sport legkedveltebb, leg­népszerűbb és leglátványosabb ága, amely már végigjárta az ötödik olimpiádot is. Ha 25—30,000 ember érdeklődését a sportolás ezen neme annyira le tudta kötni, hogy napokon át lázas érdeklődéssel várták az eredményt a stockholmi Stadion hatalmas tribünjein, mi sem lehetünk közömbösek továbbra is s nem elégedhetünk meg csak a napilapok hasábjain kiszínezett eredményekkel. A stockholmi olimpiád alkalmával egy teljes hétig volt a football a világ­érdeklődés központja s az utána következő atlétikai és egyéb sportágak már csak a maguk kisebb kö­zönségét vonzották játékaik szinterére. A többi atlétikai ágak eltörpülnek a football mellett. Mindenütt, ahol csak ismerik, ahol hallot­tak róla, ahol sportegyesület létezik, kultiválják e játékot. Gombamódra nőnek a footballcsapatok or­szágszerte s a vasárnap délutánokon ezer labda röp­köd a napsugarak csillogásában. A komoly szellemi munkás épp úgy fut gyöngyöző homlokkal a labda után, mint a nehéz fizikai munkás. A magyar atlétika is leélte már gyermekkorát, erőteljes ifjúvá növekedett Szilárdságát s jövőjét min­denütt elismerik, ahol a szabadtéri sport kérdéseivel foglalkoznak. Hatalmas fejlődési pontjához rohanva ért el s bár külföldi szereplése alig másfél évtizedes, már is a legszámottevőbbek közé tartozik. S ha az 1896-iki athéni olimpiádon még csak Dáni, Szokolyi, Kellner képviselték a magyar színeket, már is fel­tűntek az egyes számokban mutatott meglepő ered­ményekkel s egyszerre ismertté lett a magyar atlé­tika. Pedig ők sem tréniroztak könnyebb viszonyok között, mint mi gyulaiak. Pályájuk nem volt, leg­többször poros országutak, mezők és parkokban tré­niroztak atlétáink, nem kevés mulatságára a bámu- lóknak. Szokolyi Lajos Ipolyság virágos mezőin ed­zette meg tüdejét, hogy az ismeretlenségből kiemel­kedve végigverje a külföld legjobb sprintereit. Mintha csak a mi lassú, nehéz fejlődésünket látuám, persze még nagyobb részvétlenség és közöny között nőni, erősödni s majdan valahol felbukkanni, mint ahogy Milyen jó volna Haza várni a kis meleg tanyára Milyen jó volna Virágot lopni Íróasztalára! Milyen jó lenne Együtt ülni a lámpa fénye mellett. Enyém volna Ajkáról minden sző, minden lehellel. Milyen jó volna Hajlékot érve végre megpihenni! Milyen jó volna Valakit végtelen nagyon szeretni . , . Divatcsevegés. Az idényváltozás, mely többé-kevésbbé divat­változással is jár, sok asszonyszivben a legellent- mondóbb érzéseket kelti; aggódó kételyt, félelmet és reményt. Akinek a karcsú termetéhez oly pom­pásan illett a „vonalak“ divatja, azok azon sóhaj­toznak, bár mindig igy maradna minden Mások pedig, akik a bővebb divattól remélnek mindent, az után sóhajtoznak, mert bizony a „teltebb“ ter- metüekkel esztendők óta már nagyon mostohán bánik Divat őnagysága. Mi, akik ha nem is csináljuk éppen a divatot, legfeljebb módosítjuk és nyilvántartjuk, örömmel vágynánk kedvezni mind a két félnek és mivelhogy erre egyelőre nincs kilátás, némi szomorúsággal jelenthetjük, hogy egyelőre nincs kilátás nagyobb változásokra a formában, legfeljebb csak a szöve­tek között találunk újdonságot első atlétáink nőttek ki a névtelenségből az ünnep­lés, megbecsülés és elismerés polcáig. Minden álmunk beteljesülése, minden tervünk megvalósulása sporttelep megszerzésétől függ, amely terv keresztülvitele talán a legnehezebb feladat ne­künk, mert ismerjük már jól az annyiszor érezte­tett közönyt, amellyel a sportot s úttörőit fogadták. Egyetlen a természettől erre teremtett terület volna e célra alkalmas. Sokat foglalkoztatott ez bennün­ket. Jó, alkalmas, egészséges területű hely s nagy­ságára, fekvésére tökéletesen megfelelő lenne: a kórház mögötti grój Almásy Dénes ur őnagyméltó- sága tulajdonát képező telek. Közel