Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-07 / 49. szám

3 Békés 1913 december 7 Lukács György diszpolgársága. A József kir. herceg szanatórium-egyesület gyulai helyibizottsága — mint megírtuk — a mai napon volt megtartandó alakuló közgyűlését, amelyen Lukács György az egyesület elnöke is részt vett, illetőleg elnökölt volna. A város tanácsa ezt az alkalmat ragadta volna meg, hogy Lukács Györgynek, Gyula vá­rosa díszpolgári oklevelét ünnepélyesen átadja. Dr. Lovich Ödön polgármester az ünnepi közgyűlés után táviratilag értesítette Lukács Györgyöt díszpolgárrá történt megválasztásáról, mely táviratra a képviselő díszpolgár ugyancsak táviratilag mondott meleghangú, hálás köszö­netét. A városi tanács külön ülésben is foglalkozott a képviselőtestület határozatával és a díszpolgárt a következő felirattal üdvözölte: Nagyméltóságu dr. Lukács György v. b. t. t. országgyűlési képviselő urnák Budapest. Gyula város képviselőtestületének impo­záns módon történt megnyilatkozása s egy­hangúlag hozott határozata folytán Nagymóltó- ságod Gyula város díszpolgárává megválasz­tatván : a városi tanács a képviselőtestület ezen határozata fölött örömének ad kifejezést és Nagyméltóságodat, mint Gyula város díszpol­gárát a legmélyebb tisztelettel üdvözli, bizto­sítja legodaadóbb támogatásáról s egyben a legmélyebb tisztelettel kéri, hogy a város köz­ügyéi iránt eddig tanúsított nagyrabecsült jó­indulatát a jövőben is megtartani kegyeskedjék. Gyula, 1913. november hó 12-én. Dr. Lovich Ödön polgármester. A napokban érkezett meg Lukács György­nek a tanács föliratára következő meleghangú köszönő levele: Mélyen tisztelt Polgármester ur 1 Móltóztatott a város képviselőtestületének ama határozatát velem tudatni, rnellyel engem Gyula város díszpolgárai sorába iktatott. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, mely polgárt polgártársai részéről érhet, fokozottabbá teszi a hálát, forróbbá a szeretetet, mely Gyula város iránt szivemben lakozik. Azt a szerény erőt és képességet, mellyel a Gonvdiselós meg­ajándékozott, igyekezni fogok ezután is gyü­mölcsözővé tenni az én hőn szeretett városom érdekében. Egy ember élete múlandó, viszo­nyai változók, arról azonban biztosíthatom mélyen tisztelt polgármester urat, hogy tör­ténjék bármi, addig, amig az ón földi életem tart, hálám, szeretetem Gyula város iránt soha csökkenni nem fog és a város, valahányszor hiv, mindig szolgálatára készen fog találni életem utolsó leheletéig. Kitűnő nagyrabecsüléssel mélyen tisztelt polgármester ur őszinte hive: Budapest, 1913. november 27. Dr. Lukács György, A díszpolgári oklevél átadása, tekintettel arra, hogy Lukács György mint delegátus, eb­beli fontos elfoglaltságánál fogva a mai napon nem érkezhetett meg Gyulára, f. hó 21-ere ha- lasztatott, ugyanakkora, amidőn a szanatóriumi helyibizottság is alakuló ülését megtartandja. Tanügy. Közművelődési előadás. A főgimnáziumban ma délután félhat órakor közművelődési előadás lesz. Ez alkalommal Zs. Nagy Árpád főgimnáziumi tanár folytatja sorozatos előadását pénz történetéi-ről, amelyet múlt vasárnap kezdett meg, amikor is a pénznek, mint csereeszköznek a mai alakra való fejlődéséről, a legrégibb pénzekről és sulyokról, a pénzverés régi és mostam módjairól tartott igen érdekes és tanulságos előadást, amelyen azonban bizony nagyon csehély számú közönség volt jelen. Ez alkalommal az ókori és középkori pénzek törté­netéről lesz szó, mig jövő vasárnap a bazai pénzek történetének ismertetése lesz az előadás tárgya. Az előadást szavalatok kisérik : Botka Iván VII. o. t. és Palasovszky Béla V. o. tanuló fognak szavalni. Államsegély. A földmivelésügyi minister a do­bozi ifjak egyesületének a tél folyamán rendezendő háziipari tanfolyamra 600 korona államsegélyt enge­délyezett és ezen összeg felhasználásának ellenőrzé­sével a nagyváradi kirendeltséget bízta meg. Nyilvánossági jog. A kultuszminiszter a kir. tanfelügyelő előterjesztése alapján a békéscsabai Bószórményi-ié\z magánpolgári leányiskolának a nyil­vánossági jogot az 1913 — 14. tanévre megadta. Tiszteletdijak. