Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-12 / 41. szám
1913 október 12. Békés 3 felülvizsgálást, illetőleg jóváhagyást igényelnek. Felebbezett ügy 29 van a főtárgysorozat- l)an; túlnyomó része ezeknek Békés, Békéscsaba és Orosháza községekből érkezett be. A községi ügyek között azonban sok van olyan, melyek fontosságuknál és különösen a hozzájuk fűződő magánérdekek miatt előreláthatólag nagy vitára szolgáltat alkalmat. — Ilyenek a gyulai városháza építésének kérdése, amely ellen felebbezés van benyújtva és amely — bármi legyen is az állandó választmány javaslata — simán nem fog keresztül menni a közgyűlésen. Hasonlóképen nagy vita várható a békési betonjárda ügyében, ahol a Schreiber Izidor által visszatérítendő 18,000 koronára nézve két ellentétes álláspont küzd egymással. Nevezetesen a község ebből a 18,000 koronából uj betonjárdákat akar készíttetni, mig a felebbezők a háztulajdonosok részére kívánják az említett összegből az egyes háztulajdonosokra eső részt készpénzben visszatérittetni. Kétségtelen, hogy a község álláspontja felel meg a községi, tehát a közérdeknek. A békési Diibógő építésének régen húzódó kérdése bizonyára újabb vitának lesz anyaga. Nagy port vert fel annak idején, hogy Orosházán az irnoki választás alkalmával elnöklő főszolgabíró nem jelölte azt az egyént, kit a képviselőtestület többsége megválasztani akart. A választás azon az alapon felebbeztetett meg, mert a főszolgabíró állítólag törvényteleuül járt el, mivel a képviselőtestületnek kellett volna jelölni, nem a főszolgabírónak és a választás a nagyközönség feladata lett volna, nem pedig a képviselőtestületé. A főszolgabíró eljárása azonban — amint mi az ügyet ismerjük — teljesen törvényes, minthogy községi szabályrendelet intézkedik arról, hogy az irnoki állásra a képvisülőtestület választ a főszolgabíró jelölése alapján. Az pedig, hogy a főszolgabíró kit jelöl, a tekintetben csak felsőbb hatóságnak tartozik felelőséggel és elszámolással; a főszolgabíró bizonyára kellőképen fogja indokolni azt, hogy miért nem jelölte azt az egyént, aki miatt oly nagy kavarodás támadt. Békéscsabának is van több megfelebbezettf ügye, amelyeknél előreláthatólag az illető felebbezők meg fogják ragadni az alkalmat uézetük kifejtésére. A tárgysorozatban látjuk több községnek határozatát a községi pótadó felemelése tárgyában. Ennek az a magyarázata, hogy az uj földadó törvénynek a földtulajdonosokra kedvezőbb intézkedése, illetőleg a kisebb adókulcs folytán az állami adóalap jelentékenyen kevesebb lett, minélfogva a községeknek pótadóval eloszlatandó hiánya emelkedett s igy a pótadó felemelése vált szükségessé, ami egyes helyeken 9—11%-ot kitesz. Gyula városának a fentebb említett két ügyén kívül még 4 ügye van a tárgysorozatba felvéve. így a nagymagyar városi óvoda építése, továbbá a köztemetői halottas ház és boncoló helyiség építése, valamint a rendőrség fejlesztésére adott 8000 korona államsegély mikénti felosztása. Végül a várost érdekli Kovács József gyepmesternek egy felebbezése is, amelyet a város határozata ellen adott be. Az előbb említett három tárgyban hozott képviselőtestületi határozatok megfelebbezve nem lévén a határozatok jóváhagyása ellen aligha lesz észrevétel. A főtárgysorozaton kívül mint minden rendes közgyűlésnél most is bizonyára póttárgysorozat is lesz, amelybe a főtárgysorozat összeállítása után érkezett ügyek fognak felvétetni. Hogy hány pontból fog állani a póttárgysorozat, azt előre nem tudjuk megmondani, mert sokszor még az utolsó napon is érkeznek, közgyűlési tárgyak, azonban kétségtelen, hogy legalább 60—70-et fog azok száma kitenni. A póttárgysorozat végérvényes összeállítása a közvetlenül a közgyűlést megelőző napon történik. Alakítsuk meg a sport-egyletet. A világvárosok zajából oly gyönyörű párhuzamban emelkedik ki a műveltség fejlődésével s a kultúra haladásával a sport, hogy azt minden szép és nemes iránti érzékkel biró ember együtt élvezi társadalmi különbség nélkül s talán ez |az egyetlen tér. ahol az erőtől duzzadó izma kormos, fáradt munkás a sápadt arcú, görnyedt szellemi munkással összetalálkozik. A különböző társadalmi rétegek között oly összekötő kapocs a sport, s oly gyönyörködtető látványt nyújtanak a sportjátékok, amilyeneket mi gyulaiak még nem éreztünk, nem