fekvő, korán ár­nyékos, fával szegélyezett, könnyen hozzáférhető, jó közlekedési úttal összekötött ideális sportterület. Atlétáink esős, rossz időben is könnyen meg­közelíthetnék s egy-egy nyári zivatar elől nem kel­lene a közönségnek messziről befutni a városba. Az egyesület vezetősége már tett is lépéseket a kérdé- déses terület átengedése iránt. A másik kiszemelt terület, amely ugyan sehogysem pótolná az előbbit, a régi lóvásártéren lenne, a Reisner-malom mellett, amely terület átengedésétől a képviselőtestület bi­zonyára nem zárkózik el. De itt hiányoznának egy sporttelephez fűződő ideális kellékek. A tervbe vett sporttelepen elhelyeznénk egy footballpályát 100 m. hosszúság és 50 m. szélesség­ben, közötte Oválalakban egy futópályát. A football- pálya két végén, ahol a futópálya kikerekül, épülne egy tenniszpálya, a másik végén pedig sulydobás, gerely- és diszkoszvetés pályája férne el. A football- pálya szélén elhelyeznők a táv-, magas- és rudugró- pályát, közvetlenül a felépítendő tribün előtt, hogy a közönség közvetlen közelről lássa a verseny start­ját és finiseket, valamint az ugró versenyek verseny­zőit. A tribün mellett a szereknek és öltözőnek egy klubház épülne, egyelőre fából. A football-pálya tribünnel szemben fekvő részén állóhelyekre lenne alkalmas terület. Ez lenne vázlatban Gyula atlétáinak jövendő versenyző helye, itt fejlődnénk oda, ahová már a környéken minden város, falu ifjúsága fejlődött a sportolásban. E helyre vonulna ki városunk közön­sége, hogy szemeivel ismerje meg azt, amitől úgy félti elernyedt, puha, izomtalan testét. Ha majd nagy mérkőzések helye lesz ezen egyelőe papíron fekvő terület s ha majd a fáradtságtól jóleső reme­géssel húzódik mosolyra kipirult arcunk, mig egy- egy elismerő fémkoronggal ékesítik vassá gyúrt mel­lünket, akkor talán azok is túl lesznek azon a kö­zönyösségen, mely mögött lekicsinylő mo-olyuk rej­lik még. Mi már megtudjuk érteni azt, ami sokak A sok angol szövet között, amellyel ilyenkor el szokták árasztani a piacot, feltűnnek a kockás szövetek, melyek az idén nagyon kedveltek lesz­nek. Van sevió, karngarn stb. szövet apró, tarka vagy fekete-fehér pepita kockával; szin a sziunel kockás armurefaconné, köpenyekre és viselő utcai ruhára; vizet álló lódén barna-zöld kockával cél­szerű sportruhának és mindenekelőtt az igazán tarka skótkockás szövetek. Uj dolog a kockás posztószerü karngarn és a velutio, mely piskótamintát mutat. Kissé furcsa a szerény covertcoatba szőtt folyondáros minta; ilyen szövet kapható az ismert színárnyalatokon kívül palakékben és tangó színben. Hasonló hatású whipcord, melybe halványan szövődik bele az elütő selyemminta, Van ilyen szövet a tangószin minden árnyalatában fehér mintázattal. Meg kell még em­líteni az előbb ismertetett posztószerü kamgarnt, mely kapható simán is, csikozottan is. A velurszerü kedvelt szövetek megmaradnak. Van egy könnyű nyári fajtájuk, melynek golfin a neve, hasonlít a velvére, nagyon lágy és kapható félselyemben és szövetben. Egy másik anyag, me­lyet velureponglékrepp néven ismertetnek, a krep- pes mintázatával egészén bársonyszerüen hat. Ere­deti egy fajta gyapjúszövet moarémintázattal, amit különben tafotában is láthatunk. A legkeresettebb lesz egy kissé kissé keményfajta tafota, mely ka­bátos ruhához leginkább fekete, de egyébként kap­ható minden színben simán, mintásán és szinját- szóan. De ki győzné mind a sok szövetfélét elso­rolni, melyekkel a gyárosok elhalmozták a piacot ? A szövetek színe többnyire nagyon élénk, de az élénk színekhez az elmúlt esztendő annyira hozzá szoktatott bennünket, hogy a mostaniakat még halványaknak is fogjuk látni. A barna árnya­latoknál kedves a faisan-nak nevezett vöröses

Next

/
Thumbnails
Contents