Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-16 / 11. szám
i XLV. évfolyam. Gyula, 1913 március 16. II. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____ 10 K — I Fé l évre__________5 K — f Évnegyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Március 15. A szabadság hajnalának ünnepén fegyvercsörgés hallatszik, hadrendek állanak egymással szemben, s az emberiség legfélelmesebb háborújának réme fenyeget. Eszünkbe jut Schopenhauer, a hires bölcsész, a ki azt mondja: » . . . a legkomolyabb bajok főforrása, melyek az embert érik, az ember maga: homo homini lupus, az ember az embernek farkasa. A ki ez utóbbit jól szemügyre veszi, a világban nem lát egyebet pokolnál, mely a Dantéét abban haladja meg, hogy az egyik szükségképen a másiknak ördöge; a mire persze az egyik alkalmasabb a másiknál; mindenekfölött alkalmas az olyan, a ki az ördögök mestere, a ki hóditóként lép fel, egy pár százezer embert egymással szembe állit s azt mondja nekik : Szenvedni és meghalni rendeltetésiek; most lődözzetek egymásra puskákkal és ágyukkal 1 És megteszik.« A nagy phylosofus pessimistikusan nézi a világrendet, mindamellett lényegben igaza van. Mert ki akarta a most dúló háborút ? Azok a családapák talán, akik otthagyva munkahelyüket, a csatatéren azért kívánnak elvérezni, hogy özvegyet és árvákat hagyjanak hátra támasz és kenyérkereső nélkül ? A koronás fők talán, a kiknek fáj a lelkűk hadviselő országuk rettentő nyomorúságán ? De hát kik akarták tehát, ha sem a népek milliói, sem királyaik ? Egy pár cselszövő, a kik rabló természetükkel felgyújtják a falut, hogy az igy támasztott zavarban zsákmányolhassanak ? Vagy kielégítést kereső katonai vagy diplomata ambíció ravaszkodása ? Vagy talán mindezeken felül álló valamely ismeretlen erő mozgatja az emberi nemet, mely abban a balhitben ringatja magát, hogy ő akarta azt, a mi bekövetkezett, holott csak vak eszköze egy divina comediának ? Akár egyik, akár másik, reánk nézve egy- képen szomorú. Mert ha egy néhány ember ráerőszakolhatja akaratát az emberek millióira s azoknak vagyona, családja, élete felett rendelkezhetik, akkor az emberek a leggyámolatlanabb kiskorúságban szenvednek, mint az iskolai gyermekek serege, mely egyetlen intrikus ügyeskedésére két pártra szakad és egymásra ront. Ha magasabb erők rendelkeznek velünk, azok csak szellemi erők lehetnek s akkor az embernek igyekeznie kellett volna azokat megelőzni, paralizálni. És itt elérkeztünk ahoz a ponthoz, a mikor a megfelelő következtetéseket levonhatjuk. A szabadság kivívása nagyszerű történelmi tény Ünnepeljük legnevezetesebb napjának évfordulóját. Lelkesedéssel gondolunk a 48. márc. 15-iki eseményekre, gyönyörűséggel idézzük emlékünkbe lefolyását, egyes mozzanatait, az izzó lelkek, tehetségek lángoló kijelentéseit, a »Talpra magyar« nemzetrenditő szózatát. De a kivívott szabadsággal hogyan éltünk ? És hogyan éltek a többi népek is ? Az első lépést követte-e második ? A midőn physikai és erkölcsi szabadságunk idejét eleink kivívták, a midőn a gondolat, az irás szabadsága megérkezett közénk, az utódok mit tettek vele ? A természetes fejlődés menete gyanánt azt gondolnánk, hogy a népek felhasználták a szabadság hőn óhajtott, annyi véres küzdelem árán megszerzett ajándékát arra, hogy szomjas lelkűket mohón töltsék meg az erkölcsi fejlődésnek, az emberi gondolkodás és érzület nemesítésének, az altruizmusnak, a közjóiét emelésének, az emberi jogok kölcsönös tiszteletének, a tudás fejlődésének folyamatával, hogy az emberek most már mindeme tényezők eredőjét, a mit röviden egy szóval : lelki szabadságnak nevezhetünk, fogja magának kivívni. A salaktól, íöldi szenvedélytől, vagy legalább ezek durvább fajaitól megszabadított lelki függetlenség, lelki szabadság után tog minden erejével törekedni. De mintha a fejlődés e menetére irányuló várakozásunkban csalódtunk volna. Az élet külső nyilvánulásai szerint az erkölcsök szelidüléséről szoktak beszélni, ám azok lényegileg ugyanazok, mint a szabadságharcok előtt. Homo homini hupus. Az ember az embernek farkasa, — most is. A physikai, vagy a helyzetben rejlő, esetleg ravaszságban nyilvánuló erő és nem a lelki, erkölcsi erő, hatalom uralkodik. Ha okosan használtuk volna fel a március 15. eredményeit, akkor már nem létezhetnék hóditó, a ki azt mondhatná ama százezreknek: most lődezzetek puskákkal és ágyukkal egymásra ! TÁRCA. Hogy indult meg Erdélyben a szabadságharc ? Irta: Sas Róbert. Hatvanöt év telt el azon nevezetes nap óta, mely hírül adta az egész