Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-30 / 48. szám
8 Békés 1913 november 30. Heti piac. Gyula, november 28. A budapesti gabonatőzsdén e hét elején megszilárdult az irányzat, később lanyhulás állott be vécreredménvként árváltozás nem volt. Heti piacunkon gyenge kínálat adatott: mellett el Búza (uj) • * 19 — 20-50 Árpa (uj) . 13 40 13-60 Zab (uj) . , 1240 12-60 Tengeri (uj) . . 11-20 11-40 A Békésmegyei Gazdasági Egyesület ülése. (Búcsú Pfeiffer István titkártól.) Érdekes és fontos ülésre jött össze a gazdasági egyesület igazgató-választmánya Békéscsabán, folyó hó 24-én. Ekkor búcsúzott ugyanis el ünnepélyesen Pfeiffer István titkártól, aki 11 esztendőn keresztül vezette az egyesület ügyeit kiváló tudással, lelkiismeretességgel és odaadó ügybuzgalommal. A búcsú a maga egyszerűségében, közvetlen, meleg és megható volt. Ugyanezen ülésen szerepelt először Sólyomy Lipót, az uj titkár is, aki rokonszenves egyéniségével és előterjesztéseiből kivilágló tudásával és szakképzettségével egy csapásra meghódította a választmányt, amely jogos várakozással és bizalommal tekint működése elé. A választmányi ülést Beliczey Géza elnök nyitotta meg, elnöki előterjesztésében megemlítve, hogy részvétet nyilvánított gróf Teleky József, a szatmár- megyei társegyesület elnökének halála felett. — Az OMGE közgyűlésére tagokul az elnököt, alelnököt és titkárt jelentette be. Szívélyesen emlékezett meg Haidekker Andor eltávozott gazdasági segédfelügyelő e minőségében kifejtett közhasznú működése felett, egyben üdvözölte a válaszmányi ülésen most megjelent utódját, Korbuly Lajost. A gazdasági egyesület is pártolólag felír a hevesmegyei egyesület ama fontos mozgalma tekintetében, hogy a földművelésügyi és kereskedelmi miniszter tör- vényhozásilag intézkedjen, miszerint ezentúl élősertések eladásánál ne legyen szabad a szokásba vett 45 kilót és 4 százalékot levonni. Gyoma községe bejelentette, hogy az egyesület gyűléseire Gy. Nagy Lászlót küldötte ki. Békéscsaba község helypénzdijszabását az alispán véleményezés végett megküldötte az egyesületnek. A már egy ízben nyilvánított véleményt adta most is az elnökség. A számvizsgáló-bizottság a távozó Pfeiffer titkártól átvette a pénztárt és értékeket. Sólyomy titkár olvasta fel a jegyzőkönyvet, mely szerint mindent megvizsgált és rendben .talált. A forgalmi pénztárban 9458 korona álladék, a vagyonleltár, alapítványok, házértéke 131398 korona. — Tudomásul szolgált. Beliczey elnök indítványozza, hogy a nyugalomba vonuló titkárnak az október hónapi titkári és pénztári teendők ellátásáért a járandóság utalványoztassék ki, mit egyhangúlag elfogadtak. Az elnök ezután megemlékezett Pfeiffer István titkár távozásáról. Tiz évig volt vele szerencséje működhetni s ezen hosszú idő alatt állandóan tapasztalta nagy kötelességtudását, puritán becsületességét. Ez a tiz esztendő nagyon jelentős a gazdatársadalom életében, mert ez alatt az idő alatt nyilvánult meg a gazdák intenzivebb érdeklődése ügyeik iránt. Eme mozgalmakból Pfeiffer István előkelő pozíciójában gyakran irányitólag szerepelt és mély sajnálkozást érez, hogy tőle meg kell válnunk. Nyugalomba vonulása alkalmából, mint elnök, hálás köszöntet mond neki. Kóhn Dávid választmányi tag emelkedett ezután szólásra s a következő beszédben mondott a választmány nevében búcsút Pfeiffer Istvánnak: Tisztelt választmány! Egyesületünk mélyen tisztelt Vezetőségének szives megbízásából és amit kérni bátorkodom, választmányi tagtársaim engedelmével reám, egyletünknek bár évtizedek hosszú sora óta, mindazáltal egyik legszerényebb tagjára hárul a feladat, hogy Pfeiffer István titkár