élvezhettünk. Gyönyöködtünk — fantáziánk segítségével — a klaszikus világ tornajátékain és mohón nézzük az olimpiádok eredményeit. Ma már minden művelt ember érdeklődik, hogy a MAC., FTC hol és mikor győzte le a WEK vagy a WAK-ot versenyeiben s mi minden este megnézzük kapuci- nerünk mellett a hírlapok sport rovatát, de hogy mi magunk is sportoljunk, hogy megdagadjanak izmaink, ha vereséget Írnak rólunk a lapok, hogy akarjunk ezen segíteni — ezt már nem — ennyire érdeklődni, ily kevéssé lelkesedni már nem tudunk. ‘Érdeklődve figyeljük, hogy kik teremtenek rekordot p világversenyeken, de hogy mi is megkísérelnénk ezt, vagy hogy ebben a bacillusokkal telt világban erőssé edzzük tüdőnket, ennyi áldozatot már nem tudnánk egy eszméért hozni Miért is, hiszen ez csak nevetséges lenne, hiszen úgy sem tudnánk legyőzni a világ minden bajnokát ? Pedig ha méltányolnánk az erőt is, amely összeölelkezve a kultúrával .oly ideális széppé tudná művelni a nemzetet, mint amilyenekké a spártaiak edzették fiaikat. Ha bármennyire leköt is bennünket a megélhetés küzdelmei közben a munka, ha szellemileg nap-nap után kifáradunk is, annyi időt elrabolhatunk a szellemi élettől mégis, amennyire szükségünk van a testi erő fejlesztésére. Nézzünk szét a vidék sportéletében, ahol már nem köti le annyira az egyént a sorvasztó munka, ahol a levegő üdítőbb, ahol pirosabb, egészségesebb az emberek arca, ahol a természet nagy munkáját, nem akadályozza meg a modern élet mesterséges fejlődése. Am ne közvetlenül önmagunkat nézzük, mert itt nem találjuk meg, amit talán már Dobozon is, de ha ott nem, hát Sarkadon, Tótkomlóson, Eleken s számtalnn hasonló faluban már megtalálhatunk intenzív munkában ; ott már van igazi sportélet. Ott már footballmatcheket elvez még a kultúrálatlan nép is. A paraszt magára ölti ünnepi dolmányát s szivarra, vagy épen korcsmára szánt filléreit odavisszi a sporttelepre, hogy lásson. Lásson munkát, gyöngyöző verejtéket, hogy önerejét művelni még nagyobb legyen kedve, hogy meggyőződhessék arról: nemcsak ő izzad verejtéket, nemcsak neki szögletese- dik meg karja a munkától, hanem annak az egész életén át dohos irodában görnyedő segédjegyzőnek is van verejtéke, erősek karjai. S mig az egész falu tarka ruháját átjárja az alkonyati őszi szellő, a vasárnap estéken együtt élteti egy-egy embercsoport a győzőket. Tótkomlós nem egyedüli kis hely a sportélet terén, de nekünk legszemléltetőbb példa, mert itt nő félénk, kicsinységében mellette törpüi el a mi magasságunk, nem szólva Francia, Angol, Németország és más nemzetek vidéki sportéletéről, ahol a kultúrának még alig érezhető haladásával is együtt él a sportélet. S talán csak Gyula városa, egy vidék centruma áll egyedül sportélet nélkül. Ha ez lenne első kísérlete a gyulai sportélet alapkő lerakásának, talán bizhatnánk jövendő szilárdságában, de néhány évvel ezelőtt már megindult egy propaganda — eredménytelenül s lehet hogy ezen akció csak másolata a régen dugába dőlt tervnek, s ha a homályban is fog maradni néhány, talán nem eléggé agilis, de ambiciós s tehetséges egyén újabb kísérlete, annyi bizonyos, hogy az egyeseken kívül a köz is veszteni fog. A rejtett erők továbbra is homályban maradnak, az ambíciók letörnek s a társadalmunk nélkülözni fog oly szépet, amelyet pótolni nem tud semmi. Társadalmunk továbbra is szégyenkezni fog a sport egyesület hiánya miatt. Mi gyulaiak a legszerencsésebb helyzetben lehetnénk, ha megtalálnék a sportélet iránti érzékünket, mert hiszen csak ez hiányzik egyedül. Itt, ahol összpontosul a vármegye szellemi élete, ahol számban az intelligencia elem aránytalanul nagyobb, mint a kisebb falvakban, ahol az anyag száma, ha nem is bizonyltja a sport iránti hajlandóságot, de erőt minden esetre feltételezhetünk ekkora tömegben, mert hiszen a felsorolt kis közönséghez mérten méltán nevezhetjük tömegnek magunkat. A sport művelésére még akkor, mikor alig voltunk néhányan s csak öntestedzésünket céloztuk, már megengedte a főgimnázium nemeslelkü igazgatója a tornatanárral egyetértőleg, hogy a gimnázium tornatermet használhassuk s azt hiszem ezt számbeli növekedésünk esetén sem vonná meg tőlünk mindaddig, mig a szabadban való sportolásra kellemes időt hozna a tavasz. A szabadban szintén remélhetnénk, hogy a városi tanács a nemes célnak és ennek