Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-21 / 51. szám
1913 december 21. Békés hangulat mind nagyobb arányokban nyilvánul meg, a miniszter már munkába is vette. A vármegyei utbistosok szolgálati viszonyairól alkotott és módosított szabályrendeletet a kereskedelmi miniszter inkább stiláris jellegű pótlások végett és azért küldte vissza, bogy a szabályrendelet oly irányban is kiegészíttessék, hogy a kinevezett vármegyei utbiztos is csak akkor legyen állásábau véglegesíthető, ha az állami utmesteri tanfolyamot elvégezte, vagy ha ilyen nem lenne, az esetben a vármegyei vizsgáló bizottság előtt tegyen megfelelő vizsgát, amelynek szervezetéről, hatásköréről stb. a szabályrendelet intézkedik. Mike János vármegyei kőnyomdász állandó gyengélkedésére tekintettel — minthogy nyugdíjra nincs igénye — végkielégítését kéri. Úgy tudjuk, hogy ennek a kérelemnek a törvényes előfeltételei fennforognak. A feloszlatott békésvármegyei 48—49-iki honvédegylet örökalapitványának folyó évre járó kamatai • is ezen a közgyűlésen osztatnak szót az arra igényjogosult jelentkezők között. Amint halljuk, összesen 7 kérvény érkezett be. Az alapítvány kamatai ez évre 266 koronát tesznek ki, amely összeg a jelentkezők között egyenlően osztatik szót. Az idén 6 koronával több jut egyre, mint tavaly. A tárgysorozatban ezek után a segélyezés iránt beadott kérvények — számszerint 4 — vannak felvéve és azután azt követőleg a vármegye alispánjának egy pár ügyben tett előterjesztései szerepelnek a tárgysozatou A 4 segélyezés iránt előterjesztett kérelmek közül — amint halljuk — kettő fog kedvező elintézést nyerni, a többire nincs fedezet. Az általánosabb érdekű közgyűlési tárgyakat a fentiekben ismertettük, a többi ügyek községi kérdésekre vonatkoznak. Felebbezett ügyek száma 7, természetesen köztük van az elmaradhatatlan békési betonjárdaügyben beadott felebbezés is. A felebbezett ügyek között felemlitendő- nek tartjuk még a békéscsabai gyámoltak és gondnokoltak épületeinek tűzkár elleni biztosítása tárgyában hozott képviselőtestületi határozat ellen a gazdák aradi biztositó szövetkezete által beadott felebbezóst. A képviselőtestület a szerződést a Hungária társasággal kötötte meg. Amint halljuk, a határozat fel- oldatik és ui határozathozatal rendeltetik el, mert bár igaz, hogy a Hungária ajánlata olcsóbb mint felebbezőé, azonban ez utóbbi ajánlatában olyan kedvező rendelkezések vannak, amelyek kihatásukban az ajánlatot előnyösebbé teszik az elfogadott ajánlatnál. A felebbezések között van a gyulai állami tisztviselők körének felebbezése Gyula város azon határozata elleu, amely szerint nem hozta be a piaci árusítások alkalmával az elővételi tilalmat. A felebbezésnek tudomásunk szerint nem lesz kedvező eredménye, mert a beszerzett adatok és szakvélemények szerint az egyes helyeken életbeléptetett ilyen elővételi tilalom a várt eredményt sehol sem hozta meg, sőt Aradon a drágaság még fokozódott az életbeléptetés utáu. A drágaság mélyen fekvő gazdasági okokban leli magyarázatát és mesterséges utón aligha lesz megszüntethető vagy enyhíthető. Gyula várost érdeklő ügy 5 van a tárgy- sorozatban ; legfontosabbnak tartjuk ezek közül a városnak útburkolási szabályzatát, amely — rendelkezései szerint — elég súlyos terheket ró a ház- és telektulajdonosokra, éppen ezért annak jóváhagyásánál fokozottabb elővigyázat indokolt. Érdekes az a felebbezés is, amelyet a gyulai anyakönyvvezető-helyettesek adtak be a város azon határozata ellen, mely szerint az anyakönyvi kivonatok kiállításából a múlt évben befolyt dijakat — ami körülbelül 170 koronát tesz ki és amelyet eddig minden község, Gyula város is —- az azokat