ur e minőségben való távozása alkalmából mindnyájunk érzelmeit tolmácsoljam. Mélyen megtisztelő, egyben nehéz és könnyű feladat is ez reám nézve. Nehéz feladat azért, mert — és ebben megvagyok győződve, mindnyájunk legbensőbb érzelmeit tolmácsolom — egyáltalában kelletlen dolog az, hogy Pfeiffer Istvántól, titkári minőségében búcsút kell vennünk. Kelletlen dolog, hiszen megnyugvással és örömmel láttuk volna őt még hosszú időkön át titkári tisztében. Nehéz feladatomat fokozza, hogy álszerénység nélkül mondva s beismerve, az ékesszólás adományával nem rendelkezem és érzem azt, hogy búcsúbeszédemnek hangja s tartalma messze mögötte marad ama érzelmeknek, amiket lelkem mélyében különben átérzek, amelyeknek tolmácsolására vállalkoztam, messze mögötte ama nagy s igaz érzelmeknek, amelyek Pfeiffer István titkári működéséhez fűződnek. De ékesszólás hiányában is megkönnyíti helyzetemet és föladatomat egyrészről az, hogy Pfeiffer István érdemei az én gyönge tolmácsolásom nélkül is az igen tisztelt választmány, sőt egyletünk minden tagja előtt ismeretesek, másrészről pedig könnyűvé teszi feladatomat Pfeiffer István egyéniségének komolysága, férfiúi karaktere, amelyek folytán megengedheti magának azt fényűzést, hogy a búcsú komoly pillanatában bizanti- nikus frázisoktól megkiméltessék, hitem és meggyőződésem lévén, hogy a túlzásba menő dicshimnuszt egyszerű, szerény, egyben jogosan önérzetes egyénisége megérdemeletlen kisebbítésének tekintené. Mi sem állhat tőlem, egyesületünk egyik legrégibb tagjától és bizonyára tagtársaimtól is távolabb, mint ama igazságtalanság és hálátlanság bűnébe esni, hogy el ne ösmerjem és el ne ösmerjük Pfeiffer István titkár elődjeinek, egyesületünk körül szerzett hervadhatlan nagy érdemeit. Igazságtalanság volna szemet hunyni a fölött, hogy a Békésmegyei Gazdasági Egylet, már Istenben^ boldogult Zlinszky István és Mokry Sámuel titkársága idejében az ország legkiválóbb és legtekintélyesebb gazdasági egyesületei közé tartozott. A két titkár előd mellett a nagynevű volt elnökök halhatatlan érdeme, hogy Pfeiffer István teljesen konszolidált állapotban volt szerencsés elődjétől gazdasági egyesületünk ügyvezetését átvenni. Szép és gazdag örökséget vett át Pfeiffer István, amidőn szerencsénk volt ót egyletünk titkárául megnyerhetni. Az élettapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy a legnehezebb feladatok közé tartozik örökséget csonkitatlanul megtartani. Kitűnő gazdának értékeljük méltán már azt is, aki apai örökségét megőrizni s utódjának átadni tudja. Az a gazda pedig, ki örökségét nemcsak megtartja, hanem gyarapítja is, a mai nehéz viszonyok között csaknem tüneményszámba jő. Pfeiffer Istvánnak legnagyobb érdemét tehát abban találom, hogy ő titkári minőségében nemcsak megtartotta, hanem hathatósan gyarapította is az elődökről reánk szállott örökséget és egyesületünknek régi kiváló pozícióját nemcsak fenntartani, hanem még fokozni is tudta. Pedig nagy és nehéz föladat volt ez. Sokkal nagyobb és nehezebb, mint aminő hasonlithatlanul szerencsésebb viszonyok között működő elődjei vállára hárult. Akik velem együtt a régebbi nemzedékhez tartozunk, nagy rezignációval és mélységes fájdalommal tapasztaljuk ugyanis, hogy a hatósági joggal nem rendelkező egyesületek életműködésében ijesztő módon nagy hanyatlás mutatkozik. Évtizedekkel ezelőtt keletkezett társadalmi egyletek, amelyek közhasznú kiváló működést fejtettek ki a kultúra s közgazdaság számos terein, részint megszűntek, részint egyszerűen vegetálnak a közügyek mérlegelhetlen kárára s veszteségére. Ilyen megszűnt vagy vegetáló egyesületet nagy számban tudnék