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Petz József békéscsabai, Kiss István oros­házi és Molnár János szarvasi iparos-tanonciskolaí tanoncotthon vezetők részére az 1913 — 14. tanévre 200—200 korona tiszteletdijat engedélyezett és fo­lyósított. Igazgatói megbízatás. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter az orosházi állami polgári iskolánál az igazgatói teendők végzésével az 1913. szeptember 1-től 1915. augusztus hó végéig terjedő időre meg­felelő díjazás mellett Pál Ernő orosházi állami pol­gári iskolai tanítót ideiglenesen megbízta. Tanítónő választás. A gádorosi róm. kath. iskolaszék a Váczi Ilona távozása folytán megüre­sedett tanitónői állásra Bartha Mária kárászteleki okleveles tanítónőt választotta meg. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Mihályi Kálmán szeghalmi állami önálló gazdasági népiskolai szaktanítót a szatmárnémetii állami gazdasági népiskolához helyezte át, helyét pedig egyidejűleg Győrfy Géza kábái állami gazda­sági szaktanítóval töltötte be. H i r e k. Advent- A róm. kath. egyház időszámítása sze­rint november 30-án megkezdődött az advent, az Urjövet ideje, mely idő alatt szoktak lenni a »ró- ráték«. Úgy az anyatemplomban, mint a József­városi templomban tartanak rórátét reggel 6 óra­kor ; kivéve a vasár- és ünnepnapokat, melyeken régi szokás szerint nincsenek róráték. A kath hivek nagy előszeretettel látogatják ezen korai szentmisé­ket már csak azért is, mivel a hivatásbeli köteles­ségek teljesítését egyáltalán nem akadályozzák. A képviselőtestület, kedden, folyó hó 10-én, délelőtt 9 órakor a városháza nagytermében rendes közgyűlést tart a következő tárgyakkal: 1. A m. kir. pénzügyminiszter ur által a város határára nézve elrendelt s a jövő évben foganatosítandó kataszteri háromszögelési munkálatok dologi kiadásainak fede­zetéről való gondoskodás. Ezzel kapcsolatban a vá­ros dülőutjainak és birtokának határmegjelölésére az árlejtési feltételek megállapítása és az árlejtési ha­táridő kitűzése. 2. Az 1914. évi közpénztári, köz­munka. Erzsébet-ápolda, benedeki fóldpénztár és tiszti nyugdíjalap pénztári költségelőirányzata. 3, A városi tanács előterjesztése az erdővétel tárgyában. 4. A városi tanács előterjesztése a vámosutak átvé­tele táreyában. 5. A fásítási szabályrendelet módo­sítása tárgyában kiadott alispáni rendelet. 6. Gurzó József gyulai lakos kérvénye a kéményseprési sza­bályrendelet módosítása és a városnak három ké­ményseprési kerületbe való beosztása tárgyában. 7. Időközben érkezett ügyek és önálló indítványok, amelyek a közgyűlést megelőzőleg legalább 24 órá­val a város polgármesterénél Írásban benyujtattak. Mikulás. Tegnap volt az a kedvesen rejtélyes nap, mely az emberi élet legondtalanabb korszaká­ban, a gyermekkorban olyan izgalmas szerepet ját­szik. Már hetekkel előbb jelentkezik a Mikulás, a — Nem az enyém . . . Nem! Majd kitudódik. A másik rendőr egy szennyes ujságpapirosba pólyáit valamit vitt mögöttük. Bizonyára az volt az elásott gyermek. Ahogy a körültünk hangzó beszédből értettük, egy savanyú-vizes üres láda alatt találták meg a gyermeket. A nyöszörgésével vonta magára egy másik cselédnek a figyelmét. No borzasztó ügy! Megvártuk, mig a kapu alól szétoszlott az utcai nép, aztán mink is kisétáltunk. A sorházban hozzánk ült egy járásbiró, meg egy tanitó-barátom, — aki