világnak, hogy él még Árpád nemzete s nemcsak hogy él, de élete uj korszakára készül. Hatvanöt esztendeje annak, hogy egy napon keresztül vitték mindazon reformokat, melyek egy kiváltságos nemesi osztály uralma alatt élő országból a népszabadság államát voltak hivatva megteremteni. Hatvanöt évvel ezelőtt tették nyíl ványaiévá egy nap eseményei az egész világ előtt, hogy a magyar nemzet nem mondott le ősei vérrel szerzett szabadságáról, a magyar nem akar tovább idegen érdekek szekértolója lenni, a magyar nemzet követeli nemzeti, állami önállóságának elismerését 1848-at írtak akkor ! Szivünk hevesebben dobog, ba ez évszámot halljuk. Kipirul az arcunk a büszkeségtől, ha március 15-ikéről beszélünk. S könnybe lábad a szemünk, ha arra eszmélünk: mi jött azután? Hazánk e dicső, de hamar tragikussá vált koráról könyvtárakat írtak már össze. A szabadságharcot, annak előzményeit, szereplőit, március 15-ikét, a harcok egyes fázisait könyvek százai ismertetik. De még mindig rejtőznek a feledés és ismeretlenség homályában e kort megvilágító fontos okiratok. Egy ily történelmi fontosságú s eddig ki nem adott okmányt óhajtok most, március tizenöt 65 ik évfordulóján a Békés kedves olvasóközönségével megismertetni Udvarhelyvármegye levéltárából, Szádeczky Lajos dr. egyetemi tanár ur szívességéből jutott kezeimhez azon nevezetes felhivás eredetije, melyet Kolozsvár szabad királyi város közönsége nevében Grois Gusztáv főbíró és Kenyeres Károly h. jegyző Kolozsvárott október 10-én 1848-ban az udvarhelyszéki Agyagfalva község határában összegyülekezett székely nemzeti gyűléshez, „Véreink atyánk fiai“-hoz intézett Jakab Elek, a nagy idők egyik székely szereplője s az agyagfalvi nemzetgyűlés szem- és fúlta n uj a részletesen tudósit bennünket a gyűlés előzményeiről, lefolyásáról s arról, ami közvetlenül ezután történt.') Itt csak annyit mondok el erről, amennyi az események egymásutánjának megértéséhez szükséges Mikor 1848 nyarán a kamarillától felbujtoga- tott nemzetiségek lázadása mind veszedelmesebb kezdett lenni s a karlócai gyűlés (V/15), Jellasich nyílt lázadása (április végén) s a tót Hurbán (szeptember) felkelése után a szebeni szászok és oláhok s ugyanezen, szeptember hó 25 én a balázs- faivi oláh gyűlés, majd Urbán Károly, a naszódi második oláh ezred alezredese is megtagadták az engedelmességet a magyar kormánynak, nyilvánvalóvá lett, hogy a liberális és demokratikus haladás útjára lépett Magyarország első teendője egy véres háború lészen saját lázadó, nem magyar alattvalói összesége ellen. Országszerte fegyverkeztek a Bécsből felbuj- togatott nemzetiségek s a veszély nyomása alatt a magyar kormány is fegyverkezésre szólította fel az országot. Erdély, hol a fanatikus magyargyülölő í) Jakab Elek. Szabadságharcunk történetéhez. Visszaemlékezések 4848—1849-re. Bpest. 1881. Aigner kiadása. 381—405. oldal. oláhság szeptember közepe táján már nyíltan fenyegette a magyarságot, szintén fegyverkezett. Azonban a fegyverkezés lassan haladt előre. Hogy a harcias székelyeket a hon mentő feladatnak minél biztosabban megnyerje, Berzenczey László matosszéki képviselő és kormánybiztosnak azon szerencsés ötlete támadt, hogy 1948 okt. 1-én kelt felhívásával a történeti nevezetességű agyag- falvi mezőre összehívta a székely nemzetgyűlést.') A tervnek sikerült megnyerni báró Vay Miklós erdélyi királyi biztost is s ez október 16-ára egybehivatta a hős siculokat s egyben a nemzetgyűlés elnökéül kinevezte Mikó Imre grófot 2) Ezen nemzetgyűléshez intézte Kolozsvár város közönsége a fentemlitett felhívást.3) Hét ivolda- lon szól kincses Kolozsvár népé a hun-ivadékokhoz s e hosszú irat minden sora egy-egy méltóságteljes felkiáltás azok ellen, kik „Magyarország megsemmisítését ... és a magyar nemzet kiirtását akarják“ Ha semmi egyebet nem Írtak volna szabadságharcunkról ; ez okmányból úgy is megértenők, miért, kik ellen s hogyan fogott fegyvert a magyar nemzet 1848-ban. Történeti visszapillantással kezdődik az irat „ . . . Mint szabad nemzet Austriával szövetkezőnk Királyi eskü, országos törvények biztosíték nemzeti függetlenségünket, nemzeti szabadságunkat “ „De Austria ravasz politikája a mindig szabadságért küzdött székely nemzetet (székelyt mondanak az egész magyarság helyett, mert a székely nemzetgyűléshez szólanak), rabszijra fűzte, lelki sza1) Jakab Elek i. h. és Szádeczky Lajos. Udvarhelyvár- megve története. Bpest 1901. 565. oldal. 2) U. o. 3) Eredetije Udvarhelyvármegye levéltárában. 1848.19. sz. a. t apfimk- mai szarna. 12 oldal-