felsorolni vármegyénk területéről is. Megölte, vagy tehetetlenségre kárhoztatta őket az esz- ményiség hanyatlása, a kicsinykedés, az irigység, sokszor az egészségtelen verseny, de mindenek fölött a mindent elpusztító végtelen közöny. A Békésmegyei Gazdasági Egyesület, amely pedig a hatósági jogkörrel nem rendelkező egyesületeinknek csaknem legrégebbike, annak dacára, hogy szintén küzdenie kellett és kell mindazon hátrányos tényezőkön kívül a demagógia gyülölségével is, hála Istennek nemcsak hogy nem fogyatkozott meg erejében, hanem fokozatosan gyarapodott és gyarapszik, amiben érdemei legkisebb túlbecslése nélkül jó lélekkel állapítható meg, hogy Pfeiffer István 11 évre terjedő kiváló működésének, szakértelmének, hivatottságának, mindenkit lebilincselő rokonszenves és nobilis egyéniségének, előkelő nagy osztályrésze van. Csak nagy energia kifejtése mellett lehetséges azt és annyit produkálni, amit és amennyit Pfeiffer István titkári működésében produkált. Nem túlzás ez, amit ezzel mondok, igen tisztelt választmány ! Hiszen mindnyájan keservesen tapasztalhatjuk, akik nem vesztettük el a közügyek szolgálatában még ideálizmusunkat és tettvágyunkat, minő égető fájdalmat okoz közjóra való törekvésünkben nem annyira a balsiker, ezt még elviselnénk, mint a balsiker okozói: a sokszor leküzdhetlen rosszakarat, a tudatlanság és a végtelen közöny elleni hasztalan küzdelem és az ezzel járó energiafogyasztás. Ha Pfeiffer István szive mélyébe tekintek, bizonyára ő benne is felfedezhetném és megtalálhatnám a megvalósulatlanul maradt ábrándjai, vágyai s intenciói megvalósítása körül elpazarolt energia sikertelensége okozta keserűségeket és fájdalmakat. Altruisztikus egyéniségének, életbölcseségének és kipusztithatlan ideálizmusának fényes bizonyítékául honorálandó, hogy mindezek nem kedvetlenítették el és a görög hitrege Szizifusának további erőfeszítéseitől vissza nem riasztották. Titkári működésének részletezésébe nem bocsátkozom. Élő tanúbizonyságai vagyunk mindannyian, akik működését tiszteletteljes rokonszenvünkkel, sze- retetünkkel és nagyrabecsülésünkkel kisértük. De legjobban megörökítik működésének eredményét és sikereit köz- és választmányi üléseink jegyzőkönyvei, hivatalos lapunk, melynek ügybuzgó, szakavatott szerkesztője volt, egyesületünk irattára, anak minden aktája. Mindezek megmaradó tanúbizonyságai, hogy állását, hivatalát becsülettel és hivatottsággal töltötte be. Egy dolgot azonban Jmégis megemlitendőnek tartok igen tisztelt választmány! Nevezetesen azt, hogy Pfeiffer István titkári működésének utolsó éveiben történt a földadókataszter országos kiigazítási munkálata. A Békésmegyei Gazdasági Egylet kebelében, vármegyénk gazdaközönségének és nyomatékosan hangsúlyoznom kell: a nagy, közép és kisbirtokosok érdekében egyaránt megindított abbeli akció, hogy az uj kataszter a békésmegyei földet ne sújtsa ujabbi terhekkel, aminőket az előbbi földmunkálatok alkalmával sajnosán tapasztaltunk, teljes sikerre vezetett. Választmáoy! tagtársaim egy része, különösen és általában véve a pusztai földek tulajdonosai idei adókönyvecskéjükben örömmel tapasztalhatják, hogy földadójuk az uj munkálatok folytán nemcsak hogy nem szaporodott, hanem lényegesen apadt is ; számokban kifejezve Békésvármegye földadója már a folyó évtől kezdődőleg a múlttal szemben 326,220 koronával ke- vesbedett. Illetékesnek tartom magamat igen tisztelt Választmány megállapítani, hogy ebben az örvendetes tényben nemcsak nagy, hanem döntő osztályrésze volt annak az akciónak, amelyhez hasonlót a hazai gazdasági egyesületek között hasonló mérvben csupán még a Fejérmegyei Gazdasági