nemrég került a váro­sunkba. Azelőtt falun élt, valami borsodmegyei faluban. A beszélgetés persze a bűnügyön forgott. Ta­nakodás indult, hogy gyilkosságért itélik-e el a leányt ? vagy csak gyilkossági szándékért ? — Meglehet, el sem ítélik, — vélekedett a járásbiró, egy ötvenéves forma, szőkéből őszült ember. — Meglehet, el sem Ítélik: szinte bizonyos, hogy az esküdtszék fel fogja menteni. Az ő szavára persze minden más vélemény elhallgatott. Ő érti az ilyet legjobban. És ő a virzsiniája hamvát a tányérjába pöc- centve folytatta: — Ki is ítélhetné él igaz lélekkel? A nyomo­rult teremtés maga is áldozat, valami legénynek az áldozata. Minden este látjuk, hogyan strázsálja a kapufélfát egy-egy iparos-legény, egy-egy katona, vagy másefféle. Szerelem a kapufélfában. Mi a sze­relem ? Természet törvénye. Tehát szerelem törvé­nye a kapufélfában. No most jön a leány. Mi hozza ? A természet törvénye. Mihelyt a házbeliek lefeküd­tek, megindítja a természet törvénye: kisurran. No és aztán megtörténik, aminek meg nem kellene tör­ténnie a katekizmus szerint, de meg kell történnie a világrend szerint. Az idő néhány hónapot ballag utána. Igazítások kellenének a katekizmus szerint is, meg a természet rendje szerint is egyértelemben most már. De a legénynek nincs keresete. Vagy lehet, berántják katonának. A leány magára marad. Haza nem térhet, — katekizmus szerint. Ha vi­lágra jön a gyermek, nenj dajkálhatja, nem nevel­heti, — a természet törvénye szerint. Belemelegedett a beszédbe. A szivarját a tá­nyérra tette és ügyvédi gesztusokkal folytatta: — Hibás ? Melyik a hibás ? A leány ? A le­gény ? Mind a kettőben a természet törvénye gyul­lasztón lángot. Tehát a térmészet a hibás. A ter­mészetet kell elitélni 1 Diadalmasan pillantott széjjel s megállt a szeme a falusi tanítón, aki a fejét rázta. — Jó, jó, Szilvássy barátom, — szólt, mintha olvasná a gondolatát, — de vájjon tudja-e ön bi­zonyítani, hogy amikor a gyermeket a gödörbe rejtette, józan meggondolással cselekedett ? A tör­vény csak a józan megfontolással elkövetett bűnt büntetheti. Szült ön valaha gyermeket ? Tudja ön, hogy micsoda zavarodást idéz elő az elmében egy gyermek-szülés ? A nagykomoly kérdés általános nevetést kel­tett. Csak Szilvássy maradt komolynak. A kocsmáros megjelent és összeszedte az üres poharakat. Megtöltötten rakta vissza az asztalra. A leány ügye el volt végezve. Gondolatban valameny- nyien fölmentettük. Szilvássy tanitó — hunyorgó szemű kis ősz palóc, maga elé gondolkodva ült az asztalnál s megszólalt: — Beszéljünk hát másról. Egy nádasdi ember jut az eszembe, meg a kutyája. A minap hallottam: Bejön a nádasdi ember Egerbe, a fagyos szen­tek vásárjára. Korán indult persze, mingyárt virra­datkor. Tudják önök, hogy Nádasd mennyire van Egerhez! Huszonhat kilométernyire. Nem mértem meg, de van annyira. A kocsin ült az embernek a felesége, meg a menye, — szép pirosképü teremtés a menye : Te- veli Boriska. Egyszercsak hátrapillant a menyecske : — Nézzék már azt a bolond kutyát! A kutya — vizsla és komondor keverék — a nyelvét lógatva lohogott a kocsi után. Dombos a két oldala, de igen dombos 1 — Takarodj haza 1 — rikolt rá az öreg asz- szony. — Takarodj Ponci 1 — kiáltja a menyecske is. Ponci megkökken, megáll. Néz a haladó ko­csira. Leül. Néz. A kocsi elhagyja vagy száz mé­ternyire. Ponci megint csak nekilódul s fut a kocsi után. Nem törődtek többé vele. A vásár foglalkoz­tatta a gondolataikat. A kocsma udvarán, a vámház mellett leszer- számoz a gazda és szénát vet a lovaknak. Ki­mennek a vásárba. Vesznek össze-vissza minden­félét. A két asszony még ebéd után is járja a sá­torokat. Csak úgy négy óra tájban térnek meg. A

Next

/
Thumbnails
Contents