kiállító anyakönyvvezetőknek szó nélkül átengedett, az idén nem adta oda az anyakönyvvezető-helyettesek- nek takarékossági szempontokat tartva szem előtt. A felebbezést mintegy 90 városi képviselőtestületi tag irta alá, köztük többen olyanok is, akik a képviselőtestületben megszavazták az elutasító határozatot. Hát ez bizony elég különös dolog annál inkább, mert az illetők azzal sem érvelhetnek, hogy nem értették meg a kérdést, hiszen olyan egyszerű volt az ügy, hogy egyszeri hallásra mindenki megforS múlhatta meggyőződését állásfoglalása tekintetében. A főtárgysorozatban foglalt többi ügyek csekélyebb jelentőségű adásvételek, fizetésjavi- tások, segélyezések stb., amelyeknek jóváhagyása — amennyiben a határozatok alakilag szabályszerűek — feltétlenül bizonyos. A póttárgysorosat még nem készült el, de hallomásunk szerint nem sok tárgy lesz abba felvéve, alig 40. így tehát ez a közgyűlés jóval kevesebb tárggyal lesz kénytelen foglalkozni, mint a májusi vagy októberi, amelyek előtt majdnem még egyszer annyi ügy fordult meg, mint amennyi a jelenlegi közgyűlés előtt fog tárgyaltatni. A póttárgysorozatba fel van véve a vármegyét is közelről érintő körirat, nevezetesen Csongrádvármegyéé, amelyben felirt a törvényhozáshoz aziránt, hogy hozzon olyan törvényt, amely tekintettel az utak közgazdasági jelentőségére, a törveuvhatósági, községi közlekedési és községi közdűlő utakat az ármen- tesitési költségek alól felmenti A körirat álláspontjának támogatására olyan kitűnő érveket hoz fel, amelyek alapján a törvényhatóság is a legmelegebben támogathatja azt annál inkább, mert éppen Békésvármegye alispánja kétszer is felirt a földmivelésügyi miniszterhez ilyen értelmű törvényhozási akció kezdeményezése iránt, minthogy a vármegye is évente több ezer koronát kénytelen kiépített utai után ármentesi- tési költségek címén fizetni, bár az érdekelt társulatok részéről a kivetési kulcs megállapításánál igen nagy előzékenységet tapasztalt. A jelenlegi törvényes rendelkezésekhez való szigorú ragaszkodás a vármegyék utpoliti- kájának teljes csődjét jelentené, mert a különben is deficittel küzködő vármegyei útalapokat elviselhetetlen terhekkel nyomorítaná meg. Előre láthatólag felvétetik még a póttárgysorozatba Szabolcs vármegyének a napokban érkezett 2 érdekes körirata. Az egyikben az 1894. XII. t.-c.-nek olyan értelmű módosítását kéri, hogy a községek mentessenek fel a faiskolák fenntartásának kötelezettsége alól. A községek csupán az iskolai oktatás céljaira szolgáló kisebb terjedelmű faiskolákat legyenek kötelesek fenntartani, a tuváltás tekintetében, de ez is elfogadja a felkínált elsőséget az ozsonnálásra, azután pedig a kopaszodó és szórakozott urak szokása szerint —-- elkésik, Aigner Dezsőnének viszont az a csodálatos tulajdonsága, hogy mindenütt ott van. E pillanatban még a sátrában látjuk, két perc múlva a virágernyő alatt nézegeti a törpefenyőket, a harmadik percben már a buffetben visszhangzik a szava. Közben tiz emberrel beszélt, teméntelen bókot elkönyvelt, s a negyedik percben ismét a sátorában van olyan nyugodalmas egykedvű arccal, mintha legalább egy óra óta — ez sok idő! — el se mozdult volna onnan. Nos azután pedig aki a pezsgő közelébe kerül, az ugyan jól jár. Itt Vincz Sándorné ezredesné pompás, de ellentmondást nem tűrő kedves szelleme uralkodik. Aki nem akar pezsgőt inni, annak inni kell, aki pezsgőzni akar, annak nem lehet, mert hogy a pezsgő pezseg és mikor kitöltik a pohárt, akkor tele van, de mikor ivásra kerül a sor, akkorára elpezseg. A virágernyő alól Széchenyi Toinette baba-arca kandikál elő a zöld levelek között, mint egy szép fehér tulipán; azokkal a kiváncsi, kerekre