Egylet fejtett ki; eme akció következményeként Pfeiffer István, az országos földadó bizottság tagjául neveztetett ki s e minőségben kifejtett kiváló működésének szintén előkelő szerepjutott, hogy a békésmegyei gazdaközönség földadója a következő évek során milliókra tehető összeggel fog; enyhülni. Ama egy reményen kívül, hogy igen tisztelt utódjában megfelelő erőt, tehetséget és ambíciót nyerünk egyletünk titkári tisztének ellátásában, nehezen, esik Pfeiffer Istvántól elbúcsúznunk. Eme búcsúnk fájdalmát enyhíti ama remény, egyben vágyakozás, hogy Pfeiffer Istánt nem veszítjük egészen el. Bizton számítunk ugyanis arra, hogy sokkal nagyobb, sokkal intenzivebb benne a gazdasági egylet, a mezőgazda- sági érdekek iránti szeretet, semhogy kiváló tudását, élettapasztalatát, bölcseségét tőlünk elvonni tudná. Egyesületünk pedig nemcsak a tisztesség, hanem jól felfogott érdekei iránt való kötelességérzetének fog eleget tenni, midőn Pfeiffer István egyéniségét, múltjához méltó pozícióban fogja magának biztosítani. Eme vágyban, eme reményben szivünk mélyéből kívánunk neki kedves családja, szerettei, gazdatársai, egyesületünk javára, erőben és egészségben hosszantartó, nyugalmas, boldog életet. Éljen 1 Pjeiffer István könnyekig meghatottan mondott köszönetét az egyletnek ama bizalomért, amelyben titkári működése alatt részesítették és ama szeretetért, amely ez alkalommal iránta megnyilatkozik. Ígéri,, hogy mint egyszerű tag, jövőben is odaadó munkása lesz az egyesületnek, amely iránt hálájának jelét, némileg lerovandó, kijelenti, hogy az egyesület alapitó tagjai közé lép. Szalay Lajos alelnök indítványára Preffer István titkár érdemei és Kóhn Dávid búcsúbeszéde a jegyzőkönyvbe foglaltatnak, Pfeiffer Istvánnak pedig egyben tiszteletbeli titkári cím adatik. Sajnálattal vette tudomásul az ülés, hogy gazdasági téli tanfolyam renezésére a miniszternek, nincsen pénze. A MÁV ama értesítése, hogy a Békés-csanádi vasút állomásán a rakodás körüli hiányok orvosoltat- tak, Serly Kálmán adatokkal bizonyította, hogy a nagy sérelmek még most is fenn állanak és orvoslás nem történt. Az igazgató-választmány úgy határozott, hogy adatokat gyűjt és felterjesztést intéz a kereskedelmi miniszterhez orvoslásért. Támogatja az egyesület a magyar gazdaszövetség ama törekvését, hogy a kereskedelmi szerződések megújításánál az agrárérdekek ezután is megvédessenek. — Tudomásul szolgált, hogy a gazdaszövetség a jövő évi közgyűlését Temesváron fogja megtartani. Felhívja az egyesület a cselédtartó gazdákat, hogy baleset szavatossági biztosításokat az egyesület utján kössenek, mert kedvezményben részesülnek. Az egyesület székházában megüresedett utcai lakrészt az elnökség bérbevételre újra, mérsékeltebb áron fölajánlja a községnek. Ellenesetben a jelentkezett másik reflektánsnak adja bérbe. Az egyesület az őszi közgyűlés határnapja kitűzésével az elnökséget bízta meg. Solyomy Lipót titkár a jövő évi munkaprogram- mot terjesztette ezután elő. Igen gazdag az. Ama törekvésen felül, hogy a mezőgazdaság érdekeit ápolja és védje, a szellemi munkálkodás fokozását felolvasások tartásával, az állattenyésztés, magvtermesztés fokozásával óhajtja emelni. Folytatja az állatdijazást, magnemesitésre való törekvést. Magtisztító-állomást óhajt létesíteni kapcsolatosan buzavásárral, melyen a kereskedők, malmok elsőrendű árut vásárolhatnak. Az őszön általános mezőgazdasági kiállítást rendez Békéscsabán, a kormány és az OMGE támogatásával, ezzel kapcsolatosan az egyesület 50 éves jubileumát tartja meg. Beliczey Géza elnök a program m meghallgatása után kéri az észrevételeket. A maga részéről meg-