gyakorlására átengedne egy területet a nagy vásártér korlátái között, ami annál is inkább kedvező lenne, mivel nincs messze városunk központjától s minden sportjátékra szívesen fáradna k: városunk érdeklődő közönsége. Mindezek birtokában talán még elvi, erkölcsi támogatásban is részesülhetne egy jövendő erős sportklub s más mi sem kellene csak az, hogy kísérletet tenne városunk intelligens fiatalsága és ha már önmagában felismerte a testedzés szükségességét, s érez magában csak annyi ambíciót, hogy azt megkezdeni tudja — hiszen a többihez már nem keli energia, csak kötelességérzet, — akkor fejlődni fog a sportélet is oda, ahol már tart minden nagyobb vidéki város s ha már ennyit merünk remélni, remélhetjük azt is, hogy majd örömmel tapasztaljuk: nem olyan lekicsiuylendő szórakozás a sport üzése és az ebben való gyönyörködés, - igy talán még remélhetjük, hogy valamikor egybeolvad a „Gyulai Atlétikai Klub“ sporttelepén városunk egész közönsége. Azok a gyakorlati vezetéssel felmerülő nehézségek, amelyekkel néhány falu sőt kisebb városnak is kell küzdeni, nálunk nem jelentkeznének, mert a jelenleg is létező, szervezetlenül működő sportkörben úgy az atlétikai, mint a tornaanyag feldolgozására, elméleti és gyakorlati vezetésére vannak tehetséges ambiciózus egyének, akik szívesen áldoznák föl idejüket s segítenének megteremteni egy szilárd sportklubot. Azért említem, hogy »már létező« sportkör, mert egy lelkes csapat már közel egy év óta műveli a sport több ágát a főgimnázium torna- csarnokában, Meg van tehát a bázisa az egyletbe való tömörülésnek. A sportoló csoport régebbi és újabb résztvevői a kővetkezők: Jánszky Elemér, Pleier Ernő, Emandity Virgil, Necsoff Pál, Gödry Károly, Tottál Iván, Berndt Kornél, Kemény Vilmos, Török Jenő, Benkő József, Prattinger Ferenc, Weisz Lajos. Gonda Dezső, Kertész Béla, Kéler Endre, Denhoff Jenő, Novák Dezső, Vermes László, Gerber Károly, Schillinger Armin. Ha ezen fejlődési mód, illetőleg kísérlet is csak azt bizonyítaná, bogy a gyulai társadalom fiatalságából kihalt, vagy talán sohasem létezett a testedzés iránti érzék, úgy már reményünk sem lehet, hogy valaha megszülessen. Eddig talán ott rejlett a lehetetlenség, hogy azok akartak-sportéletet teremteni, kik maguk ezt a gyakorlatban nem müveitek, vagy nem művelhették, de a mostani kísérlet onnan indul ki, ahol már régen dolgozik az anyag egy erős, szilárd alapkő lerakására, ahol egyesek önmaguktól már fejlesztették a sportot annyira, hogy csak számbeli növekedésre s támogatásra lenne szükségük. Minden sportkedvelőt,- érdeklődőt örömmel fogadunk kebelünkbe, hogy elérhessék cél úkat egy oly sportélet megteremtésében, amelyben a tagosban az ambició s a munka kifejlessze az erőt; legyenek a sportot művelő és oly tagjai is az egyesületnek, kik azt representálják s végül érezzen a sportklub oly közönséget maga körül, amely szeretettel ismeri el munkáját s tudja oly erkölcsi polcra fölemelni, amelyről meg is lássák. De amig ezen kellékek egyike is hiányzik, addig nem fogja elérni tudni célját. Felkérem az alakítandó sportklubba belépni óhajtó urakat, hogy belépési szándékát tájékozódás, s az ügy előkészítése végett alulírottnál (közkórház) szóval vagy levelezőlapon mielőbb jelezni szíveskedjenek. Prattinger Ferenc. Tárgysorozat Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1913. évi október hó 15. napjan tartandó rendes őszi közgyűlésére. 1. A vármegye alispánjának jelentése a vármegye közállapotáról s a májusi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről. 2. A vármegyei számonkérőszék jegyzőkönyve a tisztikar tevékenységéről. 3. A m. kir. miniszterelnök leirata az uj kormány kinevezése tárgyában. 4. Gróf Serényi Béla volt földmivelésügyi miniszter köszönő irata. 5. A vármegyei háztartási pénztár 1914. évi költségelőirányzata. 6. A vármegyei pótadópénztár 1914. évi költség- előirányzata és kapcsolatban azzal az 1 százalékos közigazgatási pótadó kivetése tárgyában határozathozatal. 7. A kereskedelemügyi miniszter rendelete a Zombor—-Szeged—újfalui állami transverzális ut Békésmegye területén átvonuló részeinek állami kezelésbe való átvétele tárgyában s az átadásról felvett jegyzőkönyv. 8. Hajduvármegye átirata a rangok és címek eltörlése tárgyában. 9. Temesvármegye átirata a sertésvész és baromfi