nyílott szép szemekkel, mint a milyeneket Murilló képein látunk. A virágok mögött a fazekasok csarnoka; Far- kasházy Fischer, a kiváló tudásu s páratlan müizlésü majolika vándortanár oktatása nyomán fazekasaink valóságos müiparosokká fejlődtek ki. De áruik tetsze- tősége mellett nem kis mértékben fokozta kelendőségüket, hogy a bájos Berkes Ilonka vállalkozott elárusítójukul. A buffet úri női és mozgó fiatal őrségei ellen- álhatatlanul kínálják a párolgó teát, kávét és vele járó édességeket. Csupa szin, elevenség, élet mindenütt, száműzésével az élet minden komolyabb gondjának, terhének. Még a hol apró érdekek ütköznek össze, ott is csupa humor játszik szerepet —- mint p. o. a kézimunkánál. Saját munkáját ki ne becsülné meg és ki ne kívánná, hogy minél magasabb árakkal ismerjék el becsét — egész addig, amig a szerző maga is venni nem akar? És ki ne akarna a legolcsóbban venni kézimunkát, akármilyen magasra taksálták is az övét 1 Szerencsére a mi kedves hölgyeink szeretetreméltó naivságában nem nehéz ezt a problémát megoldani. Magas árat írunk mindenkinek a munkájára — ki törődik vele, hogy azt meg is adják és hogyan kél el? És most térjünk vissza oda, a honnan kiindultunk : a demokráciához. A ki a mi városunkat ismeri, az meg is szereti. Mert ez igazi demokrata város. Nem a demokrata párt elvei értelmében, de abban, hogy itt az egyszerűség, a természetesség uralkodik és az a szives jó akarat, az a kérkedés nélküli jóindulat, mely minden nemes cél szolgálatában eredményt produkál, mely senkinek sem előlegez szemfényvesztő mutatványokért semmit és nem engedi magát kártyavárakkal félrevezetni, de mindennek és mindenkinek elismeri igazi értékét, mindenkinek megadja a kellő tiszteletet, mindenütt ott van, a hol lennie kell és mindennek áldoz, a mi megérdemli — annyit, a mennyit tud. És ennek, — hogy igy fejezzük ki magunkat — az intelligens demokráciának köszönheti sikerét a karácsonyi vásár is. Felhatalmazás nélkül bár, kijelentjük, hogy ez nem végleges beszámolás a karácsonyi vásárról. Azt hisszük, lesz módunkban felsorolni mindazt az áldozatkészséget és fáradozást, amellyel városunk közönsége hozzájárult a jótékony cél előmozdításához. De már most ki kell emelnünk Andrásy Ákos rendkívüli fáradozását különösen a vásár előkészítésében, valamint az elért siker kivívásában. Legendák éjszakája, „. . Gyújtsd, gyújtsd föl világodat; kelj és emelkedjél fel, öntsd magadra erősséged ruháját Sión és te városa a Szentnek ; vedd magadra Jeruzsálem, dicsőséged köntösét.“ Hárfadalos ének zsong a levegőben ... Megihletett prófétai ének száll-száll édes-lágy zsongással évezredeken át a XX. századnak zajos, a kattogó gépeknek füstös, izzadságos, fáradt világába. Száll-száll a zengő hárfadalos ének a huszadik század gyermekeinek gyűrött, unalmas szivébe, hogy örömet ontson, hogy megnyugvást leheljen. Hogy szivét, melyet odaadott ingyen kósza örömöknek; odaadott váltságdíj nélkül ennek a kormos, nyugtalanul zakatoló gépvilágnak, - egyszer, pillanatra bár a magáévá is tehesse ; örömét ő is érezhesse. És a huszadik század megsanyargatott fiai megérzik ezt a szükségességet. Ezt érzik és várják: az örömet s az örömben a békét, a megnyugvás melegét. Igaz! Örüljetek, mert örömetek vagyon . .. Nem volt még népe e földnek, melynek ennyi és annyira változatos öröme lett volna A kalandra, harci dicsőségre vágyó vad hun harcosoknak, a csaták zajából kiváltott halálhörgéstől tobzódó rémes öröme mit ér a tietek mellett, mikor százhúsz kilométeres gyorsasággal rohanó autókon csaknem repültök ; mikor kattogó gépmadaraitokon átszálltok Alpeseken és óceánokon egyaránt ?! Ki tagadja, hogy van örömetek ...
